Gyönyörök lugasában pillantásod rámkövül
"Késő már, hogy újra kezdjem én"
(Zámbó Jimmy)
már kipattantak bennem a rügyek holott tél van
gyönyörök lugasában pillantásod rámkövül
gyermekkoromat idéző hósivatagok símogatnak
a fák mint pókhálóval beszőtt árnyak lábam elé ájulnak
hirtelen számban érzem az egykor oly édes jégcsapot
s mint süvegcukrot szopogatom nyalogatom ujjaim
jaj de tél van bánat öröm szánalom bár melyik legyen is
érzem soha nem késő hogy újra kezdjem életem
mert kezdtem már százszor ezerszer ha nem milliószor
vigyáztak rám égiek földiek sokszor alvilágiak
de sokszor kezdtem újra én lehet-e egyszer abbahagyni
a kínt mellyel anyám szült a földes szobában
lehet-e letenni a lantot mielőtt végleg kiesik kezemből
nem tudom de itt a rácson túlról szíven üt egy harangszó dallama
bizony fáj sorsom de már kipattantak bennem a rügyek
holott tél van igazi férfias zord tél
gyönyörök lugasában pillantásod rámkövül
gyermekkoromat idéző hósivatagok símogatnak
a fák mint pókhálóval beszőtt árnyak lábam elé ájulnak
mert kezdtem én már százszor ezerszer ha nem milliószor
vigyáztak rám égiek földiek sokszor alvilágiak
Jimmykém néked késő volt már túl késő
de nékem újra és újra kell kezdenem sokszor elrontott életem
napjaim óráim perceim mert vigyáznak rám égiek földiek sokszor alvilágiak
tudd: a tél most gyönyörű itt e földön
tudom: "odaát" örök nyár van kérlek gondolj rám
ha új dalt komponálsz mert meghallom én égi zenéd bármilyen kín gyötör is
mert még élek szeretek vezeklem de nem várok senkitől semmiféle feloldozást
majd ott akkor ELŐTTE aki elszámoltat minden percemmel
majd ott akkor ELŐTTE elfogadom
amit rám kimér legyen az gyehenna tüze
vagy gyönyörű országa elfogadom...elfogadom...
Balassagyarmat, 2003. január 21.
"Késő már, hogy újra kezdjem én"
(Zámbó Jimmy)
már kipattantak bennem a rügyek holott tél van
gyönyörök lugasában pillantásod rámkövül
gyermekkoromat idéző hósivatagok símogatnak
a fák mint pókhálóval beszőtt árnyak lábam elé ájulnak
hirtelen számban érzem az egykor oly édes jégcsapot
s mint süvegcukrot szopogatom nyalogatom ujjaim
jaj de tél van bánat öröm szánalom bár melyik legyen is
érzem soha nem késő hogy újra kezdjem életem
mert kezdtem már százszor ezerszer ha nem milliószor
vigyáztak rám égiek földiek sokszor alvilágiak
de sokszor kezdtem újra én lehet-e egyszer abbahagyni
a kínt mellyel anyám szült a földes szobában
lehet-e letenni a lantot mielőtt végleg kiesik kezemből
nem tudom de itt a rácson túlról szíven üt egy harangszó dallama
bizony fáj sorsom de már kipattantak bennem a rügyek
holott tél van igazi férfias zord tél
gyönyörök lugasában pillantásod rámkövül
gyermekkoromat idéző hósivatagok símogatnak
a fák mint pókhálóval beszőtt árnyak lábam elé ájulnak
mert kezdtem én már százszor ezerszer ha nem milliószor
vigyáztak rám égiek földiek sokszor alvilágiak
Jimmykém néked késő volt már túl késő
de nékem újra és újra kell kezdenem sokszor elrontott életem
napjaim óráim perceim mert vigyáznak rám égiek földiek sokszor alvilágiak
tudd: a tél most gyönyörű itt e földön
tudom: "odaát" örök nyár van kérlek gondolj rám
ha új dalt komponálsz mert meghallom én égi zenéd bármilyen kín gyötör is
mert még élek szeretek vezeklem de nem várok senkitől semmiféle feloldozást
majd ott akkor ELŐTTE aki elszámoltat minden percemmel
majd ott akkor ELŐTTE elfogadom
amit rám kimér legyen az gyehenna tüze
vagy gyönyörű országa elfogadom...elfogadom...
Balassagyarmat, 2003. január 21.
