Karsay István
Kitiltott (BANned)
„Honnét tudhatod, hogy van-e még dolgod a földön?<O
</O
Abból, hogy élsz!”<O</O
</OAbból, hogy élsz!”<O
</O
Idézetek
- Téma inditó jamekka
- Kezdés dátuma
“Vedd figyelembe, hogy a hatalmas szerelem és eredmények hatalmas rizikóval járnak!”
Dalai Láma
Dalai Láma
"Önmagunk megtetemtése egy olyan világban, amely éjjel-nappal mindent megtesz azért, hogy olyanok legyünk mint bárki más - nos ez harcot jelent, csatát, méghozzá a legkeményebbet, mit emberfia választhat és e harc dúljon szüntelen, ne hagyjuk abba soha!"
E.E.COMMINGS
„Kezdetben volt az Ige; az Ige az Istennél volt és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Istennél volt.<O</O
Mindent Ő keltett életre és Nélküle semmi nem lett teremtve.”<O</O
János apostol szerint: „Kezdetben volt az Isten.” „Isten volt a kezdet” – mondja az Ótestamentum is. Milyen hatalmasan hangzanak ezek a szavak: „Isten volt a kezdet!” Ez azt jelenti, hogy az Isten volt minden.<O></O>
Kezdetben volt az Ige, azaz: egy elv, egy fogalom, egy eszme, egy éltető principium – az Ige! Hol volt ez az Ige? Az Istennél! Ki volt ez az Ige? Az Isten volt az Ige. Az Isten és az Ige tehát egyet jelentenek. <O></O>
Mindent ugyanez az Ige keltett életre (teremtett) és nélküle semmi nem lett teremtve.<O></O>
A szellemileg megvilágosodott apostol azt mondja, hogy az Isten létezik (van) és teremt kezdettől fogva. Nem mondja meg azonban, vajon milyen az Isten, mi a lényege és milyen erőkkel teremt. Krisztus azonban „szellemnek” nevezi Őt, amikor kijelenti: „Az Isten szellem.” Isten tehát a kezdet, az Ige és a Szellem, Aki szüntelenül tevékenykedik és teremt. Ha pedig Ő a Teremtője mindennek, amit látunk és az érzékszerveinkkel felfogunk, akkor Ő a legnagyobb Intelligencia (értelem), a legnagyobb szeretet, a legerősebb akarat, az elgondolható legkiválóbb Létező, mert csak ezekkel a tulajdonságokkal lehet teremteni és csakis ilyen képességekkel lehet létrehozni egy összefüggő és logikus egészet, egy Teljességet. Igen, Istennek Önmagában abszolútnak és változhatatlannak kell lennie, mert kizárólag ezért lehet a mindenségnek Központja és motorja (mozgatója), valamint a megváltozhatatlan természeti törvények Teremtője. Elsősorban tehát Őbenne kell meglennie minden létezőnek éspedig a legmagasabb hatványban (potenciában, teljesítőképességben), mert csakis így teremthet mindent.<O></O>
Ó, emberek! Az Isten! Az Isten! Ő van, Ő létezik és Ő teremt változatlan természeti törvényeivel, amelyek Hozzá hasonlóak, Hozzá viszonyulnak és ezáltal vezetik és tartják fenn az egész mindenséget. Ezeket a törvényeket követitek ti, továbbá a növények, az állatok, valamint a tengerparton lévő homokszemek. Mindezek közepette Ő a változatlan és abszolút Isten, a Teremtő, Akiben mindenek benne foglaltatnak és ezért Önmagából bocsátja ki a fényt, az életet és a mozgás!
