Jelenléti iv

13.
Géza udvarias volt, így átengedte a hölgyeknek az első dobások jogát. Irén dobása a zombi vállában landolt. Klaudia ügyetlenebb volt, de a tű így is a combba fúródott. Vili és Szilárd kitűnő találatot ért el, de mindannyiuk közül Vuk volt a legjobb. Nem teketóriázott, és egyenesen a dög még ép szemét vette célba.
- 50 pontos! – lelkendezett a kifolyó szemgolyót figyelve, amely lassan végigcsorgott arcán. Szájának szegletéhez érve azonban felbődült. Nem tudni miért, valószínűleg az íz okozhatta. Mivel egyre nagyobb elánnal rángatta a szíjakat és félő volt, hogy kiszabadul láncaiból. Csizik egy műanyag nyelű konyhakést fogott és egy jól irányzott mozdulattal beledöfte koponyájába. Már folyt is kifelé az agyatlanból az agyvize. Mindezt olyan erővel tette, hogy belesajgott csuklója, az eltört pengéről nem is beszélve. Rándult egyet a test, majd végleg elernyedt
- A játékot ezennel berekesztem. A teljes körű kivizsgálás végetért!

---

Egymás mögött haladtak.
- Pszt! – szólt hátra Zsáner nagyon halkan. – Itt nem fogunk tudni továbbhaladni! – súgta Csizik fülébe, aki egyetértőn bólogatott az alant megfigyelt többtucatnyi zombi láttán.
- Mi az ötleted?
- Meg kellene próbálnunk a személyzeti liftnél.
- Szilikém, tudod, hogy azt nem lehet! A zajra azonnal felriadna az egész kóceráj.
- Gondoltam erre. Nem is használnánk a felvonót, elég ha a liftaknába bejutunk. Minden páros szinten szellőzőnyílás vezet oda a szertárból. Itt, a másodikon is van. Gyertek utánam!
A biztonsági főnök elvezette őket a megjelölt helyre. Miután mindannyian a biztonságot nyújtó helyiségbe értek, halkan visszazárta belülről az ajtót.

---

Négykézláb másztak a szellőzőnyílásban, közben monoton duruzsolt a levegőkeringető. Gondosan rögzítették a szertár felöli kijárat fémtábláját, hogy ne érhesse őket meglepetés.. Egy kicsit lejtett a szűk folyosó, így meglehetős ijedtséget okozott egy elszabadult, lefelé bukdácsoló csavaranya.
Röviddel ezután még gyorsabb sebességre ösztökélte a csapatot az az egyelőre még messziről, ám egyre közelebbről hallatszó fémes dübörgés, amelyről nem tudták megállapítani, hogy a kusza szellőzőhálózat melyik ágából ered. Egy dolog volt biztos, mégpedig az, hogy magasabbról érkezik a hang forrása.
A liftaknától elválasztó lyukacsos fedél csavarjait Zsáner Szilárd eszeveszett tempóban igyekezet eltávolítani. Elég hamar sikerült is neki. Kilépett az akna fél méter széles párkányára, s a többiek is gyorsan követték őt a sötétbe. Lassan szokott csak hozzá a szemük.
A dübörgés gazdája már nagyon közel járhatott, ezért villámgyorsan visszazárták a nyílást. Csendben, feltűnés nélkül várakoztak az akna falára tapadva. Egyszer csak egy női arc préselődött a fedélnek. Steibner főnővér felismerte a fizimiskát.
- Kati, te vagy az?
- Irén, engedj be kérlek! Gyorsan!
Így is tettek. Árvai Katalin immár ismét köztük volt. A nő remegett az ijedségtől. Záporoztak feléje a kérdések.
- Nem jött mentőhelikopter?
- Mi lett a többiekkel?
- Mindet felfalták a zombik?
A sápadt és verejtékező ápolónő összefüggéstelenül dadogva annyit felelt, hogy egy rendőrségi helikopterről tüzet nyitottak rájuk, a mészárlást pedig egyedül ő élte túl.
- Ne faggassátok szegényt! Majd ha véget ér ez a rémálom, mindent elmond részletesen ha akar – óvta meg barátnőjét Irén a további faggatózástól.

---

- És most hogyan tovább? Három emeletnyi szakadék tátong alattunk az alagsorig – mondta Vili.
- Olyan mély? – sápítozott Klaudia.
- Semmi baj. Elvileg kell itt lennie valahol egy szervízlétrának. Tapogassuk csak ki!
Csizik lelt rá elsőként.
- Vigyázzatok, vizes. Nagyon csúszik! – azzal elindult lefelé.
- Kint eshet az eső. A múlt héten is beázott – mondta Szilárd.
Vili jött leghátul. Már a földszintnél járt a sor eleje, amikor hatalmasat kongott a fedél, amelyen az imént még ők és Katalin bemászott. Riadtan emelték fel fejüket a magasba, de a visszhang is lassan alábbhagyott és csend honolt a továbbiakban. Tovább ereszkedtek.
- Mi volt ez? – kérdezte Irén.
- Mi lett volna? A barátnéd magával csalogatott egypár barátságos zombit!
- Fejezd be azonnal, Szilárd!

