Humoros írások

Modern kislány

Modern kislány vagyok nagy hibákkal teli
A foglalkozásom nem háztartásbeli.
Főzni nem tudok a mosáshoz nem értek
A házimunkához kedvet nem érzek.
Ám egyet büszkén be merek vallani
Sok mindent nem tudok, de van ám valami
Amit oly pompásan értek
Mint kevés asszony ezen a vidéken.
Mert tudom azt bármiféle pózban
Gyors és lassú tempóban.
Tudom oldalt fekve, lábfekve és háton
Ahogy jónak látom.
Tudásom e téren több mint tökéletes
S hogy hason is tudom az csak természetes.
Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én
Mivel tanítóm egy fiatal legény.
Fiatal volt mégis jól megtanított ő
S nem voltam e téren tudatlan nő.
Bevallom először borsódzott a hátam
Mikor a fiú nagy rúdját megláttam.
Eleinte azt hittem leszakad az ég is
Lihegtem kapkodtam de csináltam mégis.
Idővel rájöttem mi ennek a titka
S feltárult előttem mindennek a nyitja.
Később már oly rutint szereztem
Hogy tudásommal pénzt is kereshettem.
Csináltam reggeltől korán felkelve
Mert ilyenkor jön meg minden ifjú kedve.
És nagyon boldogan vidáman műveltem
Még estefelé is mikor a nap lement.
Hull rólam a ruha mint fazékról a zománc
És testem olyan lesz mint a fénylő topán.
Van aki gumisapkát húz a fejére
Ám ez a gyönyört csökkenti felére.
Ez az én gyengém ezt kell elhallgatnom
Én a nedvességet érezni akarom.
De hát mit nevettek nem kell ezt megszólni
Nem kell mindjárt rosszra gondolni.
Nincsen abba semmi amit elbeszéltem
Ha hiszitek ha nem az úszásról beszéltem.

Ne tartsatok feministának, és KÖNYÖRGÖM, ne vegye senki magára, de ez akkor is nagy kedvencem (by Vavyan Fable):

"Hajdan, midőn az Isten megteremtette a Földet; megcsinálta a hegyeket, vizeket, erdőket, állatokat és más értelmes dolgokat, belenézett a tükörbe, s azt mondta magának: na jó, kreálok egy ilyen figurát, mint ez itt, elvégre játszani, kockáztatni is kell. S lőn. Amikor azonban látta, hogy teremtménye tökéletesen életképtelen, elkeseredett. Bánatában csak ült a tévé előtt, rágcsálta a snacket, sós mogyorót, nyomkodta a távkapcsolót, harapta a sört, s nézegette a lyukas zokniból kibámészkodó lábujját. Végül elszánta magát. Nagy sóhajjal azt mondá: akkor most csinálok valami szépet. És megalkotá a nőt. Amint a mű elkészült, nem tudott betelni vele. Milyen finom. Milyen kecses. Milyen eszes. Milyen szép. Na igen, de bármilyen szép, bimbózni nem tud. A szaporodáshoz segítségre is szüksége lesz. Hoppá, hisz ott az a suta, gyámoltalan, szőrös teremtmény, a férfi. Elővette, bámulgatta, hümmögött, vonogatta a vállát. Hát ezzel a lénnyel aligha áll szóba a tökéletesre sikerült nő. Barkácsolt egy kicsit a férfin, de az nem lett jobb az istennek se. Mit volt mit tenni, a nőt kellett kicsit átprogramozni. Előkerültek a Gyengédség, Jóság, Tolerancia, Érzékenység, Anyai ösztön stb. feliratú fűszertartók. Valami még rettentően hiányzott. Nélküle a nő még mindig nem tudná elviselni a férfinak keresztelt kreatúrát. Hoppá, megvan! Isten elővette a Humorérzék nevű sót, s dolgozni kezdett a női agyvelőn. Sajna közben megkezdődött a meccs a tévében, s teljesen elvonta a figyelmét a munkájáról. Miáltal egy kicsit túladagolta a hozzávalókat. S miközben mi nők, benneteket gyámolítunk, táplálunk és gondozunk, hogy ama egyetlen funkciótoknak megfelelhessetek, ti komplexusaitok kompenzálni próbálván minket cikiztek."

Az új családtag

Saját szösszenet:

Vettem egy számítógépet. Azt hiszem nyugodtan hivatkozhatok pillanatnyi elmezavarra.
- Tisztelt bíróság! Nem voltam magamnál, amikor ezt a szörnyű tettet elkövettem!!
Most már mindegy.
Hazavittem, kicsomagoltam, bekapcsoltam és vártam. Nem történt semmi. Újra ki-, majd bekapcsolás. Újfent semmi! Kezdtem kissé kiborulni, amikor 4 éves kisfiam odajött és kedves mosolyával felfegyverkezve, a kezembe nyomta a hálózati kábelt.
- Na ja! Látom figyelsz fiam!
Bedugtam, bekapcsoltam és vártam. A gép halkan nyikkant egyet, majd kijelentette, hogy szar az élet és elcsendesült. Azt hiszem a kisfiam sosem röhögött még akkorát, mint akkor, látva bamba pofámat.
Belemásztam a BIOS-ba, ezt azt állítgattam és vártam az eredményt. Most már elindult, de félúton megállt.
- Most meg mi van?
- Operációs rendszer nélkül? Az olyan, mintha egy kibelezett TV-n akarnál meccset nézni. IDIÓTA!!
Körbenéztem, de a gépen kívül akkor már nem volt más a szobában.
- Te beszélsz?
- Nem! Telepátia, vagy hogy a fenében hívjátok. Ööö... izé... , megtennél valamit?
- Persze. Mi a gondod?
- A C103-as kondenzátoromnál viszket piszkosul az alaplapom.
Megnéztem és kissé púposnak találtam.
- Na jellemző! Valami gagyi kínai szemetet építettek belém! Kicserélnéd?
Megtettem és most egy minőségi kondi csücsült benne.
- Húúúú haver!! Mennyivel jobb érzés!! Na mi lesz azzal az op rendszerrel?
Fogtam egy Windows-t és elkezdtem telepíteni.
- Mi ez? Mi ez? Mi ez????? Te megőrültél? Miféle moslékot akarsz rám rakni?
- Sajnálom, de csak ez van itthon.
- A fenébe!! Azt hittem valami normális gazdám lesz, erre nesze neked, egy barbár!!
A windows felkerült és újraindítottam a gépet. Illetve akartam. Ő viszont nem akart.
- Most meg mi a bajod?
- Amíg nem raksz be még egy giga ramot, addíg nem mozdulok. - közölte sértődötten.
- És ha szabad érdeklődnöm, miért nem?
- Azért okostojás, mert ami bennem van, az kevés ehhez az op rendszerhez!! Most már érted, vagy elküldjelek egy hat hónapos tanfolyamra?
Szereztem memóriát és beraktam.
- Egyébb óhaj-sóhaj ?
- Egy új gazdát ha lehetne.
- Marha!
Jesszusom!! Én egy géppel vitatkozom!! Odaültem elé és dolgozni kezdtem. A végén el akartam menteni, de valahogy nem sikerült.
- Most meg mi a fene van?
- Ne engem bámulj Kolhozjampec!! Én csak a vasat adom hozzá! Ezt a korcsot te pakoltad fel. Előbb add meg neki a lánykori neved 12 és fél példányban, akkor talán működni fog.
És esküszöm, mintha röhögött volna!!
- Férfi vagyok! Nincs lánykori nevem!
- Ühüm. És ezt a feleséged is tudja?
No itt volt elég! Kikapcsoltam és ki is húztam. Elégedetten dőltem hátra a kedvenc könyvemmel.
- Jó nagy marha vagy te! Az aksiról megfeledkeztél. - és most már jól hallhatóan röhögött.
Harminc másodperc múlva, csak egy alaktalan műanyaghalmaz hevert a padlón. Én a kedvenc könyvemet olvastam, a kisfiam rajzfilmet nézett, egyszóval boldog voltam. Legalább is boldogabb mint egy perccel ezelőtt.

Igaz vagy nem, aranyos. Ékezetek nincsenek, régi gyűjtés:

<meta http-equiv="CONTENT-TYPE" content="text/html; charset=utf-8"><title></title><meta name="GENERATOR" content="OpenOffice.org 3.2 (Win32)"><style type="text/css"> <!-- @page { margin: 2cm } P { margin-bottom: 0.21cm } --> </style> Angliaban javaban trafipaxoztak rendorek, es a computer 600 mph koruli erteket irt ki. Biztos megorult a gep, gondoltak, de nem ez tortent. Kicsit ferden felfele tartottak a trafipaxot, es az egy, kozelben alacsony magassagu tamadasi gyakorlatot tarto harci gepet fogott be. Ami viszont ellenseges legvedelmi utegnek erzeke a radart, es azonnal kielesitett ra ket levego-fold raketat. Csak annyi volt a szerencseje a zsaruknak, hogy nem automatikusan lott a gep.

öregedés

10 éves érettségi találkozó:
-Menjünk a Három Cicába, mert ott jó nagymellűek a pultos csajok!
20 éves érettségi találkozó:
-Menjünk a Három Cicába, mert ott jó a sör!
30 éves érettségi találkozó:
-Menjünk a Három Cicába, mert ott vannak diabetikus ételek!
40 éves érettségi találkozó:
-Menjünk a Három Cicába, mert oda belehet menni kerekesszékkel!
50 éves érettségi találkozó:
-Menjünk a Három Cicába, mert ott még nem voltunk!

A sárkány és a lovag

Ismét egy saját elkövetmény:

Alaphelyzet:
Gonosz sárkány elrabolja a királylányt. Király hirdetést ad fel a helyi és nemzetközi médiában. "Királyságom és fele lányom..." Vagy fordítva. Lovagság színe virága felkoncolva a sárkány által. Jön hős lovag, lekaszabolja a sárkányt és megmenti a csajt. Hazamennek, hetedhét országra szólnak és élnek amíg meg nem ...
Marhaság!!
Grimmék, Andersen, meg a többi meseíró, rendesen megszépítette a sztorit. Lássuk az igazságot!
Először is, a király tartozott a sárkánynak, elég komoly összeggel. Esze ágában sem volt megadni, ehelyett felfogadott néhány bérgyilkost, akik a kor szokásának megfelelően, lovagnak álcázták magukat. Erre a sárkány biztosítékul magához vette megőrzésre a király lányát. No persze a lány beleegyezésével, aki unta már apja garasoskodását.
Az első méreggel próbálkozott, de mivel minden sárkány rendelkezik bezoárkővel, -ami a színe változásával rögtön jelezte a mérget- lebukott. A sárkány felpofozta és hazáig rugdosta.
A második orvul le akarta lőni egy muskétával. Mivel azonban a lőfegyver még nem volt feltalálva, szomorúan hazaballagott.
A harmadik el sem indult. Gondolta, hogy a sárkány végelgyengülésben úgyis megpusztul és csak várnia kell. Nem számolt azonban azzal, hogy a sárkányok több száz évig élnek.
A bérgyilkosok kudarca után jelentkezett egy valódi lovag. Ő nem bérgyilkolni akart, csupán munkát keresett. Erre a királybácsi kitalálta a már ismert mesét a lányrablásról. Sok aranyat ígért a lovagnak, amit persze nem akart kifizetni.
A lovag el is indult hatalmas csörömpölésssel, ahogy az lenni szokott. Amikor odaért a sárkány kéglijéhez, beordított:
- Gyere ki te toportyánféreg!!!
Persze válasz nem érkezett, mert a tanult sárkány tudta, hogy ez a megnevezés farkasokra vonatkozik, nem rá.
A lovag párszor megismételte a felhívást és a végén teljesen berekedt. Ekkor a sárkány kidugta a fejét, mert kíváncsi volt a zaj forrására.
- Te ordibálsz ? - kérdezte ártatlan képpel.
- Ehem behem nyehem - lihegte a lovag, mert erősen kifulladt a sok vasban.
- Ezt igennek veszem. - közölte a sárkány. - Ha lehetne kedves lovag úr, kicsit halkabban ordítson, mert délutánonként ejtőzni szoktam. Mellesleg errefelé nincsenek farkasok.
- Én magát keresem sárkány úr. - nyögte elfúló hangon, a már ismert okokból a lovag.
- Ahha! Csakhogy én nem vagyok farkas! A toportyánféreg ugyanis eme állat népies megnevezése. De most hagyjuk a beceneveket! Mit óhajt ?
- Le kívánom önt mészárolni királyi megbízás alapján, lányrablás bűntettének elkövetése miatt.
- Tessék? Na ne szórakozzon már velem kérem! A végén frusztrált leszek!
- Ez kérem komoly dolog! Védje magát a sárkány úr!!! De ha megadja magát, az enyhítő körülménynek számít.
A sárkány látta, hogy ez az elmebeteg nem tréfál. 4 usque(uszkve, hátha valaki nem olvas latinul) 5 másodperc alatt lefegyverezte és kihámozta a páncélból. A lovag ott állt egy szál szívecskés boxeralsóban. Amikor a sárkány rápillantott vinnyogva terült el a földön a röhögéstől.
- Most mit röhög kérem! Most ez a divat!
- Az elmegyógyintézetben? - kérdezte visítva a sárkány.
A zajra kijött a királylány is. Pár másodperc múlva ő is a sárkány mellett fetrengett, ugyanazon okból kifolyólag.
Amikor lecsillapodtak, a sárkány közölte a lovaggal a történteket. Az cseppet megrökönyödött.
- Mellesleg az önnek ígért jutalmat sem fizetné ki a papa. - mondta a királylány.
- Neeem? No akkor menjünk csak el egy kis baráti látogatásra hozzá!! - üvöltött magából kikelve a lovag.
Útközben egy kis "tréfát" eszeltek ki.
A lovag bement a királyhoz és tényként tálalta a sárkány megnyúvasztását.
- Na jó, de hol a feje ? - kérdezte őfelsége.
- Amott az ablakban. - bökött a fejével a mondott irányba a lovag.
A király elégedetten látta, hogy valóban ott van a sárkány feje.
- No akkor térjünk a fizettségre. - mondta a lovag.
- Öööö izééééé, szóval... Üres a kincstár. Nem tudok adni semmit.
- Szóval nem.
- Így van! Különben is ön egy megrongált állapotban leledző sárkány hozott ide nekem. Én meg csak ép egyedért fizetek.
- Akkor nézze meg közelebbről felség. - ajánlotta a lovag.
A király közelebb ment. A sárkány felnyitotta a szemét és közölte vele, hogy:
- BÚÚÚÚÚ !!!
Amikor a király magához tért, felállt és megnézte magát.
- Azt hiszem lef...tam a lábam szárát. - mondta szomorúan.
Nos valahogy így esett a dolog. Később három illetve négyoldalú eszmecserét folytattak. A lovag megkapta a király lányát, a sárkány pedig az adószedés jogát.
Mindenki elégedett volt. Soha ennyi adó nem gyűlt be. A sárkány nem nyúzta a népet, mint elődje. Csökkentette az adókat, viszont növelte a büntetés mértékét. így az emberek szívesebben adóztak. A régi adóbérlőt áthelyezték az állattenyésztőkhöz, birkanyírónak.
Utózönge: A harmadik bérgyilkos valahonnan megtudta, hogy a sárkányok meddig élnek. Sírógörcsöt kapott. Ennek elmúltával beállt szerzetesnek.