Minél többet tudunk mondani nektek szegényes földi nyelveteken az Isten lényegéről, annál felfoghatóbb kell legyen számotokra az Ő végtelen fensége. Isten, Aki olyan hatalmas és felfoghatatlan, hogy a legtisztább és legmagasabbrendű szellemek is alig képesek Őt megérteni, mindent összpontosított, (koncentrált) szellemi méretekben foglal Magában; ennek következtében Ő szellem, erő és világosság, mely utóbbi az anyag legmagasabbrendű szellemi koncentrációja, ezért annak a legmagasabb fokozatát (hatványát, potenciálját) képezi. Azt is mondhatjuk tehát, az Isten szellem, erő és anyag, mert az ősvilágosság az első szikrája és csírája az anyagnak. Helyesebb azonban, ha szellemnek, erőnek és ősvilágosságnak nevezzük Őt, mert ti az anyag-elnevezés alatt valami megfoghatót és érzékelhetőt, tehát az érzékszerveitekkel észlelhetőt gondoltok; az ősvilágosság pedig ennek éppen a legmagasabb hatványa.<O></O>
Az Isten anyagi kifejezése: ősvilágosság. Minden intelligencia megnyilatkozik valaminek a révén, hogy hatást gyakorolhasson a környező világra. Így nyilatkozik meg Isten is a vibrációs erő (ősnemzés) révén és az ősvilágosság, illetve az anyag által. E tulajdonságai éppen olyan örökkévalók, mint a Szelleme, mert szétszakíthatatlanul és mindörökké egyek Övele.<O></O>
A szellem megnyilatkozási lehetőségek vagy szervek hiányában – bár itt a szerv kifejezés túlságosan is anyagias és emberi megjelölés -, olyan, mint az erő anyag nélkül, vagyis semmi, mert nincs hatása.<O></O>
Isten – mint legfőbb szellemi principium* (ősok) mindenenek a legmagasabb hatványát foglalja Magában, tehát a legnagyobb teljesítő-képességet, a legfőbb értelmet és intelligenciát, korlátlan akarában és teremtő erejében megnyilatkozó leghatalamasabb erőt, valamint az anyag legmagasabb hatványát, amelyet az ősvilágosság foglal magában.<O></O>
A szellemből, az erőből és az ősvilágosságból – ebből a hármasságból – jött létre az egész megteremtett mindenség, mégpedig sűrűsödések és átalakulások révén.<O></O>
A szellem, az erő és az anyag hármas egysége mindenben benne van – a legkisebb porszemtől kezdve a legfejlettebb szellemig; e háromnak azonban egy a hatása. Az erő és az anyag halott volna a szellem nélkül, mert a szellem maga az éltető lényege e háromnak. A szellemnek azonban éppen olyan nagy szüksége van az erőre és az anyagra, mivel e kettő nélkül nem képes teremteni és hatásokat kelteni. A szellem tehát tétlen és tehetetlen maradna az erő és az anyag nélkül; az erő és az anyag pedig élettelen – tehát halott volna a szellem nélkül. Ez a három fogalom azonban az egyben összeolvadva jelenti az életet és a teremtést!<O></O>
A három principium tehát szétszakíthatatlan hármas egységet alkot nem csak az Istenben, hanem minden létezőben, mindenütt és mindenben. Ez a hármas egység a lényege mind a féregnek, mind az embernek; az anyagi molekulának (parányoknak, atomoknak), valamint a legszebb és legtökéletesebb alkotásoknak, mert az egyetlen, abszolút és valóságos (pozitív) teremtő Isten hármas egységéhez képest minden egyéb csak viszonylagos (relatív).<O></O>
A három principium legmagasabb hatványából, illetve az abszolút háromságot képviselő Istenségből ered tehát minden élet, amelyet változhatatlan és logikus törvényeivel teremt.<O></O>
A természettörvények változatlanok, mert változatlan Maga az Isten is, Aki azokat előidézte, megalkotta (okozta); a természeti törvények nem ismernek csodákat, mert nincs is szükségük csodára, amelyek csak a tudatlan, korlátolt gondolkozású emberek előtt látszanak csodáknak, mivel azok megmagyarázhatatlanok számukra.<O></O>
A természettörvények ismerete határtalan munkaterületet jelent a kutató, kereső elme számára, amit a tudomány embere el is ismer. Ezeket a törvényeket azonban nem önkényes és tetszés szerint megnyilvánuló erő vagy anyag irányítja, - mint ahogy azt az emberek egy része el akarja hitetni veletek -, mivel képtelen arra, hogy más módon bizonyítsák be e törvények működésének okát. Hiszen pontosan a tudománynak nem lenne szabad elhatárolnia magát ezen a téren, - különösen ami az Istennek és a szellemi principiumnak a tagadását illeti.<O></O>
A tanulás végtelen! A tagadás azért nem logikus, mert éppen a tudomány tapasztalja napról-napra, hogy nem ismeri sem az igazságot, sem a létező dolgok inditékait, sőt az idő és a kutatás megdönti a korábbi hipotéziseket, mert ami azelőtt csodának számított, azt manapság természeti törvénynek ismerik el.<O></O>
Az tehát, ami önkényesnek (önmagától létezőnek) látszik előttetek, nem egyéb mint ismeretlen törvények következménye. Engeditek, hogy az erő és az anyag önkényesen vezessen titeket ahelyett, hogy a számotokra fontos és az előttetetek még teljesen ismeretlen szellemi törvények után kutatnátok.<O></O>
