Küldetéses Gyermekek: Autisták és Indigók

Jóéjszakát, szép és könnyű álmokat kívánok.
Nagyon sok szeretettel Erzsi.

"Virginia:
Le tudnátok írni, milyennek láttok egy utcán sétáló átlagos polgárt, hogy legyen viszonyítási alapunk?

Hathorok:
Az embereket fényből és hangból álló, ragyogó, örvénylő, tojás alakú mezőkként észleljük.
A fizikai testet ezeken a színes fényekből álló örvénylő mezőkön keresztül „látjuk”, és olyannak tűnik számunkra, mint egy pislákoló csillagokból álló galaxis.
Minden atom olyan, mint egy apró csillag, amely ragyogó fényt áraszt, a szerveitek pedig olyanok, mint a csillag­rendszerek.
Ha a benneteket körülvevő örvénylő mezőkön keresztül nézzük a testeteket, meglehetősen szépek vagytok.
Olyanoknak tűntök, mint a csiszolt gyémántok, becsesek és csodálatosak vagytok.
Ugyanakkor van valami, amit zavarónak találunk, amint az élete­rőtökre tekintünk. Sokan közületek visszaesést tapasztalnak a testeiteket körülvevő és bennetek lévő prána minőségében.
Ez sok tényezőnek az eredménye, amelyek közül néhány kívül esik a ti irányításotokon.
Emiatt még fontosabb ügyelnetek a Ká-tok ápolására és fele­melésére.
Az érző természetetek felszabadítása pozitív hatással lesz az életerőtökre is, for­dítsuk hát most erre a figyelmünket."

dreamaya said:

Kicsi Fecske ezt az idézetet a Hathorokról szeretettel Neked küldöm kiss​

View attachment 185896​

"Virginia:
Le tudnátok írni, milyennek láttok egy utcán sétáló átlagos polgárt, hogy legyen viszonyítási alapunk?

Hathorok:
Az embereket fényből és hangból álló, ragyogó, örvénylő, tojás alakú mezőkként észleljük.
A fizikai testet ezeken a színes fényekből álló örvénylő mezőkön keresztül „látjuk”, és olyannak tűnik számunkra, mint egy pislákoló csillagokból álló galaxis.
Minden atom olyan, mint egy apró csillag, amely ragyogó fényt áraszt, a szerveitek pedig olyanok, mint a csillag­rendszerek.
Ha a benneteket körülvevő örvénylő mezőkön keresztül nézzük a testeteket, meglehetősen szépek vagytok.
Olyanoknak tűntök, mint a csiszolt gyémántok, becsesek és csodálatosak vagytok.
Ugyanakkor van valami, amit zavarónak találunk, amint az élete­rőtökre tekintünk. Sokan közületek visszaesést tapasztalnak a testeiteket körülvevő és bennetek lévő prána minőségében.
Ez sok tényezőnek az eredménye, amelyek közül néhány kívül esik a ti irányításotokon.
Emiatt még fontosabb ügyelnetek a Ká-tok ápolására és fele­melésére.
Az érző természetetek felszabadítása pozitív hatással lesz az életerőtökre is, for­dítsuk hát most erre a figyelmünket."

Forrás:

www.mandala-veda.hu ​

Click to expand...

Kedves Dreamaya!
Köszönöm a Hathorokról feltett cikkedet. Bementem a mandalába is. Most ott böngészek. Köszönöm, hogy feletetted, tényleg jó.
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss

Jóéjszakát szép és nyugodlamas könnyű álmokat kívánok nektek!
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss

Nagyon szép jóreggelt kívánok mindnyájatoknak!
Sok-sok szeretettel Erzsi.kiss

Kicsi Fecske said:

Kedves Dreamaya!
Köszönöm a Hathorokról feltett cikkedet. Bementem a mandalába is. Most ott böngészek. Köszönöm, hogy feletetted, tényleg jó.
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss

Click to expand...

