Üdvözletem!
Kicsit félve teszem fel a kérdésem (elolvasva pár előző hozzászólást). De azért felteszem, mert kíváncsi vagyok a válaszokra.
Azt már most szeretném kijelenteni, hogy nem segítséget kérek!
Tehát az első kérdésem az, hogy a körülményeket ismerve (bevándorlókkal, "menekültekkel" kapcsolatos problémákat és a szigorítások lehetőségét ismerve) van-e reális lehetőség a kiköltözésre és a kinti életre. Reális alatt azt értem, hogy az ottani letelepedésért, munkáért nem kell a pokol hét bugyrát is megjárni. Mert nyilván nehéz, az nem kérdés. (természetesen semmiféle segélyt nem szeretnénk igénybe venni, akkor se ha esetleg valamilyen okból kifolyólag járna, élni, dolgozni ahogy azt a lehetőségek engedik) De, hogy a bevándorlással kapcsolatos szigorítások mennyiben fogják vajon érinteni a tisztességesen letelepedni vágyókat? Vagy ezek majd csak a menekült státuszt kérőkre vonatkoznak majd?
A második kérdésem pedig, hogy megéri-e mindez? Itt szintén arra gondolok, hogy az utóbbi idők menekültként kikerült magyarok problémái miatt nem-e néznek ránk rossz szemmel a helyiek? Be lehet illeszkedni attól még, hogy (eredetileg) külföldi az ember?
Ennyi lenne a lényeg, a többi már csak maszlag.
Én és a párom már évek óta gondolkodunk a külföldi életen. Még mindig csak elgondolás szintjén van a dolog. Ezért is kérdek csak véleményeket / ötleteket, segítséget nem, hiszen még nem döntöttük el. Ami miatt Kanada partjaira sodródnánk az azon egyszerű okból adódik, hogy találtam egy nekem nagyon tetsző kis várost. Legalábbis a neten található infók, beszámolók, képek / videók stb alapján nagyon szimpatikus. Továbbá nagy vonalakban rákeresve akad munkalehetőség is.
Persze mi itthon is megélünk. Mindketten dolgozunk. Közép- felsőfokú végzettséggel. Van egy kis lakásunk, autónk. Tehát ha tényleges kiutazásra kerülne sor lenne alaptőkénk. De természetesen majd csak 2-3 év múlva tervezzük költözést. Addig kell az idő a felkészülésre, információ szerzés, tervezés, tanulás stb... Nem ész nélkül és nem a semmibe akarunk kimenni. Viszont itthon nem látjuk a jövőt. Nincs lehetőség a fejlődésre, a továbblépésre valamint az itthoni életszínvonal is inkább csökken, mint nő.
Feltettük magunknak a kérdést, hogy akarunk-e tovább itthon - már elnézést "sz...ré-h...gyé" - dolgozni, hogy még ebből is csak meg-megélhessünk. Plusz a mindennapi stressz az emberek mentalitása is kezd egészségtelen mértéket ölteni.
Döntésünket nagyban befolyásolja majd az itt elhangzott vélemények, meglátások, melyeket előre is köszönünk.
Köszönettel:
H. Dániel
Kicsit félve teszem fel a kérdésem (elolvasva pár előző hozzászólást). De azért felteszem, mert kíváncsi vagyok a válaszokra.
Azt már most szeretném kijelenteni, hogy nem segítséget kérek!
Tehát az első kérdésem az, hogy a körülményeket ismerve (bevándorlókkal, "menekültekkel" kapcsolatos problémákat és a szigorítások lehetőségét ismerve) van-e reális lehetőség a kiköltözésre és a kinti életre. Reális alatt azt értem, hogy az ottani letelepedésért, munkáért nem kell a pokol hét bugyrát is megjárni. Mert nyilván nehéz, az nem kérdés. (természetesen semmiféle segélyt nem szeretnénk igénybe venni, akkor se ha esetleg valamilyen okból kifolyólag járna, élni, dolgozni ahogy azt a lehetőségek engedik) De, hogy a bevándorlással kapcsolatos szigorítások mennyiben fogják vajon érinteni a tisztességesen letelepedni vágyókat? Vagy ezek majd csak a menekült státuszt kérőkre vonatkoznak majd?
A második kérdésem pedig, hogy megéri-e mindez? Itt szintén arra gondolok, hogy az utóbbi idők menekültként kikerült magyarok problémái miatt nem-e néznek ránk rossz szemmel a helyiek? Be lehet illeszkedni attól még, hogy (eredetileg) külföldi az ember?
Ennyi lenne a lényeg, a többi már csak maszlag.
Én és a párom már évek óta gondolkodunk a külföldi életen. Még mindig csak elgondolás szintjén van a dolog. Ezért is kérdek csak véleményeket / ötleteket, segítséget nem, hiszen még nem döntöttük el. Ami miatt Kanada partjaira sodródnánk az azon egyszerű okból adódik, hogy találtam egy nekem nagyon tetsző kis várost. Legalábbis a neten található infók, beszámolók, képek / videók stb alapján nagyon szimpatikus. Továbbá nagy vonalakban rákeresve akad munkalehetőség is.
Persze mi itthon is megélünk. Mindketten dolgozunk. Közép- felsőfokú végzettséggel. Van egy kis lakásunk, autónk. Tehát ha tényleges kiutazásra kerülne sor lenne alaptőkénk. De természetesen majd csak 2-3 év múlva tervezzük költözést. Addig kell az idő a felkészülésre, információ szerzés, tervezés, tanulás stb... Nem ész nélkül és nem a semmibe akarunk kimenni. Viszont itthon nem látjuk a jövőt. Nincs lehetőség a fejlődésre, a továbblépésre valamint az itthoni életszínvonal is inkább csökken, mint nő.
Feltettük magunknak a kérdést, hogy akarunk-e tovább itthon - már elnézést "sz...ré-h...gyé" - dolgozni, hogy még ebből is csak meg-megélhessünk. Plusz a mindennapi stressz az emberek mentalitása is kezd egészségtelen mértéket ölteni.
Döntésünket nagyban befolyásolja majd az itt elhangzott vélemények, meglátások, melyeket előre is köszönünk.
Köszönettel:
H. Dániel
