A köszönetet úgyis kifejezhetjük,hogy melletted vagyok,ha szükséged van rám.

Miért nem akarjátok ezt érteni,miért kell körbeirni??
Boni mellett lett volna a helyetek,nem körmönfontan,különböző kitérőket tenni,körbeirni....(persze nem kötelező jelleggel!!),- Nem kifejezetten neked szól.
Mellette vagyok,mert hálát érzek irányába,mert szeretem.
Az elengedés más lapra tartozik,most nem erről volt szó---és most a szeretet postodra utaltam.
Ne haragudj Soma,hogy rád zúditok mindent!
szia Évi kiss nincs semmi baj

most úgy érzékeled, vannak oldalak, ahova az ember csapódik, forog mint a napraforgó, hogy a szavaiddal éljek...pedig nincsenek oldalak...nincs olyan, hogy Bona oldala, meg Sandi oldala, Soma oldala vagy Évi oldala...mind mind ugyan annak vagyunk az egyedi megnyilvánulásai...mindnyájan, kik itt összegyűlünk, beszélgetünk, valami céllal tesszük azt...különben nem adnánk neki energiát, nem szentelnénk neki figyelmet, nem lennénk itt...se virtuálisan, se gondolatban, sem lélekben...mivel viszont itt vagyunk, úgy érzem, van itt keresnivalónk...persze mindenkinek más és más...ha ismerhetnénk mindenki őszinte szándékát, célját, motivációját az "ittlétre" könnyebben nyilváníthatnánk véleményt...de amíg ezt nem ismerjük, csak találgatásokba bocsátkozhatunk...Soma azért jár ide, mert folyamatosan összeveti a saját "haladását", "irányát" másokéval, mások meglátásaival...iteratív módszer ez, kissé lassú, de célravezető...hogy más miért jár ide, nem tudom, de biztos vagyok bennel, mindenki szándékkal teszi...van, akit a segítés szándéka vezérel (Bona, Hanni, V.T), van aki tanulni szeretne másoktól, van aki tanácsra vágyik, vagy segítségre, és még Isten tudja hány oka van annak, hogy ide járunk...az, hogy mindeközben barátságok szövődnek, az természetes dolog...az lenne a fura, ha nem így lenne...

...az, hogy kinek mit jelent a barátság, megint szubjektív dolog...ahogy az is szubjektív, hogy ha kimondom "alma" biztos hogy te vagy én teljesen különböző almára fogunk gondolni...így szubjektív itt minden...minden fogalom, amire valaha is rátértünk...ezért siklik félre sokszor a beszélgetés is, mert nem ugyan azt a nyelvet beszéljük...mindenki "mögé gondolja a magáét"...az elme már csak ilyen...így hogy ki hogyan áll ki a barátaiért, megint csak szubjektív dolog...Évi így, Soma úgy, mások másképpen...de itt sincs abszolút igazság...az abszolút igazság egy ki nem mondható fogalom...akkor ismered csak meg, ha csendben vagy...az az egyetlen abszolút igazság, amit én ismerek...ezért ha szóra nyitom a számat, már hazudok...ahogy te is, és ahogy Bona is, Osho is, Tolle is, és mindenki más...a szavak sosem fogják kifejezni azt, amit mondani szeretnél...a csend annál inkább...és ezt tudom, hogy tudod...így kényszeresen kardoskodni dolgok mellett, vagy ellen, amire semmi ráhatásod, nem sok értelme van...más emberek fejében nem tudsz rendet rakni...csak az adott ember tud ott rendet tenni...és ezt Bona nagyon jól tudja, ezt is tanította...csak annyira sűrű a gondolati mocsár, amibe beleragadtunk az életünk során, hogy onnan kikecmeregni szinte lehetetlennek tűnő feladat...pedig nem az...meg kell változtatni a hozzáállásunk a dolgokhoz...meg kell kérdőjelezni minden egyes gondolat valódiságát...tényleg így van? vagy csak én gondolom így?...én nem tudom, mi az igazság...én azt tudom, én mit vélek annak...és itt a tudomány véget is ér...szubjektív tartományok ezek, sokszor bizony nagyon kicsi közös nevezővel...
...azt gondolnom, hogy az "abszolút igazság" keresése közben nem szabad oldalakban gondolkodni...meglátásokban lehet csak gondolkodni...emberekben szabad csak gondolkodni...a világon szörnyűséges borzalmak történnek ideológia "hovatartozások" miatt...amelyek mögött nem látszik már az ember, az a csodálatos teremtmény, amelyek mi is vagyunk...az ember természetéből fakadóan szabadnak született...ez a szabadság megillet mindenkit...és megilleti a gondolatokat is...szabad eszmecsere, beszélgetés két ember között pedig csak akkor jöhet létre, hogy megfelelő nyitottságot és teret adnunk minden ember szabad véleményének...