Szívesen kiss
Az indigó gyermekes könyveik is érdekesek
http://www.mandala-veda.hu/main/isvara.php?from=bovebb&itemNumber=14&submenu=szinopszis
http://www.mandala-veda.hu/main/isvara.php?from=bovebb&itemNumber=52&submenu=szinopszis
http://www.mandala-veda.hu/main/isvara.php?from=bovebb&itemNumber=59&submenu=szinopszis

<TABLE class=module cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=modbody><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=4 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=modbody>A nevem : AUTIZMUS

Talán már ismer engem, vagy hallott rólam. Egy körülmény vagyok, egy "rendellenesség",
ami igen sok embert érint. Ott és akkor támadok, ahol, és amikor csak nekem tetszik. Nem úgy, mint a Down Szindróma, vagy más születési "rendellenességek", én nem hagyok semmilyen jelet azokon, akiket megtámadok. Igazából büszke is vagyok arra a képességemre, hogy úgy vagyok képes behatolni egy gyermek életébe, hogy megejtően szépnek hagyom meg. Sokan még csak észre sem veszik, hogy ott vagyok. A gyermeküket hibáztatják azért, amit én csináltatok vele. Az autizmus vagyok, és azt teszem, ami nekem tetszik.

Az autizmus vagyok. Megtámadok fiúkat és lányokat is. Megtámadok csecsemőket és kisgyermekeket, Legjobb áldozataimat a 2 éves körüli korúak között találom, de bármilyen gyermek megfelel. Szeretem e gyerekeket, és ők mindig az igazi áldozatok, bár a gyerekek családjaiból más áldozatokat is szedek. Ez olyan, mint amikor egyet fizet, kettőt kap. Egy gyermekre hatok, és "megfertőzöm" az egész családot.

Az autizmus vagyok. Megtámadok szegényt és gazdagot egyaránt. A gazdagok taníttatással és terápiákkal küzdenek ellenem. A szegények elzárják a gyermekeiket, és nem tesznek ellenem erőfeszítéseket. Könnyebben vagyok képes legyőzni a szegény gyerekeket, mint a gazdagokat, de bárhol gyökeret tudok verni.

Az autizmus vagyok. Az a rendellenesség vagyok, ami az egyenlő lehetőségeket teszi tönkre. Egyformán megtámadok fehéreket, feketéket, mexikóiakat és ukránokat, oroszokat, lengyeleket, szlávokat japánokat, koreaikakat és finneket. Valójában bárhol a Földön lecsaphatok. Számomra nincsenek földrajzi korlátok.

Az autizmus vagyok. Nem teszek különbséget vallási alapon sem. Megtámadok zsidót és keresztényt, muszlimot, buddhistát, ateistát és agnosztikust egyformán. Nem törődöm egy ember vallásával, vagy hogy miben hisz. Amikor lecsapok, minderre úgyis elég kevés ideje marad. Amikor rámtalálnak, mindent megkérdőjeleznek, amiben addig hittek, úgyhogy miért kellene csak egy csoporttal foglalkoznom? A bolygó minden vallása követői között vannak, akik hatásom alatt állnak.

Én vagyok az autizmus, és erős vagyok, és minden évvel, minden hónappal és nappal, minden perccel és másodperccel egyre erősebb leszek. Izgat ugyan az a pénz, amit az ellenem folytatott küzdelembe, valamint a hatalmamba kerített gyermekek megsegítésébe be lehetne fektetni, de eddig kevés félnivalóm akadt. Egy-két ország, mint Kuwait egész szép összeget költenek arra, hogy segítsék azokat, akiket célba vettem, mások, mint az Egyesült Államok, inkább olyan nevetséges dolgokra költenek pénzt, mint hogy megszámolják, hány amerikai indián gyakorolja a voodoo*t, ahelyett, hogy ellenem harcolnának. Ilyen légkörben, ami most itt van, virulok, és olyan pusztítást és roncsolást végzet, amilyet csak akarok. Ilyen helyeken jókedvűen dörzsölöm a tenyeremet azoknak a gondoknak a láttán, amiket a gyerekeknek, családjuknak és végső soron az egész társadalomnak okozok.

Az autizmus vagyok. Amikor jövök, azért jövök, hogy végleg ott maradjak. Elveszem a családok álmait és reményeit, és élvezettel taposom le őket. Látom a félelmet és zavarodottságot áldpozataim szemében, és látom formálódni a félelem és szenvedés ráncait a szüleik arcán. Látom, ahogy szégyenlik miattam a gyermeküket, és látom sikertelen kísérleteiket, hogy elrejtsék őt és engem a világ elől. Látom a könnyeket, amiket a szülők sírnak, és érzem gyermekeik könnyeit. Az autizmus vagyok. Bánat jár nyomomban

Az autizmus vagyok. Mindent elveszek, és cserébe semmi mást nem adok, csak zavarodottságot, és iszonyt. Elveszem a beszédet és a tanulást. Elveszem a szocializációt és a megértést. Elveszem a "hétköznapi értelmet", és, ha lehetőségem van rá, hogy viruljak, mindent elveszek a fizikai léten kívül. Amit meghagyok, gyakran rosszabb a halálnál.

