Küldetéses Gyermekek: Autisták és Indigók
- Thread starter dreamaya
- Start date
Jóreggelt, vidám jókedvű napot kívánok mindnyájatoknak.
Sok szeretettel Erzsi.kiss
Sok szeretettel Erzsi.kiss
E
elke
Vendég
Sziasztok,
Íme egy 8 éves, autista kislány levele.
Szia! Cinti vagyok, budapesti, nyolc éves autizmussal élõ kislány. Jelenleg a gyöngyösi autista gyermekotthon lakója vagyok. Lenyûgöznek a tárgyak, amik körülvesznek engem. Lenyûgöznek, hiszen õket könnyebb megértenem, mint az embereket. Érdekes számomra, hogy csak én vagyok az egyedüli kislány a gyermekotthonban. Boldog vagyok, jó nekem a világomban - olyan egyszerû itt minden. Olyan egyszerû az élet. De csak úgy, ahogy Én szeretném.
Ma, a terapeutám figyelmeztetett, hogy hamarosan eljön a karácsony. Szeretem az ünnepet. Olyankor, mindig együtt ül a család az asztalnál - az asztalon gyertya ég. Ünnep a földön, ünnep az égben, és ünnep a szívekben. És azt is mondta a terapeutám, hogy én is fontos tagja vagyok a családomnak, és ez nekem nagyon jól esett. Szeretnék fontos lenni, szeretnék mindent megtanulni. Csak hát - sokszor úgy érzem, nem enged, nem enged kitörni engem; nem engedi, hogy felszínre törjön belõlem, a nagy mélységbõl a tiszta víz, a tisztító víz, ami rendkívül tiszta. Olyan tiszta, mint az én világom. Olyan áttetszõ és tükrös, mint az óceán mélye. Ott mélyen, legbelül, a lelkembõl szokott szólni egy dal. Ez a dal mindig akkor szól, amikor boldog vagyok. Olyankor, a legszebben szól ez a dal. És ez a dallam állandóan a fülemben van. Hogyha szeretetet kapok a felnõttektõl, a dal erõsödni kezd a fülemben, és ilyenkor be kell fogni, és örülök, és boldog vagyok és repkedek örömömben, mert szól a dal. Szól a dal! Sokszor nem szól a dal a lelkemben. Sokszor nem szól a dal a lelkemben! Olyankor magam vagyok, és nem fogom be a fülem. Olyankor szeretném, de nem kapok olyankor szeretetet. De ha megint szól a dal, akkor megint boldog vagyok, és egyszerûen olyan hangosan szól a fülemben a dal, hogy befogom a fülem. És boldog vagyok, hogy csak nekem szól a dal. Csak enyém az a dal. És hogy mirõl szól ez a dal, mirõl szól a szövege? Arról, hogy egy különleges fényû ékkõ vagyok, és csak a szeretetedtõl ragyogok. Hogyha a szereteted fénye odébb áll, az én ékkövem fénye is grafit szürkére vált. És hogyha a szereteted ismét melléd áll, az ékkövem fénye rögtön fényesre vált. Kérlek benneteket, hogy még, és még, és még több ragyogó ékkövet akarok a lelkemben! Mely egyre fényesebb és fényesebb lesz a dal által és a szeretet által. Nagyon szeretném, ha szép karácsonyotok lenne. Nagyon szeretném, mert mindannyitokat nagyon szeretem, mert sokszor úgy érzem, hogy ti vagytok a családom - a jelenlegi családom, itt Gyöngyösön. Apa nagyon sokat dolgozik, de azért havonta eljön értem. S olyankor elvisz a kocsiján Budapestre, a Fehérvári utcába. Szeretem azt az utcát. Ott van benne egy benzinkút, meg nagyon-nagyon sok autó szokott arra járni, meg nagyon sok ember. Szeretem a virágokat. Szeretem õket, mert olyan egyszerûek mint én, s olyan könnyû érteni az egyszerû dogokat. Az emberek bonyolultak. Sokszor nem értem õket, hogy miért ilyen bonyolultak. Miért nem tudnak olyan tiszták lenni és olyan õszinték mint én? Miért nem szól az õ lelkükben is mindig a dal? A dal, az ékkõrõl, a dal, a különleges fényû ékkõrõl. Amit ne színesen képzeljetek el, hanem átlátszó az az ékkõ, és ezüstös, fényes - olyan szép. De ezt csak én látom. Ezt csak én látom. Ezt csak én látom.
Nagyon szeretek mindent, amit a szeretet vezérel. Nagyon szeretek mindent, ami szívbõl jön és szívbõl szól felém. Néha, fájnak a szavak. Néha fájnak a tettek, néha fáj, hogyha elvesznek tõlem egy tárgyat. Elveszik tõlem, elveszik a kezembõl azt az egyetlen egy dolgot, amit igazán meg tudok érteni, mert ez nem bonyolult nekem, egy tárgy mindig érthetõ, mert odateszem, ahová én szeretném. És sajnos engem mindig odatesznek, ahová szeretnének, ahová a felnõttek szeretnének engem tenni.
Olyan szépet szoktam álmodni. Egy, rózsaszín világról. Egy rózsaszín világról, ahol semmi más nincs, csak nagyon kellemes víz, és a nagyon kellemes víz közepén egy csónak himbálózik, és a csónakban én vagyok. Az egyik kezem beleér a vízbe. A hajam beleér a vízbe. Sokszor ez a víz a nyakamig ér. Mintha az anyukám hasában lennék. Sokszor elgondolkodom rajta, hogy miért is kellett nekem onnan kijönni? Hiszen nekem ott olyan jó volt, ott olyan egyszerû és érthetõ volt minden. Olyan kerek és egész, mint a Nap, magától értetõdõ volt minden. Nem volt semmi megbonyolítva, nem volt semmi az emberek képmutatására lefordítva, csak egyszerûen ha van, az van. Szeretem a társaimat, s a felnõtteket, akik élni segítenek nekem, akik segítenek megtalálni a lelkemben az ékkövet és a lelkemben a dalt, ami sokszor erõsen szól a fülemben. S olyankor nagyon boldog vagyok.
Nagyon szeretek enni, sokszor falánk is vagyok. De hát ezt nézzétek el nekem. Nagyon szeretnék jó lenni. Nagyon szeretném, ha mindig szeretnétek engem, s én igyekszem mindig jónak lenni.
