Na de én nem szobadísznek vettem őket, hogy vitrinekben nézegessük, hanem arra, hogy a gyerekek játszanak vele. Örömmel olvasom, hogy itt sokaknak bevált játékként, hát nálunk egyáltalán nem! De sztem amiről ti írtok, amikhez kis ajtócskák, ablakok, háztetők, stb voltak, az a fajta az én óvodáskoromban is volt az oviban, azokból tényleg tonnaszámra volt, és mindenféle kis építményt lehetett belőle kreálni. De azt akkor nem Legónak hívták, és fillérekbe került. Nem is értettem, hogyan lett ebből Legó nevű méregdrága nagy durranás a játékpiacon. Ez is olyan, mint a rántott csirke Amerikában, ami KFC néven van sztárolva bazidrágán.
Pedig ugyanolyan jó volt a Babilon, vagy a Jáva nevű építőjáték is, csak ezek nem futottak be ekkora karriert.
Bezsongárnak igaza van, akkor már egyszerűbb bélyeget gyűjteni, kisebb helyen elfér, és könnyebb rá vigyázni.
Befektetésnek elhiszem, hogy jó, mivel már eleve is baromi drága, elképzelhető, hogy az inflációnak köszönhetően megőrzi az értékét, de ha a gyerek kezébe adom, akkor abból hírmondó sem marad. Mi sem dobtuk ki egyiket se, egyszerűen eltűntek, felszívódtak a darabkái, elvesztek az idő homályában, a szőnyeg rojtjaiban, a padló réseiben, a porzsákok mélyén. Mivelhogy játék közben azonnal elemeikre hullottak.
Persze, ha mi is rögtön vitrinbe rakjuk, amint a gyerek összeállítja, akkor ma is meglennének teljes pompájukban, de mi balgák elhittük, hogy ezek gyerekjátékok, és nem olyanok, mint nagyszüleink porcelán díszei, amikkel szintén nem lehetett játszani, mert féltett, törékeny kincsek voltak, és csak a vitrin üvege mögül lehetett őket csodálni. Na de azokat nem is játéknak vették anno.
Szóval ha a Legó is olyan, mint a porcelándíszek, és vitrinben tartandók, én ezt tolerálom, csak akkor ne gyerekjátékként árulják őket, árulják befektetésként.
Vagy mint azokat a vonatmodelleket vagy miket, amiket meg kell építeni, aztán lehet nézegetni, másra nem jók, csak porfogónak a szekrény tetején.
Ennél a fröccsöntött műanyag katonák meg lovacskák ezerszer többet értek, pedig darabja csak egy forint volt, na de azokkal tényleg lehetett játszani, még a homokozóban is, lehetett zacskóban hurcolászni, és ha nem rágta szét a kutya, vagy a kisöcsi, akkor életünk végéig megvoltak, mert idővel előkerültek még a föld alól is kertásás közben, sértetlen állapotban.
Várakat, házikókat meg lehetett hozzájuk újítani bármiből egy kis kreativitással.