Ezzel a munkánkkal – a logika segítségével – bizonyítjuk be nektek, hogy Isten a legmagasabb intelligencia (értelem).<O></O>
Van még némi mondanivalónk az ősvilágosságról, amelyet mi ősnapnak, illetve a mindenség központjának nevezünk és amely körül kering az egész világegyetem. Az ősvilágosságnak nincs forgása, hanem vibrációkkal (rezgésekkel) hat, miként Isten is változatlan, Aki általunk felfoghatatlan és megérthetetlen szellemi erejével hat és mindenütt jelen van. Az ősvilágosság éppen úgy jelen van mindenütt, mint az Isten. Amíg azonban Isten szellemileg változatlanul van jelen mindenütt, addig az ősvilágosság a változataiban található meg mindenhol.<O></O>
Minthogy Isten végtelen, ezért az ősvilágosságát is a végtelenségig terjeszti ki. Isten tehát nem csak Szellemének akaratával és szeretetével van viszonylag (relative) jelen mindenben, hanem anyagi vonatkozásban is az ősvilágosság révén, valamint ennek változataiban és sűrűsödéseiben is.<O></O>
Isten Maga az örökkévalóság, Aki időt nem ismer és kizárólag a törvényeivel kormányozza a mindenséget. Isten teremtő tevékenysége éppen olyan örök, mint Őmaga, de örökkévaló teremtése következtében még sincs túlzsúfoltság a mindenségben, mivel ezt az eggyéválás törvényei szabályozzák, amelyeket e munkánk harmadik részében fejtünk ki. <O></O>
A dolgok teremtése és keletkezése csakis Isten megszűnésével fejeződnék be. Isten azonban örökkévaló, ezért a teremtés is örökkévaló. Az emberek azért tagadják az örökéletet, mert a folytonos és állandó teremtéssel létrejött új keletkezéseket nem tudják összeegyeztetni az összes teremtmény örökkévaló életével. Ez azonban nagyon is tudománytalan eljárás: ebből keletkezett azután a sokféle hamis elmélet és bölcselet.<O></O>
E fejezet végén ismételten kijelentjük: kezdetben volt az Isten, az Ő isteni ereje és ősvilágossága. Ezzel azt akarjuk bizonyítani, hogy a mindenségnek értelmes (intelligens) kezdete volt, amelynek a szellemet, az erőt, és az anyagot magában foglaló tökéletes egésznek kellett lennie.<O></O>
Ős-intelligencia nélkül nem képzelhető el sem a logikus törvény, sem pedig a mindenség. A szellem, az erő és az ősvilágosság a nemzői és a létrehozói a mindenségnek. A második részben majd foglalkozunk azzal a ténnyel, vajon mit teremtett ez a hármasság és hová lett helyezve az élet csírája. Minden Istenből árad és minden Őhozzá törekszik vissza." - Vay Adelma - Az őskezdet - Isten és az Ige<O></O>
</OMindent Ő keltett életre és Nélküle semmi nem lett teremtve.”<O
</OJános apostol szerint: „Kezdetben volt az Isten.” „Isten volt a kezdet” – mondja az Ótestamentum is. Milyen hatalmasan hangzanak ezek a szavak: „Isten volt a kezdet!” Ez azt jelenti, hogy az Isten volt minden.<O
></O>Kezdetben volt az Ige, azaz: egy elv, egy fogalom, egy eszme, egy éltető principium – az Ige! Hol volt ez az Ige? Az Istennél! Ki volt ez az Ige? Az Isten volt az Ige. Az Isten és az Ige tehát egyet jelentenek. <O
></O>Mindent ugyanez az Ige keltett életre (teremtett) és nélküle semmi nem lett teremtve.<O
></O>A szellemileg megvilágosodott apostol azt mondja, hogy az Isten létezik (van) és teremt kezdettől fogva. Nem mondja meg azonban, vajon milyen az Isten, mi a lényege és milyen erőkkel teremt. Krisztus azonban „szellemnek” nevezi Őt, amikor kijelenti: „Az Isten szellem.” Isten tehát a kezdet, az Ige és a Szellem, Aki szüntelenül tevékenykedik és teremt. Ha pedig Ő a Teremtője mindennek, amit látunk és az érzékszerveinkkel felfogunk, akkor Ő a legnagyobb Intelligencia (értelem), a legnagyobb szeretet, a legerősebb akarat, az elgondolható legkiválóbb Létező, mert csak ezekkel a tulajdonságokkal lehet teremteni és csakis ilyen képességekkel lehet létrehozni egy összefüggő és logikus egészet, egy Teljességet. Igen, Istennek Önmagában abszolútnak és változhatatlannak kell lennie, mert kizárólag ezért lehet a mindenségnek Központja és motorja (mozgatója), valamint a megváltozhatatlan természeti törvények Teremtője. Elsősorban tehát Őbenne kell meglennie minden létezőnek éspedig a legmagasabb hatványban (potenciában, teljesítőképességben), mert csakis így teremthet mindent.<O
></O>Ó, emberek! Az Isten! Az Isten! Ő van, Ő létezik és Ő teremt változatlan természeti törvényeivel, amelyek Hozzá hasonlóak, Hozzá viszonyulnak és ezáltal vezetik és tartják fenn az egész mindenséget. Ezeket a törvényeket követitek ti, továbbá a növények, az állatok, valamint a tengerparton lévő homokszemek. Mindezek közepette Ő a változatlan és abszolút Isten, a Teremtő, Akiben mindenek benne foglaltatnak és ezért Önmagából bocsátja ki a fényt, az életet és a mozgás!