Egyszer egy mesében ébredtem fel és a mesében én voltam a királylány. Mindenkit odapakoltam, ahová akartam. Ugyanis az én birodalmamban csak tárgyak voltak és ott én voltam a királynõ. Ez a birodalom egy sakktábla formájú volt. Mindenkit odatettem, ahová én szerettem volna. Nagyon könnyû volt így élni, nagyon jó volt így élni. Kérlek Benneteket, mindig gondoljatok úgy rám, mint aki csak a tárgyak bûvöletében képes élni. Mindig gondoljatok rám úgy, mint arra a lányra, akinek a lelkében a szeretet hatására mindig megcsendül egy dallam, mindig visszaköszön egy dal. Az a dal, ami ékkövet ad nekem, ragyog bennem az ékkõ, és ragyog bennem a szeretet. Olyankor, amikor leghangosabb a lelkemben, tudom, hogy olyankor a leghatalmasabb a szeretet a Ti szívetekben. Nagyon szeretlek Benneteket! Boldog karácsonyt mindannyiitoknak! És ne feledjétek a dalt, az ékkõrõl, a lelkemben.
Sziasztok
Zac - böngésző autista gyerekeknek
Egy új program megkönnyítheti az autista gyermekek online életét, mivel áttekintést nyújt számukra a virtuális világban. A Zac Browser úgy néz ki, mint egy akvárium, célja pedig, hogy kiválassza a fiatalok számára legfontosabb tartalmakat.
http://www.zacbrowser.com/
http://www.beszed.hu/online_segitseg_autista_gyerekek_szuleinek
Íme egy 8 éves, autista kislány levele.
Szia! Cinti vagyok, budapesti, nyolc éves autizmussal élõ kislány. Jelenleg a gyöngyösi autista gyermekotthon lakója vagyok. Lenyûgöznek a tárgyak, amik körülvesznek engem. Lenyûgöznek, hiszen õket könnyebb megértenem, mint az embereket. Érdekes számomra, hogy csak én vagyok az egyedüli kislány a gyermekotthonban. Boldog vagyok, jó nekem a világomban - olyan egyszerû itt minden. Olyan egyszerû az élet. De csak úgy, ahogy Én szeretném.
Ma, a terapeutám figyelmeztetett, hogy hamarosan eljön a karácsony. Szeretem az ünnepet. Olyankor, mindig együtt ül a család az asztalnál - az asztalon gyertya ég. Ünnep a földön, ünnep az égben, és ünnep a szívekben. És azt is mondta a terapeutám, hogy én is fontos tagja vagyok a családomnak, és ez nekem nagyon jól esett. Szeretnék fontos lenni, szeretnék mindent megtanulni. Csak hát - sokszor úgy érzem, nem enged, nem enged kitörni engem; nem engedi, hogy felszínre törjön belõlem, a nagy mélységbõl a tiszta víz, a tisztító víz, ami rendkívül tiszta. Olyan tiszta, mint az én világom. Olyan áttetszõ és tükrös, mint az óceán mélye. Ott mélyen, legbelül, a lelkembõl szokott szólni egy dal. Ez a dal mindig akkor szól, amikor boldog vagyok. Olyankor, a legszebben szól ez a dal. És ez a dallam állandóan a fülemben van. Hogyha szeretetet kapok a felnõttektõl, a dal erõsödni kezd a fülemben, és ilyenkor be kell fogni, és örülök, és boldog vagyok és repkedek örömömben, mert szól a dal. Szól a dal! Sokszor nem szól a dal a lelkemben. Sokszor nem szól a dal a lelkemben! Olyankor magam vagyok, és nem fogom be a fülem. Olyankor szeretném, de nem kapok olyankor szeretetet. De ha megint szól a dal, akkor megint boldog vagyok, és egyszerûen olyan hangosan szól a fülemben a dal, hogy befogom a fülem. És boldog vagyok, hogy csak nekem szól a dal. Csak enyém az a dal. És hogy mirõl szól ez a dal, mirõl szól a szövege? Arról, hogy egy különleges fényû ékkõ vagyok, és csak a szeretetedtõl ragyogok. Hogyha a szereteted fénye odébb áll, az én ékkövem fénye is grafit szürkére vált. És hogyha a szereteted ismét melléd áll, az ékkövem fénye rögtön fényesre vált. Kérlek benneteket, hogy még, és még, és még több ragyogó ékkövet akarok a lelkemben! Mely egyre fényesebb és fényesebb lesz a dal által és a szeretet által. Nagyon szeretném, ha szép karácsonyotok lenne. Nagyon szeretném, mert mindannyitokat nagyon szeretem, mert sokszor úgy érzem, hogy ti vagytok a családom - a jelenlegi családom, itt Gyöngyösön. Apa nagyon sokat dolgozik, de azért havonta eljön értem. S olyankor elvisz a kocsiján Budapestre, a Fehérvári utcába. Szeretem azt az utcát. Ott van benne egy benzinkút, meg nagyon-nagyon sok autó szokott arra járni, meg nagyon sok ember. Szeretem a virágokat. Szeretem õket, mert olyan egyszerûek mint én, s olyan könnyû érteni az egyszerû dogokat. Az emberek bonyolultak. Sokszor nem értem õket, hogy miért ilyen bonyolultak. Miért nem tudnak olyan tiszták lenni és olyan õszinték mint én? Miért nem szól az õ lelkükben is mindig a dal? A dal, az ékkõrõl, a dal, a különleges fényû ékkõrõl. Amit ne színesen képzeljetek el, hanem átlátszó az az ékkõ, és ezüstös, fényes - olyan szép. De ezt csak én látom. Ezt csak én látom. Ezt csak én látom.
Nagyon szeretek mindent, amit a szeretet vezérel. Nagyon szeretek mindent, ami szívbõl jön és szívbõl szól felém. Néha, fájnak a szavak. Néha fájnak a tettek, néha fáj, hogyha elvesznek tõlem egy tárgyat. Elveszik tõlem, elveszik a kezembõl azt az egyetlen egy dolgot, amit igazán meg tudok érteni, mert ez nem bonyolult nekem, egy tárgy mindig érthetõ, mert odateszem, ahová én szeretném. És sajnos engem mindig odatesznek, ahová szeretnének, ahová a felnõttek szeretnének engem tenni.