14.
Csizik Vuk segítségével leemelte az alagsorban tartózkodó személyzeti felvonó tetejét. Óvatosan ledugták a fejüket. Az ajtaja zárva volt, de a világításnak köszönhetően végre ismét kitűnően láthattak. Mindketten leugrottak a padlójára. Az ajtó milliméternyi résén leskelődtek kifelé, de mozgásnak nyoma sem volt. Kezükkel próbálták szétfeszíteni a szárnyakat, ám az olyan erősen be volt ragadva, hogy csak nagy nehézségek árán sikerült. Géza lépett ki elsőként szemrevételezni az alagsori folyosót, amely raktárként is szolgált. Kerekes székek, hordágyak, raklapokon különféle alakú és méretű dobozok sorakoztak egymás mellett. A polcokon szerszámok, dossziék, gyógyszeres flakonok hevertek különös rendben, mintha mi sem történt volna a kórházban. Zsáner Szilárd értetlenségének adott hangot miután ő is odaért, hiszen pont erről a szintről terjedt tova a kór. Két embere, Dodó és Pupi is itt veszett oda. Mindenesetre elővigyázatosnak bizonyult és magához vett a szerszámok közül egy csákányt és a többieket is hasonlókra bíztatta. Vuk, fiatalkori idealizmusából fakadóan egy kalapácsot választott fegyveréül, tisztelegve ezáltal Horn Gyula emléke előtt. Sarlót azonban keresve sem talált hozzá és mint ahogyan Szilárd elmondta neki, nem is fog, hiszen a kertészi teendőket egy külsős alvállalkozó végezte.
Immár zombiölő alkalmatosságokkal felszerelkezve haladtak tovább. Steibner Katalint támogatta, Vili pedig végre elővehette a pulykamellet, amely azóta bőven kihűlt. Klaudia szörnyülködve vizsgálta műkörmeit, mert a megpróbáltatások közben lepattogzott róla a festék. Mindeközben csak nem akarta abbahagyni a csacsogást, amellyel őrületbe kergette Vukot.
- Neked volt már csajod egyáltalán, rókuci? Az én első pasim 14 éves koromban egy nős taxisofőr volt. Olyan durva volt, hogy inkább egy testépítő fazonnal jártam utána, de nagy csalódás volt az ágyban, úgyhogy otthagytam azt is. Nem mondom, jó sok pasim volt, legutóbb a jaguáros Sanyival kavartam. Tudod, akinek az a sárga Jaguárja van, biztos láttad már a városban furikázni. Most nemrég adtam ki az útját, de azért előtte vetettem még vele tök jó cuccokat a Csaba Gyöngye Centerben. Tényleg, kérdeztem már, hogy volt-e már barátnőd? Persze biztosan nem, csak érdeklődöm. Nem baj, ugye?
A fiú forgatta a szemeit, de a felesleges szóváltás helyett inkább megpróbált nem odafigyelni rá. Amaz folytatta:
- Szeptemberben Dubaiba készülök, azt hallottam az egyik barátnőmtől, aki modell, hogy a sejkek nagyon szeretik a szőke csajokat. Tök jó buli lesz. Ja azt nem is mondtam még, hogy engem is hívtak egyszer aktfotózásra, de visszautasítottam, mert keveset akartak adni, én meg 100 ezer alatt nem megyek sehová.

---

Zsáner benyitott a toalettre, mert már nagyon kellett vizelnie. A piszoárhoz lépett és lehúzta a sliccét, de ekkor különös, csámcsogó hangokat hallott az angolvécék irányából. Visszahúzta zipzárját és megmarkolta a csempéhez támasztott csákányát. Kinyitotta a jobbszélső budit, de az üres volt. Egy papírguriga árválkodott csak a kövezeten. A középsőnek nyitva volt az ajtaja, így a bal oldali felé fordult. Lehajolt, hogy az ajtó alatti résen bekukkantson. Egy térdelő alak lábait látta. Az egyik lábfején nem volt cipő, így jól láthatta, hogy kilátszik a lábszárcsontja.
„Na te büdös bestye, most kapsz a pofádra!” – gondolta magában és elszánt arccal lenyomta a kilincset. Kitárult az ajtó, mögötte egy zombi turkált a sloziban, könyökig elmerülve. Szájában egy apró aranyhal ficánkolt, Szilárdnak fogalma sem lehetett hogy kerülhetett oda. Így, pofájában a halacskával fordította fejét a férfira. Nyelt egyet, és hopp, el is tűnt a gyomrában. Zsáner nem habozott, és kerülve a felesleges konfrontációt, a homloka közepébe vágta a csákány élét. A koponya kettérepedt és két irányban omlott a szörnyszülött vállaira. Oldalra bukott teste, immár kettévált fejének bal oldali része pedig a lefolyóban landolt, vérrel festve be a budit, A biztonsági főnök lehúzta a kallantyút, a víz pedig tisztára öblítette a kagylót.

---

- Végeztél a pisiléssel? Akkor megyek én is
- Oké, de ne lepődj meg nagyon!
- Már megint mellé céloztál? Majd vigyázok, nehogy sárga legyen a cipőm talpa – tréfálkozott Csizik.

15.
- Ez itt jobbra a hűtőház – kalauzolt Szilárd, mintha azok legalábbis egy társasutazásra fizettek volna be.
Klaudia érdeklődése – miután tudatosult benne, hogy a remélt behűtött kólát itt aztán nem fogja meginni – fokozatosan lanyhult. Olyannyira, hogy az is megesett vele, ami a kór kitörése óta sose: lazán rálépett egy magányosan heverésző, széttrancsírozott kézfejre, mégpedig olyan módon, hogy észre sem vette.
A hűtőház bejárata tárva-nyitva volt. Belestek, nehogy meglepetés érhesse őket. Mérsékelten sok vér és nyitott urnák fogadták őket, hullák sehol. Meglehetősen hűvös volt odabent. A ventillátorok folyamatosan zúgtak és a tévé is kitartóan sugározta az adást. Éppen a 9 órás híradó rövid sporthírei szóltak. Vili átkapcsolta a Retek Klub csatornára, de ott meg olyan olcsó, c-kategóriás amerikai horrorfilmet vetítettek, hogy kedve lett volna elkáromkodni magát. Kinyomta a kapcsolót, és a többiek felé fordult.
- Nem elég, hogy se térerő, se telefonvonal nincs órák óta, még ebből az átkozott készülékből sem tudunk meg semmit!
Ahogy kimondta, abban a minutumban elkezdett pislákolni a világítás. Először csak szakaszosan, majd mindenütt kialudtak a neonlámpák, és csak a vészvilágítás halvány zöld fénye derengett. Hogy ebben a sors keze volt, netán szándékosság, nos, ennek megítélése nem tartozik a krónikásra. Tény viszont, hogy baljós előjel volt, és nem öntött túl sok bizodalmat Csizikékre. Úgy döntöttek, ideje továbbállni.
Útban a kazánház felé két holttestbe botlottak, melyek egy megrongált kávéautomata mellett feküdtek. Mindannyian egyetértettek abban, hogy legjobb lesz nem kockáztatni, ezért kicsit átformálták a földön fekvők fizimiskáját. Gyorsak, precízek voltak és még véres sem lett a zoknijuk.