Minél többet tudunk mondani nektek szegényes földi nyelveteken az Isten lényegéről, annál felfoghatóbb kell legyen számotokra az Ő végtelen fensége. Isten, Aki olyan hatalmas és felfoghatatlan, hogy a legtisztább és legmagasabbrendű szellemek is alig képesek Őt megérteni, mindent összpontosított, (koncentrált) szellemi méretekben foglal Magában; ennek következtében Ő szellem, erő és világosság, mely utóbbi az anyag legmagasabbrendű szellemi koncentrációja, ezért annak a legmagasabb fokozatát (hatványát, potenciálját) képezi. Azt is mondhatjuk tehát, az Isten szellem, erő és anyag, mert az ősvilágosság az első szikrája és csírája az anyagnak. Helyesebb azonban, ha szellemnek, erőnek és ősvilágosságnak nevezzük Őt, mert ti az anyag-elnevezés alatt valami megfoghatót és érzékelhetőt, tehát az érzékszerveitekkel észlelhetőt gondoltok; az ősvilágosság pedig ennek éppen a legmagasabb hatványa.<O
></O>Az Isten anyagi kifejezése: ősvilágosság. Minden intelligencia megnyilatkozik valaminek a révén, hogy hatást gyakorolhasson a környező világra. Így nyilatkozik meg Isten is a vibrációs erő (ősnemzés) révén és az ősvilágosság, illetve az anyag által. E tulajdonságai éppen olyan örökkévalók, mint a Szelleme, mert szétszakíthatatlanul és mindörökké egyek Övele.<O
></O>A szellem megnyilatkozási lehetőségek vagy szervek hiányában – bár itt a szerv kifejezés túlságosan is anyagias és emberi megjelölés -, olyan, mint az erő anyag nélkül, vagyis semmi, mert nincs hatása.<O
></O>Isten – mint legfőbb szellemi principium* (ősok) mindenenek a legmagasabb hatványát foglalja Magában, tehát a legnagyobb teljesítő-képességet, a legfőbb értelmet és intelligenciát, korlátlan akarában és teremtő erejében megnyilatkozó leghatalamasabb erőt, valamint az anyag legmagasabb hatványát, amelyet az ősvilágosság foglal magában.<O
></O>A szellemből, az erőből és az ősvilágosságból – ebből a hármasságból – jött létre az egész megteremtett mindenség, mégpedig sűrűsödések és átalakulások révén.<O
></O>A szellem, az erő és az anyag hármas egysége mindenben benne van – a legkisebb porszemtől kezdve a legfejlettebb szellemig; e háromnak azonban egy a hatása. Az erő és az anyag halott volna a szellem nélkül, mert a szellem maga az éltető lényege e háromnak. A szellemnek azonban éppen olyan nagy szüksége van az erőre és az anyagra, mivel e kettő nélkül nem képes teremteni és hatásokat kelteni. A szellem tehát tétlen és tehetetlen maradna az erő és az anyag nélkül; az erő és az anyag pedig élettelen – tehát halott volna a szellem nélkül. Ez a három fogalom azonban az egyben összeolvadva jelenti az életet és a teremtést!<O
></O>A három principium tehát szétszakíthatatlan hármas egységet alkot nem csak az Istenben, hanem minden létezőben, mindenütt és mindenben. Ez a hármas egység a lényege mind a féregnek, mind az embernek; az anyagi molekulának (parányoknak, atomoknak), valamint a legszebb és legtökéletesebb alkotásoknak, mert az egyetlen, abszolút és valóságos (pozitív) teremtő Isten hármas egységéhez képest minden egyéb csak viszonylagos (relatív).<O
></O>A három principium legmagasabb hatványából, illetve az abszolút háromságot képviselő Istenségből ered tehát minden élet, amelyet változhatatlan és logikus törvényeivel teremt.<O
></O>A természettörvények változatlanok, mert változatlan Maga az Isten is, Aki azokat előidézte, megalkotta (okozta); a természeti törvények nem ismernek csodákat, mert nincs is szükségük csodára, amelyek csak a tudatlan, korlátolt gondolkozású emberek előtt látszanak csodáknak, mivel azok megmagyarázhatatlanok számukra.<O