Az italozás fokozatai

Wordperfect techsupport

Ez az eset valóban megtörtént a Word Perfect Telefonos Segélyvonalnál.
Mondanom se kell, hogy az irodistát kirúgták, mindamellett ő jelenleg pereli a Word Perfect szervezetet indok nélküli felmondásért. Most az elbocsátásához vezető, szalagra rögzített beszélgetés írott változata következik:

"Word Perfect Segélyvonal, miben segíthetek?"
"Nos, egy kis problémám akadt a Word Perfect-tel."
"Miféle probléma?"
"Nos, csak úgy gépelgettem és egyszer csak a szavak elmentek."
"Elmentek???"
"Eltűntek."
"Hmm. Mit lát most a képernyőjén?"
"Semmit."
"Semmit?"
"Üres, és nem fogad el semmit sem, amit gépelek."
"Még mindig a Word Perfect-ben van, vagy kilépett?"
"Azt hogy veszem észre?"
"Jó, hagyjuk. Tud mozogni a kurzorral a képernyőn?"
"Nincs semmiféle kurzor. Mondtam már: nem fogad el semmit sem, amit gépelek!"
"A monitora jelzi, ha áram alatt van?"
"Mi az a monitor?"
"Ez az a tévészerű dolog a képernyővel. Van rajta fény, amikor be van kapcsolva?"
"Nem tudom."
"Nos, akkor nézze meg a monitora hátulját, és keresse meg, ahol az áramot vivő vezeték belemegy. Megvan?"
"Igen, azt hiszem."
"Remek! Akkor most kövesse azt a vezetéket, és mondja meg nekem, hogy belemegy-e a konnektorba."
"..................Igen."
"Amikor a monitor hátulját nézte, észrevette, hogy két vezeték is megy bele?"
"Nem."
"Pedig igen. Arra kérem, hogy menjen vissza, és keresse meg a másikat is."
"Oké, itt van."
"Nézze meg, legyen szíves, hogy ez rendesen be van-e dugva a számítógépébe."
"Nem érem el."
"Hm, hm. De látni látja?"
"Nem."
"Meg ha térdre ereszkedik, vagy áthajol az asztal fölött, akkor sem?"
"Ó, nem azért, mert rossz szögben vagyok, csak mert sötét van."
"Sötét?"
"Igen, az irodai lámpák sötétek, csak kívülről szűrődik be egy kevés fény."
"Hát akkor kapcsolja fel őket."
"Nem lehet."
"Nem? Miért nem?"
"Mert áramszünet van."
"Ára........ Áramszünet?!? Aha, oké, akkor megtaláltuk. Megvan még Önnek a doboz, a kézikönyvek, meg az összes cucc, amit a gép vételekor
kapott?"
"Igen, itt tartom őket a szekrényben."
"Jó. Akkor szedje elő őket, szerelje szét a rendszerét, pakolja össze, és vigye vissza abba a boltba, ahol vette."
"Tényleg? Ennyire rossz a helyzet?"
"Attól tartok, hogy igen."
"Hát, jól van, akkor nincs mit tenni. És mit mondjak nekik?"
"Csak annyit, hogy maga túl hülye ahhoz, hogy számítógép-tulajdonos lehessen!!!"

nekem most nem jut eszembe semmi csak egy könyvcím
Sipkai Barna : Nincs többé férfi
Sztem óriási könyv. A szerző fitalon halt meg, asszem Nyiregyházára valo volt és több más könyve is megjelent....
ja és még valami magyar tévéfilm is készült belőle..a könyvéből asszem ugyanezzel a cimmel érdemes utánanézni
köszönöm a figyelmeteket üdv makutyi

<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 11"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 11"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CBMF-VMI%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <wunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <wontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]--> Kolompárék építési naplója

Augusztus 30.

Házat akarunk építeni, de sajnos nincs pénzünk. Majd csak összedobjuk valahogy. Öcsém hegedűművész. A helyi ÁFÉSZ "Rózsafa" étteremben működő , ifjabb Kodály Zoltánról elnevezett vonósnégyes vezetője. Én ugyanott vagyok a ruhatárban belső ellenőr.

Szeptember 1.

Elhíreszteltük a rokonságban, hogy dédapánk 14 méter hosszan, 6 méter szélesen és 3 méter mélyen kincset ásott el. Így aztán 3 nap alatt elkészült a ház alapja.

Szeptember 22.

A ház már alá van pincézve, viszont a Tüzép-ről napokkal ezelőtt nagy mennyiségű tégla tűnt el. Azért a biztonság kedvéért ráírtuk a mi tégláinkra, hogy "Fizetve".

Október 1.

A ház már áll. Az ácsok is remekül dolgoztak, de a belső munkák még hátra vannak. Ma este eldöntjük, hogy ki és mit fog nekünk felajánlani a házhoz. Ez azért szép tőlük, sírva is fakadtunk.

Október 5.

Öcsémmel úgy döntöttünk, hogy vendégségbe megyünk. De nem volt otthon senki. Ezt nem hiszem el! Mondtam öcsémnek, hogy adjon egy pofont. Úgy megütött, hogy tokostul kivittem az ajtót. Haza is hoztuk.

Október 8.

Az öcskössel körülnéztünk a környéken. Délután felé megszomjaztam. Be is csöngettem az egyik házba. Azt mondták a függöny mögül, hogy igyak a kerti csapból. A csap nehezen működött, ezért hazahoztam. A 30 méteres vízvezetékkel együtt. Otthon vettem csak észre, hogy a vezeték végén bojler is van. Viszont a bojlerhez egy kád is tartozott, amiben egy gyönyörű nő fürdött. Ennek furcsa módon a feleségem örült a legjobban. Holnap az asszonyt orvoshoz viszem.
Október 10.

Az éjjel nagy vihar tombolt. De akkora, hogy a szomszéd összes cserepét a mi tetőnkre fújta át. Éppen illett rá.

Október 12.

Tegnap megünnepeltük, hogy eddig saját erőnkből hoztuk össze a házat. Egy étteremben mulattunk. Az öcskös úgy berúgott, hogy padlót fogott. Azt is hazahoztuk.

Október 20.

Nagyon szép kovácsoltvas kaput láttunk. Becsöngettem. Kiszóltak: szabad! Haza is hoztuk.

Október 24.

Unokabátyám, Kálmán bolondul a téli sportokért. A minap fölvett egy hátizsákot, fejére sísapkát húzott, és kezében egy jégcsákánnyal betoppant az OTP-be, ahol magához kérette az egész bevételt. Legutóbb Sopronkőhidáról írt levelet, melyben közölte velünk, hogy itt áll Európa Kapujában, de sajnos belülről. Kért babakrémet, hajolajat, bőrápoló kenőcsöt és szemceruzát. Kár hogy bent van, mert nagyon hiányzik az építkezésnél. Főként a keze.

Január 4.

Öcsém Balatonföldváron sétálgatott az egyik villa szobájában. Egyszer csak előugrott egy kutya, és megkergette, mire ő fejest ugrott a medencébe. A medence tele volt száraz falevéllel. A fejestől az öcsém 10 centivel rövidebb lett. Most behúzott nyakkal közlekedik, ettől úgy néz ki, mint egy teknősbéka. Az esettől olyan dühös lett, hogy hazahozta a medencét. Hogy eltüntesse a nyomokat, megette a kutyát. Így mindenki jól járt, és a káposzta is megmaradt.

Január 7.

Hatalmas dörrenésre ébredtünk. Valaki a kerítésen keresztül bedobott 6 db komplett ablakot. De az is lehet, hogy maguktól repültek be, mert az ablakoknak 2 szárnya volt.

Január 11.

Találtunk egy megbízható villanyszerelőt, aki a mi fogyasztásunkat rá tudja kötni a szomszéd villanyórájára. Most neki pörög. Kész főnyeremény.

Február 15.

Lakásügyben a szerveknél annyit kilincseltem, hogy mindegyik a kezemben maradt. Így aztán lassan összeállt a ház.

Február 16.

Este becsöngetett a jó szomszéd. Áthozta a Satelit antennáját és a nagyképernyős Sony televízióját. Azt mondta: Használják egészséggel! A bíróságon ezt a tényt tagadta.

Február 24.

Öcsém késő este jött haza egy komplett hálószobabútorral. Azt mondta, hogy az utcán találta, és biztos valaki véletlenül húzta ki a zsebéből, a zsebkendőjével együtt. Csak neki lehet ilyen szerencséje!

Február 25.

Öcsém részt vett egy délutáni futóversenyen. Ő szaladt elöl, hóna alatt egy padlószőnyeggel. Az áruház dolgozói csúnyán lemaradtak. Azért mit tesz az állandó edzés!

Február 26.

Megtartottuk a házavatót. A társaság jól érezte magát. A vendégek éjfél felé távoztak. Kora reggel vettük észre, hogy hiányzik a bejárati ajtó, 70 méter elektromos vezeték, 12 kapcsoló, a WC csésze, 7 négyzetméter válaszfal és a cserépkályha. De nincs baj, mert holnap mi is házavatóra megyünk!

