Visszatekintő bölcsesség
Visszatekintő bölcsesség
"Sohasem a másik a felelős. Csak figyelj!
Ha bölcs vagy az adott pillanatban, akkor nem lesz gond.
De mindenki akkor bölcs, amikor a pillanat már elmúlt.
A visszatekintő bölcsesség semmit sem ér.
Ha elveszíted a türelmedet, bosszankodsz és korholsz, azután belátod, hogy feleslegesen tetted, már késő.
Semmi értelme – már sérelmet okoztál. Ez a bölcsesség csak álbölcsesség.
Olyan érzést ad, „mintha” megértetted volna. Ez az ego trükkje.
Ez a bölcsesség semmire sem jó.
Amikor éppen megteszed a dolgot, abban a pillanatban, abban az időben kell megszületnie a tudatosságnak, akkor kell látnod, hogy amit teszel, haszontalan.
Ha képes vagy akkor látni, amikor történik, akkor nem is tudod megtenni.
Sosem szegülhetünk szembe a tudatosságunkkal.
Ha valaki meg tudja tenni, annak a tudatossága nem tudatosság.
Valami mást téveszt össze vele.
Tehát ne feledd: sosem a másik a felelős.
A problémát az okozza, hogy valami bánt belül.
És természetesen nem zúdítod rá valami arra járó idegenre, hanem azt veszed elő, akit szeretsz, aki a legközelebb áll hozzád.
Ezért a legközelebbi személy lesz az, akihez újra és újra odahordod, odazúdítod az ostobaságaidat.
De ezt kerülni kell, mert a szeretet nagyon törékeny.
Ha túl sokszor teszed meg, ha túlzásba viszed a terhelést, a szeretet eltűnhet.
Sosem a másik a felelős.
Próbáld ezt olyan állandó tudatossági állapottá tenni magadban, hogy mindig eszedbe jusson, ha azt kezded érezni, hogy valami baj van a másikkal.
Kapd rajta magad, és szabadulj meg ettől a gondolattól akkor és ott.
És kérj bocsánatot!"
ismeretlen szerző