></O>A természettörvények ismerete határtalan munkaterületet jelent a kutató, kereső elme számára, amit a tudomány embere el is ismer. Ezeket a törvényeket azonban nem önkényes és tetszés szerint megnyilvánuló erő vagy anyag irányítja, - mint ahogy azt az emberek egy része el akarja hitetni veletek -, mivel képtelen arra, hogy más módon bizonyítsák be e törvények működésének okát. Hiszen pontosan a tudománynak nem lenne szabad elhatárolnia magát ezen a téren, - különösen ami az Istennek és a szellemi principiumnak a tagadását illeti.<O
></O>A tanulás végtelen! A tagadás azért nem logikus, mert éppen a tudomány tapasztalja napról-napra, hogy nem ismeri sem az igazságot, sem a létező dolgok inditékait, sőt az idő és a kutatás megdönti a korábbi hipotéziseket, mert ami azelőtt csodának számított, azt manapság természeti törvénynek ismerik el.<O
></O>Az tehát, ami önkényesnek (önmagától létezőnek) látszik előttetek, nem egyéb mint ismeretlen törvények következménye. Engeditek, hogy az erő és az anyag önkényesen vezessen titeket ahelyett, hogy a számotokra fontos és az előttetetek még teljesen ismeretlen szellemi törvények után kutatnátok.<O
></O>Ezzel a munkánkkal – a logika segítségével – bizonyítjuk be nektek, hogy Isten a legmagasabb intelligencia (értelem).<O
></O>Van még némi mondanivalónk az ősvilágosságról, amelyet mi ősnapnak, illetve a mindenség központjának nevezünk és amely körül kering az egész világegyetem. Az ősvilágosságnak nincs forgása, hanem vibrációkkal (rezgésekkel) hat, miként Isten is változatlan, Aki általunk felfoghatatlan és megérthetetlen szellemi erejével hat és mindenütt jelen van. Az ősvilágosság éppen úgy jelen van mindenütt, mint az Isten. Amíg azonban Isten szellemileg változatlanul van jelen mindenütt, addig az ősvilágosság a változataiban található meg mindenhol.<O
></O>Minthogy Isten végtelen, ezért az ősvilágosságát is a végtelenségig terjeszti ki. Isten tehát nem csak Szellemének akaratával és szeretetével van viszonylag (relative) jelen mindenben, hanem anyagi vonatkozásban is az ősvilágosság révén, valamint ennek változataiban és sűrűsödéseiben is.<O
></O>Isten Maga az örökkévalóság, Aki időt nem ismer és kizárólag a törvényeivel kormányozza a mindenséget. Isten teremtő tevékenysége éppen olyan örök, mint Őmaga, de örökkévaló teremtése következtében még sincs túlzsúfoltság a mindenségben, mivel ezt az eggyéválás törvényei szabályozzák, amelyeket e munkánk harmadik részében fejtünk ki. <O
></O>A dolgok teremtése és keletkezése csakis Isten megszűnésével fejeződnék be. Isten azonban örökkévaló, ezért a teremtés is örökkévaló. Az emberek azért tagadják az örökéletet, mert a folytonos és állandó teremtéssel létrejött új keletkezéseket nem tudják összeegyeztetni az összes teremtmény örökkévaló életével. Ez azonban nagyon is tudománytalan eljárás: ebből keletkezett azután a sokféle hamis elmélet és bölcselet.<O
></O>E fejezet végén ismételten kijelentjük: kezdetben volt az Isten, az Ő isteni ereje és ősvilágossága. Ezzel azt akarjuk bizonyítani, hogy a mindenségnek értelmes (intelligens) kezdete volt, amelynek a szellemet, az erőt, és az anyagot magában foglaló tökéletes egésznek kellett lennie.<O
></O>Ős-intelligencia nélkül nem képzelhető el sem a logikus törvény, sem pedig a mindenség. A szellem, az erő és az ősvilágosság a nemzői és a létrehozói a mindenségnek. A második részben majd foglalkozunk azzal a ténnyel, vajon mit teremtett ez a hármasság és hová lett helyezve az élet csírája. Minden Istenből árad és minden Őhozzá törekszik vissza." - Vay Adelma - Az őskezdet - Isten és az Ige<O
></O>"Sose bízz az álmaidban, sose hidd, hogy végtelen az út.Örülj minden boldog percnek, elég, ha a perc rá a tanud. Tied a tegnap, de mi lesz holnap?Az eget kérdezd mi vár még reád.Rohan az élet, és úgy kell élned, hogy amit tettél, soha meg ne bánd.Ne akarj a Napba nézni, ne akarj, mert elvakít a fény.Barátkozz a gyertyalánggal, így maradsz meg tiszta és szerény.Rohan az élet és úgy kell élned, hogy amit tettél, soha meg ne bánd."