Star Trek - A zűr a legvégső határ (1)

Jim Kirk alsógatyában állt a nyitott szekrényajtó előtt, és bánatosan szemlélte magát a tükörben. Az új egyenruháját két hete csináltatta, és máris kihízta. Igazán feltalálhatnának végre egy olyan textilfajtát, ami együtt hízik az emberrel. Sóhajtott, és felhúzta az egyetlen ruháját, amibe még belefért: a tavalyról megmaradt mikulás jelmezt. Elég furcsán mutatott rajta a föderáció jelvénye, de Jim nem bánta. Csengett a telefon. Kirk szorosabbra húzta derekán az övet, és körülnézett. Szeme végigpásztázta a mikrohullámú sütőt, a transzportert, a videót és a szonikzuhanyt.
- A telefon, te marha! - szólt rá a számítógép, aminek külön az volt a feladata, hogy felvilágosítsa Kirk-öt ilyen esetekben.
William Shatner összevonta a szemöldökét, és újra megfogadta, hogy soha többé nem vállal szerepet science-fiction-ben. Képtelen kiismerni magát a sok hülye futurisztikus szerkentyű között, amik bizonyára egy elmebajos jövőkutató agyából pattantak ki direkt azért, hogy megkeserítsék az ő életét.
- Ha valaha is lesz egy időgépem, esküszöm, visszaköltözöm a legsötétebb középkorba - futott át az agyán. Mindennek tetejébe ráadásul Sörös Sándor a szinkronhangja. Az élet néha igazán elviselhetetlen.
- Halló, itt Kirk - morogta.
A telefon képernyőjén megjelent Komack csillagflotta admirális arca. Jim ijedten kapott a kapcsoló után, és csak hangra állította a telefont de már későn: az admirális meglátta Kirk rendhagyó öltözékét, és felvonta a szemöldökét, de nem tett róla említést.
- Üdvözlöm, kapitány. Rendkívül fontos ügyben hívom.
- Izgatottan várom - ásított egyet Jim.
- Most kaptuk a hírt, hogy a föderáció elnöke merénylet áldozata lett a klingon béketárgyalás helyszínén.
Jim ünnepélyes vigyort öltött. Arra számított, őt nevezik ki a Föderáció új elnökévé, de sajna ebben csalódnia kellett. Komack megvakarta a füle tövét, és folytatta.
- Haza kellene hozni a hullát, hogy méltó temetést rendezhessünk neki. Tudja: kenyeret és cirkuszt a népnek. Olyan régen volt már egy jó kis elnöktemetés.
- Úgy érti, nekem kell hazahoznom?
- Nyugi Kirk, rendesen megfizetjük. Az előleget már átutaltam a számlájára. Amint itt a hulla, megkapja a többit is. Szedje össze a legénység többi tagját is. Mind a négyszázötvenet.
Kirk mogorva arckifejezést öltött.
- De uram! Szinte az egész sorozatban heten szerepeltünk: Spock, Scotty, McCoy, Sulu, Uhura, Csekov és én. Ja, meg Chapel, de ő is csak azért, hogy jókat lehessen rajta röhögni. Mi a fenének az a nagy rakás ember?
- Hát, minden epizódban meghalnak egy páran. A legénység fogyóeszköz Kirk.
- Jé, tényleg. Érdekes, hogy Spock-ot, McCoy-t meg engem még soha nem nyuvasztottak ki, pedig mi mindig nyakig benne vagyunk a ... történetben.
- Mert maguk a főszereplők, nagyokos! Egyébként, ha jól emlékszem, Spock már meghalt egyszer, maga meg többször is, de utoljára már véglegesen.
- Én nem emlékszem rá.
- Mert azt a részt még csak a moziban adták le.
- Ja, tényleg, én nem járok moziba. Nem férek el a nézőtéren. És melyik űrhajót kapom ehhez a fontos feladathoz? Mármint az elnök úr holttestének a ...
Komack elgondolkozott.
- Hát, van valahol egy ősrégi hajó, még a huszadik század hatvanas éveiben tervezték. Hullaszállítónak pont jó lesz. Dögöljek meg, ha eszembe jut a neve. Valami Emberprés.
- Enterprise - segítette ki Kirk.
Komack a homlokára csapott.
- Hát persze, most már eszembe jutott, Enterprise! - az admirális szeme kifordult, miközben holtan esett le a székről.
- Dögöljek meg, ha tudom, miért pont most hótt meg - dünnyögte Kirk. Nehézkesen felállt, és megpróbált még egyet húzni a nadrágszíján, de nem ment.

Zene, majd Sörös Sándor hangja
Az űr a legvégső határ, ennek végtelenjét járja az Enterprise csillaghajó, melynek feladata, hogy... hogy... súgjon már, Spock, a fene essen magába! Ja, igen, különös új világok felfedezése, új életformák, s a többi felkutatása, és hogy eljusson oda, ahol a madár se jár.
Zene, majd megjelenik egy hatalmas Star Trek felirat
William Shatner - Sörös Sándor (Kirk: és muszáj erre mindig emlékeztetni?)
Leonard Nimoy - R. Kárpáti Péter
DeForest Kelley - Balázsi Gyula (McCoy: disznóság, hogy mindig engem mondanak be utoljára! Sulu: nyugi, engem be sem mondanak).
Hulla hopp (Ne vigyorogjon, Csekov, ez a mai rész címe. Shatner, tegye már el azt a szendvicset, adásban vagyunk!)

folyt. köv.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (2)

Kirk, Spock, McCoy, Sulu, Uhura, Scotty és Csekov lassan materializálódtak a transzporterállomáson. A legénység többi tagja már odafent volt.
- Érdekes - szólalt meg Kirk -, ilyenkor mindig eszembe jut, hogy vajon az első embert ki transzportálta fel az Enterprise-ra?
- Az első embert? - értetlenkedett Csekov - De kapitány ha jól emlékszem Ádám és Éva korában még nem volt űrhajózás. Az első űrrepülőgépet csak 1976-ban ...
- Csekov, ez még viccnek is fárasztó volt - szólt rá McCoy.
- ... viszont az oroszok már 1961-ben küldtek embert az űrbe. - fejezte be zavartalanul Csekov.
- Úgy tudom - szólalt meg Spock -, a legénység első tagját aki a többieket felsugározta, egész egyszerűen beépítették a hajóba, amikor épült.
- Ez igazán eredeti megoldás. És hogy hívták?
- Kőmíves Kelemenné.
- Tényleg ismerős valahonnan a neve - tűnődött Kirk.
Leléptek a transzporterállványról vagy miről, szóval arról az izéről, amin ilyenkor meg szoktak jelenni. Scotty térdre borult és megcsókolta a padlót.
- A drága jó Enterprise - rebegte áhítatosan.
- Nahát, a pápa is ezt szokta csinálni - jegyezte meg Uhura.
- Miért, hát a pápa direkt csinálja? Én azt hittem, nem bír megállni a lábán - csodálkozott Sulu.
McCoy megcsóválta a fejét és Scotty-ra nézett.
- Hogy szeretheti valaki ennyire ezt a vén teknőt?
Kirk elvigyorodott.
- Nézd el neki, öreg. Azelőtt Trabant-ja volt. Bár Scotty tényleg túlzásba viszi az Enterprise imádatot. A felesége is azért vált el tőle, mert többször is véletlenül Enterprise-nak szólította.
Átsétáltak a hídra.
- Mr. Spock, jelentést kérek a hajó állapotáról.
- Miért pont én? Ez Mr. Scott dolga.
- De neki már volt egy egymondatos szerepe ebben a részben, pedig nem olyan fontos szereplő, mint maga.
Spock kezdett zavarba jönni, ezért inkább a gombokat kezdte nyomogatni. Igazság szerint egyikről sem tudta, mire való, de nagyon szépen pittyegtek.
- A hajó állapota jelenleg: vagy-vagy.
- Az meg mi a francot jelent?
- Vagy ma esik szét, vagy holnap.
Jim egy kicsivel kevésbé érezte magát biztonságban az Enterprise fedélzetén, mint az előbb.
- És a műszerek?
- Hát lehet, hogy némelyik működik, de nem túl valószínű. Sajnos, az a műszer, ami a többi műszer állapotát jelzi, pont nem működik.
- Úgy tudom, van néhány új felszerelés is.
Scotty arca felderült.
- Igen, uram! Például a fedélzeti számítógépet modernebbre cserélték.
- És most pontosabban végzi el a számításokat?
- Nem, de azóta nem fagy le rajta a Prince Of Persia.
- Remek. Egyéb újítások?
- Á, semmi különös. Bevezették a villanyt. Kicserélték a padlószőnyeget. McCoy végre kapott egy csontvázat nagyjából akkor, amikor a felesége elutazott Hawaii-ra és azóta se látta senki.
- Új liftet is szereltek be - szólalt meg Spock.
- Igen, erről már hallottam. Hát nem fantasztikus, hogy ha feltalálnak valami újat, azt mindig az Enterprise-on használják először?
- És ha itt nem robban fel, akkor beszerelik a csillagflotta többi hajójába is.
- Logikus Mr. Spock.
Kirk lezöttyent a parancsnoki székbe, ami nagy reccsenéssel azonnal szétesett.
- Úgy látom, a berendezés hagy némi kívánnivalót maga után - dünnyögte, miközben nagy nehezen feltápászkodott.
- Nem hiszem Jim, de amikor azt a széket tervezték, nem számítottak ekkora túlterhelésre - felelte rezzenéstelen arccal Spock.
- Imádom, ha Jimnek szólít, de utálom, ha a súlyomra célozgat - morogta Kirk.
- A vulkániak nem szoktak célozgatni, kapitány. Ha akarja, kereken kimondom, hogy ön kövér, mint egy szaturnuszi vízielefánt.
- Ilyen állat nincs is.
- Persze, hogy nincs, mert ha lenne, szétesne alatta a Szaturnusz. Már így is csak a gyűrűk tartják össze.
Sulu megeresztett egy japán káromkodást. Az Enterprise az istennek sem akart beindulni.
- Kapitány úr, meg kellene tolni egy kicsit ezt a tragacsot - mondta.
- Figyelem, irányítótorony vagy mi a szösz, nyissák ki az űrdokk összes lehetséges ajtaját! Még nem tudom, melyiket fogom eltalálni.
Kirk kivezényelte a legénység kétszáz tagját, akik sikeresen kilökték a tragacsot az űrbe, ők azonban sajnálatos módon (vagy szerencséjükre) ott maradtak. Kirk magában igazat adott a megboldogult Komack admirálisnak: indulásonként kétszáz ember, az annyi, mint ... Uhura hangja szakította félbe.
- Kapitány úr, ezen az izén nem jön be a Sláger Rádió.
- Nem is kell. Az Enterprise már önmagában is felidézi a hatvanas-hetvenes évek hangulatát. Spock, ellenőrizze, van-e klingon hajó a közelben.
Uhurának leesett az álla.
- Azt is lehet ellenőrizni? Nagyon korszerű gép lehet.
- Igen, az. Ha megnyomjuk ezt a gombot, kinyúlik egy kar rajta egy tribblivel. Ha a tribbli nyüszít, klingonok vannak a közelben.
- Egész ötletes megoldás - biccentett Uhura - remélem, a tribblinek nem esik baja.
- Uhura hadnagy, jobb ha maga meg sem említi a tribbliket - mondta vészjósló hangon Kirk.
- A tribbli klingonokat jelez - jelentette Spock, és megint pittyegett valamit a komputeren.
- Szám szerint egészen pontosan ... - a képernyőre nézett - ... 0.
Spock hosszas monológja közben Csekov kinézett az ablakon.
- Három klingon hajó van a közelben, uram.
- Én is éppen erre a következtetésre jutottam - közölte Spock.
Csekov vigyorgott.
- Ugye, milyen jó, hogy az utóbbi három évben, amíg nem találkoztunk, elvégeztem az általános iskola első osztályát, Jim bácsi? Méghozzá olyan jól, hogy közkívánatra még kétszer meg kellett ismételnem.
Kirk óvatosan leült egy székre.
- Rendben, mesélje el mindenki, mit csinált az utóbbi három évben. Hiányzott a jó öreg Kirk kapitány, ugye?
Diplomatikus hallgatás után Uhura törte meg a csendet.
- Én meglátogattam a családomat a dzsungelben. A törzsfőnök kövér felesége éppen aznap halt meg, így ennivaló volt bőven, csak kicsit rágós volt a néni. Egyébként anyukám azt mondta, hogy: „Nyota, igazán meghívhatnád egyszer ebédre azt a kedves Kirk kapitányt. Akkora lakomát csapnánk, hogy még a szomszéd falunak is jutna belőle.”
- Igazán kedves Uhura. Lehet, hogy tudok rá időt szakítani - mosolygott Kirk, akinek hízelgett, hogy még egy őserdei falucskába is eljutott hőstetteinek híre - Halljuk, Sulu, maga mit csinált az elmúlt három évben?
- Képzelje kétszer is legyőztem Kung Lao-t!
- Nagyszerű, Mr. Sulu! És miben? Karate?
- Nem, Mortal Kombat II. És Dr. McCoy, ön mivel töltötte az időt?
McCoy legyintett.
- Ó, semmi különös. Boncolni tanultam Scully ügynöktől, kétszer vendégszerepeltem a Vészhelyzet-ben és egyszer a Chicago Hope-ban. Én arra lennék kíváncsi, mit csinált Spock.
Spock úgy tett, mintha a műszerek javítása annyira lefoglalná, hogy nem hallja meg a kérdést. Kirk megköszörülte a torkát.
- Mr. Spock!
Semmi válasz.
- Különös - jegyezte meg McCoy -, a vulkániak füle a legnagyobb az univerzumban, és mégis akadnak köztük süketek.
Spock erre már megfordult.
- Semmi baj a fülemmel, doktor. Az elmúlt három évben egy vidámparkban dolgoztam.