---

Végre megtalálták a helyiség lengőajtaját. Bementek és belülről bereteszelték azt egy léccel. Vuk talált egy zseblámpát, azzal hadonászott. Zsáner kivette a kezéből, és maga elé tartva világított vele. Libasorban megindultak oda, ahol az alagút bejáratát sejtették. A biztonsági főnök emlékezete nem hagyta cserben és rövidesen megállt előtte.
- Itt kell lennie – mutatott a falra – emögött a gipszkarton mögött. 25 vagy 30 éve falazták be véglegesen, mert a patkányok beszaladgáltak a kórházba. Gyerünk, bontsuk le gyorsan!
A férfiak együttes erővel intézkedtek, Steibner pedig a fényt biztosította a művelethez.
- Baszki! Ez tégla! – hőkölt hátra Vili, miután meglátta, hogy a gipszkarton mögött fal tornyosult vörös téglákból a néhai vasajtó helyén. – Azt hittem csak ez a szar van itt.
- Nincs más hátra mint előre! – kiáltott Géza.
Szerszámaikkal nekiláttak a habarcs lekaparásának, hogy legalább egy téglát meg tudjanak lazítani. Nem is kellett 10 percnél tovább várni, és bár alaposan megizzadtak, sikerült elmozdítani egyet a helyéről. Szilárd csákánya nyelének végével átlökte a túloldalra, ahol visszhang kíséretében darabokra tört.

---

Miután annyira kitágították a lyukat, hogy szűkösen átférjenek rajta, gyorsan bebújtak rajta és a sötét, nyirkos folyosón találták magukat. Már körülbelül 50 métert haladtak, amikor meghallották a hangot. Egy hatalmas reccsenés, majd eszeveszett földöntúli ordítások hallatszott mögülük.
- Beszakadt a kazánház retesze! Futás!
Futottak, ahogy a lábuk bírta a kanyargós alagútban. Mögöttük messze hallották, hogy a hangok is követik őket.
- Nem akarok meghalni! – lihegte sírva Klaudia.

---

Kétszáz méter után vízcsobogást hallottak egy oldalsó járatból. Zsáner ösztönösen arra vezette a társaságot. Kereste az utat, de egy fémrács zárta le útját. Szerencséje volt, mert a csavarjai ki voltak lazulva, így egy erőteljesebb rúgással kiszakította helyéről. Csobbanás hallatszott.
- Ez csak a csatornahálózat lehet!
Beugráltak a náluk egy méterrel alacsonyabban elhelyezkedő orrfacsaró szagú vájatba. Térdig piszkos vízben gázoltak, a patkányok vinnyogva menekültek előlük. Az alagútban eközben egyre közelebbről hallatszott a lábak dobogása és az artikulátlan hörgések.
Két kanyarral odébb végre lámpafényt láttak beszűrődni a fejük fölül.
- Kanális! Vili, Géza, tartsatok bakot!
A két férfi vállára emelte Szilárdot, aki erőlködve bár, de elmozdította helyéről a fedelet. Felhúzta magát az úttestre, a nyílás szélére térdelt és lenyújtotta kezét a lentieknek.
Először Árvai Katalint, majd Steibner főnővért és a kamaszt szabadította ki.

---

- Gyerünk Vuk, gyorsabban!
Megmarkolták Vili karjait, Csizik pedig alulról taszigálta felfelé. A dokit iszonyattal töltötte el, hogy a férfi seggét fogdossa, de ez egyszer egyetértett a jezsuitákkal: „a cél szentesíti az eszközt!” Végre kint volt ő is, már csak Géza volt hátra. Egyre élesebben hallotta a zombik morgását. Már nagyon közel lehettek, bár a sötétben alig látott tovább az orránál.
Mivel már nem volt olyan, aki bakot tartott volna neki, kétségbeesetten ugrált felfelé, hogy elkaphassák kezeit odafent. Vili felsőteste a kanálisban lógott, a többiek a derekánál és a lábánál fogva tartották őt. Így is örökkévalóságnak tűnt, mire sikerült a művelet és feje kibukkant a nyílásból. Már majdnem egészen kihúzták, amikor egy kéz erős rántását érezte bal bokáján, amelynek következtében vagy negyven centit csúszott vissza Vilivel együtt. Szilárdék teljes erejükből húzták őket az ellenkező irányba.
Géza sem volt azonban anyámasszony katonája, és jobb lábának erőteljes rúgásával elmozdította helyéről a reá éhező büdös dög fogsorát. A rothadó kéz engedett, a férfi
pedig kibukfencezett a szabadba.
A többiek gyorsan helyére csúsztatták a nehéz fedelet és kidülledő szemekkel figyelték a dokit, aki csak annyit mondott:
- A jó édes anyját, lekapta a cipőmet! – azzal bal bal lábfejére mutatott.
Az utcasarokról egy száguldó sárga autó kanyarodott be csikorgó kerekekkel, majd miután észrevette az úttesten csoportosuló lihegő embereket, nagy nehezen félrerántotta a kormányt. Éppen hogy kikerülte őket, és bőszen ordított kifelé:
- Köcsög csövesek!
- Te, ez nem a jaguáros Sanyi volt? – fordult Klaudiához Vuk, miközben a másik irányba egy szirénázó rendőr- és egy tűzoltóautó húzott el mellettük.

