Kolléganőm nesokára nyugdíjba megy, de a rendes búcsúztatóját majd később tartjuk. Azonban arra gondoltam, hogy mikor elmegy akkor is el kéne valahogy köszönni tőle a gyerekekkel. Ehhez várnék ötleteketet, pl egy olyan verset, amiből minden gyereknek jut 1-2 sor.
Tóth Eszter: Pedagógusnapra
"Tanító néni! Tanító néni!"
Úgy nyújtjuk fel folyton az ujjunk,
mintha sok kérdezni- és kérnivalónkkal,
bőrünkből is ki kéne bújnunk!
"Tanító néni! Tanító néni!"
S ő válaszol, kisegít mindig,
s mint tündér a vándort, kinccsel: utunkra
tudás kincsével indít.
S bármerre járunk, bárhova visz majd
az életünk kanyargós útja,
akárcsak a padból felnyújtott ujjal,
jelentkezünk újra meg újra:
"Tanító néni! Tanító néni!"
és kicsordul meghatott könnyünk:
"Sohase feledjük tanító nénit!
Jóságát örökre köszönjük!"
Szerintem szép vers és sokat mond,remélem lehetőség lehet belőle.