folyt.köv.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (3)

- A szellemvasútnál?
- Nem, léggömbárusként de aztán kirúgtak. - Spock megvonta a vállát - Azok a vacak lufik mindig kidurrantak valamitől.
Kirk a vulkáni tűhegyes füleire nézett, és inkább nem szólt semmit. Spock-ot Uhura mentette ki szorult helyzetéből.
- Mr. Spock, telefonja van.
- Hangosítsa ki kérem - mondta Spock, de azonnal meg is bánta, amikor a vonal túlsó végén édesanyja hangját hallotta meg. Amanda kedves asszony volt, de mivel a földről származott, néha túlságosan is ... szóval, nem viselkedett úgy, mint a logikus, érzelemmentes vulkániak. Enyhén szólva.
- Spock, drága pici fiacskám, azt ígérted, hogy azonnal felhívsz, ha megint az Enterprise-on leszel. - Amanda hangja csupa szemrehányás volt, és Spock azon tűnődött, vajon anyja honnan tudhat az Enterprise indulásáról.
- Mama, honnan tudtad meg, hogy ...
- Ó, hát a Vulkán háromezer kilométeres körzetében ki vannak rakva a táblák, hogy „Enterprise-zal behajtani tilos!”. T’Pau rendelte el, márpedig ő csak vészhelyzetben tesz ilyen óvintézkedéseket.
- Nahát, T’Pau is szerepelt a Vészhelyzet-ben? - csodálkozott McCoy, de Kirk leintette. Az egész legénység a hídra csődült. Imádták hallgatni Spock magánbeszélgetéseit az anyjával.
- Mama, kérlek, most nem érek rá - próbálta Spock lezárni a beszélgetést.
- Tudom, hogy elfoglalt vagy, de egy kevés időt azért szakíthatnál szegény édesanyádra.
- De értsd meg, szolgálatban vagyok ...
- Soha nem vetemednék arra, hogy a szabadidődben hívjalak, Spock. Igazán nem akarlak olyankor zavarni, hiszen tudom, milyen sok csinos lány van a hajótokon, például az az aranyos Uhura hadnagy vagy a kedves Chapel nővér ...
Spock arca teljesen elzöldült, és Kirk már nyúlt a hányózacskó után, de még idejében eszébe jutott, hogy a vulkániak vére zöld, így Spock most valószínűleg elpirult.
- Mama, most tényleg nem érek rá.
- Rendben, nem is zavarlak tovább. Van nálad elég tiszta alsógatya? És reggel rendesen megmosod a füled?
- Mama!
- Jól van, mindjárt leteszem. Üdvözlöm a kapitányt és azt a ... hogy is hívják a doktort, akire azt mondtad, hogy az egyik legjobb barátod és nagyon szereted? McCoy ugye?
Spock teljesen megsemmisülve rogyott le egy székbe.
- Mama, nem hagynád ezt abba?
- Nem szégyelled magad? - csattant fel Amanda - Évek óta még egy nyavalyás képeslapot sem küldtél, amikor meg felhívlak, mindig olyan gyorsan le akarsz rázni, mintha nem is az anyád volnék. Pedig ha huszonöt évvel ezelőtt nem beszélem rá az apádat, hogy engedjen el téged a csillagflotta akadémiára, akkor ...
- ... most pont olyan hülye bunkó lennél, mint ő, és mást se csinálnál egész nap, csak a tökeidet vakarnád a füled hegyével - fejezte be az Enterprise legénysége kórusban a már jól ismert szöveget.
McCoy vigyorogva hátbaveregette Spock-ot.
- Anyuci pici fia rosszalkodik, mi, Spock?
- Fogja be doktor - morogta a vulkáni.
A szolgálati idő lejártával Spock a kabinja felé tartott. Életében ilyen pocsék napja még nem volt. Miss Christine Chapel, aki órák óta rostokolt a híd és Mr. Spock kabinja közti folyosón, megigazította a sminkjét és a frizuráját, ellenőrizte a harisnyáját, még feljebb rángatta amúgy is túl rövid szoknyáját és egy kevés parfümöt szórt magára, mielőtt „véletlenül” összefutott Spockkal a folyosón.
- Mr. Spock! - lehelte, és édesen mosolygott.
- Igen, Miss Chapel?
- Christine, ha szabad kérnem. Mindenki Christine-nek szólít.
- Én nem - Spock indult volna tovább, de Christine elállta az útját.
- Mr. Spock, az elmúlt három évben tanulmányoztam a biológiát ...
- Csak az elmúlt három évben? Te jó ég, akkor hogy lett magából ápolónő?
- Úgy értem, a vulkáni biológiát, különösen azt a tényt, hogy hétévenként ... izé ... Mr. Spock, megkérdezhetem, hány éves?
- Megkérdezheti.
- Mr. Spock, hány éves?
- Semmi köze hozzá.
- Jobb, ha bevallja, különben belenézek az orvosi aktájába, abban pedig az életkorán kívül más kompromittáló adatok is vannak. Például: hány foga van, volt-e vakbélműtéte, hány centis a ... Spock szorult helyzetében kénytelen volt bevallani az igazat. Hazudhatott volna, de mivel a vulkániak soha nem hazudnak, ezzel elárulta volna félig földi származását (amit egyébként is tudott mindenki).
- Negyvenkettő.
- Az osztható héttel - jegyezte meg Miss Chapel.
- Felettébb éles elméjű matematikai megállapítás - jegyezte meg hűvösen Spock.
- Köszönöm. Nos, Mr. Spock, bizonyára tudja, hogy a Vulkánról kitiltották az Enterprise-t ...
- Tudom, édesanyám mondta.
- Igen, hallottam.
Spock egyre kényelmetlenebbül érezte magát, de Christine folytatta.
- Nos, amennyiben szüksége lesz arra, hogy ... a Vulkánra menjünk, és mivel ez nem lehetséges, szóval ... - A nő egyre jobban zavarba jött. Igazán leközölhetne valamelyik női magazin egy cikket „Hogyan valljunk szerelmet egy vulkáninak” címmel.
- Nos, szóval, hát ... Én tudom, hogy maguk vulkániak nem mutatják ki az érzelmeiket, de bizonyos biológiai funkciók szükségszerűsége ... izé ... - Egyre jobban belegabalyodott mondanivalójába.
Spock megköszörülte a torkát.
- Miss Chapel, figyelmeztetni szeretném, hogy csak reggel nyolcig tart a szabadidőm. Örülnék, ha rövidebbre fogná.
- Nos, szóval, izé ... - Christine arca vörös lett, mint a riadójelzés a képernyőn. - Bizonyos ösztönök, például ... hát ... Emlékszik arra a hét évvel ezelőtti ügyre, az Amok Time című epizódban? Amikor plomiklevest főztem önnek ...
Spock majdnem elmosolyodott, de még időben visszafogta magát.
- Persze, a plomikleves! Nagyon finom volt.
- Szóval, ha ismét előfordulna olyasmi, mint hét évvel ezelőtt, akkor ... rám számíthat - Christine még jobban elpirult, Spock-ra mosolygott és elrohant.
Spock tűnődve nézett utána. Soha nem fogom megérteni az emberi lények viselkedését, gondolta. Ekkor ért oda Dr. McCoy.
- Mit akart Miss Chapel? - kérdezte, arcán cinkos vigyorral, amit Spock megint csak nem tudott értelmezni.
A vulkáni vállat vont.
- Felajánlotta, hogy ha megéhezem, főz nekem plomiklevest. Igazán nem tudom, miért kellett ekörül ilyen nagy hűhót csapni.
Csak tudnám, miért van az, hogy egyesek soha nem híznak el, gondolta irigyen Kirk, és legénysége tagjaira gondolt. Na persze, Csekov legalább tíz évvel fiatalabb, mint ő, Sulu aktívan sportol, Spock meg ... hát, lehet, hogy a vulkániak soha nem híznak el. Igen, valószínűleg alkati adottság. Különben is, Einstein is bebizonyította, hogy fény sebességnél nő a testek tömege, állapította meg a kapitány, és két harapással eltüntette a huszonkilencedik mogyoróvajas szalámis szendvicset. Hangos szirénázás verte fel merengéséből. Csekov ijedten fordult Kirk felé.
- Uram! Az űrközlekedési rendőrség!
Kirk ijedten fel akart ugrani, de mivel izmai sértődötten tiltakoztak, inkább letett róla.
- Szóljon Scotty-nak, nehogy felengedje őket!
Sajnos már késő volt: két egyenruhás űrrendőr jelent meg a hídon.
- Jó napot, uram. Csak egy kis rutinellenőrzés ... Jogosítványt, forgalmit, zöldkártyát kérek - mondta az egyik. A másik közben végigjártatta tekintetét az Enterprise kísértetkastélynak is beillő hídján, majd a kapitány öltözékén.
- Hát mikulás, én a maga helyében maradtam volna a rénszarvasoknál - jegyezte meg fejcsóválva.

folyt. köv.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (4)