Karsay István
Kitiltott (BANned)
„Szent az Isten, mindennek Atyja, a kezdetek előttől létező;<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o></o>
szent az Isten, kinek szándékát számtalan Erőhatása<o></o>
teljesíti be;<o></o>
szent az Isten, aki beköltözni kíván a tudatba,<o></o>
hisz akik ismerik, azok az övéi.<o></o>
Szent vagy Te, ki a szó által mindazt megalkodtad,<o></o>
Ami létezik;<o></o>
szent vagy Te, kinek természete a fényesség,<o></o>
mely el nem sötétült;<o></o>
szent vagy Te, kinek a természet egésze a tükörképe.<o></o>
Szent vagy Te, erősebb minden hatalomnál;<o></o>
szent vagy Te, hatalmasabb valamennyi felsőbbrendűségnél;<o></o>
szent vagy Te, ki felülmúlsz minden dicséretet.<o></o>
Fogadd el a beszéd tiszta adományát a hozzád felemelkedett<o></o>
lélektől és szívtől,<o></o>
Te akiről a szavak nem szólhatnak,<o></o>
Nyelvek nem beszélhetnek,<o></o>
s akit csupán a hallgatás fejezhet ki.<o></o>
Imádkozom, hogy soha ne váljak hűtlenné hitedhez,<o></o>
Mely lényünkkel azonos;<o></o>
hallgasd hát imádságomat, és adj erőt nekem ahhoz,<o></o>
hogy miután ezen áldást megkaptam,<o></o>
megvilágosíthassam nemzetségem tudattalan tagjait,<o></o>
testvéreimet és fiaidat.<o></o>
…Ezért hiszek benne, s tanúbizonyságul belépek az <o></o>
Életbe és a Fénybe.<o></o>
Áldott vagy Atya; s Embered azt kutatja,<o></o>
Miként osztozhat szentségedben éppúgy,<o></o>
ahogyan Te is megadtál neki minden hatalmat.”<o></o>
<o> </o>
( Hermész Triszmegisztosz )<o></o>
fficeffice" /><o></o>szent az Isten, kinek szándékát számtalan Erőhatása<o
></o>teljesíti be;<o
></o>szent az Isten, aki beköltözni kíván a tudatba,<o
></o>hisz akik ismerik, azok az övéi.<o
></o>Szent vagy Te, ki a szó által mindazt megalkodtad,<o
></o>Ami létezik;<o
></o>szent vagy Te, kinek természete a fényesség,<o
></o>mely el nem sötétült;<o
></o>szent vagy Te, kinek a természet egésze a tükörképe.<o
></o>Szent vagy Te, erősebb minden hatalomnál;<o
></o>szent vagy Te, hatalmasabb valamennyi felsőbbrendűségnél;<o
></o>szent vagy Te, ki felülmúlsz minden dicséretet.<o
></o>Fogadd el a beszéd tiszta adományát a hozzád felemelkedett<o
></o>lélektől és szívtől,<o
></o>Te akiről a szavak nem szólhatnak,<o
></o>Nyelvek nem beszélhetnek,<o
></o>s akit csupán a hallgatás fejezhet ki.<o
></o>Imádkozom, hogy soha ne váljak hűtlenné hitedhez,<o
></o>Mely lényünkkel azonos;<o
></o>hallgasd hát imádságomat, és adj erőt nekem ahhoz,<o
></o>hogy miután ezen áldást megkaptam,<o
></o>megvilágosíthassam nemzetségem tudattalan tagjait,<o
></o>testvéreimet és fiaidat.<o
></o>…Ezért hiszek benne, s tanúbizonyságul belépek az <o
></o>Életbe és a Fénybe.<o
></o>Áldott vagy Atya; s Embered azt kutatja,<o
></o>Miként osztozhat szentségedben éppúgy,<o
></o>ahogyan Te is megadtál neki minden hatalmat.”<o
></o><o
> </o>( Hermész Triszmegisztosz )<o
></o>"A mai kultúra legnagyobbrészt altatás, feledékennyé tevés, múlatás és szétszórás. Közömbössé és feledékennyé kábítottak bennünket a lélek aneszteziológusai. Szívünket a folytonos alvás elzsibbasztotta. Van szemünk, de nem látunk, van fülünk, de nem hallunk."