Olyan szépet szoktam álmodni. Egy, rózsaszín világról. Egy rózsaszín világról, ahol semmi más nincs, csak nagyon kellemes víz, és a nagyon kellemes víz közepén egy csónak himbálózik, és a csónakban én vagyok. Az egyik kezem beleér a vízbe. A hajam beleér a vízbe. Sokszor ez a víz a nyakamig ér. Mintha az anyukám hasában lennék. Sokszor elgondolkodom rajta, hogy miért is kellett nekem onnan kijönni? Hiszen nekem ott olyan jó volt, ott olyan egyszerû és érthetõ volt minden. Olyan kerek és egész, mint a Nap, magától értetõdõ volt minden. Nem volt semmi megbonyolítva, nem volt semmi az emberek képmutatására lefordítva, csak egyszerûen ha van, az van. Szeretem a társaimat, s a felnõtteket, akik élni segítenek nekem, akik segítenek megtalálni a lelkemben az ékkövet és a lelkemben a dalt, ami sokszor erõsen szól a fülemben. S olyankor nagyon boldog vagyok.
Nagyon szeretek enni, sokszor falánk is vagyok. De hát ezt nézzétek el nekem. Nagyon szeretnék jó lenni. Nagyon szeretném, ha mindig szeretnétek engem, s én igyekszem mindig jónak lenni.
Egyszer egy mesében ébredtem fel és a mesében én voltam a királylány. Mindenkit odapakoltam, ahová akartam. Ugyanis az én birodalmamban csak tárgyak voltak és ott én voltam a királynõ. Ez a birodalom egy sakktábla formájú volt. Mindenkit odatettem, ahová én szerettem volna. Nagyon könnyû volt így élni, nagyon jó volt így élni. Kérlek Benneteket, mindig gondoljatok úgy rám, mint aki csak a tárgyak bûvöletében képes élni. Mindig gondoljatok rám úgy, mint arra a lányra, akinek a lelkében a szeretet hatására mindig megcsendül egy dallam, mindig visszaköszön egy dal. Az a dal, ami ékkövet ad nekem, ragyog bennem az ékkõ, és ragyog bennem a szeretet. Olyankor, amikor leghangosabb a lelkemben, tudom, hogy olyankor a leghatalmasabb a szeretet a Ti szívetekben. Nagyon szeretlek Benneteket! Boldog karácsonyt mindannyiitoknak! És ne feledjétek a dalt, az ékkõrõl, a lelkemben.
Sziasztok
Zac - böngésző autista gyerekeknek
Egy új program megkönnyítheti az autista gyermekek online életét, mivel áttekintést nyújt számukra a virtuális világban. A Zac Browser úgy néz ki, mint egy akvárium, célja pedig, hogy kiválassza a fiatalok számára legfontosabb tartalmakat.
http://www.zacbrowser.com/
http://www.beszed.hu/online_segitseg_autista_gyerekek_szuleinek
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Köszönöm szépen Elke kiss :11:Sziasztok,
Íme egy 8 éves, autista kislány levele.
Szia! Cinti vagyok, budapesti, nyolc éves autizmussal élõ kislány. Jelenleg a gyöngyösi autista gyermekotthon lakója vagyok. Lenyûgöznek a tárgyak, amik körülvesznek engem. Lenyûgöznek, hiszen õket könnyebb megértenem, mint az embereket. Érdekes számomra, hogy csak én vagyok az egyedüli kislány a gyermekotthonban. Boldog vagyok, jó nekem a világomban - olyan egyszerû itt minden. Olyan egyszerû az élet. De csak úgy, ahogy Én szeretném.
Ma, a terapeutám figyelmeztetett, hogy hamarosan eljön a karácsony. Szeretem az ünnepet. Olyankor, mindig együtt ül a család az asztalnál - az asztalon gyertya ég. Ünnep a földön, ünnep az égben, és ünnep a szívekben. És azt is mondta a terapeutám, hogy én is fontos tagja vagyok a családomnak, és ez nekem nagyon jól esett. Szeretnék fontos lenni, szeretnék mindent megtanulni. Csak hát - sokszor úgy érzem, nem enged, nem enged kitörni engem; nem engedi, hogy felszínre törjön belõlem, a nagy mélységbõl a tiszta víz, a tisztító víz, ami rendkívül tiszta. Olyan tiszta, mint az én világom. Olyan áttetszõ és tükrös, mint az óceán mélye. Ott mélyen, legbelül, a lelkembõl szokott szólni egy dal. Ez a dal mindig akkor szól, amikor boldog vagyok. Olyankor, a legszebben szól ez a dal. És ez a dallam állandóan a fülemben van. Hogyha szeretetet kapok a felnõttektõl, a dal erõsödni kezd a fülemben, és ilyenkor be kell fogni, és örülök, és boldog vagyok és repkedek örömömben, mert szól a dal. Szól a dal! Sokszor nem szól a dal a lelkemben. Sokszor nem szól a dal a lelkemben! Olyankor magam vagyok, és nem fogom be a fülem. Olyankor szeretném, de nem kapok olyankor szeretetet. De ha megint szól a dal, akkor megint boldog vagyok, és egyszerûen olyan hangosan szól a fülemben a dal, hogy befogom a fülem. És boldog vagyok, hogy csak nekem szól a dal. Csak enyém az a dal. És hogy mirõl szól ez a dal, mirõl szól a szövege? Arról, hogy egy különleges fényû ékkõ vagyok, és csak a szeretetedtõl ragyogok. Hogyha a szereteted fénye odébb áll, az én ékkövem fénye is grafit szürkére vált. És hogyha a szereteted ismét melléd áll, az ékkövem fénye rögtön fényesre vált. Kérlek benneteket, hogy még, és még, és még több ragyogó ékkövet akarok a lelkemben! Mely egyre fényesebb és fényesebb lesz a dal által és a szeretet által. Nagyon szeretném, ha szép karácsonyotok lenne. Nagyon szeretném, mert mindannyitokat nagyon szeretem, mert sokszor úgy érzem, hogy ti vagytok a családom - a jelenlegi családom, itt Gyöngyösön. Apa nagyon sokat dolgozik, de azért havonta eljön értem. S olyankor elvisz a kocsiján Budapestre, a Fehérvári utcába. Szeretem azt az utcát. Ott van benne egy benzinkút, meg nagyon-nagyon sok autó szokott arra járni, meg nagyon sok ember. Szeretem a virágokat. Szeretem õket, mert olyan egyszerûek mint én, s olyan könnyû érteni az egyszerû dogokat. Az emberek bonyolultak. Sokszor nem értem õket, hogy miért ilyen bonyolultak. Miért nem tudnak olyan tiszták lenni és olyan õszinték mint én? Miért nem szól az õ lelkükben is mindig a dal? A dal, az ékkõrõl, a dal, a különleges fényû ékkõrõl. Amit ne színesen képzeljetek el, hanem átlátszó az az ékkõ, és ezüstös, fényes - olyan szép. De ezt csak én látom. Ezt csak én látom. Ezt csak én látom.
