Jelenléti iv

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
A balfelén e díszes markolatnak,
Smaragd, rubin, ezüst és kalcedon,
Akár verejték cseppjei, fakadnak,
Fehérlő gyöngyök egyik oldalon.
 
Vicsorában a rőtvörös hüvelynek,
A sárkányvérben edzett borzalom,
Ki rátekint, a rémületbe dermed,
Győzelmet vett, akárhány bajnokon.
 
Forgattak téged száz gyilkos csatában,
Ivott pengéd patakszámra vért,
Gyönyörködött a sápadt-rút halálban,

Repedt nyomában százezernyi vért.
 
Ám páncélt, csontot, kardot, láncos inget,
avagy másik sújtó kardot ha ért,
Akár szilárdan álló sziklaszirtet,
Ki nem csorbult éled még azért.
 
Nagy harcosok, derék hősök viseltek,
Pengéd vasára vésték nevüket,
Akár szemük világát, úgy kezeltek,
S – talán ezért – túlélted mindüket.
 
Hol orv gyilok lesből csapott le rájuk,
Hol nyílt tusában lelték végüket,
Hol túlerő okozta a haláluk,
Így s úgy; a győző elvitt tégedet.
 
Volt, hogy velük temettek el a földbe,
S te ott nyugodtál csendben, tétlenül,
A hullát felzabálták síri férgek,
Te megmaradtál érintetlenül.
 
Acélodat nem marta szét a rozsda,
Amíg egy szép napon aztán felül,
Sírbolt súlyos kőlapján motozva,
Legújabb gazdád elő nem került!
 
És ez, amely oly sokszor és kegyetlen,
Kíméletlen az élő húsba mart,
Amit rettegve féltek a hegyekben,
Mitől iszonyodott a messzi part.
 
Ez, amelyet évezredek sorában,
Számlálhatatlan nemzedék akart,

Időnek végeláthatatlan távolában
Az emberállat vágyálma: A KARD
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére