Tudjátok, ahogy olvasgatlak titeket, az eszmecseréket, gondolatokat, ahogyan a véleményünket fejtjük ki, adunk tanácsot egymásnak, ahogy filozofálgatunk itt a dolgokról, tök jó meg minden, de az a baj ezzel, hogy egós kölcsön vett gondolatok, mások gondolatai, és nem a miénk. Ahogy Osho mondta..., hiába olvasunk tanításokat, melyek hatására elkezd néhányunk felébredezni, de ez még mindig nagyon kevés, mert saját gondolataink továbbra sincsenek, csak a régi berögződött egós minták, sok sok egós kölcsönvett, nem eredeti, saját gondolatokkal..., se ebbe kapaszkodunk, ebből táplálkozunk továbbra is... Ami nem is baj szerintem. De a valódi megvilágosodást, felébredést szerintem az hozná el, ha tényleg születnének olyan gondolatok, melyek csak a sajátunké, és senki másban eddig nem született még meg. Értitek mire akarok kilyukadni?
Ami egyedül a miénk, és senki és semmi nem veheti el, és egyedi, eredetei, az a lelkünk mélyén lévő érzelmek szerintem. Mert az érzéseket senki nem tudja ugyanúgy megélni, mint mások, nincsen két ugyanolyan, egyforma érzés, olyan ez szerintem, mint a hópihe, abból sincsen egyforma. S már csak gondolat téren kellene "elérni" ezt, hogy az is eredeti legyen.
Csak ez számomra még egyelőre kivitelezhetetlen.