Nagyon szeretek mindent, amit a szeretet vezérel. Nagyon szeretek mindent, ami szívbõl jön és szívbõl szól felém. Néha, fájnak a szavak. Néha fájnak a tettek, néha fáj, hogyha elvesznek tõlem egy tárgyat. Elveszik tõlem, elveszik a kezembõl azt az egyetlen egy dolgot, amit igazán meg tudok érteni, mert ez nem bonyolult nekem, egy tárgy mindig érthetõ, mert odateszem, ahová én szeretném. És sajnos engem mindig odatesznek, ahová szeretnének, ahová a felnõttek szeretnének engem tenni.
Olyan szépet szoktam álmodni. Egy, rózsaszín világról. Egy rózsaszín világról, ahol semmi más nincs, csak nagyon kellemes víz, és a nagyon kellemes víz közepén egy csónak himbálózik, és a csónakban én vagyok. Az egyik kezem beleér a vízbe. A hajam beleér a vízbe. Sokszor ez a víz a nyakamig ér. Mintha az anyukám hasában lennék. Sokszor elgondolkodom rajta, hogy miért is kellett nekem onnan kijönni? Hiszen nekem ott olyan jó volt, ott olyan egyszerû és érthetõ volt minden. Olyan kerek és egész, mint a Nap, magától értetõdõ volt minden. Nem volt semmi megbonyolítva, nem volt semmi az emberek képmutatására lefordítva, csak egyszerûen ha van, az van. Szeretem a társaimat, s a felnõtteket, akik élni segítenek nekem, akik segítenek megtalálni a lelkemben az ékkövet és a lelkemben a dalt, ami sokszor erõsen szól a fülemben. S olyankor nagyon boldog vagyok.
Nagyon szeretek enni, sokszor falánk is vagyok. De hát ezt nézzétek el nekem. Nagyon szeretnék jó lenni. Nagyon szeretném, ha mindig szeretnétek engem, s én igyekszem mindig jónak lenni.
Egyszer egy mesében ébredtem fel és a mesében én voltam a királylány. Mindenkit odapakoltam, ahová akartam. Ugyanis az én birodalmamban csak tárgyak voltak és ott én voltam a királynõ. Ez a birodalom egy sakktábla formájú volt. Mindenkit odatettem, ahová én szerettem volna. Nagyon könnyû volt így élni, nagyon jó volt így élni. Kérlek Benneteket, mindig gondoljatok úgy rám, mint aki csak a tárgyak bûvöletében képes élni. Mindig gondoljatok rám úgy, mint arra a lányra, akinek a lelkében a szeretet hatására mindig megcsendül egy dallam, mindig visszaköszön egy dal. Az a dal, ami ékkövet ad nekem, ragyog bennem az ékkõ, és ragyog bennem a szeretet. Olyankor, amikor leghangosabb a lelkemben, tudom, hogy olyankor a leghatalmasabb a szeretet a Ti szívetekben. Nagyon szeretlek Benneteket! Boldog karácsonyt mindannyiitoknak! És ne feledjétek a dalt, az ékkõrõl, a lelkemben.
Sziasztok
Zac - böngésző autista gyerekeknek
Egy új program megkönnyítheti az autista gyermekek online életét, mivel áttekintést nyújt számukra a virtuális világban. A Zac Browser úgy néz ki, mint egy akvárium, célja pedig, hogy kiválassza a fiatalok számára legfontosabb tartalmakat.
http://www.zacbrowser.com/
http://www.beszed.hu/online_segitseg_autista_gyerekek_szuleinek
E
elke
Vendég
Az indigó gyerekek néhány általános személyiségjegye:
* Bensőleg tisztában vannak az élet igazságával.
* Magasabb elvek szerint élnek.
* Tudják, hogy egyensúlyban kell élnünk önmagunkkal és kör*nyezetünkkel.
* Gyakran egyesítik magukban a férfi és női aspektusokat (andro gin típus). .
* Tudják, hogy több létezik annál, mint amit látunk.
* Hisznek benne, hogy az anyag és a fizikai élet illúziók. Tudják, hogy az élet energiából vagy élő tudatból áll.
* Tudják, hogy a világegyetemben minden mindennel összefügg. Idő, tér, távolság és forma számukra nem elkülönülő dolgok, mint ahogy mi látjuk.
* Érzik, hogy minden életet tisztelni kell, integritással, szeretettel és együttérzéssel kell kezelni.
* Jobban megértik a spirituális elképzeléseket, mint az anyaggal kapcsolatosakat. .
* Nem hagyják, hogy túlhaladott eszmék vagy hittételek korlátoz zák őket.
* Nem lehet olyasmire kényszeríteni őket, amit nem szeretnének.
* Nem fogadnak el olyan embereket vezetőjükül, aki nem ugyan olyan etikai nézeteket vall, mint ők maguk, még szociális nyomás esetén sem rendelődnek alá ilyen embereknek.
* Nem hisznek a bűn és büntetés alapú elméletekben, ezért nehéz megbüntetni őket.
* Nem akarják, hogy valamilyen típusba vagy skatulyába sorolják be őket.
* Muszáj, hogy magasabb elvek szerint élhessék az életüket, úgy ahogy azt ők értelmezik, különben depresszívek, önpusztítóak és félénkek lesznek.
* Ő szinték, nyíltak és függetlenek.