Az autizmus vagyok. Semmitől sem félek, csak a bátorságtól, amiből, szerencsémre, igen kevéssel találkozom. Azoktól félek, akik ellenállnak nekem, és küzdeni próbálnak ellenem, és harcukba másokat is bevonnak. Azoktól félek, akik biztonságosabbá és könnyebbé próbálják tenni áldozataim és családjuk életét. Azoktól félek, akik előre próbálnak menni, függetlenül az én jelenlétemtől. Félek attól a naptól, amikor eltűnök a Földről. Bár mostanság nincs túl sok félnivalóm. Nincs félelemre okom. Az autizmus vagyok, és fogadok, hogy ismersz engem, vagy tudsz rólam. Ha mégsem, akkor esetleg hamarosan találkozunk. Egyre gyorsabban haladok előre, sokkal gyorsabban, mint valaha is tettem. Új és új gyerekeket keresek állandóan. Újabb gyerekeket keresek, akiket elfogyaszthatok, és új életeket, amiket lerombolhatok. Rettegek attól a naptól, amikor fitymálóan, vagy még rosszabb: megértően fognak rám nézni. Attól a naptól kezdve fogok haldokolni. De addig is biztonságban vagyok, szabadon portyázhatok tovább. Szabadon okozhatok kínt és szenvedést, amit olyan jól csinálok! Küldetésben vagyok, és sok tennivalóm van még, és szerencsémre, még senki sem állított meg.


Hello. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem: autizmus. Talán már ismer, vagy talán már hallott rólam, vagy ha nem, hát hamarosan találkozhatunk...

Kedves Hölgyem, Uram!

nevem Omri Lior Hodiya Fiman. Többnyire csak egérnek hívnak. 25 éves vagyok, és autizmmussal élek. Képes vagyok munkát végezni, számítógépen dolgozni. Egész jól írok. Amit nem tudok: jól beszélni. Kevés kivételtől eltekintve a szavak a fejemben rekednek, és nem jönnek ki. Gyakran vanak leolvadásaim, és sokszor kell sisakot viselnem, hogy védjem a fejemet. Van két támogatóm, akik segítenek, de sokat nem tudnak tenni értem. Olyan sok minden van, amit tudok, hogy szükségem van rá és mégsincs elképzelésem sem róla, hogyan is kezdjem el. Amit viszont tudok, az, hogy minden 166 gyerekből 1 autizmus disorder spectrummal él. Ha minden 166 gyerekből egy hibás végtaggal, vagy szellemi fogyatékkal születne, valamit tenni kellene. Ha minden 166 Texasban született gyermekből egy defectusokkal születne, valamit tenni kellene. Ha minden 166 emberből egy mérgezésben halna meg, a terméket harsonázva vonnák be a piacról. De semmi nem történik az autizmus ellen. Soha nem fogok olyan életet élni, mint mások. Képes vagyok olyan dolgokra, amikre más autisták nem képesek. Nem vagyok képes olyan dolgokra, amikre mások képesek. A cukorbetegséggel, vagy az asztmával ellentétben (melyek szintén nem láthatók szabad szemmel), az autizmus mindenkit nagyon különbözőféleképpen érint, de mindannyiunkat sújt. Az autizmus rengeteg olyan dolgot elrabolt tőlem, amit szerettem volna. Mennyinek kell még társadalmunk jövőjéből elveszine, hogy komolyan vegyük az autizmust? Mi, az autizmussal élők, válaszra várunk. 5 éve minden 500 gyerekből egy volt autista. Két éve az arány 1 volt a 250-hez. Ma 1 a 125-hoz. Ketyeg az óra. Melyik lesz a varázslatos statisztika?

Mi az a szám, ami észre téríti a világot? Mi az a szám, ami alapokat fog teremteni a kutatásra, a terápiára és a sürgősségi ellátásra az autizmussall kapcsolatban? Tud valaki válaszolni, vagy meg kell várnunk, míg gyerekek százezrei születnek autizmussal? Várjuk a választ.