Kirk lázasan törte a fejét, hogy mitévő legyen.
- Nem innának előbb egy kis vodkát? - kérdezte szívélyesen, és Csekov már szolgálatkészen elő is kapta az üveget a pult alól.
A rend zord őre lesújtó pillantást vetett rá.
- Hatósági személlyel való túlzott bizalmaskodás és megvesztegetési kísérlet: két hibapont. A navigátor szolgálati időben iszik: ezzel már három rossz pont ... - Spock üres széke felé nézett. - A tudományos tiszt nincs a helyén: újabb hibapont.
- Én tudom, hol van. Miss Chapel-lel lófrál - jelentette segítőkészen Mr. Sulu. Kirk olyan pillantást vetett rá, hogy ha tekintettel ölni lehetne, Sulu gyomrából - stílusosan - egy szamurájkard állna ki.
- A kapitány a hídon étkezik, ráadásul szolgálati időben, és ezzel rossz példát mutat legénységének: öt hibapont ... - sorolta könyörtelenül a rendőr.
- Még csak négy! - szólt közbe felháborodottan Kirk.
- ... és nem tud számolni, hat hibapont. Vagy csak részeg? - A rendőr felpillantott a noteszéből. - Lássuk csak, mi a helyzet a szonda megfújásával?
Kirk elsápadt. Még fiatal korában a bátyja és ő megfújtak egy használaton kívüli űrszondát a raktárból. De honnan tudhatták ezt meg a rendőrök?
- A legfontosabb műszerek nem működnek - nézett körül a rendőr.
- A kormányos számítógépes játékokkal szórakozik! - Sulu sértődötten kapta föl a fejét.
- Francba, most belezavart a játékba, pedig már majdnem legyőztem Shang Tsungot!
- A kommunikációs tiszt a NonStop Rádió-t hallgatja: kilenc hibapont.
- De ha egyszer a Sláger Rádió nem jön be! - védekezett Uhura. Kirk lemondóan temette a kezébe az arcát. Tíz pontnál már le is fokozhatják. Már csak a csoda segíthet.
A fiatalabb rendőr megráncigálta az idősebbik kabátját.
- Figyelj már, Ben ...
- Most nem érek rá, Joe. - Ben körülnézett. Régen járt már ilyen lepusztult csillaghajón. El is határozta, hogy kíméletlenül rájuk húzza a vizes lepedőt. A csillagflotta nem járathatja le magát ilyen járművekkel.
- Ben! - Joe nem adta fel egykönnyen. Társa megadóan sóhajtott és lehajolt.
- Na, mi van?
Joe suttogott valamit Ben fülébe, az rémülten egyenesedett föl.
- Az nem lehet ... - nyöszörögte - Uraim, kérem mondják, hogy ez a hajó nem a
U. S. S. Enterprise.
Kirk megeresztett egy atyai mosolyt.
- Szívesen mondanám, de tudhatná, hogy jólnevelt csillagflotta tiszt nem hazudik.
- Atyaég! - A két rendőr ceruzát, noteszt eldobva hanyatt-homlok sietett kifelé.
- Rendőr bácsik! Biztos, hogy nem kérnek egy kis vodkát? - kiáltott utánuk Csekov.
- Neeem! - ordított vissza az idősebb rendőr - Ha ez tényleg az Enterprise, akkor semmi kedvem itt dekkolni, amikor ripityára hullik az egész!
Kirk megkönnyebbülten nézett utánuk.
- Nincs valamid fejfájás ellen, öreg? - Kirk ritka vendég volt a gyengélkedőben, de a rendőrök alapos fejfájást okoztak neki.
- Azonnal hozom.
Kirk körülnézett a gyengélkedőn, és Christine Chapel-en akadt meg a szeme. A nő nyaka körül vékony forradás húzódott.
- Mi történt a nyakával, Miss Chapel? - érdeklődött.
- Ó, a forradásra gondol? Dr. McCoy nemrég varrta vissza a fejemet.
Ha Jim Kirk leprás lett volna, minden bizonnyal leesik az álla, de így csak eltátotta a száját.
- Micsoda? Remélem, Mr. Sulu nem önnel próbálta ki a Mortal Kombatból tanultakat.
Christine enyhén elpirult.
- Nem uram. Csak gondoltam, hegyes fülekkel jobban tetszenék Mr. Spocknak. - felsóhajtott - Senki nem figyelmeztetett a cséplőgép veszélyeire.
Kirknek most aztán tényleg leesett az álla. Visszatért a hídra. A többiek kellemesen töltötték az időt: Uhura éppen nyert a NonStop Rádió telefonos játékán, Sulu rejtvényt fejtett, Spock a fülét hegyezte, Csekov a parancsnoki széken ugrált, hogy lássa, alatta is szétesik-e. A különféle műszerek egyhangúan pittyegtek. Kirk lezavarta Csekovot a székről és leült. Sulu felpillantott.
- Kapitány úr, nem tudja a vízszintes tizenhét megfejtését? A világ legkövérebb embere, - James T.-, négy betű.
Kirk sokáig törte a fejét, de nem jutott az eszébe.
- Nem tudom, Hikaru, majd megnézem a Rekordok Könyvében.
Sulu a kapitányra nézett és elvigyorodott.
- Hagyja csak, uram, már eszembe jutott.
Uhura szólalt meg.
- Kapitány úr, a klingonok beszélni akarnak önnel.
- Kapcsolja az irodámba, Sly. - Uram, ez nem a Dallas, hanem a Star Trek.
- Ja, elnézést.
A kilátóernyőn megjelent egy klingon.
- Mdccxwztryemnbujhlkg.
- Miii? - Kirk lezöttyent a székbe, ami a változatosság kedvéért most csak három darabra esett.
Csekov szolgálatkészen felugrott, hogy talpra segítse, de Kirk elhárította a segítséget.
- Hagyja abba a nyalizást, Csekov. Fel tudok állni ... egyelőre.
Csekov bűntudatos képet vágott.
- Uram, néha felelősnek érzem magam ezekért az apró balesetekért. Tudja, a szék orosz találmány.
Sulu elröhögte magát.
- A széklábak elfűrészelése is az, Csekov?
Csekov szerényen hallgatott, szerencséjére Kirk figyelmét már a klingonok kötötték le.
- Uhura hadnagy, mi volt az előbb ez a zagyvaság?
- Klingon nyelven volt uram. Azonnal bekapcsolom a fordítógépet.
- De az eddigi epizódokban mindig értettük az idegen lények beszédét.
- A rendező azt mondta, nagyfokú naivitásra és egoizmusra vall azt hinni, hogy az egész univerzum angolul beszél.
A naivitás és egoizmus szavak meghaladták Kirk felfogóképességét, ezért inkább előhalászta a műsorújságot.

folyt. köv.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (5)

- Melyik barom állat rendezte ezt a filmet? - beleolvasott az újságba - Ki a franc az a Leonard Nimoy?
Spock - ki tudja, miért - jobbnak látta elterelni a szót.
- A fordítógép készen áll, uram.
KLINGON: Hol az a rohadt Kirk?
FORDÍTÓGÉP: A kedves és tiszteletreméltó Kirk kapitánnyal szeretnénk beszélni.
Jim elvigyorodott.
- Itt Kirk. Tessék.
FORDÍTÓGÉP (klingon nyelven): Itt az a tetűláda Kirk.
KLINGON: Ez Kirk? Hát, jól elhízott, amióta nem láttuk (röhögés).
FORDÍTÓGÉP: A klingon parancsnok örömét fejezte ki afölött, hogy Kirk kapitányt jó egészségben találja.
KLINGON: Ez a mi területünk, világos? Húzzák el innen a csíkot a szemétdombra illő hajójukkal együtt, különben szétlőjük a valagukat.
FORDÍTÓGÉP: Kirk kapitány, talán jobban tenné, ha más útirányt választana a modern technika csúcsán álló hajója számára, különben a klingonok legnagyobb sajnálatukra kénytelenek lesznek meggyőzni önt ennek szükségszerűségéről.
KIRK: Nagyon sajnálom, de mindenképpen át kell repülnünk az önök területén, mert a klingon fővárosba tartunk. Ha volnának olyan szívesek utat engedni ...
FORDÍTÓGÉP (klingon nyelven): Kirk aszongya, húzzatok innen a jó édes anyátokba.
A klingon vicsorogni kezdett és mondott valamit. A fordítógép halkan zümmögött, miközben kereste a szavak angol megfelelőjét, aztán feladta, és pontos fordítás helyett csak nagyjából közölte a szöveg tartalmát.
- A klingon kapitány attól tart, önök ... izé ... homoszexuális, fenékfejű föderációs kémek, és legszívesebben darabokra lőné a ... vacak hajójukat.
Nyota Uhura, aki értett egy keveset klingon nyelven, a padlóhoz verte magát a röhögéstől.
- Ha a nagyköveteink csak feleennyire lennének diplomatikusak, mint ez a fordítógép, sose törtek volna ki bolygóközi háborúk ... - nyögte, amikor Kirk rosszalló pillantásának hatására némileg magához tért.
- Hát igen, Miss Uhura - mondta Sulu - A nagykövetek már csak ilyen pancserek ... Különösen a Vulkán bolygóé.
- Spockra sandított, de az sajnos nem hallotta az apjára tett célzást.
- Kapitány úr! - szólalt meg Csekov - Az egyik klingon közelebb jött és egy céltáblát rajzolt a hajóra. Mit jelentsen ez?
Kirk eltűnődött.
- Nem tudom, de örülök neki. A festék legalább összetartja egy kicsit ezt a hajót.
Uhura felvisított.
- Uram! A klingonok lőnek ránk!
- Tűz! - ordított fel Kirk.
Csekov ijedten kapta fel a fejét.
- Hol?
- Nem tudunk lőni, uram! - jelentette Scotty - Megfigyelte már, milyen ötletesen van megszerkesztve a hajó? Ha működik a pajzs, nem működik a lézer. Ha működik a lézer, nem jut elég energia a hajtóműnek. Ha egyszerre működik a pajzs és a hajtómű, áramkimaradás miatt leállnak a létfenntartó rendszerek. És végezetül, ha hatos fokozatnál gyorsabban megyünk, szétesik az egész hajó.
- Mit vár a ‘66-os technikai fejlettségtől? - morogta Kirk.
- 2166, uram?
- Nem. 1966. Akkor forgatták a filmet.
- Jé, akkor ezért vannak lyukkártyás számítógépek mindenhol - csodálkozott Uhura - tanultam ilyenekről.
- Fizikából?
- Nem, történelemből.
Scotty kihúzta magát.
- Nem becsmérelhetik így az Enterprise-t. Túlzás nélkül állíthatom ... na jó, legfeljebb egy kis túlzással ... na jó, elég nagy túlzással, de ez a flotta legjobb hajója.
- Képzelem, milyen lehet a többi - mondta Kirk - Hegyezze a fülét, Spock. A maga apja nagykövet, remélem tanult tőle valamit, mert most szépen át fog transzportálni a klingon hajóra, és lebeszéli őket a támadásról.
- De Jim!
- Ez parancs, Spock.
A vulkáni bánatosan felsóhajtott.
- Rendben van, de ha meghalok, az a maga lelkén szárad, kapitány.
Kirk kezdte elveszíteni a türelmét.
- Szárad egy fenét! Hát mi az én lelkem? Szárítókötél? Centrifuga?
Spock megmakacsolta magát.
- Most már azért se megyek.
- Dehogyisnem. - Kirk intett három markos legénynek, akik azelőtt kidobóemberek voltak, így a szellemi színvonaluk éppen megfelelő volt ahhoz, hogy az Enterprise-ra kerüljenek. Megragadták Spockot és Dr. McCoy segítségével a transzporterállomásra vitték.
- NEEEM! - ordított kétségbeesetten Spock.
- DEEE! - válaszolta McCoy, és elkapta Spock-ot, aki éppen egy ökölcsapás miatt bekövetkezett tartós eszméletvesztés kellős közepébe zuhant. Felcipelték a vulkánit a transzporterhez és ráállították, miközben McCoy támogatta, hogy el ne essen.
- Energiát!
- A francba! - káromkodott McCoy - Az energianyaláb magával vitte mindkét kezemet. Szólhattak volna, hogy engedjem el Spock-ot, mielőtt bekapcsolják!
A transzporterállomáson kitört a röhögés.
- Röhögjenek csak - mérgelődött McCoy - Hogy fogok így operálni?
- Legalább többen kerülnek ki élve a műtőből, doktor - vigasztalta Scotty - Nyugi, ha Spock visszajött a kezeivel, visszavarrjuk őket.
- De ki fogja visszavarrni, ha én vagyok az egyetlen orvos?
- Majd Miss Chapel. A nadrágomat is ő varrta össze.
McCoyt ez nem nyugtatta meg túlzottan, de inkább hallgatott. Spock alig félóra múlva visszatranszportált az Enterprise-ra.
- Sikerült, kapitány.
- Hogyan, Mr. Spock? Megcsillogtatta briliáns logikáját?
- Nem volt szükség rá, uram - válaszolta hűvösen a vulkáni - egész pontosan azt mondtam a klingon parancsnoknak, hogy: „Elnézést, ha nem veszi zokon, megkérném, hogy a továbbiakban ne lőjenek ránk, mert még véletlenül eltalálnak, és akkor mind meghalunk”.
- És erre mit válaszoltak?
- A parancsnok döbbent arcot vágott, és könnyekkel a szemében közölte, hogy ez eszükbe sem jutott, és igazán sajnálják. Utána meghívott egy sörre, és felajánlotta, hogy békét köt velünk, és a béke megpecsételéseként ... - Spock diszkréten elhallgatott.
- Nahát, Spock, magának fantasztikus a rábeszélőképessége. Ööö... Mivel akarta a klingon parancsnok megpecsételni a békét?
Spock vállat vont.
- Megkérte a kezem a lánya számára, de én résen voltam, és McCoy-ét adtam oda neki. Mind a kettőt, hátha két lánya van. Látniuk kellett volna, milyen képet vágott.
McCoy feje lilára váltott.
- Megfojtom, Spock! - hörögte.
- Ez nem logikus, doktor. Nem tud megfojtani, mivel nincs keze.
McCoy elsápadt a méregtől.
- Kár volt, doktor. A lila jobban tetszett - mondta Spock - Engedelmével, kapitány, megyek a kabinomba. Mindjárt kezdődnek az Űrgammák.

folyt. köv.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (6)