16.
Abba mind a hatan egyetértettek, hogy legjobb lesz, ha bejelentést tesznek a rendőrségen. Zsáner indítványozta, hogy kövessék az imént elrobogott szirénázó autókat, hiszen valószínűleg már úgyis a kórház előtti parkolóban tanyázik az egész magyar fegyverarzenál.
- Anyu, apu, miért ilyen piszkosak ezek a bácsik és néniiik? – tette fel a kérdést szüleinek az a négy éves forma kisfiú, aki háromkerekű biciklijével haladt el mellettük a járdán.
- Barnikám, ez csak egy jelmez, biztosan most lesz a fellépésük a Szezámmag Fesztiválon!

---

Vadász Ferenc és neje lakótelepi lakásuk nappalijában ültek körmüket rágva a kanapén. Megcsörrent a telefon. Margit vette fel.
- Vadász lakás, tessék!
- Szia anyu, Laci vagyok.
- Istenem! Drága Lacikám, hol voltál ilyen sokáig? Annyiszor próbáltalak hívni! Láttam a tévében a híreket, már azt hittem téged is elraboltak a terroristák!
- Nem anyu, jól vagyok, csak nem volt térerőm.
Ferenc kikapta felesége kezéből a kagylót:
- Hol vagy fiam?
- Ööö, ööö, a fesztiválon!
- Rendben, maradj is ott! A nagyszínpadnál találkozunk, érted megyek kocsival.
- Nem, nem kell apu!
- Tessék?
- Ööö, nem kell értem jönni, majd hazamegyek nem sokára.
- Nem-e, na csak érjünk haza! A nagyszínpadnál, megértetted?!
Vuk inkább lenyomta a telefont és jobbnak is látta időlegesen kikapcsolni.

---

Manci néni tuti nem volt normális, mert addig tömte magába a süteményeket, amíg el nem szundikált. Rendszerint nyitott szájjal aludt, még az sem zavarta meg békés semmittevésében, hogy egy légy repült szája szélére. Ugyanúgy folytatta a hortyogást, ahogy azelőtt is tette. Időközben azonban az étkezőben, vagyis a rendőrök főhadiszállásán nagy nyüzsgés támadt, és ez még az öreglányt sem hagyta hidegen.
A szomszédos teremből hangos parancsszavak hallatszottak át. A szipirtyó az ajtóhoz sietett és fülét reá tapasztotta.
- Azonnal a parkolóba mindenki! – adta ki az ukázt Bartinkovics.

---


- Mi történt? – szegezte a kérdést Firkász Cézár Bartinkovics Oszkár rendőrkapitánynak.
- Kérem fáradjon hátrébb!
- Csak egy kérdést szeretnék feltenni…
- Mondom, hogy takarodjon el innen! Nem nyilatkozom a Békéscsabai Hírmondónak a Teknős-gyilkosság óta! – mondta erélyesen Oszkár.
Teknős Csabát, a városszerte ismert és elismert ékszerészt egy évvel azelőtt saját házában gyilkolták meg. Azóta sem akadtak az elkövető nyomára, s a Hírmondó cikksorozatban bírálta Bartinkovicsot az elégtelen felderítési mutatói miatt. Az írója egészen véletlenül Cézár volt, de ezt szerencsére a kapitány nem tudhatta.
A riporter látva, hogy embere most nincs éppen abban az állapotban, hogy objektív képet fessen az általa írni kívánt szubjektív cikkhez, eloldalgott és kiszúrt magának egy másik, markáns arcú, negyvenes éveinek elején járó férfit. Váradi volt az.
- Jó napot kívánok, Firkász Cézár vagyok a Békéscsabai Hírmondótól.
- Igen? – felelte félvállról a túsztárgyaló. Rá se nézett közben.
- Össze tudná foglalni mi történik jelen pillanatban?
- Össze.
Az újságíró várta a választ, de az csak nem akart megérkezni. Diktafonját Váradi arca elé tolta, mire végre tudomásul vette jelenlétét amaz.
- Látja azokat ott? – s ujjával a kórház bejárata felé bökött a kerítésen túl – Vagy 40 terrorista közelít felénk!
Valóban, az úton csak úgy özönlöttek az élőhalottak.
- Miért nem lövik le őket?
- Maga süket? Már több tucat tárat eresztettünk beléjük! Na húzzon innen a francba!

---

A Csizik-csapat bezzeg tökéletesen hallotta a lövöldözést. Futva érkeztek a helyszínre. Géza, Vili, Szilárd és Vuk teli torokból üvöltötte: „a fejükre célozzatok!” De késő volt már. Az első rendőr, akit megharaptak, egy nyugdíjazás előtt álló törzsőrmester volt, a második egy fiatal főhadnagy.

---

150 méterrel odébb a mentőautó még mindig ott vesztegelt, ahol az elsőként megtámadott, csuklóját vesztett rendőrt infúzióra kötötték.
- Rescue 104, jelentkezz, itt a mentőállomás! Rescue 104, jelentkezz, itt a mentőállomás! – recsegte a CB-rádió.
Rövid szünet telt el, majd a hang ismét jelentkezett:
- Rescue 104, jelentkezz, itt a mentőállomás! Rendben van minden?
Az adóvevő azonban zsinórján himbálózott a kabinban. Elől, a vezetőülésen egy sárga „ambulance” mellényes férfi dőlt neki fejével a kinyílt légzsáknak. Fáradtnak tűnt. Nagyon fáradtnak.
A mikrobusz hátsó ajtaja kinyílt, és egy sötétkék formaruhás, lehajtott fejű alak lépett ki belőle lassan. Egészen lassan.