</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD class=modbottom colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE>

Jó reggelt, vidám napot kívánok mindnyájatoknak.
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Állatkísérletek alapján úgy tűnik, hogy a születéskor hiányzó oxigén hozzájárulhat az autizmus kialakulásához.
Erre a következtetésre jutottak kaliforniai kutatók patkányokon végzett kísérletek nyomán.
Elméletüket nehéz vagy inkább lehetetlen lenne embereknél is igazolni, ezért bizonytalan, hogy eredményeiket használják-e majd a humán gyógyászatban.
Ugyanakkor a kutatás utat nyithat ahhoz, hogy az autizmust ne csupán genetikai okokkal, hanem más tényezőkkel is megpróbálják magyarázni.

Jóéjszakát, szép álmokat, kellemes pihenés kívánok mindnyájatoknak!
Nagyon sok szeretettel Erzsi.kiss

Jóreggelt, legyen vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Üzenet haza

Video- Elmondja: Herold Janka

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek,
és nincs ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska is rágja le vetését,
ha vakond túrja is gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend,
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa,
s a vérző csonkból virradó tavaszra,
Újra erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt…
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad…

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedéknek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szentelt vízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum Istentől való,
és IstentőI való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…

És üzenem volt barátaimnak,
kik megtagadják ma nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is barátjok leszek,
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak, és megyünk,
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad…

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak,
hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz, és annak
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fenn a magas ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok,
s a víz szalad, és csak a kő marad,
a kő marad…

Maradnak az igazak és jók,
a tiszták és békességesek,
erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztják már fönn az égben a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat,
mert elfut a víz, és csak a kő marad,
de a kő marad.

Jó éjszakát, szép álmokat kívánok néktek!Sok szeretettel Erzsi.kiss



Reményik Sándor:
Kegyelem<O</O
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal ?
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor magától megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat hasztalanul ostromolták. <O</O
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. <O</O
Akkor magától szűnik a vihar,
Akkor magától minden elcsitul,
Akkor magától éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától friss gyümölcs terem
Ez a magától: ez a Kegyelem.
<?xml:namespace prefix = v /><v:shape id=OwnPicture style="WIDTH: 95.25pt; HEIGHT: 150pt" o:spid="_x0000_i1025" alt="" type="#_x0000_t75"><v:imagedata o:href="http://mindenkilapja.hu/users/ekpafat/ownpicture.jpg?1457787588" src="file:///C:\DOCUME~1\LLEKSN~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.jpg"></v:imagedata></v:shape>

Jóreggelt, legyen szép, és vidám napotok!
Sok szeretettel Erzsi.kiss

Kellemes nyári délutánt kívánok mindenkinek.
Sok szeretettel Erzsi.kiss

http://www.agent.ai/?folderID=167&articleID=2116&ctag=&iid=

Tévhitek és félelem. Az autizmus misztériuma.

Kedves Szerző, író, idéző.

Azért válaszolok erre a hosszú szövegre mert sajnos nem teljesen világos nekem sem a cél sem a forrása a szövegnek. A helyett, hogy az autizmus megértését és elfogadását segítenénk elő még inkább ijesztgetünk és elidegenítjük az embereket az autistáktól. E szöveg pedig teszi mindezt a probléma megértésének teljes hiányában.

Ez a szemlélet amelyet ez az írás kifejt, tökéletesen mellőzi például azt, hogy az autizmus nem egy darab "betegség" jól körülhatárolható szimptómákkal, hanem szimptómák összessége melyek minden autista emberben különféleképpen jelenődik meg. Szaknyelven az autizmus "spectrum" amelynek két végén a két legszélsőségesebb helyzettel. ("esőembertől" a majdhogynem tökéletesen funkcionálóig)
Az a megfogalmazás, hogy az autizmus elrabolja a családok életét olyan mintha azt mondanánk, hogy a vak vagy fogyatékos gyerekek családjai eleve boldogtalanságra vannak ítélve. Ami persze tudjuk, hogy nem igaz. Az igaz, hogy mint minden betegség megnehezíti a családok és az egyén életét is. De babonás félelmeket ébreszteni vele szemben nem oldja meg a problémát sőt!!Ez a szöveg babonás, tévhitekkel teli és mellőzi azt a hozzáállást amire az autozmus spektrumán lévő személyeknek szükségük van.

dreamaya said:

<TABLE class=module cellSpacing=0 cellPadding=0 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=modbody><TABLE cellSpacing=0 cellPadding=4 width="100%" border=0><TBODY><TR><TD class=modbody>A nevem : AUTIZMUS

Talán már ismer engem, vagy hallott rólam. Egy körülmény vagyok, egy "rendellenesség",
ami igen sok embert érint. Ott és akkor támadok, ahol, és amikor csak nekem tetszik. Nem úgy, mint a Down Szindróma, vagy más születési "rendellenességek", én nem hagyok semmilyen jelet azokon, akiket megtámadok. Igazából büszke is vagyok arra a képességemre, hogy úgy vagyok képes behatolni egy gyermek életébe, hogy megejtően szépnek hagyom meg. Sokan még csak észre sem veszik, hogy ott vagyok. A gyermeküket hibáztatják azért, amit én csináltatok vele. Az autizmus vagyok, és azt teszem, ami nekem tetszik.