* Sokszor nem egészséges a testérzetük. Mind az öt érzékszervük nagyon jól fejlett, ezért felfokozott ér zékenységük könnyen sérülhet vagy könnyen érezhetik, hogy túl sokat követelnek tőlük. Nagyon érzékenyek a táplálékra; legalkalmasabbak számukra a természetesen, és organikusan termesztett élelmiszerek.
* Könnyedén kommunikálnak állatokkal, növényekkel, más gyerekekkel és a természettel.
* Sokszor tapasztalhatjuk, hogy "láthatatlan" barátaikkal beszél getnek. Ezért gyakran túl élénk fantáziájú vagy akár "különös pszichés állapotúként" skatulyázzák be őket.
* Mivel minden dologban érzékelik az életet, sokszor nehezen szakadnak el tőlük. Nem értékelik túl az anyagi dolgokat, de fontos számukra a dolgok lelke.
* Elképzeléseiket nehezen tudják szavakban kifejezni. A nyelv sokszor túl korlátozott számukra.
* Ők maguk nem látnak határt a játék, nevetés, kapcsolat és mun ka között. Számukra az életnek ezek az aspektusai egységes tapasztalatot alkotnak.
* Rendkívül érzékenyek és könnyen elsírják magukat.
* Nagyon kevés alvásra van szükségük, épp csak annyira, hogy a fizikai test megújulhasson.
* Hajlamosak rá, hogy különcök legyenek, mivel a többi gyerek vagy környezetük csak ritkán értik meg, vagy fogadják el őket.
* Jó érzékük van hozzá, hogy mi a helyes és mi nem, nincs szűkségük fegyelemre. Amit viszont igényelnek, az a világos struktúra.
* Ha a szülők és tanárok nem engedik meg, hogy saját meggyőződésük szerint cselekedjenek, hatalmas ellenállást ébreszthetnek bennük.
* Nagy bennük a tudásszomj és nem fogadnak el gyors, egyszerű válaszokat csak azért, mert ezek a múlt hagyományos válaszai. Muszáj, hogy ők maguk "igaznak" érezzék a válaszokat.
* Csak nehezen azonosulnak azokkal a hagyományos témákkal, amelyeket az iskolákban tanítanak. Többnyire nem tudnak kapcsolatot felfedezni ezen témák és a spirituális élet között, amelyet ők a dolgok mértékének tartanak.
* Sokat törődnek a hátrányos helyzetű és igazságtalanul kezelt tár saikkal.
* Fejlett igazságérzettel rendelkeznek.
* Bensőleg tisztában vannak az élet igazságával.
* Magasabb elvek szerint élnek.
* Tudják, hogy egyensúlyban kell élnünk önmagunkkal és kör*nyezetünkkel.
* Gyakran egyesítik magukban a férfi és női aspektusokat (andro gin típus). .
* Tudják, hogy több létezik annál, mint amit látunk.
* Hisznek benne, hogy az anyag és a fizikai élet illúziók. Tudják, hogy az élet energiából vagy élő tudatból áll.
* Tudják, hogy a világegyetemben minden mindennel összefügg. Idő, tér, távolság és forma számukra nem elkülönülő dolgok, mint ahogy mi látjuk.
* Érzik, hogy minden életet tisztelni kell, integritással, szeretettel és együttérzéssel kell kezelni.
* Jobban megértik a spirituális elképzeléseket, mint az anyaggal kapcsolatosakat. .
* Nem hagyják, hogy túlhaladott eszmék vagy hittételek korlátoz zák őket.
* Nem lehet olyasmire kényszeríteni őket, amit nem szeretnének.
* Nem fogadnak el olyan embereket vezetőjükül, aki nem ugyan olyan etikai nézeteket vall, mint ők maguk, még szociális nyomás esetén sem rendelődnek alá ilyen embereknek.
* Nem hisznek a bűn és büntetés alapú elméletekben, ezért nehéz megbüntetni őket.
* Nem akarják, hogy valamilyen típusba vagy skatulyába sorolják be őket.
* Muszáj, hogy magasabb elvek szerint élhessék az életüket, úgy ahogy azt ők értelmezik, különben depresszívek, önpusztítóak és félénkek lesznek.
* Ő szinték, nyíltak és függetlenek.
* Sokszor nem egészséges a testérzetük. Mind az öt érzékszervük nagyon jól fejlett, ezért felfokozott ér zékenységük könnyen sérülhet vagy könnyen érezhetik, hogy túl sokat követelnek tőlük. Nagyon érzékenyek a táplálékra; legalkalmasabbak számukra a természetesen, és organikusan termesztett élelmiszerek.
* Könnyedén kommunikálnak állatokkal, növényekkel, más gyerekekkel és a természettel.
* Sokszor tapasztalhatjuk, hogy "láthatatlan" barátaikkal beszél getnek. Ezért gyakran túl élénk fantáziájú vagy akár "különös pszichés állapotúként" skatulyázzák be őket.
* Mivel minden dologban érzékelik az életet, sokszor nehezen szakadnak el tőlük. Nem értékelik túl az anyagi dolgokat, de fontos számukra a dolgok lelke.
* Elképzeléseiket nehezen tudják szavakban kifejezni. A nyelv sokszor túl korlátozott számukra.
* Ők maguk nem látnak határt a játék, nevetés, kapcsolat és mun ka között. Számukra az életnek ezek az aspektusai egységes tapasztalatot alkotnak.
* Rendkívül érzékenyek és könnyen elsírják magukat.
* Nagyon kevés alvásra van szükségük, épp csak annyira, hogy a fizikai test megújulhasson.
* Hajlamosak rá, hogy különcök legyenek, mivel a többi gyerek vagy környezetük csak ritkán értik meg, vagy fogadják el őket.
* Jó érzékük van hozzá, hogy mi a helyes és mi nem, nincs szűkségük fegyelemre. Amit viszont igényelnek, az a világos struktúra.
* Ha a szülők és tanárok nem engedik meg, hogy saját meggyőződésük szerint cselekedjenek, hatalmas ellenállást ébreszthetnek bennük.
* Nagy bennük a tudásszomj és nem fogadnak el gyors, egyszerű válaszokat csak azért, mert ezek a múlt hagyományos válaszai. Muszáj, hogy ők maguk "igaznak" érezzék a válaszokat.