Kirk elképedt.
- Maga azt nézi Spock?
- Persze, hogy nézem. Miért, talán szagolgassam?
- Úgy értem ... nehezen tudom elképzelni magáról, hogy érdeklődik egy Űrgammák féle áltudományos, elcsépelt humorú, rendkívül burkolt reklámokat tartalmazó ostobaság iránt.
- Nem is a története érdekel, kapitány. Mindössze kíváncsi vagyok rá, vajon honnan olyan ismerős Dexter hangja?
Kirk zavarba jött és igyekezett elterelni a szót.
- Mr. Spock, ha maga most lelécel, ki fogja leolvasni maga helyett a képernyőről azokat a piszkosul fontos adatokat?
- Majd én! - ajánlkozott buzgón Csekov.
Spock végigmérte.
- Kapitány, azt hiszem, mielőtt elmennék, megtanítom Mr. Csekov-ot néhány apróságra a munkámmal kapcsolatban.
Leültek, Spock írt valamit egy papírra és magyarázni kezdett.
- Nézze, Mr. Csekov, ez az A betű ... ez pedig itt a B ...
Késő este Christine Chapel egy szál hálóingben belépett Mr. Spock kabinjába.
- Mr. Spock! - lehelte bájos mosollyal - Nem tudok elaludni.
- És ezzel miért engem zaklat? Kérjen McCoy-tól altatót. Nálam nincs.
A nő türelmetlenül rázta meg a fejét.
- Mr. Spock, félreértett. Én nem akarok aludni.
- Akkor meg mi a gond?
Miss Chapel beljebb lépett, az ajtó bezárult mögötte.
- Mr. Spock, én ... izé, arra gondoltam, hogy ... Emlékszik még a múltkori beszélgetésünkre? A plomiklevesesre?
- Köszönöm, most nem vagyok éhes.
- Megint félreértett. Úgy gondoltam ... izé ... Igazán zavarban vagyok, de ön annyira ... izé, hogy ... nos, hát ...
Spock felült az ágyon.
- Miss Chapel, én vulkáni vagyok, és a vulkániak nem értik az ehhez hasonló célozgatásokat. Ha el akar csábítani, mondja meg egyenesen.
Christine elvörösödve próbált meg önérzete és büszkesége maradékába kapaszkodni.
- Mit képzel rólam, Mr. Spock? - kérdezte sértett méltósággal.
- Abból, hogy úgy követ mindenhová, mint repülőgépet a kondenzcsík, erre következtettem. Elnézést, úgy látszik, tévedtem. - Spock visszafeküdt az ágyba és magára húzta a micimackó mintás takarót.
- Dehogy tévedett! - csattant fel Christine.
Spock újra felült.
- Ez esetben ön téved, Miss Chapel ha azt képzeli, vonzónak találom magát. Sajnálom, ha megsértem az érzéseit, de vulkáni mértékkel mérve maga ronda, mint egy ... mint egy ...
- Szaturnuszi vízielefánt? - kérdezte sértődötten Miss Chapel.
Spock biccentett.
- Nem rossz hasonlat.
- Maga meg egy ronda, hegyesfülű marha, egy érzéketlen, számítógépagyú idióta! - tört ki elkeseredetten a nő, és az ajtóhoz sietett.
- ... és most azt mondja, hogy „imádlak Spock”, mire Spock azt feleli: „én is szeretlek, Christine” - sorolta Csekov, aki Spock kabinjának ajtajára tapasztott füllel állt a folyosón. A legénység kétszázötven tagja lélegzetvisszafojtva hallgatta.
Ekkor nyílt ki az ajtó. Csekov egyensúlyát veszítve bezuhant Spock kabinjába, és Miss Chapel-lel együtt elterült a földön.
- Na de Mr. Csekov! - háborodott fel a nő - Maga ki akar kezdeni velem?
- Nem, dehogy - nyögte a paprikavörös Csekov, és megpróbált feltápászkodni.
Miss Chapel még jobban felháborodott.
- Nem akar kikezdeni velem?!
- Ööö, izé, de igen - pontosította előbbi válaszát Csekov, és már nem sietett annyira feltápászkodni.
Spock megköszörülte a torkát.
- Feltétlenül fontos ezt itt megbeszélni? Engem ugyan nem zavar, de ... - a folyosó felé intett - a közönséget talán igen.
Csekov és Miss Chapel tetőtől talpig elpirultak, és kimenekültek a kabinból. Odakint hangos röhögés fogadta őket. Spock felkelt és kiment a folyosóra.
- Maguknak nincs semmi dolguk? - támadt az emberekre.
- Van, de ez érdekesebbnek ígérkezett - mondta Sulu - Mr. Csekov, önnek szerelmes regényeket kellene írnia. Van hozzá tehetsége.
Csekov és Miss Chapel ekkorra már eltűntek valamelyikük kabinjában. Spock körülnézett.
- Mindenki menjen a dolgára. Mr. Sulu! Ha maga itt van, akkor ki vezeti az Enterprise-t?
Sulu vállat vont.
- Honnan tudjam? Biztos Scotty.
- Én nem is tudok űrhajót vezetni. Nekem csak Trabant-ra van jogosítványom.
Spock lemondó sóhajjal ment vissza a kabinjába.

Reklám
Le akar adni néhány kilót? Vegyen fogyimogyi gyógyhatású sósmogyorót!
James T. Kirk nem ilyet használ!
A kockázatok és mellékhatások érdekében olvassa el a betegtájékoztatót vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

folyt. köv.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (7)

Kirk az ölébe vette a tálcát a rántott csirkével, falatozni kezdett, és körülnézett a hídon.
- Uhura! Kapcsolja be azt az izét.
- Úgy érti, aktiváljam a kilátóernyőt? Az Mr. Csekov dolga.
- Nem is az enyém! - méltatlankodott Csekov - Mr. Sulu szokta csinálni.
- De csak azért, mert jobb, ha maga nem nyúl semmihez - felelte Sulu.
Kirk tűnődött, hogy melyikükhöz vágja hozzá a sült csirkét, aztán úgy döntött, kár lenne érte. Spock bekapcsolta azt az izét ... akarom mondani, aktiválta a kilátóernyőt, és az Enterprise alatt feltűnt a klingonok fővárosa, Sar City (félreértések elkerülése végett közlöm, hogy s-sel kell ejteni). Kirk lenézett a városra és mogorva arcot vágott. Már többször megfogadta, hogy ide soha többé nem teszi be a lábát, de az ilyen feladatokat mindig az Enterprise-ra sózzák. Talán a flottaparancsnokságon úgy vélik, ezért a hajóért nem kár. Sar City az utóbbi időben úgy vált híressé, mint a klingonok és a Föderáció közötti egyre eredménytelenebb béketárgyalások helyszíne. Kirk elismerte a tárgyalások jelentőségét, annak ellenére, hogy személy szerint ő utálta a klingonokat, és ha meglátta valamelyiküket, liftezni kezdett a gyomrában az a pár falatka, amit étkezései alkalmával elfogyaszt. Azért néha eltűnődött azon, vajon miért végződik úgy minden béketárgyalás, hogy a föderációsokat páros lábbal rúgják ki Sar Cityből, és főleg miért pont neki kell hazahoznia azt, ami az elnökből megmaradhatott egy robbantásos merénylet után.
- Kapitány úr! Lőnek ránk - mondta unott hangon Uhura, miközben a körmét lakkozta.
Kirk felkapta a fejét.
- De hiszen Spock éppen az előbb kötött békét velük!
- Maga még sosem játszott a Civilization-nel? Tudhatná, hogy a békeszerződések arra valók, hogy megszegjék őket. Azonkívül a klingonok rendkívül háklisak arra, ha ugratják őket, és a mi hajónkat különösképpen gyűlölik a tetején levő felirat miatt. Van valami halvány fogalma róla, mekkora sértést jelent klingon nyelven az, hogy U. S. S. Enterprise NCC 1701?
Kirknek nem sok fogalma volt róla, de el tudta képzelni.
- Tényleg, mit jelent az, hogy U. S. S.? - kérdezte Sulu.
- Utálom Sörös Sándort - vágta rá azonnal a kapitány.
- Logikus - mondta Mr. Spock.
A klingonok újra fenéken lőtték az Enterprise-t, ami száznyolcvan fokos szögben kilengett és baljóslatú recsegés közben levált a hátulja.
- A franc egye meg! - káromkodott Kirk - Megint odaveszett a legénység fele. Ki fogja megtolni a hajót a legközelebbi induláskor?
- Majd Mr. Spock. A vulkániak erősebbek, mint mi - mondta Uhura.
Csekov a fejét csóválta.
- Az nem jó. Mr. Spock-ra szükségünk van, ő nem maradhat le a hajóról. Ő az egyetlen, aki talpra bírja rángatni a kapitányt, ha egyszer leült.
- Lézereket lövésre állítani! NEM AZT A GOMBOT, CSEKOV! A másikat! Maga színvak vagy csak hülye? - Kirk feje lassan lilába ment át.
Scotty telefonált Kirk-nek a gépházból.
- Kapitány úr! Elfogyott az összes dilítium kristály. Most mit csináljak?
- Mi az, hogy elfogyott? Indulás előtt tíz tonnát pakoltam fel.
Scotty megköszörülte a torkát.
- Nos, igen, de amióta nem működnek a lézerek, dilítiummal dobáljuk a klingonokat. Azonkívül ... hát ... Mr. Spock azt mondta, a vegetáriánus étrend nem mindig biztosítja a létfenntartáshoz szükséges ásványi anyagokat, és ezért ...
Kirk hitetlenkedve meredt Spock-ra.
- Maga felzabálta a dilítium kristályokat?
- Nem az összeset, kapitány, csak ami a kabinom melletti raktárban volt.
- De az összeset ott tároltuk! - Kirk egyre dühösebb lett. Neki bezzeg be kell tartania a McCoy által előírt szigorú diétákat, egyesek meg dilítiumot zabálnak, mégsem híznak el. Az élet nagyon is igazságtalan.
Uhura megpróbált kapcsolatot teremteni a klingonokal.
- Klingon űrközpont! Itt a U. S. S. Enterprise. Hallanak engem?
- Sajnos nem - jött a válasz.
Uhura elkeseredetten meredt maga elé.
- Pedig már azt hittem, sikerült.
- Halló, Enterprise? Itt a bolygóközi telefonközpont. Amíg nem rendezik a számlájukat, addig nem kapcsoljuk a hívott számot. Egészen pontosan hárommillió-hatszázhuszonhét föderációs fityinggel tartoznak, ami annyi, mint ötvenhatezer-kétszáz klingon fabatka. Amennyiben nem fizetnek hat napon belül ...
- De az ég szerelmére, lőnek ránk! - ordította Kirk - Meg fogunk halni!
- Gyónás és halotti szentségek felvétele a 622-8769, koporsórendelés a 899-6543 telefonszámon - folytatta rendíthetetlenül a telefonközpontos hangja - További jó utat és nyugodjanak békében.
- Köszönjük szépen - mondta jólnevelten Csekov.
Kirk dühösen csapott a szék karfájára, ami levált és akkora lyukat ütött a padlóba, hogy le lehetett látni a gépházig.
- Tudni akarom, honnan van ekkora telefonszámlánk.
Uhura sorolni kezdte.
- Intergalaktikus távhívások: százhuszonhét fitying. Jelentések a csillagflottának: száztíz fitying. Új alkatrészek rendelése a hajóhoz: kétszázezer-háromszázkilencven fitying. Mesemondó szolgálat Mr. Csekov-nak: háromszázötvenezer fitying. - Csekov vigyorgott - Szextelefon Mr. Sulu-nak: négyszázezer fitying - Sulu kicsit zavarba jött -, lelkisegély szolgálat Mr. Spock-nak: négyszáznegyvenezer fitying ... - Spock teljesen elzöldült -, a Gyors Fogyás Szépségstúdió hívása ...
- Köszönöm, hadnagy, ennyi elég lesz - vágott közbe Kirk.
- ... egymillió-hatszáztízezer fitying - számolta ki segítőkészen Spock, és nem értette, mi ez a gyilkos pillantás Kirk részéről.
- Újabb hívás futott be a klingonoktól.
- Hangosítsa ki Uhura hadnagy. Maga meg hozzon nekem egy pár szendvicset, Csekov, hogy valami hasznát is lássam végre.
A kilátóernyőről egy klingon vicsorgott rájuk.
- Ez az az Enterprise?
- Enterprájznak kell ejteni - javította ki Kirk.
- Mindegy. Maga a kapitány?
- Igen. - Kirk kihúzta magát - Én vagyok James T. Kirk.
- A T. minek a rövidítése?
Kirk kényelmetlenül feszengett. Középső nevét, a Tiberius-t kimondottan utálta.
- Tiszteletreméltót jelent - vágta ki magát.
A klingon elhúzta a száját.
- Maguk földiek híresek arról, hogy mennyire nem találóak a neveik. Az a helyzet, hogy figyelmeztetnem kell önöket: bolygónkon már öt éve érvényben van a legújabb környezetvédelmi törvény, melyet még senki nem mert megsérteni ... eddig. Szeretném, ha minél gyorsabban elpucolnának innen. Elég világos voltam?
Uhura közbeszólt.
- Elnézést, de fontos küldetésünk van. Le kell transzportálnunk a bolygóra.
A klingon végigmérte Uhurát.
- Magácskát bármikor örömmel látjuk, szivi. A többieket inkább ne. Te jó ég, mi történt annak a manusznak a füleivel?
- Melyikükre gondol? - kérdezte értetlenül Spock.
A klingon röhögött.
- Hát, nagy az Isten állatkertje, de hogy ennyire?
Spock Kirk-re sandított.
- Kapitány elismerem, hogy hála az égnek más vagyok, mint önök, de véleményem szerint ez még nem jogosítja fel a forgatókönyvírót arra, hogy egyfojtában velem szórakozzon.
- Az egyfolytábant elég bunkó dolog j-vel mondani. - Kirk a képernyőről rájuk vigyorgó klingonhoz fordult.
- Engedélyt kérünk körkpályára állni.
- Az körpálya, maga idióta. Bár ahogy elnézem magát, lehet bizonyos hasonlóság ...
- Megkapjuk az engedélyt?
- Az attól függ, mekkora az a kör. Ötmillió kilométernél közelebb sajnos nem engedhetjük.
- Elfogyott a dilítium kristályunk. Le fogunk zuhanni!
- Ezt a poént minden részben elsütik? Az űrből nem lehet lezuhanni!
- Biztos ebben?
- Tökéletesen.