Az autizmus vagyok. Megtámadok fiúkat és lányokat is. Megtámadok csecsemőket és kisgyermekeket, Legjobb áldozataimat a 2 éves körüli korúak között találom, de bármilyen gyermek megfelel. Szeretem e gyerekeket, és ők mindig az igazi áldozatok, bár a gyerekek családjaiból más áldozatokat is szedek. Ez olyan, mint amikor egyet fizet, kettőt kap. Egy gyermekre hatok, és "megfertőzöm" az egész családot.

Az autizmus vagyok. Megtámadok szegényt és gazdagot egyaránt. A gazdagok taníttatással és terápiákkal küzdenek ellenem. A szegények elzárják a gyermekeiket, és nem tesznek ellenem erőfeszítéseket. Könnyebben vagyok képes legyőzni a szegény gyerekeket, mint a gazdagokat, de bárhol gyökeret tudok verni.

Az autizmus vagyok. Az a rendellenesség vagyok, ami az egyenlő lehetőségeket teszi tönkre. Egyformán megtámadok fehéreket, feketéket, mexikóiakat és ukránokat, oroszokat, lengyeleket, szlávokat japánokat, koreaikakat és finneket. Valójában bárhol a Földön lecsaphatok. Számomra nincsenek földrajzi korlátok.

Az autizmus vagyok. Nem teszek különbséget vallási alapon sem. Megtámadok zsidót és keresztényt, muszlimot, buddhistát, ateistát és agnosztikust egyformán. Nem törődöm egy ember vallásával, vagy hogy miben hisz. Amikor lecsapok, minderre úgyis elég kevés ideje marad. Amikor rámtalálnak, mindent megkérdőjeleznek, amiben addig hittek, úgyhogy miért kellene csak egy csoporttal foglalkoznom? A bolygó minden vallása követői között vannak, akik hatásom alatt állnak.

Én vagyok az autizmus, és erős vagyok, és minden évvel, minden hónappal és nappal, minden perccel és másodperccel egyre erősebb leszek. Izgat ugyan az a pénz, amit az ellenem folytatott küzdelembe, valamint a hatalmamba kerített gyermekek megsegítésébe be lehetne fektetni, de eddig kevés félnivalóm akadt. Egy-két ország, mint Kuwait egész szép összeget költenek arra, hogy segítsék azokat, akiket célba vettem, mások, mint az Egyesült Államok, inkább olyan nevetséges dolgokra költenek pénzt, mint hogy megszámolják, hány amerikai indián gyakorolja a voodoo*t, ahelyett, hogy ellenem harcolnának. Ilyen légkörben, ami most itt van, virulok, és olyan pusztítást és roncsolást végzet, amilyet csak akarok. Ilyen helyeken jókedvűen dörzsölöm a tenyeremet azoknak a gondoknak a láttán, amiket a gyerekeknek, családjuknak és végső soron az egész társadalomnak okozok.

Az autizmus vagyok. Amikor jövök, azért jövök, hogy végleg ott maradjak. Elveszem a családok álmait és reményeit, és élvezettel taposom le őket. Látom a félelmet és zavarodottságot áldpozataim szemében, és látom formálódni a félelem és szenvedés ráncait a szüleik arcán. Látom, ahogy szégyenlik miattam a gyermeküket, és látom sikertelen kísérleteiket, hogy elrejtsék őt és engem a világ elől. Látom a könnyeket, amiket a szülők sírnak, és érzem gyermekeik könnyeit. Az autizmus vagyok. Bánat jár nyomomban

Az autizmus vagyok. Mindent elveszek, és cserébe semmi mást nem adok, csak zavarodottságot, és iszonyt. Elveszem a beszédet és a tanulást. Elveszem a szocializációt és a megértést. Elveszem a "hétköznapi értelmet", és, ha lehetőségem van rá, hogy viruljak, mindent elveszek a fizikai léten kívül. Amit meghagyok, gyakran rosszabb a halálnál.