* Csak nehezen azonosulnak azokkal a hagyományos témákkal, amelyeket az iskolákban tanítanak. Többnyire nem tudnak kapcsolatot felfedezni ezen témák és a spirituális élet között, amelyet ők a dolgok mértékének tartanak.
* Sokat törődnek a hátrányos helyzetű és igazságtalanul kezelt tár saikkal.
* Fejlett igazságérzettel rendelkeznek.
dreamaya
Kitiltott (BANned)
E
elke
Vendég
Enya
<object width="425" height="350"><param name="movie" value="http://www.videoplayer.hu/videos/embed/188061"></param><embed src="http://www.videoplayer.hu/videos/embed/188061" type="application/x-shockwave-flash" width="425" height="350"></embed></object>
<object width="425" height="350"><param name="movie" value="http://www.videoplayer.hu/videos/embed/188061"></param><embed src="http://www.videoplayer.hu/videos/embed/188061" type="application/x-shockwave-flash" width="425" height="350"></embed></object>
dreamaya
Kitiltott (BANned)
dreamaya
Kitiltott (BANned)
"Emlékszem,
mennyire megdöbbentem, amikor először láttam egy fiatalember energiamezejét,
akit az anyja hozott el hozzám kezelésre. A középiskola első osztályába
járt, tanárai nagyon lassúnak tartották, és feltételezésük szerint értelmi
fogyatékos volt.
Amikor azonban besétált a terembe, alig tudtam a szemébe
nézni, mert annyira magukra vonták tekintetemet az energiamezejét átszövő
gyönyörű geometriai formák. Alakzatok kavalkádja vette őt körül, amelyek
bonyolultsága, mintája és esztétikai nagyszerűsége messze túlszárnyalt bármit,
amit valaha is láttam. Első gondolatom ez volt: „Ez a fiú nem lehet értelmi
fogyatékos. Ez egy zseni energiája!”
Soha nem fordult elő korábban, hogy egy kliens energiamezeje ennyire
eltérjen attól, mint amire számítottam. Annyira megzavart a jelenség, hogy
nem tudtam elrejteni megdöbbenésemet. Fogtam egy papírt, és ezt mondtam:
„Csak meg szeretném mutatni neked, hogy mit látok.” Miközben a fiú és az
anyja figyeltek, nekiálltam lerajzolni a fiú energiamezejében látott különböző
formákat. Ekkor rajtuk volt a megdöbbenés sora. Az anya elmagyarázta, hogy
fia sok időt tölt olyan geometriai alakzatok rajzolgatásával, mint amilyeneket
én rajzoltam éppen. Az alakok figyelemreméltóak a maguk komplex összefonódásaival.
Egy pillanatig eltűnődtem azon, hogy a fiú vajon matematikus-e,
de gyorsan elhessegettem a gondolatot. Energiái nem koncentrálódtak olyan
lézersugárba, amilyeneket a tudósok energiáiban láttam. Ehelyett inkább egy
hatalmas mezőt alkottak. Sejtettem, hogy a fiú rendkívül intelligens, de ez
még nem mutatkozott meg.
Először áprilisban találkoztam a fiúval, a tanév vége felé. Az iskola nem
szerette volna, ha a következő tanévben visszatér hozzájuk. Az anya tudta,
hogy a gyerek nem buta, de fogalma sem volt arról, hogy bizonyos területeken
esetleg kiváló képességei lehetnek. A fiú problémája az volt, hogy egyáltalán
nem volt összhangban a saját energiáival. Senki sem értette meg azt
az egyedi módot, ahogyan megtapasztalta a világot, és minden erejével azon
volt, hogy úgy csinálja a dolgokat, ahogyan mások szokták.
A legtöbbünk gondolkodása kissé károsodik, ha energiáink valamiképpen megbomlanak. A fiú mentális sérült lett attól a diszharmóniától, amely az energiái és a követni
próbált életmód között feszült.
Igazán kihoz a sodromból az, ahogyan mi, emberek
ítélkezünk egymás fölött. Amíg nem tettünk meg egy mérföldet a másik
energiacipőjében, aligha van sejtésünk arról, milyen lenne abban a másik
energiamezőben élni.
Úgy tűnt, egyetlen dolog van, ami összhangba hozza a fiút a saját energiáival,
és amitől egy kicsit jobban lesz: ha lerajzolja azokat a geometriai formákat,
amelyeket maga körül mindenütt lát – és ez volt az oka annak, hogy olyan
sokszor firkálgatott. Ezeket a formákat világosan és folyamatosan látta. Anyja
elvitte egy szemspecialistához, mert a formák időnként a látásába is beférkőz-
tek. Az orvos szerint a fiú szemének valamiféle szervi baja volt.
A fiú teste és energiái között akkora volt a disszonancia, hogy nagyon lassan
kellett haladnia az életben. Beszéde, mozdulatai, válaszai lassúak voltak,
és mindezeket tetézte az iskola véleménye, miszerint értelmi fogyatékos.
Így a teljes kezelést annak szenteltük, hogy jobban összehangoljuk testét a világgal
és a saját energiáival. Gondolj egy olyan férfira, akinek a mozdulatai azért
korlátozottak, mert a nadrágja helyén inget visel, a nadrágját pedig a fején
hordja. Ez a fiatalember így élt a saját energiamezején belül.
A legtöbbünknek a neveltetésünk és a kultúránk megmutatja, hogyan viseljük a ruháinkat, és
tudat alatt az energiamezőnk felé is irányítanak bennünket. Az volt a feladatom,
hogy megtanítsam a fiúnak viselni azt, amivel rendelkezett, akármilyen
szokatlan is volt ez.
Ki kellett gondoljak olyan energiagyakorlatokat, amelyek
átalakítják mozgási és cselekvési mintáit úgy, hogy azok megfeleljenek a saját
energiáinak. A gyakorlatok közül sok azt a módszert utánozta, ahogyan a fi ú
spontán módon igazodott a saját energiamezejéhez az abban látott geometriai
minták lerajzolásával.