17.
Elszabadult a pokol. A parkoló apokaliptikus játszótérré változott, ahol csúszkálni lehetett az emberi véren; fetrengve homokozni a földön – nyakadban egy szorosan záródó állkapoccsal; mindeközben pedig folyamatosan zajlott a fogócska és bújócska.
A kórházból szabadult haramiák nem hazudtolták meg a zombikról kialakult cseppet sem hízelgő képet és örömmel falatoztak a békéscsabai rendőrkapitányság állományából és a bámészkodókból, akiknek már nem volt idejük felkapni a nyúlcipőt.
A mentőautóból kisétáló ex-zsaru egyenesen Bartinkovicshoz rohant, aki pisztolyával épp akkor lőtt fejbe közvetlen közelről egy élőhalottat. Ez egyszer azonban nem volt szerencséje, mert egykori beosztottja „más állapotában” már abszolút nem tisztelte felettesét, és épen maradt karját lenyomta Oszkár torkán. Az ezredes szemei kidülledtek, szájából ömlött a vér.
Sikolyoktól és halálhörgéstől lett hangos a flaszter. Menekülő autósok tülköltek dudájukkal és csattantak egymásba, nem egyszer ártatlan menekülőket is elsodorva. A rendőrautók szirénái kitartóan vijjogtak még akkor is, ha megfertőzött pilótái táplálkozni indultak nagy vehemenciával. Egy egérutat kereső egyenruhás jobbra-balra rángatva a kormányt igyekezett megszabadulni a gépkocsi ajtajába csimpaszkodó halottól, de csak annyit ért el kétségbeesett próbálkozásával, hogy néhány másodperc múlva csikorogva nekiütközött az iskola falának, majd mindenestül felrobbant, megkönnyítve saját halálát. Az autó darabjai szanaszéjjel repültek és a hatalmas hanghatástól kitörtek a közeli épületek ablakai is. Az üvegszilánkok további szerencsétleneket terítettek le.
A kór gyorsan terjedt tova, a kezdeti három tucatnyi rohadék száma percek alatt megduplázódott. Immár nem maradt tévéstáb sem, ami beszámolhatott volna az eseményekről. A Retek Klub élő bejelentkezését megszakították, a földön heverő és oldalára borult kamera lábak suhanását rögzítette, aztán egy test zuhant elé, mint egy homokzsák. Valami láthatatlan erő vagy 30 centiméternyit rántott rajta vissza, aztán már csak az áldozat füle és halántéka volt kivehető.

---

Csizikék is menekülőre fogták a dolgot. Vili és Irén Katalint támogatta. A Petneky Borisz utca sarkán egy 15 tonnás tűzoltóautó állt, személyzete sehol.
- Kapaszkodjunk fel rá! – kiáltotta Géza,, azzal felkapaszkodott a lépcsőn és feltépte az ajtaját. Felsegítette a három nőt, majd a többiek is bepattantak. A slusszkulcs a helyén volt.
- Szili, el tudod vezetni?
- Nem én!
- B...d meg! Akkor cseréljünk helyet, de k...a gyorsan!
- Vezettél már ilyet?
- Ekkorát dögöt még nem, de Zuk-ot már egyszer igen!
- Akkor b...d meg te is!
A doki átmászott Vukon és Zsáneren, majd elfordította a kulcsot és gázt adott. Az óriási jármű lomhán nekilódult, de azon nyomban le is fulladt.
- Az ég szerelmére, Géza! – sápítozott Irén.
A férfi ismét sebességbe rakta az IFA-t. A visszapillantó tükörben látta, hogy zombik rohannak utánuk két férfit üldözve. Egyiküket rögvest leterítették, ám a másik meglehetősen jó kondícióban volt. Nemhogy utolérték volna, még ő hagyta le őket. Csizik lelassított, hogy bevárja az illetőt.
- Mit csinálsz? Gyorsíts! – kérlelte Klaudia és Steibner főnővér, de nem figyelt rájuk.
Végre odaért a futó és felkapaszkodott az anyósülésre. Vuk segített neki.
- Hála és köszönet uraim! Váradi József vagyok – nyújtotta a kezét.
- Én pedig Vadász Laci, röviden Vuk. Jó gyorsan tud szaladni!
- Ja, pedig tök másnapos vagyok!

---

Amikor már majdnem arra a helyre értek, ahol a kanálisból kimásztak, a fedél elmozdult a helyéről.
- Azt figyeljétek! - mutatott maga elé Zsáner Szilárd.
Valóban, egy fej, majd egy egész felsőtest kandikált kifelé.
- Mi a szent szar az? – kérdezte a túsztárgyaló.
- Egy büdös zombi! – vágta rá Géza és gázt adott.
A tűzoltóautó telibe találta a bestiát, amely kettészakadt. A jármű megrázkódott és kifarolt.
- B...a meg a postásteve!
Csizik indulni akart, de a monstrum nem engedelmeskedett. Közben a kanálisból újabb zombik bújtak elő.
- Indíts már!
- Indítanék, ha elindulna végre!
A gyújtás nem sikerült, a dögök viszont közeledtek. Alig tíz méterre voltak már tőlük, mikor végre elindult a gép. A Makaróni és a Tavasz sarkán Zsáner elüvöltötte magát:
- Fék, fék, fék!
- Mi van?
- Az ott a feleségem!
Klárika nem messze szedte a lábait, nyomában két nyugdíjas élőhalottal. Szilárd kiabált kifelé az ablakon:
- Klári, Klári, ide!!!
Vuk is segített:
- Csókolom Klári néni, tessék erre szaladni!
A nő meghallotta a nevét, s egyenesen feléjük szaladt. Szerencsésen odaért, ám ahogy beemelték őt, az egyik hulladék letépte jobb lábáról a magassarkút. A másikkal viszont egészen jól kalimpált, mert beleállt a szemébe és hanyatt esett. Végre beszállt Zsánerné, de a második nyugdíjas zombinő belekapaszkodott a kilincsbe. Belülről húzták vissza az ajtót, de csak nem akart lepottyanni. Ott himbálózott fél kézzel még akkor is, mikor Csizik sebességbe váltott. Végül egy magányos villanyoszlop segített oly módon, hogy hagyta magára rákenni.