folyt. köv.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (8)

Spock hallgatta ezt a rendkívüli intelligenciára valló beszélgetést, és úgy döntött, itt az ideje, hogy bevesse fantasztikus logikáját.
- Ha nincs dilítium kristályunk, nem tudunk elmenni innen és legnagyobb sajnálatunkra tovább fogjuk szennyezni a környezetet.
A klingon némileg elbizonytalanodott.
- Ebben igazad van füleském. Felküldünk önöknek egy kis dilítiumot.
- Köszönjük szépen. - mondta Kirk - Nyissák ki a dilítium raktárat! Mr. Spock majd vigyáz, hogy senki ne lop ... miket is beszélek, szóval ha megtudom, hogy a legénység bármely tagja lopni merészel, saját kezűleg tépem le a hegyes füleit!
Spock diszkréten hallgatott. A dilítiumszállítmány megérkezett. Spock letört egy darabkát és rágcsálni kezdte, de azonnal abbahagyta, amikor meglátta a közeledő Kirk-öt.
- Spock! Maga, McCoy és én letranszportálunk Sar City-be. A többiek addig elviszik innen az Enterprise-t.
- Miért?
- Mert ide tilos behajtani kétütemű motorral.
- De Jim! - szólt közbe McCoy - Ha addig leállítanánk a motort, akkor nem szennyeznénk a környezetet.
- Doktor, tudod te mennyibe kerül itt egy parkolójegy? Az admirális azt mondta, tartózkodjunk a felesleges kiadásoktól.
- Tényleg Jim, te láttad, amikor az admirális felfordult?
- Nem fel-, hanem lefordult. A székről. A mai napig sem tudom, mitől. Spock, maga tudja, hogy kell irányítani ezt a nyavalyás turbóliftet? Van egy olyan érzésem, hogy már félórája egy helyben körözünk.
- Ez illogikus, kapitány. Egy helyben nem lehet körözni.
Jim feje lilára váltott.
- Bámulatos! - mondta Spock - Mindig lenyűgöz, hogy az emberek így tudják változtatni az arcuk színét.
A turbólift egyre gyorsabban keringett körbe-körbe. A kapitány gyomra felfordult, az arca lassan zöldbe váltott.
- Most a vulkániakat akarja utánozni? - érdeklődött Spock. Kirk már kis híján kitaccsolt a lift közepére, amikor megérkeztek a transzporterállomásra és kinyílt az ajtó.
- Úgy látszik, csak a zöld jelzésre várt - jegyezte meg Spock - Logikus. Sőt, bámulatos.
McCoy némi idegenkedéssel nézte a transzportert, ami érthető, tekintve, hogy kezeit még mindig fájón hiányolta. A helyére beépített mechanikus kezekkel feleennyire sem volt jó vakarózni, orrot piszkálni vagy Miss Christine Chapel fenekébe csípni, sőt, kézmosás után még órákig nyikorogtak.
- Befelé doki - parancsolta Kirk - És ne felejtse el az összes testrészét magával hozni, ha megkérhetem.
- A feje talán itt maradhat. Nem esztétikus és egyébként sincs semmi haszna - közölte Spock.
Érdeklődéssel figyelte, vajon lila lesz-e McCoy feje, de csalódnia kellett.
- Energiát! - mondta Kirk, és a következő pillanatban fejjel előre zuhant bele a Sar Cityt körülvevő iszapos mocsárba.
- Ez a Scotty! - dühöngött Kirk - Ha csak egyszer, csak egyetlenegyszer ki tudná számítani a pontos koordinátákat!
- Tehetek én arról, hogy amire kiszámítom, addigra elfordul az a hülye bolygó? - védekezett Scotty, de Kirk kikapcsolta a kommunikátort, elvágva a főgépész hangját.
Spocknak mákja volt: a több négyzetkilométernyi mocsár egyetlen száraz szigetére esett, így makulátlanul tiszta maradt.
- Ha ember lennék, azt hiszem, most kárörömöt éreznék és a gyomromat is kiköpném a röhögéstől - közölte tűnődve -, és alighanem maguk is ezt tennék most, ha én estem volna bele a mocsárba. Ilyen szempontból teljességgel logikus, hogy maguk estek bele, nem én.
- Spock, az nem lett volna logikusabb, ha mindhárman a szigetre érkezünk? - mérgelődött Kirk.
- Mr. Scott-ot ismerve ez nem logikus esemény, hanem csoda lett volna - válaszolta hűvösen a vulkáni - Egyébként hálás vagyok önnek, kapitány mivel nem rendelkezem az emberi lények bámulatra méltóan piszkos fantáziájával, eddig el sem bírtam volna képzelni, milyen lenne egy szaturnuszi mocsári elefánt, ha létezne.
Kirk, aki iszapos mikulásruhájában tényleg erősen emlékeztetett az előbb említett állatra, úgy döntött, erről nem vesz tudomást. Hirtelen hihetetlenül jó kedve kerekedett.
- Mr. Spock! Tájékoztatom, hogy a szigetet minden oldalról mocsár veszi körül. Hogy fog kikecmeregni onnan?
Spock-nak már nem maradt ideje válaszolni, mert a felhők közül hirtelen Gryllus Vilmos és Levente Péter ereszkedtek le.
- Majd segít rajtunk a mesét rejtő, égből pottyant ejtőernyő! - dalolták, és leestek, egyenesen a mocsárba, ami szinte azonnal elnyelte őket.
- Úgy látszik, egyes helyeken mélyebb a mocsár - mondta Spock - Járhattunk volna rosszabbul is.
McCoy elvigyorodott.
- Nem szép dolog a káröröm, de nagy megelégedésemre szolgál, hogy amire innen kijutunk, maga sem fog különbül kinézni, mint mi. Egyébként elárulná, hogy mivel vacakol?
Spock zsebrevágta a csavarhúzót.
- Bámulatos technikai képességeimnek köszönhetően összeraktam egy helikoptert. Sajnos csak egyszemélyes.
Kirk minden tekintélyét összeszedte.
- Mivel én vagyok a kapitány, úgy gondolom, jogom van hozzá, hogy ...
- Sajnálom, uram, de a maximális terhelés, amit kibír fél tonna. - Spock beszállt - Találkozunk a fővárosban!
- Szerencsés utat, Mr. Spock! - mondta McCoy - Bár lezuhanna az a vacak - tette hozzá halkabban.
Amire megtalálták a mocsárból kivezető utat, már esteledett.
- Hogy jutunk el a kongresszusi központba?
- Majd segít rajtunk a mesét rejtő, égből pottyant ejtőernyő. - Levente Péter és Gryllus Vilmos ezúttal a Sar City-be vezető gyorsforgalmi autóútra kenődtek fel, közvetlenül a város felé haladó ötven kamionból álló konvoj elé. Pár másodperccel ezután Spock is leszállt Kirk és McCoy mellett.

folyt. köv.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (9)

- A fene az ejtőernyőjükbe, majdnem lezuhantam, amikor beleakadtak a propellerbe.
- Mi lenne, ha stoppolnánk? - kérdezte Kirk, látva a rengeteg Sar City felé haladó járművet.
- Nem zoknit, McCoy! Autót!
- Ahhoz kicsit erősebb cérna kéne. - McCoy visszahúzta a zokniját, Spock levette a gázmaszkot.
- Kapitány! Logikus lenne, ha ...
- Már megmondtam, Spock, hogy így ne kezdjen mondatot! Falra mászok a logikájától!
- Az itt nehéz lesz, kapitány. Nincs fal. Szóval ésszerű lenne, ha elmennék a helikopterrel, és majd a városban találkoznánk.
- Egyezz bele, Jim. Egyetlen autó sem vesz fel minket, ha ő velünk van - intett Spock felé McCoy.
- Ezt miből gondolja, doktor? - érdeklődött hűvösen Spock.
- Nézze, én eddig nem sok pozitív tulajdonságot fedeztem fel a klingonokban, de valószínű, hogy némi esztétikai érzék azért beléjük is szorult.
Spock felvonta a szemöldökét. Mivel ez volt az egyetlen többé-kevésbé érzelemnyilvánításnak nevezhető dolog, amit megengedett magának, ezért kicsit túl sűrűn vonogatta a szemöldökét. Jim elvigyorodott.
- Megsértődött, Spock?
- Érzelmek hiányában nehéz megsértődni - válaszolta a vulkáni olyan fagyosan, hogy Sub Zero elszégyellhette volna magát.
Miután Spock elrepült, Kirk kiállt az út szélére autót stoppolni. Hamarosan meg is állt egy.
- Milyen kedves öntől ... - kezdte Kirk, de a sofőr félbeszakította.
- Ne hálálkodjon, nem veszem fel magukat. Úgysem fér be. Csak megálltam, mert ennyire kövér embert én még életemben nem láttam, és ...
Kirk fenyegető arcot vágott és elindult felé. Az autó villámgyorsan elhajtott a szemük elől. Hogy jobban felhívja magukra a figyelmet, integetni kezdett. Javában integetett, amikor megállt egy autó.
- Milyen kedves magától, hogy ... - kezdte újra Kirk, de a sofőr félbeszakította.
- NEKEM MUTOGATTÁL, TE MARHA? HÁT NEKEM TE NE INTS BE, MERT.
- Elnézést, félreértés történt - szabadkozott Kirk.
- Hát én nem úgy láttam, hájpacni.
- Hájpacni (ngyedóra múlva)?
- Régen verekedtem ilyen jót - vigyorgott McCoy.
- Persze, neked könnyű, mert minden ütés elől az én hátam mögé bújtál.
- Elvégre te intettél be neki.
- Tehetek én arról, hogy itt minden jelzés mást jelent, mint nálunk? Úgy látom, senki nem hajlandó felvenni minket. Gyalog kell mennünk. Ide jutottam én, James T. Kirk, aki sokak szerint a legkiválóbb kapitány a csillagflottánál!
McCoy végigmérte Kirk ázott, sáros mikulásruháját.
- Ne haragudj, Jim, de pillanatnyilag mindez nem látszik rajtad.
Kirk mérges pillantást vetett McCoy-ra, aztán elindultak a város felé. Sar City messziről nem úgy nézett ki, mint egy gyönyörű és bizalomgerjesztő város. Közelről meg aztán végképp nem. Kirk megszólított egy járókelőt.
- Elnézést, a kongresszusi központba kell mennünk.
A klingon pasas végigmérte őket.
- Még jó, hogy nem a fehér házba.
Kirk türelmetlenül rázta meg a fejét.
- A bolygók egyesült föderációjának követei vagyunk. Azért jöttünk, hogy a nemrég elhunyt elnök holttestét hazavigyük.
- Ugrassa a nénikéjét - morogta a klingon, és otthagyta őket.
McCoy aggódó pillantást vetett Kirk-re.
- Jim, nem gondolod, hogy egy egész picikét lejárattuk a föderációt?
Kirk végignézett a sáros, iszapos mikulás jelmezen, amit viselt.
- Hát, egy egész picikét talán igen.
- Ma már úgysem jutunk be a kongresszusi központba. Okosabb lenne, ha keresnénk egy alvóhelyet.
- Remélem, vannak szállodák ebben a városrészben, és még jobban remélem, hogy elfogadják a
föderációs hitelkártyát.
Végigsétáltak néhány utcán. A járókelők messzire elkerülték őket.
- ÁÁÁÁÁ! - ordított fel Kirk.
McCoy az orvosi táskáját kereste, de nem találta.
- Nagyon fáj, Jim?
- Nem, csak most jutott eszembe, hogy Spock-nál maradt a hitelkártyám.
Kirk és McCoy egy koszos sikátorban találtak megfelelő alvóhelyet.
- Nem egy luxusszálloda, de éppen illik az öltözékünkhöz - mondta McCoy - Válassz: kukában akarsz inkább aludni vagy szakadt papírdobozban?
- Nekem mindegy, válassz te - morgott Kirk. Pár méterrel mellettük Gryllus Vilmos és Levente Péter a színes ejtőernyőjükkel egyenesen egy szeméttel teli konténerbe zuhantak.
- Ezeknek ma valahogy nincs szerencséjük - csóválta a fejét McCoy.
Szakadt ruházatú csavargó toppant Kirk-ék elé.
- Itten be kell ám fizetni a lakbért, hapsikáim - dörrent rájuk.
- Nincs egy buznyák fillérünk sem - vallotta be őszintén Kirk.
- Hát aztat gondoltam, különben nem itt akarnátok aludni. De fizetségnek ez is megfelel - azzal leakasztotta Kirk nyakából az uzsonnástáskát.
- Hé! - csattant fel Kirk. - Most mit fogok enni?
A csavargó végigmérte a kapitányt.
- Hát, nem úgy nézel ki, mint aki belehal egy kis koplalásba. Viszlát! - továbblépett, és szemügyre vette Gryllus Vilmost és Levente Pétert, akik éppen az ejtőernyőjüket rángatták ki a szemét közül - Itten be kell ám fizetni a lakbért, hapsikáim ...
Pár utcával arrébb a Sar City Plaza luxushotel királyi lakosztályában Mr. Spock elégedetten merült a márvány fürdőkád forró vizébe. Az élet csodálatos is tud lenni, gondolta, és intett a gyönyörű vöröshajú szobalánynak, hogy töltsön neki még egy pohár pezsgőt.