Amint a fiú kapott egy kis megerősítést azzal kapcsolatban, ahogyan megtapasztalta
a világot, teljes mértékben birtokba akarta venni azt. Olyan volt,
mintha hirtelen összhangba került volna az őt körülvevő mezővel. Beszéde és
mozdulatai szemmel láthatóan felgyorsultak. Az iskolai előmenetele azonnali
és feltűnő volt. Most, amikor „energianadrágját” már nem a fején viselte, képes
volt – képletesen és a szó szoros értelmében is – futni, ugrálni, szökdécselni
és játszani ahelyett, hogy vakon botorkált volna előre. És bár soha nem foglalkoztunk
vele közvetlenül, az a krónikus fáradtság, amely éveken át kínozta,
csodálatos módon szintén eltűnt az első néhány kezelés során.
Az energiáiban állandóan tapasztalt geometriai formák miatt megkérdeztem
tőle, hogy jó-e matekból. Azt mondta, nem hiszi, de a további kérdezős-
ködés során megtudtam, hogy nem is volt rá sok esélye.
Arra bátorítottam az
anyját, hogy keressen valakit, aki a szokásostól eltérő módon mer közelíteni a
geometriához, és nézzük meg, mire jutunk.
Hamarosan találtak a fi únak egy
geometriaszakkört és egy geometriatanárt is.
Néhány héttel később már a fiú
tanította a tanárt.
Egyszerűen tehát nem ismerték fel különleges mentális képességeit,
de azok jelen voltak és kivirultak.
Miután elképedt tanárai beszélni kezdtek kollégáikkal, egy vezető egyetem meghívta a fiút,
aki ösztöndíjat szerzett
különleges tehetségének köszönhetően. A maga egyedülálló módján ez a
fiú olyan kiválóság volt, aki felülmúlt mindenkit, akivel valaha is találkoztam,
és ez energiamezeje ismeretében nyilvánvaló volt. "
részlet DONNA EDEN ÉS DAVID FEINSTEN: ENERGIAGYÓGYÁSZAT c. könyvéből
mennyire megdöbbentem, amikor először láttam egy fiatalember energiamezejét,
akit az anyja hozott el hozzám kezelésre. A középiskola első osztályába
járt, tanárai nagyon lassúnak tartották, és feltételezésük szerint értelmi
fogyatékos volt.
Amikor azonban besétált a terembe, alig tudtam a szemébe
nézni, mert annyira magukra vonták tekintetemet az energiamezejét átszövő
gyönyörű geometriai formák. Alakzatok kavalkádja vette őt körül, amelyek
bonyolultsága, mintája és esztétikai nagyszerűsége messze túlszárnyalt bármit,
amit valaha is láttam. Első gondolatom ez volt: „Ez a fiú nem lehet értelmi
fogyatékos. Ez egy zseni energiája!”
Soha nem fordult elő korábban, hogy egy kliens energiamezeje ennyire
eltérjen attól, mint amire számítottam. Annyira megzavart a jelenség, hogy
nem tudtam elrejteni megdöbbenésemet. Fogtam egy papírt, és ezt mondtam:
„Csak meg szeretném mutatni neked, hogy mit látok.” Miközben a fiú és az
anyja figyeltek, nekiálltam lerajzolni a fiú energiamezejében látott különböző
formákat. Ekkor rajtuk volt a megdöbbenés sora. Az anya elmagyarázta, hogy
fia sok időt tölt olyan geometriai alakzatok rajzolgatásával, mint amilyeneket
én rajzoltam éppen. Az alakok figyelemreméltóak a maguk komplex összefonódásaival.
Egy pillanatig eltűnődtem azon, hogy a fiú vajon matematikus-e,
de gyorsan elhessegettem a gondolatot. Energiái nem koncentrálódtak olyan
lézersugárba, amilyeneket a tudósok energiáiban láttam. Ehelyett inkább egy
hatalmas mezőt alkottak. Sejtettem, hogy a fiú rendkívül intelligens, de ez
még nem mutatkozott meg.
Először áprilisban találkoztam a fiúval, a tanév vége felé. Az iskola nem
szerette volna, ha a következő tanévben visszatér hozzájuk. Az anya tudta,
hogy a gyerek nem buta, de fogalma sem volt arról, hogy bizonyos területeken
esetleg kiváló képességei lehetnek. A fiú problémája az volt, hogy egyáltalán
nem volt összhangban a saját energiáival. Senki sem értette meg azt
az egyedi módot, ahogyan megtapasztalta a világot, és minden erejével azon
volt, hogy úgy csinálja a dolgokat, ahogyan mások szokták.
A legtöbbünk gondolkodása kissé károsodik, ha energiáink valamiképpen megbomlanak. A fiú mentális sérült lett attól a diszharmóniától, amely az energiái és a követni
próbált életmód között feszült.
Igazán kihoz a sodromból az, ahogyan mi, emberek
ítélkezünk egymás fölött. Amíg nem tettünk meg egy mérföldet a másik
energiacipőjében, aligha van sejtésünk arról, milyen lenne abban a másik
energiamezőben élni.
Úgy tűnt, egyetlen dolog van, ami összhangba hozza a fiút a saját energiáival,
és amitől egy kicsit jobban lesz: ha lerajzolja azokat a geometriai formákat,
amelyeket maga körül mindenütt lát – és ez volt az oka annak, hogy olyan
sokszor firkálgatott. Ezeket a formákat világosan és folyamatosan látta. Anyja
elvitte egy szemspecialistához, mert a formák időnként a látásába is beférkőz-
tek. Az orvos szerint a fiú szemének valamiféle szervi baja volt.
A fiú teste és energiái között akkora volt a disszonancia, hogy nagyon lassan
kellett haladnia az életben. Beszéde, mozdulatai, válaszai lassúak voltak,
és mindezeket tetézte az iskola véleménye, miszerint értelmi fogyatékos.
Így a teljes kezelést annak szenteltük, hogy jobban összehangoljuk testét a világgal
és a saját energiáival. Gondolj egy olyan férfira, akinek a mozdulatai azért
korlátozottak, mert a nadrágja helyén inget visel, a nadrágját pedig a fején
hordja. Ez a fiatalember így élt a saját energiamezején belül.
A legtöbbünknek a neveltetésünk és a kultúránk megmutatja, hogyan viseljük a ruháinkat, és
tudat alatt az energiamezőnk felé is irányítanak bennünket. Az volt a feladatom,
hogy megtanítsam a fiúnak viselni azt, amivel rendelkezett, akármilyen
szokatlan is volt ez.