---

Az Iljusin parknál zombik sétáltak hosszú sorokban, keresztül a platánsoron.
- Hova a fenébe mehetnek? – kérdezte Klaudia.
- Csakis a Trükkös Flamingóba – felelte a kamasz.
- Az micsoda? – érdeklődött Váradi.
- Egy melegbár.
- És miért mennek oda? – kellemetlenkedett megint a plázacica.
- Mert ott meleg a hús! Nem emlékszel hogy felzabálták a pulykamellet is? – világosította fel Vuk.

18.
Manci néni bezárkózott a kukták közé. Kezébe kapta a legnagyobb fakanalat, hogy ha kell, megvédje magát a terroristáktól. A szomszéd helyiségből, ahol korábban a főhadiszállás volt, furcsa zörejek hallatszottak át. Fazekak, poharak zuhantak a földre és valami különös mormogás kísérte az egészet. Az öreglány óvatosan kikémlelt a kulcslyukon. Bár ne tette volna! Majdnem szívinfarktust kapott, mikor egy tűhegyes fogakkal megáldott, vicsorító pofa kapott oda. A lyukon át a nyála is befröccsent.

---

A tűzoltóautóban az ülések mögött mocorgott valami. Ijedten hátranéztek. Egy fekete műanyag ponyva takarta. Csizik lefékezett a kertvárosi út szélén. Váradi kezébe kapott egy pajszert a szerszámosládából és felkészült rá, hogy lesújtson vele. Zsáner hátrahajolt, és kezével óvatosan megfogta a ponyva szélét. Váradira nézett, aki bal kezének ujjaival háromig számolt. Ekkor Szilárd hirtelen mozdulattal felrántotta a műanyagot, de alatta egy szőke férfi kucorgott.
- Helló! – integetett kényszeredett mosollyal – Kérem ne bántsanak! Firkász Cézár vagyok a Békéscsabai Hírmondótól!
- Ja, magát ismerem. Ön az a süket újságíró, aki nem hallja a puskalövéseket.

---

A vénlány legyőzve félelmét elhatározta, hogy törésre viszi a dolgot. Jól megmarkolta a fakanalat és kitárta az ajtót. Előre nézett, nem látott semmit, balra nézett, nem látott semmit. Jobbra nézett és... Egyenesen az arcába ugrott és hanyatt döntötte. Rálépett. Mancika nem merte kinyitni a szemét. Bűzös leheletet érzett, majd egy nyelv siklott végig az állán. Egy jól megtermett, foltos dán dog volt az.

---

Lassan megérkeztek a város másik végébe az Ita-tóhoz, amelynek partján a Szezámmag Fesztivál zajlott. Mivel a hatalmas tömegben nem tudtak haladni, leparkíroztak a földúton.
- Tudatni kell az emberekkel, hogy mi zajlik a városban! Szilikém, Klári,Vuk, Klaudia, ti a kisszínpadhoz menjetek és ha törik, ha szakad, mondassátok be a mikrofonba, hogy meneküljön mindenki! Megértettétek? – adta az instrukciót Csizik Géza.
Miután bólogattak, a másik oldalon állókhoz fordult.
- Józsi, Cézár, ti gyertek velem a nagyszínpadhoz! Vili, te pedig Irénnel és Katalinnal vigyázzatok az autóra! Hallod, Vili? Hol a Vili?
A többiek sasoltak, de Vili sehol nem volt.
- Tényleg, hol van Vilcsi? – kérdezte Klaudia.
De senki sem látta a parkolóban történtek óta.
- Biztosan megették őt is! – pityergett most már a plázagörl.
Lehajtották fejüket. Csizik viszont megtörte a csendet.
- Cézár, akkor te maradj itt Irénékkel! Mi pedig induljunk. Nyomás!

---

- Éééés kezek, éééés kezek!

„Sokkal szebbek a nők ha fáznak
Vagy éhesek magyarul nem vacsoráznak
Ha fáznak azért mert megmered a cici
Ha éhesek azért mert a pocijuk pici
Nem szeretem én a dagadt picsákat
Jobban komálom a vékony cicákat
Fogyókúra vazze ez a megoldás
Pityu segít majd nem lesz csalódás

Volt nekem egy csajom speciel hányatta magát
Mégis mindig nagynak látta a valagááát

Ha két kilóval több volt azt hitte hogy dagadt
Mégis kettőnk közül csak az én csekóm dagadt
Nem azt mondom tehát hogy légy bulimiás
Mert kigyógyulni abból felettébb macerás
De ne legyél kövér egy elhízott hólyag
Sportolj inkább többet most kezd el már holnap!

Egy-két-há-négy, egy-két-há-négy és kezek!
Egy-két-há-négy, emeljed meg a seggedet!

Emeljed meg és mozgasd a lábad
Körözzed le a playboy cicákat
Olyan leszel mint a gyöngyhajú tündér
Tegyél meg mindent az álomszép testért
Lefogysz és akkor a világ a tied
Egyik férfi sem látott még ilyet
Hogy látványra rögtön mered a csákó
És eleped utánad majd minden csávó
És eleped utánad majd minden csávó
És eleped utánad majd minden csávó”

A kisszínpadon MCbetyárpityu és DJkajászómatyi nyomatta a talpalávalót. „Fogyókúra” című slágerüknek köszönhetően fél éve a fővárosi klubok kedvelt előadói voltak és még nagy karrier állt előttük. Szili, Klári, Vuk és Klaudia egyenesen a bekksztédzshez igyekeztek a rajongók tömött sorain keresztülverekedve magukat.