Az autizmus vagyok. Semmitől sem félek, csak a bátorságtól, amiből, szerencsémre, igen kevéssel találkozom. Azoktól félek, akik ellenállnak nekem, és küzdeni próbálnak ellenem, és harcukba másokat is bevonnak. Azoktól félek, akik biztonságosabbá és könnyebbé próbálják tenni áldozataim és családjuk életét. Azoktól félek, akik előre próbálnak menni, függetlenül az én jelenlétemtől. Félek attól a naptól, amikor eltűnök a Földről. Bár mostanság nincs túl sok félnivalóm. Nincs félelemre okom. Az autizmus vagyok, és fogadok, hogy ismersz engem, vagy tudsz rólam. Ha mégsem, akkor esetleg hamarosan találkozunk. Egyre gyorsabban haladok előre, sokkal gyorsabban, mint valaha is tettem. Új és új gyerekeket keresek állandóan. Újabb gyerekeket keresek, akiket elfogyaszthatok, és új életeket, amiket lerombolhatok. Rettegek attól a naptól, amikor fitymálóan, vagy még rosszabb: megértően fognak rám nézni. Attól a naptól kezdve fogok haldokolni. De addig is biztonságban vagyok, szabadon portyázhatok tovább. Szabadon okozhatok kínt és szenvedést, amit olyan jól csinálok! Küldetésben vagyok, és sok tennivalóm van még, és szerencsémre, még senki sem állított meg.


Hello. Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem: autizmus. Talán már ismer, vagy talán már hallott rólam, vagy ha nem, hát hamarosan találkozhatunk...

Kedves Hölgyem, Uram!

nevem Omri Lior Hodiya Fiman. Többnyire csak egérnek hívnak. 25 éves vagyok, és autizmmussal élek. Képes vagyok munkát végezni, számítógépen dolgozni. Egész jól írok. Amit nem tudok: jól beszélni. Kevés kivételtől eltekintve a szavak a fejemben rekednek, és nem jönnek ki. Gyakran vanak leolvadásaim, és sokszor kell sisakot viselnem, hogy védjem a fejemet. Van két támogatóm, akik segítenek, de sokat nem tudnak tenni értem. Olyan sok minden van, amit tudok, hogy szükségem van rá és mégsincs elképzelésem sem róla, hogyan is kezdjem el. Amit viszont tudok, az, hogy minden 166 gyerekből 1 autizmus disorder spectrummal él. Ha minden 166 gyerekből egy hibás végtaggal, vagy szellemi fogyatékkal születne, valamit tenni kellene. Ha minden 166 Texasban született gyermekből egy defectusokkal születne, valamit tenni kellene. Ha minden 166 emberből egy mérgezésben halna meg, a terméket harsonázva vonnák be a piacról. De semmi nem történik az autizmus ellen. Soha nem fogok olyan életet élni, mint mások. Képes vagyok olyan dolgokra, amikre más autisták nem képesek. Nem vagyok képes olyan dolgokra, amikre mások képesek. A cukorbetegséggel, vagy az asztmával ellentétben (melyek szintén nem láthatók szabad szemmel), az autizmus mindenkit nagyon különbözőféleképpen érint, de mindannyiunkat sújt. Az autizmus rengeteg olyan dolgot elrabolt tőlem, amit szerettem volna. Mennyinek kell még társadalmunk jövőjéből elveszine, hogy komolyan vegyük az autizmust? Mi, az autizmussal élők, válaszra várunk. 5 éve minden 500 gyerekből egy volt autista. Két éve az arány 1 volt a 250-hez. Ma 1 a 125-hoz. Ketyeg az óra. Melyik lesz a varázslatos statisztika?

Mi az a szám, ami észre téríti a világot? Mi az a szám, ami alapokat fog teremteni a kutatásra, a terápiára és a sürgősségi ellátásra az autizmussall kapcsolatban? Tud valaki válaszolni, vagy meg kell várnunk, míg gyerekek százezrei születnek autizmussal? Várjuk a választ.




</TD></TR></TBODY></TABLE></TD></TR><TR><TD class=modbottom colSpan=3></TD></TR></TBODY></TABLE>

Click to expand...

Szia dreamaya,

Ez az írás nem símogat nem cirógat , teszi a dolgát. Felhívja a figyelmet az autizmus nehézségeire és arra hogy mennyi minden tennivaló szükséges ennek a betegség legyőzéséhez vagy megelőzéséhez.

Jóéjszakát, szép álmokat, aludjatok jól.
Sok szeretettel Erzsi.kiss