Ki kellett gondoljak olyan energiagyakorlatokat, amelyek
átalakítják mozgási és cselekvési mintáit úgy, hogy azok megfeleljenek a saját
energiáinak. A gyakorlatok közül sok azt a módszert utánozta, ahogyan a fi ú
spontán módon igazodott a saját energiamezejéhez az abban látott geometriai
minták lerajzolásával.
Amint a fiú kapott egy kis megerősítést azzal kapcsolatban, ahogyan megtapasztalta
a világot, teljes mértékben birtokba akarta venni azt. Olyan volt,
mintha hirtelen összhangba került volna az őt körülvevő mezővel. Beszéde és
mozdulatai szemmel láthatóan felgyorsultak. Az iskolai előmenetele azonnali
és feltűnő volt. Most, amikor „energianadrágját” már nem a fején viselte, képes
volt – képletesen és a szó szoros értelmében is – futni, ugrálni, szökdécselni
és játszani ahelyett, hogy vakon botorkált volna előre. És bár soha nem foglalkoztunk
vele közvetlenül, az a krónikus fáradtság, amely éveken át kínozta,
csodálatos módon szintén eltűnt az első néhány kezelés során.
Az energiáiban állandóan tapasztalt geometriai formák miatt megkérdeztem
tőle, hogy jó-e matekból. Azt mondta, nem hiszi, de a további kérdezős-
ködés során megtudtam, hogy nem is volt rá sok esélye.
Arra bátorítottam az
anyját, hogy keressen valakit, aki a szokásostól eltérő módon mer közelíteni a
geometriához, és nézzük meg, mire jutunk.
Hamarosan találtak a fi únak egy
geometriaszakkört és egy geometriatanárt is.
Néhány héttel később már a fiú
tanította a tanárt.
Egyszerűen tehát nem ismerték fel különleges mentális képességeit,
de azok jelen voltak és kivirultak.
Miután elképedt tanárai beszélni kezdtek kollégáikkal, egy vezető egyetem meghívta a fiút,
aki ösztöndíjat szerzett
különleges tehetségének köszönhetően. A maga egyedülálló módján ez a
fiú olyan kiválóság volt, aki felülmúlt mindenkit, akivel valaha is találkoztam,
és ez energiamezeje ismeretében nyilvánvaló volt. "
részlet DONNA EDEN ÉS DAVID FEINSTEN: ENERGIAGYÓGYÁSZAT c. könyvéből
Kedves Dreamaya!
Köszönöm ezt a cikket. Valóban lenyűgöző volt. Mennyire nem ismerük egymást, mégis röptében mondunk egymásról itéletet. Pedig igaz az a mondás, hogy ne ítélj, hogy ne ítéltessél.
Sok szeretettel Erzsi.kiss
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Szép, és vidám napot kívánok mindnyájatoknak.
Sok szeretettel Erzsi.kiss
Sok szeretettel Erzsi.kiss
dreamaya
Kitiltott (BANned)
A lovasterápia csodás lehetőségei
Önzetlenül a sérült gyermekekért
Önzetlenül a sérült gyermekekért
Mitől csodaszer a lovasterápia? Lovaglás közben az agy rögzíti a ló járásképletét, ami megegyezik a normál emberi járással. A lovon ülő sérült gyermek idegrendszerét olyan háromdimenziós inger éri, amelyet az agy befogad, és mozgásmintaként rögzít. Hihetetlen, de igaz!
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Szép jóreggelt, vidám, jókedvű napot kívánok!Sok szeretettel Erzsi.kiss
Jóéjszakát, kellemes, pihentető álmokat kívánok!Sok szeretettel Erzsi.kiss
dreamaya
Kitiltott (BANned)
:00:1 AUTISTA ŐSTEHETSÉG :00:
Szép jóreggelt, vidám napot kívánok mindnyájatoknak!Sok szeretettel Erzsi.kiss
dreamaya
Kitiltott (BANned)
Az auralátásról szeretnék pár szót írni.
Ezen a téren is úgy érzem, hogy rengeteg a félrevezető és félinformáció.
Nem régen valaki kedves szavakat írt le nekem és mégis olyan rossz érzés fogott el, mert belsőleg hallottam, amit mondott és annyira hamisan szólt a hangja.
Elolvastam 1 másik közegben az írását és döbbenetemre megjelent előttem az aurája
Én érzékelem belsőleg az aurát, de eddig fizikai módon egyetlen emberét láttam.
Nem akartam hinni a szememnek: bebeszéltem magamnak, hogy képzelődök.
S akkor akadtam rá a zseni fiú történetére, akit értelmi fogyatékosnak tituláltak és az energiamezejében geometriai alakzatokat lehetett észlelni...
Autista festők képeit gyűjtöttem és döbbenetemre találtam 1 olyan linket, ahol az alkotó hasonló jellegű aurákat jelenített meg.
Az aurafotók tévesztettek meg, mert azt hittem, nekem is feltétlenül ugyanúgy kell látnom, holott én teljesen másképpen érzékeltem.
Bemásolok pár autista festményt az említettekről.
View attachment 210202View attachment 210203View attachment 210204View attachment 210206View attachment 210207View attachment 210205
Ezen a téren is úgy érzem, hogy rengeteg a félrevezető és félinformáció.
Nem régen valaki kedves szavakat írt le nekem és mégis olyan rossz érzés fogott el, mert belsőleg hallottam, amit mondott és annyira hamisan szólt a hangja.
Elolvastam 1 másik közegben az írását és döbbenetemre megjelent előttem az aurája
Én érzékelem belsőleg az aurát, de eddig fizikai módon egyetlen emberét láttam.
Nem akartam hinni a szememnek: bebeszéltem magamnak, hogy képzelődök.
S akkor akadtam rá a zseni fiú történetére, akit értelmi fogyatékosnak tituláltak és az energiamezejében geometriai alakzatokat lehetett észlelni...
Autista festők képeit gyűjtöttem és döbbenetemre találtam 1 olyan linket, ahol az alkotó hasonló jellegű aurákat jelenített meg.
Az aurafotók tévesztettek meg, mert azt hittem, nekem is feltétlenül ugyanúgy kell látnom, holott én teljesen másképpen érzékeltem.
Bemásolok pár autista festményt az említettekről.
View attachment 210202View attachment 210203View attachment 210204View attachment 210206View attachment 210207View attachment 210205