19.
Csizik és Váradi sem járt sokkal jobban, úton a nagyszínpad felé. A tömeg csak úgy hömpölygött, mozdulni is alig lehetett. Az ligeti út két oldalán csizmadiák, fazekasok; hamisított dévédét, vizipipát, gumicukrot, szőtteseket, kínai ruhaneműket, gumicukrot, szárított erőspaprika-füzért és még a vágópista sem tudja mi minden csecsebecsét kínáló élelmes kalmárok ajánlgatták portékáikat jó magyar királyi forintban, euróban, dollárban, kamatmentes hitelre. Jobb oldalt egy potrohos cigányasszony hadonászott ilyen világítós neonszarral, fején ugyancsak pirosan világító ördögszarv volt. Olyan röhejesen nézett ki, hogy dr. Faustus is betojt volna a röhögéstől, pedig ha valaki, ő aztán személyesen látta a sátánt. A levegőben kürtöskalács és sűlt kolbász vegyes szaga szállott szüntelen.
- Nem vesznek tőlem német pácifik lézerfegyvert? – ugrott eléjük egy kis köpcös figura. Mackónadrágot és viseletes pólót hordott. Lábán műanyag szandál papucs volt, a vállára pedig hanyagul a Mínusz szupermárket szatyrát vetette, amely különböző kacatokkal volt tele, közte a Békéscsabai Hírmondó gyűrött számaival.
- Mi ez a hülyeség?
- Én nem hazudok, én nem hazudok, én nem hazudok!
- Menjen innen jóember, nem érünk rá bohóckodni! – lökték félre az illetőt és maguk mögött hagyták.
Ő azonban nem tágított és szorosan a nyomukban maradt.
- Német pácifik lézerfegyver...
- Nem érti hogy nem kell?
- Én nem hazudok!
- Nem is kell, csak kopjon már le végre! – lökte oda Váradi, mert már rettentően idegesítette őt ez a félkegyelmű.
- De ez használ a halottak ellen is!
Csizik összevonta szemöldökét, hátrafordult és ránézett. Most vette csak észre, hogy két foga van, amely úgy állt ki a szájából, mint egy tigrisagyar.
- Mit mondott?
- Ki lehet vele lőni az autók fényszóróit és a zombikat is. Én nem hazudok. Ez így igaz. Én nem hazudok!
- Miről beszél maga?
- Én tudom. Láttam. Jönnek a zombik.
Géza és József összenézett. Hát másoknak is sikerült megmenekülni a parkolóban történt vérengzésből.
- És honnan van magának ez a... lézermicsoda?
- Csempészett német pácifik lézerfegyver. A gepárd Gyuritól vettem el. Ez így igaz, én nem hazudok!
- Tudja mit? Inkább siessen haza és zárkózzon be jól!

---

A Trükkös Flamingóban Lady Mellizom pörformanszát csodálhatták az érdeklődők, aki született férfi létére implantátumot ültetett magába kebel gyanánt.
Emellett tekintélyes sörpocakkal is rendelkezett. Fején hosszú szőke paróka himbálózott, az izzasztó előadástól félig elcsúszva. Így frufrujának közepe valahol a bal szeménél volt található. Spagetti pántos topban és szűk halásznaciban ropta, miközben énekelt: „Almát eszem, ropog a fogam alatt, almát eszem...”
A tánctéren színes diszkógömbök és reflektorok villództak, igazán giccses volt.
A mulatozók sikamlós táncot lejtettek, a pamlagokon és kanapékon pedig olyan dolgok zajlottak, hogy nem véletlenül volt kifüggesztve a rózsaszín 18-as karika a bejárat fölé.
Ferike, aki trafikosként dolgozott a Boroskancsó Általános Iskola és a Huszár Manó megyei kórház közelében – és akivel Firkász Cézár olyan magvas beszélgetést folytatott délután – a bárpultnál pezsgőt iszogatott Márióval, kenyeres puszipajtásával és testi-lelki jóbarátjával.
- Hümm de finci ez a peszgő!
- Ferike, a Lady Mellizom koncert után feljössz hozzám az albérletbe? Van cuki filmem a Dzsennifer Enisztonnal.
- Hú, natyon imádom őt! Legalább olyan cinosz mint a Britnei. De tudod, hoty nekem te vaty a legszebb! – azzal gyengéden megsimogatta Márió térdkalácsát és fejét a vállára hajtotta.

---

Közben a kint ácsorgó bádigárdok bőszen káromkodtak, mert a platánsor felől vagy százan igyekeztek egyenesen a bárhoz.
- Mi a fasz lesz itten? Már így is majdnem telt ház van odabent.
- Ja, a plafonról is csorog az izzadság. Te, hogy néznek ezek ki? – meresztgette szemeit a sötétben Kemény Károly – Asszem elkéstek a farsangi bálról.
Jót röhögtek. Odaért eléjük az első négy zombi. Károly belekezdett a szokásos mondókájába:
- Kettőezeröt a beugró, szúró- és vágóeszközt tilos bevinni, verekedni tilos, aki megszegi a házirendet ki van dobva. Elmúltatok már tizennyolcak?
Válasz helyett harapás volt a reakció, fél percen belül mind a három kidobó halott volt, egy perc múlva pedig vérengző vadállat.

---

A bent szórakozók bőszen lambadáztak és makarénáztak, így fel sem tűnt a sok új vendég. A hangzavarban a sikolyok sem tűntek fel senkinek, pedig egyre többször hangzottak fel. Az első igazán zavarba ejtő momentum az volt, amikor egy ismeretlen felmászott a színpadra. Tépett ruhájából tekintve fellépő lehetett. Odacsoszogott Mellizom mögé, lehasalt a deszkákra. Előbbi ránézett, kihúzta lábát a magassarkújából és az ismeretlen szája elé nyújtotta mosolyogva, gondolván egy lelkes rajongója kívánja megcsókolni azt. A kacér mosoly azonban fájdalmas arckifejezésre váltott két lábujjától való kényszerű eltávolodása okán. A hangszórókból kiáltás zengett.
- Azta, mekkora színészi vénával megáldott csaj ez a Mellizom! – tapsikolt Márió.
- Natyon cukika! – helyeselt Ferike.
Hirtelen a mellettük álló transzvesztita meglökte őket, a pezsgő pedig rájuk löttyent.
- Mit lökdöszöc? Hülye pica!
- Édesem, ne haragudj, engem is meglöktek!
Két emberrel odébb már fröcskölt egy bajuszos nő vére. Azt hitték művér.
- Mekkora party! Tisztára mint tavaly halóvínkor! Jeeee!
Egy csepp Márió szájában landolt. Megízlelte, arca elfintorodott. Teli torokból üvöltötte:
- Feri, ez igazi vér!
Mellettük a transzvesztita összecsuklott. Közben a zene is abbamaradt és csak a gerjedő erősítők sípoltak kegyetlenül, Lady Mellizom pedig fröcskölő szájjal fejest ugrott a közönség első soraiba. Pánik tört ki.
- Szegícsék! – kiabálta Ferike és Márióval kézenfogva a vészkijárat felé szaladt. Szaladt volna, ha nem mindenki arra tömörült volna.