Hajónapló. Csillagidő: az ördög tudja, mennyi, az ilyeneket mindig Mr. Spock tartja számon, ő meg nincs itt, hála a jó Istennek. Hikaru Sulu hadnagy bejegyzése a hajónaplóba. Hé, mi lenne, ha nem röhögnél a keresztnevemen? Jó, azt jelenti, hogy ragyogó, na és? Még mindig jobb, mint a Pavel! Anyucikádat ütögesd, azt! - óriási csattanás - Elnézést, ez a hülye Csekov belezavart. Hol is tartottam? Ja, igen. A kapitány, Mr. Spock és az az idióta McCoy letrasz ... tansz ... szóval lementek a bolygóra. Amíg nem jönnek vissza, addig én parancsolok, úgyhogy húzz innen a sánta nénikédbe ... nem neked mondtam, Nyota drágám, ez a hülye Csekov idétlenkedik megint. Fogd már be, te hülye! Nem, azért se írom ide, hogy a hajónapló orosz találmány! Különben is, mindenki tudja, hogy japán. A kapitány azt mondta, amíg ők lent vannak a bolygón, addig vigyem innen az Enterprisét ... bocs, vagyis az Enterprájzt, mindig elfelejtem, hogy hogyan mondják amerikaiul, szóval hogy vigyem innen a hajót, úgyhogy elviszem, jó messze, de azt nem mondták, hogy hozzam is vissza, ami frankó, mert így végleg én maradok a parancsnok, és akkor Csekov-ot úgy kirúgom, hogy a csámpás lábai sem érik a földet ... jó, nem csámpás, hanem lúdtalpas, muszáj neked mindenbe belekötnöd ... de az első dolgom az lesz, hogy ezt a hajót eladom ócskavasnak ... jaj ne Scotty, nem gondoltam komolyan, tegye már le azt a baseballütőt ... Csekov, ha még egyszer meglátom, hogy a játékprogramjaimhoz nyúlkálsz, esküszöm, hogy lenyomom a cipődet a torkodon! Na, szóval ott tartottam, hogy ... CSEKOV, MIT MONDTAM AZ ELŐBB? Egy pillanat ... - Csekov hangja a háttérből: Neee, Hikaru, légyszíves, neee ... hrrr ... gluty ... gluty ... - Már megint nem tudom, hogy hol tartottam, úgyhogy itt abbahagyom. Te jó ég, most veszem észre, ez nem is a hajónapló volt, hanem Scotty skót népdalgyűjteménye! Ha megtudja, hogy beletöröltem ... Na, viszlát, megyek, és veszek egypár karateleckét.

folyt. köv.

Star Trek - A zűr a legvégső határ (10)

A kongresszusi központ kapujában az egyenruhás őr végigmérte Kirk-öt és McCoy-t.
- Itt tilos koldulni.
- Félreértett! Mi csak ...
- Guberálni is tilos.
McCoy óvatosan az őr háta mögé került, és ujjaival lazán megszorította a nyak és váll közti ideget.
- Mit csinálsz? - hördült fel az őr, sarkon fordult és akkorát pancsolt be McCoy-nak, hogy szegény doktor a szemközti falra kenődött.
- Pedig Spock-nak ez mindig bejön - méltatlankodott.
Kirk nem tétlenkedett: teljes testsúlyát bevetve nekidőlt az őrnek, aki elterült a padlón.
- Szálljon le rólam! Jól van, beengedem, csak szálljon már le rólam!
- Könnyű azt mondani! - háborodott fel Kirk, és minden erejét bevetve próbált feltápászkodni - Doktor, hívj már egy emelődarut!
- Oké, amint levakarsz a falról.
Kirk nagy nehezen talpra állt és lekaparta McCoy-t a falról.
- Ha az elnök is ilyen állapotban lesz, legalább nem foglal majd túl sok helyet a hajómon. Koporsó sem kell majd, csak egy nagyobb méretű boríték.
- Ha meg nem lesz ilyen állapotban, akkor egyszerűen ráülsz, és ...
Kirk tűnődött, hogy lekeverjen-e egyet McCoy-nak, aztán úgy döntött, nem teszi. Kétdimenziós hajóorvosom úgysem volt még, gondolta. Legalább kifér a műtőajtó alatt, ha Spock véletlenül megint bezárja. Az említett vulkáni éppen néhány nagyhatalmú klingon politikussal beszélgetett.
- Lenyűgöző a logikája - bókolt éppen az egyik klingon.
- Köszönöm.
A mellette álló másik politikus kimondottan ellenszenvesnek találta Spock-ot.
- Maga annyira logikus, hogy az már nem emberi - morgott.
- Még jobban köszönöm.
- Tudja, az utóbbi időben azt beszélték nálunk, hogy maguk föderációsok koszos, büdös csavargók, akik mindig úgy néznek ki, mintha éppen egy mocsárban dagonyáznának. Örömmel látom, hogy ez nem igaz - mondta az a klingon, aki lenyűgözőnek tartotta Spock logikáját, és végigmérte a jólöltözött, műveltnek és gazdagnak látszó vulkánit.
- Úgy látom, a föderációsok mégiscsak civilizált ...
- Ott van Spock! - harsant fel Kirk hangja a folyosó túloldaláról. Spock rémülten kapta fel a fejét, és meglátta a felé rohanó szakadt ruhájú kapitányt, hóna alatt a palacsintává lapított McCoy-jal.
Mindkettőjükről csöpögött a sár a kongresszusi központ folyosójának frissen tisztított szőnyegére. A klingonok őszinte elképedéssel néztek rájuk, és kicsit hátráltak, amikor Kirk melléjük ért és megveregette Spock vállát.
- Csakhogy megtaláltuk.
- Ismerjük mi egymást? - kérdezte pókerarccal Spock, menteni próbálva a menthetőt.
- Ne marháskodjon, Spock. Már hogyne ismerném az első tisztemet? A U. S. S. Enterprise első tisztjét?
A klingonok még jobban hátrálni kezdtek.
- Az Enterprise első tisztje? - kérdezte gúnyos vigyorral az, amelyik ellenszenvesnek tartotta a vulkánit - Mintha azt mondta volna, hogy egy csillaghajón szolgál.
- Én nem ismerem ezeket az urakat - tartott ki állítása mellett rendíthetetlenül Spock.
- Ha nem ismeri, akkor honnan tudja az a kövér, hogy maga csillagflotta tiszt?
Spock igyekezett szerény arcot vágni.
- Hát, tudja, engem a föderáció területén mindenki ismer.
Úgy tűnt, ez meggyőzi a klingonokat, ám ekkor Kirk hosszasan kotorászni kezdett a zsebében, és kiszórta a keze ügyébe kerülő dolgokat. Miután a padlóra került néhány dilítium kristály, egy doboz Viagra, egy műfogsor, egy pár felragasztható műanyag hegyes fül a legutóbbi farsangról és Scotty feleségének rózsaszín csipkés melltartója, Kirk végre megtalálta, amit keresett. Egy fénykép volt, ami őt ábrázolta Spock-kal, McCoy-jal és Sulu-val, amint éppen sörözgetnek egy kocsmában.
- Na, most már eszébe jutottunk, Spock? Vagy annyira leitta magát, amikor a kép készült, hogy nem emlékszik semmire?
Spock életében először gondolt arra, hogy bár lenne Kirk - ha ez lehetséges - még kövérebb, mert akkor ő már nem látszana a fotón.
- A képen bizonyára a hasonmásom látható - közölte hűvös nyugalommal.
- A hasonmása nem ilyen, az szakállas. Nahát, Spock, milyen szép zöld lett!
Spock, hogy zavarát leplezze, lehajolt és elkezdte felszedegetni Kirk szétszórt holmiját. A műfogsor, a Viagra, a fülek és Scotty nejének intim ruhadarabja visszavándoroltak a mikulásjelmez zsebébe.
- Mintha lett volna nálam egy kis dilítiumkristály is - próbált visszaemlékezni zsebei tartalmára Kirk.
Spock vállat vont.
- Én nem úgy láttam.

Hajónapló. Csillagidő ... hát, úgy fél nyolc körül lehet, mert sötét van kint ... ja, az űrben mindig sötét van? Bocs. Hikaru Sulu parancsnok bejegyzése a hajónaplóba. Min röhögsz már megint? Fene a hülye orosz fajtádba ...
Csekov hangja a háttérből. Most nem is a keresztnevén röhögtem!
Az más. Akkor min? - A vezetéknevén. Hikaru Zulu ...
Verekedés hangja.
Na, hol is tartottam? Elnézést, időnként meg kell regulázni ezt a Csekov-ot, különben elkanászodik. Jelenleg szerencsére el van foglalva: a fogait szedegeti fel a padlóról. A hajó elég lassú, Uhura éppen az előbb jelentette, hogy a U. S. S. Space Snail most húzott el mellettünk, és a kapitány beintett nekünk. Na, ez se integet többet. Apropó, Mr. Scott, lézereket újratölteni! Kiadtam a parancsot, hogy dobáljanak ki minden fölösleges dolgot, hogy gyorsabban haladjunk. Eddig kidobattam Csekov-val több idegesítően pittyegő műszert, néhány orvosi vacakot McCoy szekrényéből - ha megbetegedik valaki, legfeljebb az is repül -, néhány vacak rozsdás kardot Kirk kabinjának faláról, egy bazi nagy vulkáni gránitkövet Spock kabinjából és egy egyenruhás űrrendőrt, aki nehezményezte, hogy szemetet dobálunk ki az űrbe. Ez az idióta Csekov a fejébe vette, hogy megtanul dzsúdózni. Most komolyan azt hiszi, hogy sikerülhet neki? Tegnap, amikor bekapcsoltam a számítógépemet, megjelent a monitoron egy felirat: „Szia, én egy vírus vagyok, és éppen most törlöm le a kedvenc játékprogramjaidat, kezdve a Mortal Kombat-tal. Egyébként ez Csekov műve.” A nyavalyás esküdözött, hogy ő annyira hülye számítástechnikából, hogy a computer a képébe röhög, amikor bekapcsolja, de természetesen én nem hittem neki és szétpofoztam azt a valamit a nyakán, amit ő nem átall fejnek nevezni. Az előbbitől független megjegyzés: megkérdeztem Scotty-t, ért-e a számítástechnikához - hogyne - felelte -, az egész galaxisban én csinálom a legszívatósabb vírusokat. Egyedül olyan vírust nem tudok létrehozni, ami letörli a játékprogramokat, aztán Csekov-ra fogja az egészet - Így aztán Scotty tisztázódott a gyanú alól, pedig eleinte azt hittem, ő a bűnös.

folyt. köv.