Jelenléti iv

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Unalmasnak találsz


Legtöbben árnyalt, színes, érzelemgazdag egyéniségnek tartjuk saját magunkat (még ha ezt hangosan nem is szoktuk kimondani). És ez így is van: valóban mindannyian érdekes személyiségek vagyunk. Hogyan történhet meg, hogy valaki mégis unalmassá válik számomra...? Úgy, hogy kizárólag a saját hipotéziseim, teóriáim, szemüvegem, nézőpontjaim alapján látom őt.

Ha nem téged látlak, hanem beraklak egy elméletbe, egy szerepbe, ha diagnosztizállak és belehelyezlek egy típusba, hogy te ki vagy, és minden reakciódat aszerint értékelem, hogy „aha, igen, most az következik, hogy ...” – akkor már semmit nem fogok látni belőled, mindig csak a típust a maga sematikus jellemzőivel. Unalmasnak és érdektelennek talállak. És ha sikerül ezt az érzést is közvetítenem neked (márpedig az unalom kifejezéséhez nagyon értünk), te azt fogod átélni, hogy nem fogadlak el, nincsen bennem tisztelet irántad.
köszönöm...:)
 
7. A teremtés következésképpen örök folyamat kell, hogy legyen,
hasonló ahhoz, ahogy a szaladó víz alkotja a folyó állandóságát.
 
8, "Az értelem olyan, mint a Hold.
A tudat fényét az Egyetemes Éntől kapja, amely a Naphoz hasonló.
- Ha tehát ez az Én világítani kezd, az értelem, miként a Hold,
amikor felkel a Nap, hiábavaló!"

/Maharishi/
 
10."Nem azon kell fáradoznunk, hogy valakivé vagy mássá legyünk,
hanem hogy el tudjuk engedni magunkat, és azzá legyünk,
akik vagyunk."

/Bhagwan Shree Rajneesh/
 
12. "Az élet folyton változik,
és vele együtt változunk mi is.
Ha nem ezt tesszük,
magunk vagyunk önmagunk akadálya,
és mint torlasz, csak egy nagy élettelen tömeg vagyunk."

/Rácz Erzsébet/
 
14."A legragyogóbb halandó sem jobb, mint a legnagyobb bolond,
amint mindketten aludni térnek."

/Deepac Chopra/
 
16. A halász

A halász hazatér fatörzsből vájt csónakján és találkozik egy külföldi piackutató szakemberrel, aki ebben a fejlődő országban dolgozik. A piackutató azt kérdezi a halásztól, hogy miért jött haza olyan korán. A halász azt feleli, hogy tovább is maradhatott volna, de elég halat fogott ahhoz, hogy gondoskodjon a családjáról.
* Mivel tölti az idejét? - kérdezi a szakember.
* Hát, például halászgatok. Játszom a gyerekeimmel. Amikor nagy a forróság, lepihenünk. Este együtt vacsorázunk. Összejövünk a barátainkkal és zenélünk egy kicsit - feleli a halász. A piackutató itt közbevág, és ezt mondja:
* Nézze, nekem egyetemi diplomám van, és tanultam ezekről a dolgokról. Segíteni akarok magának. Hosszabb ideig kellene halásznia. Akkor több pénzt keresne, és hamarosan egy nagyobb csónakot tudna vásárolni ennél a kis kivájt fatörzsnél.
Nagyobb csónakkal még több pénzt tudna keresni, és
nem kellene hozzá sok idő, máris szert tudna tenni egy több csónakból álló vonóhálós flottára.
* És azután? - kérdezi a halász.
* Azután ahelyett, hogy viszonteladón keresztül árulná a halait, közvetlenül a gyárnak tudná eladni, amit fogott, vagy beindíthatna egy saját halfeldolgozó üzemet. Akkor el tudna menni ebből a porfészekből Cotonouba, Párizsba vagy New Yorkba, és onnan irányíthatná a vállalkozást. Még azt is fontolóra vehetné, hogy bevezesse a tőzsdére az üzletet, és akkor már milliókat kereshetne.
* Mennyi idő alatt tudnám ezt elérni? - érdeklődik a halász.
* Úgy 15-20 év alatt - válaszolja a piackutató.
* És azután? - folytatja a kérdezősködést a halász.
* Ekkor kezd érdekessé válni az élet - magyarázza a szakember. - Nyugdíjba vonulhatna. Otthagyhatná a városi rohanó életformát, és egy távoleső faluba költözhetne.
* És azután mi lenne? - kérdezi a halász.
* Akkor volna ideje halászgatni, játszani a gyermekeivel, a nagy forróság idején lepihenni, együtt vacsorázni a családjával és összejönni a barátaival zenélgetni kicsit.
 