20.
Zsánerék végre betolakodtak a bekksztédzshez. Sárga mellényes rendezők állták útjukat, és eszük ágában sem volt beengedni holmi idegeneket. Hiába mutogattak és magyaráztak, nem voltak azért olyan hülyék ezek a rendezők, hogy ilyen ostoba mesét bevegyenek. Megjelent azonban MCbetyárpityu és DJkajászómatyi menedzsere, aki eligazította a szekuritiket, hogy a zenekar és a fesztivál menedzsmentje közötti élő szerződés értelmében az árban foglaltatik a konzumhölgyek koncert utáni látogatása az előadóművészek öltözősátrában. Klaudia tehát bejutott a kordonon belülre, amely be is zárult mögötte. Az öltöző helyett viszont a színpad lépcsőihez sietett. Macskanő gyorsaságával felugrándozott, de olyan szempillantásnyi idő alatt, hogy sem a hangmérnökök, sem pedig a roadok nem tudták megakadályozni ebbéli cselekedetében.

---

A KoncertElsoKezbol.hu helyszíni tudósítója az alábbi írást tette közzé 22 óra 32 perces keltezéssel:
„Egy huszonéves bombázó szaladt fel a színpadra. DJkajászómatyi állított a szekvenszerén, majd fokozatosan elhalkult a dal, amelynek már amúgy is az utolsó traktusai szóltak. MCbetyárpityu a nőre nézett és kaján vigyorral közölte a nagyszámú közönséggel, hogy, idézem: „Imádjuk a csajokat!”. A rajongók hangos üdvrivalgásban törtek ki. A frontember feléje nyújtotta a mikrofont, hogy megkérdezze a bombázó nevét, de az hisztérikusan a következőt kiáltotta belé, és most megint idézném: „Jönnek a zombik! Meneküljetek!”. A közönség ütemes tapsba kezdett, a zenekar DJ-je pedig új bakelitet helyezett a lemezjátszóba. Felhangzott az amerikai Under a Nightmare punk-metal formáció „Go go zombie, go go vampire” című dalának nagyszabású betyárpityus változata, a rajongók pedig örültek, hogy a banda eljátsza a feldolgozást. T.i. élő szereplések alkalmával nagyon ritkán szerepel a programban.”

---

- Te totál hülye vagy! – ezt már Vuk dörgölte Klaudia orra alá, miután kitessékelték a cicust a színpad környékéről is – Nem hallgatsz MCbetyárpityu és DJkajászómatyit? A második lemezükön ott van a Go go zombie feldolgozás! Mindenki azt hitte, hogy azt kéred. Ha nem tudnám mi van, még én is elhittem volna.
- Akkora egy érzéketlen tapló vagy! Hozzád képest még jaguáros Sanyi is kedves volt. Ha Vili még élne biztos megvédene tőled – szipogott a nő.
- Hagyjátok már abba a civakodást! – rivallt rájuk Szilárd – Ez nem jött be, irrány a nagyszínpad! Segítsünk Gézáéknak, hátha ott több sikerrel járunk.
- Na ne már! – mondta Vuk.
- Mit ne már?
- Ne menjünk már oda!
- Mi a frászért ne?- kérdezett vissza Zsáner.
- A faterom ott vár rám, hogy hazavigyen. Nem akarok találkozni vele.
- A te bajod te tuskó pisis, ha ver az apád – szólt hozzá sértetten Klaudia, de Szilárd leintette.
- Oké, akkor siess vissza a tűzoltóautóhoz, ott találkozunk!

---

Köszönhetően Váradi rendőrigazolványának, megengedték neki és Gézának, hogy a Matyi és a hegedűs Tribute Band előtt bemondjanak egy közérdekű közleményt.
- Hölgyeim és uraim, rendőrtiszt vagyok! Itt az igazolványom, nagyon komolyan mondom amit mondani fogok. A kórházban a híradásokkal ellentétben nem terroristák, hanem zombik garázdálkodtak, akik azóta kiszabadultak a városba is. Élőhalottak, értik? Élőhalottak! Megesznek mindenkit és erre tartanak!
A koncertre várakozók döbbent csendben figyeltek. Aztán rendezők egy csoportja hangos hahotázásba kezdett, amely átragadt az egész tömegre.
A hangmérnök lekeverte a mikrofont, Váradiékat pedig, – akárhogyan is ficánkoltak az erős markú legények szorításában – levezették a világot, ez esetben pedig az életet jelentő deszkákról.
- Seggfejek! – hangzott mindenhonnan a bekksztédzsből.
A színpadra lépett a fesztivál házigazdája.
- Hölgyeim és uraim, a Hazudós stand up comedy társulatát láthatták!
A tömeg dőlt a nevetéstől és hatalmas taps zengett.

utólag elnézést kérek a történetben fellehető olykor nem megfelelő szóhasználat miatt, esetleg ha valakit érdekelne folytatás csak szóljon nekem....

Jelentett elem

1 üzenet

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10