"... nem szűnik a zavarodottság amiatt, hogy olyasvalamit próbálnak külső-leges módszerekkel tanulmányozni, aminek belső változás a lényege..."
forrás:
M. dervis (írói álnév)
A SZUFI ÚT
Elektronikus kiadás. Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
"... nem szűnik a zavarodottság amiatt, hogy olyasvalamit próbálnak külső-leges módszerekkel tanulmányozni, aminek belső változás a lényege..."
forrás:
M. dervis (írói álnév)
A SZUFI ÚT
Elektronikus kiadás. Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Tao Te King részlet
13
A kapott kegy éppen úgy megsebez, mint a kegyvesztettség.
A nagyság éppen úgy elnehezít, mint a test.
Mit jelent az, hogy a "kapott kegy éppen úgy megsebez, mint
a kegyvesztettség" ?
A kapott kegy magában foglalja a saját lealacsonyításunkat.
Aggódunk, amikor várunk rá.
Aggódunk, hogy el ne veszítsük.
Mit jelent az, hogy "nagyság éppen úgy elnehezít, mint a test"?
Ha testünk (személyiségünk) van, az azt jelenti, hogy
megfoghatóak vagyunk.
A test a súlyosság princípiuma.
Ha nem volna testünk, nem volna büntethetőség.
Ezért: aki elszakad a nagyságtól,
szabadon uralkodhat birodalma felett.
Aki éppoly kevéssé kötődik a testhez, mint a birodalomhoz,
rábízhatja magát a birodalomra.
13
A kapott kegy éppen úgy megsebez, mint a kegyvesztettség.
A nagyság éppen úgy elnehezít, mint a test.
Mit jelent az, hogy a "kapott kegy éppen úgy megsebez, mint
a kegyvesztettség" ?
A kapott kegy magában foglalja a saját lealacsonyításunkat.
Aggódunk, amikor várunk rá.
Aggódunk, hogy el ne veszítsük.
Mit jelent az, hogy "nagyság éppen úgy elnehezít, mint a test"?
Ha testünk (személyiségünk) van, az azt jelenti, hogy
megfoghatóak vagyunk.
A test a súlyosság princípiuma.
Ha nem volna testünk, nem volna büntethetőség.
Ezért: aki elszakad a nagyságtól,
szabadon uralkodhat birodalma felett.
Aki éppoly kevéssé kötődik a testhez, mint a birodalomhoz,
rábízhatja magát a birodalomra.
Karsay István
Kitiltott (BANned)
„ A lélek bűne a nem tudás. A lélek, mely nem jutott felismeréshez a létező dolgok vonatkozásában, <?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-comfficeffice" /><o></o>
s azok valódi természetére se jött rá, ahogyan a Jót sem ismerte fel, ellenben vak- az ilyen lélek a test keltette szenvedélyek között hánykolódik; hordozza testét, mint valami terhet, mely felette uralkodik, ahelyett, hogy ő uralkodnék felette. Ebben áll a lélek bűne. Másrészt viszont a tudás a lélek erénye. Az, kinek tudása megadatott, jó és kegyes; már eleve isteni természetű.<o></o>
….A tudás nagymértékben különbözik az érzéki észleléstől. Érzéki észlelés akkor történik, mikor<o></o>
a befolyásolás hatalma az anyagból támad; s testet saját szervként használja, minthogy nem is létezhetne a testen kívül. A tudás azonban anyagtalan; a szerv, amelyet használ, maga az értelem; és az értelem természete ellentétes a testével. Egy lélek tehát, amikor belépett a testbe, befogadja magába mint az értelem dolgait, mind pedig az anyagi dolgokat. Nem is lehetne másként, mert minden szükségképpen ellentétekből és az eltérésekből összetett.<o></o>
S látván, hogy ez igaz valamennyi dolog esetében, ami csak létezik…”<o></o>
<o> </o>
( Hermész Triszmegisztosz )<o></o>
fficeffice" /><o></o>s azok valódi természetére se jött rá, ahogyan a Jót sem ismerte fel, ellenben vak- az ilyen lélek a test keltette szenvedélyek között hánykolódik; hordozza testét, mint valami terhet, mely felette uralkodik, ahelyett, hogy ő uralkodnék felette. Ebben áll a lélek bűne. Másrészt viszont a tudás a lélek erénye. Az, kinek tudása megadatott, jó és kegyes; már eleve isteni természetű.<o
></o>….A tudás nagymértékben különbözik az érzéki észleléstől. Érzéki észlelés akkor történik, mikor<o
></o>a befolyásolás hatalma az anyagból támad; s testet saját szervként használja, minthogy nem is létezhetne a testen kívül. A tudás azonban anyagtalan; a szerv, amelyet használ, maga az értelem; és az értelem természete ellentétes a testével. Egy lélek tehát, amikor belépett a testbe, befogadja magába mint az értelem dolgait, mind pedig az anyagi dolgokat. Nem is lehetne másként, mert minden szükségképpen ellentétekből és az eltérésekből összetett.<o
></o>S látván, hogy ez igaz valamennyi dolog esetében, ami csak létezik…”<o
></o><o
> </o>( Hermész Triszmegisztosz )<o
></o>Tao Te King, részlet:
22
Egésznek lenni a töredékben,
egyenesnek a görbében,
telinek az üresben,
érintetlennek a romlásban.