20. A tudós és a herceg

Élt egyszer egy bölcs ember,akit nagyon szerettek a hazájában az emberek.Az ország gonosz hercege azonban gyűlölte,mert bizony szemben a bölccsel nem tudhatta magáénak népe szeretetét. Ezért aztán szüntelenül azon fáradozott,hogy lejárassa a mestert. Végül is kidolgozott egy tervet.Holnap(mondta a herceg)amikor az öreg a piactérre megy,hogy szóljon az emberekhez,én is ott leszek. Egy galambot fogok a kezemben tartani,és azt mondom:No tudós férfiú, mondd meg nekem,ez a madár,amit a kezemben tartok,élő vagy holt? Ha azt mondja,holt,kinyitom majd a kezemet,és hagyom a madarat elrepülni. Ha azt mondja,élő,akkor megfojtom a madarat a tenyeremben,és hagyom, hogy holtan essen a földre.Mindkét esetben bolonddá teszem a bölcs embert.Eljött a másnap,és a herceg már ott állt a piactéren,jóval a bölcs megérkezése előtt.Türelmesen várakozott,és amikor a tudós megjelent és elkezdett beszélni,a herceg kivette a galambot a kalitkából,és mindenki számára hallhatóan megszólalt: -Bölcs ember!(kiabálta)Szeretnék feltenni neked egy kérdést. Ez a madár,amit a kezemben tartok,élő vagy holt? A tömeg elcsendesedett ,és minden szem a mester felé fordult.A bölcs várt egy kicsit,majd először az emberekre,aztán pedig a hercegre nézett,és azt mondta: Az,amit a kezedben tartasz,olyan amilyenné te teszed.
(John Kalench)
 
Abban a pillanatban, hogy megvilágosodsz, a létezés egésze megvilágosodik. Ha sötét vagy, a létezés egésze sötét. Minden tőled függ.
 
Szerte a világon ezerféle téveszme él a meditációval kapcsolatban. Pedig a meditáció nagyon egyszerű: nem más, mint tudatosság. Nem kántálás, nem mantra vagy a rózsafüzér használata. Ezek hipnotikus módszerek, melyek csupán egyfajta megpihenést tudnak biztosítani, és nincs semmi rossz abba a megpihenésben; ha valaki csak ellazulni igyekszik, akkor éppenséggel tökéletesek. Bármelyik hipnotikus módszer hasznos segítség lehet, de ha az igazságot akarod megismerni, akkor ez nem elég. A meditáció azt jelenti, hogy a tudattalanságodat tudatossággá alakítod át. Normálisan az elménknek mindössze egytizede tudatos, kilenctizede tudattalan. Az elmének csupán egy kis része, egy vékony rétege világos; azon kívül az egész ház sötétségbe borul. A feladat pedig abból áll, hogy ezt a kis fényt akkorára növeljük, hogy az egész ház fényárban ússzon, hogy egyetlen zug vagy sarok se maradjon sötétben.
 
Amikor az egész ház tele van fénnyel, akkor az élet csoda; akkor az élet varázslat; megvan benne a varázslat minősége. Akkor nem hétköznapi többé - minden különleges lesz. A profán szentté válik, és az élet apró dolgai olyan hatalmas jelentőségre tesznek szert, amit sosem képzeltünk volna. A közönséges kövek olyan gyönyörűnek tűnnek, mint a gyémántok. A létezés egésze megvilágosodik. Abban a pillanatban, hogy megvilágosodsz, a létezés egésze megvilágosodik. Ha sötét vagy, a létezés egésze sötét. Minden tőled függ.
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére