Ahogyan olvasgatlak benneteket, tényleg kevesen vannak köztünk olyanok, akiknél egy határozott pillanattal kezdődött, ami később is jól beazonosíthatóan elkülönül az élet "rendes" történéseitől. Lehet, hogy tévedek, eddig úgy látom, a nagyrahivatottak, a tanítók azok, akiknél határozottan kezdődik az elhivatás. A saját útjukon járó lelkek, amilyen én is vagyok, valahogyan úgy jönnek rá, hogy szinte észre sem veszik. Mint a kiránduláson, a sík terep eleinte csak kicsit emelkedik, észre sem vehető, azután egyszercsak a hegyoldalban találja magát az ember.
A "saját útjukon járó lelkek", kik értik egymás "kirándulását".
Sok kiss b.p.-nek!
Monica, a Kiránduló Csoport Tagja.