Erdély falvaiban még mindig hagyomány a farsangi kosaras bál. mivel nem találtam sehol egy megfelelő monológot,írtam egyet. Ha valakinek van humoros monológja, kérem töltse fel, segítsen a műsor vidámabbá tételében.
Monológnak indult dialógus meglepetéssel- farsangra<O
</O
<O
></O
>
S a titok már napok óta megfekszi a májam.
Muszály valakinek mindezt elmesélni,
Mert már napok óta nem tudok aludni.
Csak a feleségem s a kománém meg ne tudja,
Ugy-e számíthatok titoktartásukra?<O></O>
A farsang kezdetén történt ez az eset,
Amit Önöknek itt most elmesélek.
Egyik reggel korán a telefon csengett
És a feleségem rögtön ott is termett.
Fél füllel hallottam,hogy az anyja hívja,
Hogy 2-3 napra menjen el Tusnádra.
Örömmel engedtem az asszonyt üdülni,
Gondoltam, ha elmegy,lehet majd mulatni.
Csomagoltunk gyorsan böröndbe, szatyorba,
S feltettem az asszonyt a déli vonatra.
Mihelyt kigördült a vonat az állomásról,
Gyorsan a komámat hívtam a mobilon.
-Komám,gyere hozzánk, mert szabad a gazda,
Elutazott az asszony 2 napra, Tusnádra.
Mire haza értem,ott is volt a komám,
Gyorsan az asztalon volt a kancsó bor s a pohár.
De olyan gyorsan fogyott a kancsó bor,
Azt eggyeztük komámmal,
Igyunk a hordóból.!
Lementünk a pincébe s a káposztás slaggal,
Nyakaltuk a jó bort,
Alig bírtuk szusszal.
Azért fanyalodtunk a káposztás slagra,
Mert az asszony a lopót
Gondosan eldugta.
Már elég rózsás hangulatban voltunk,
Mikor a gyomrunk egyszerre megkordult.
-Hallod-e komám valamit kéne enni,
Segítettem a múltkor
A disznót levágni.
Biztosan van kolbász meg szalona,
Itt a pincében ni,itt a kosár hagyma.
-Van bíz kolbász komám,
Csak az a probléma,
Hogy ott van a padláson s rozoga a létra.
Komám nem reterált,
Meg kell kockáztatni,
S egy jó hosszú szál kolbászt
Gyorsan le kell hozni.
El is indult kábán, tántorogva,
Négykézláb, nagy nyögve indult a padlásra.
De a sok bortól már
Megromlott látása, szaglása.
Nágykézláb felmászott a sötét padlásra.
Addig tapogatózott,kajtatott, matatott,
Hogy egy hosszú kolbászt valahogy lehozott.
Neki is estünk ottan azon nyomban,
Ekkora kolbászhoz már nem kellett a kenyér s a hagyma.
De olyan kemény volt,
Nem vágta a bicska,
Rágtuk, nyeltük, rágtuk
Míg a fogunk bírta.
De a szegény komám elordítá magát.
A kemény kolbászunk,
Letörte a hídját.
El is indult haza,nem ment már az ivás.
Mert félt a komám,
Hogy lenyeli a fogát.
Ágynak estem én is,
Fájt a gyomrom, fejem,
2 napig nem járt evésen, iváson az eszem.
Hát 2 nap múlva betoppan az asszony,
Én csak nagy nyögve
Köszöntem az ágyból.
-Mi van veled édes uram,
Mért nyomod az ágyat?
Biztos,hogy elmentem,
Nem volt jó étvágyad.
Felmegyek a padlásra,
Hozok egy szál kolbászt
Rántok melléje 2-3 friss tojást.
Nem is várt válaszra, rohant a padlásra.
Fejemre húztam a paplant,
S vártam a szidásra.
Vissza is jött nyomban,a kolbászt is hozta
De rettenetesen fel volt háborodva.
Nem tudom mi történt,
Tolvaj járt odafent.
Ellopta a padlásról a ruhaszárító kenderkötelem.
Ekkor jöttem rá, hogy mi volt az oka,
Hogy a kolbászba beletört
Komámnak a foga.
Okultam az esetből,
Elmentem a boltba.
Vásároltam elemet,s elemlámpát nyomban.
Kéznél tartom mindig,
Hátha a sors úgy hozza,
hogy a feleségem elutazik,
S újra szabad lesz a gazda.
<O
></O
>
<O
></O
>
Rettenetesen fel vagyok most dúlva.
Megtudtam, hogy az uramnak
Mért tört ki a foga.
Azt hitted komám, hogy
Otthon fogok ülni
S egész este a TV-t fogom bámulni?
Nem vetted észre,hogy a sötétbe
Én is leültem a széksor végére?
Kihallgattam mindent
Törvényre lész adva,
Itt ez a sok tanú,
Nem hagyom én abba!
Nem tudtam, hogy komádnak
Mért tört le a hídja,
De a fogorvosra ráment
Négyhavi nyugdíja.
Hétfőn felülök a félnyolcas vonatra,
Beperellek komám,
Törvényre lész adva.
Egyetlen módja van, hogy kijavítsd a hibád,
Fizesd ki nyomban, komádnak a fogát!
Még csak annyit,hogy
Kerüld a házam tájékát,
Mert ha arra kószálsz,
Eltöröm a bokád!
Nem fogtok ti többet
A hordóból inni,
Mert a kománémnak az esetet
Elfogom árulni.
Gondunk lesz,ne búsúljatok,
Hogy a pince kulcsa,
Legyen előletek gondosan eldugva.
Ma este sem fogtok
Ti borral mulatni.
Büntetésből egész éjjel
Vizet fogtok inni.
<O
></O
>
<O
></O
>
<O
></O
>
KOMA<O></O>
Kellett nekem járatni a számat,
Nemhogy elhoztam volna az elemlámpámat.
Ha rávilágítottam volna a tisztelt publikumra,
Láthattam volna, hogy a kománé ott lapul
Az utolsó sorban.
Még kinyögném valahogy
A fogorvos árát,
De hogy mulassam át vízzel
ffice