Ha összeszedjük magunkat, eredményre jutunk,
ha szétszórtak vagyunk, kudarcot vallunk;
ezért: a reális ember megőrzi az eredeti egyet,
így mintává válik a világ számára;
nem világítja meg magát, és ragyog,
nem erőszakoskodik, mégis eléri azt, amit akar,
önelégültség nélkül naggyá lesz;
mivel nem harcol,
senki sem tudja megtámadni.
"Egésznek lenni a töredékben":
ez az ősi maxima
talán értelmetlen volna?
Nem: az úton ez az igazság.
22
Egésznek lenni a töredékben,
egyenesnek a görbében,
telinek az üresben,
érintetlennek a romlásban.
Ha összeszedjük magunkat, eredményre jutunk,
ha szétszórtak vagyunk, kudarcot vallunk;
ezért: a reális ember megőrzi az eredeti egyet,
így mintává válik a világ számára;
nem világítja meg magát, és ragyog,
nem erőszakoskodik, mégis eléri azt, amit akar,
önelégültség nélkül naggyá lesz;
mivel nem harcol,
senki sem tudja megtámadni.
"Egésznek lenni a töredékben":
ez az ősi maxima
talán értelmetlen volna?
Nem: az úton ez az igazság.
„Talán túl sokat keresel? Hogy épp a sok keresés miatt nem találsz semmit?
– Hogy lehetséges ez?
– Ha valaki keres — szólt Sziddhártha —, könnyen megeshetik vele, hogy már csak azt a valamit látja meg, amit keres, hogy semmit sem tud megtalálni vagy magába fogadni, mert mindig csak arra gondol, amit keres, mert egyetlen célja van, mert megszállottja ennek a célnak. Aki keres, az egyetlen célra tör. Megtalálni viszont azt jelenti: az ember szabaddá lesz, nyitottá lesz, nem törődik a céllal. Te is, tiszteletreméltó férfiú, valóban kereső ember lehetsz, mert célodra gondolván, észre sem veszel sok mindent, pedig majdhogy ki nem szúrja a szemedet...”
„A Bölcsesség át nem adható! Az a bölcsesség pedig, amit a bölcs mégis át akar adni, mindig bolondságnak hangzik. A tudás átadható, a bölcsesség azonban nem. A bölcsességet lehet megtalálni, lehet aszerint élni, a sodrásához igazodni, csodákat tenni általa, de kimondani és megtanítani nem lehet!”
– Hogy lehetséges ez?
– Ha valaki keres — szólt Sziddhártha —, könnyen megeshetik vele, hogy már csak azt a valamit látja meg, amit keres, hogy semmit sem tud megtalálni vagy magába fogadni, mert mindig csak arra gondol, amit keres, mert egyetlen célja van, mert megszállottja ennek a célnak. Aki keres, az egyetlen célra tör. Megtalálni viszont azt jelenti: az ember szabaddá lesz, nyitottá lesz, nem törődik a céllal. Te is, tiszteletreméltó férfiú, valóban kereső ember lehetsz, mert célodra gondolván, észre sem veszel sok mindent, pedig majdhogy ki nem szúrja a szemedet...”
„A Bölcsesség át nem adható! Az a bölcsesség pedig, amit a bölcs mégis át akar adni, mindig bolondságnak hangzik. A tudás átadható, a bölcsesség azonban nem. A bölcsességet lehet megtalálni, lehet aszerint élni, a sodrásához igazodni, csodákat tenni általa, de kimondani és megtanítani nem lehet!”
Hasonló témák
