szia igen ch szünet volt! köszikehihihikiss Szeveasz Tibi!
Tegnap CH szünet volt,de most potolom a tegnapot!
Szia!
szia igen ch szünet volt! köszikehihihikiss Szeveasz Tibi!
Tegnap CH szünet volt,de most potolom a tegnapot!
Szia!
Nagyon figyelmesen olvastam torteneted,felnezek Rad.Engem csaladi problemak sodortak erre az utra,es meg nagyon az elejen jarok,de igyekszem minel tobbet tanulni,atelni.Nekem is volt tobbszori elmenyem a szellemvilaggal ,igy a ketelkedo enembol mas ember lett.Hiszem,hogy segitoink allandoan velunk vannak,nagyon jo a belso hangom,csak nem mindig hallgatok ra.Reikis is vagyok,igaz meg csak az 1. es 2. fokozattal rendelkezem,de megvaltoztatta az eletemet.Ennyit roviden magamrol.<META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 10" name=Generator><META content="Microsoft Word 10" name=Originator><LINK href="file:///F:%5CDOCUME%7E1%5CKARSAY%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </STYLE><META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 10" name=Generator><META content="Microsoft Word 10" name=Originator><LINK href="file:///F:%5CDOCUME%7E1%5CKARSAY%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </STYLE> Magamról egy pár szóval röviden .<O></O>
Karsay Istvánnak hivnak,1958 évében február 16.-án születtem a Vízöntő<O></O>
jegyében. Szüleim nem voltak semmilyen vallásnak hivői, teljesen materialista<O></O>
nevelésben részesültem. Istenről az elképzelésem 36 éves koromig csak annyi volt,<O></O>
hogy valahol szerintem valami van.<O></O>
1980-ban , a régi rendszer idején egy külső emberektől elzárt pártüdülőben<O></O>
ellenőriztem a biztonsági rendszert. Éjszakára ottmaradtam az üdülőben<O></O>
egyedül, kihasználtam az alkalmat, élveztem a " gazdagok " életét. Enyém<O></O>
volt az egész üdülő, egyedül tartózkodtam benne. Úszkáltam a medencében, <O></O>
majd egy kis pihenés után a másik feléről ugrottam egy fejest. Kiderült ,hogy <O></O>
a medence lejtős volt és ott ahol én ugortam csak térdig ért a víz.<O></O>
Abban a pillanatban mikor beugrottam bevertem a fejem és elájultam.<O></O>
Nem tudom mennyi idő telt el, de az üdülő medencétől távol eső részén<O></O>
tértem magamhoz hányingerrel küszködve az agyrázkódástól. <O></O>
Hogy mikor és hogy kerültem oda, az a mai napig rejtély a számomra,<O></O>
mert az épületben én voltam egyedül.<O></O>
Talán egy általam ismeretlen erő mentett meg? Magamban a mai napig is<O></O>
hálával tartozom neki ,ha Ő mentett meg.
<O></O> <O></O>
<O> </O>
1989-ben történt egy motorbalesetem. Főútvonalon nagy sebességgel <O></O>
haladtam ,mikor keresztben elém hajtott egy kisteherautó. Tejes erővel<O></O>
belefejeltem, a motorom összetört , én elvesztettem az eszméletemet.<O></O>
Lázálmomban mintha felülről láttam volna magam és minden kísérletet<O></O>
az élesztgetésemre, utána csak arra emlékeztem ,hogy a mentőautóban fekszem<O></O>
a hordágyon. Mire a kórházba értem teljesen visszatért az öntudatom a<O></O>
mentősök meglepetésére, a saját lábamon szálltam ki, egy gyors orvosi<O></O>
vizsgálat után a saját felelősségemre kijöttem a kórházból, igaz zúgó<O></O>
fejjel. Annyira gyors volt és hihetetlen a javulásom ,hogy az orvosok az<O></O>
alapvető vizsgálatokat is elfelejtették rajtam elvégezni. Így utólag <O></O>
derült ki egy röntgenfelvételen ,hogy lábon kihordtam egy álkapocs repedést.<O></O>
A baleset nagyságára jellemző, hogy a motorom értéke akkor 180.000.-Ft volt,<O></O>
a javítás 120.000.-Ft-ba került. A baleset azért volt fontos a számomra, mert az<O></O>
egész utólag nézve olyan volt ,mintha egy védelem alatt álltam volna és nem az <O></O>
volt a feladatom ,hogy a helyszínen meghaljak. Megtérésem és ezoterikus tanulásaim , taníttatásaim között volt kb. 1996-ban egy álmom, melyben a balesetemet<O></O>
„levetítették” , teljesen átéltem újra ,mintha egy moziban ültem volna. Láttam<O></O>
magam végig ,hogy mi történt ütközéskor, előtte közvetlenül és utána. <O></O>
Annyira fontos volt számomra ez az álom mozi ,hogy felhívtam azt a barátom<O></O>
aki mögöttem jött lemaradva motorjával és végignézte balesetem minden<O></O>
részletét. Rákérdeztem azokra a mozzanatokra amit én nem láthattam mert<O></O>
velem történt és csak külső szemlélő vehette észre és kiderült ,hogy minden egyezett<O></O>
a nekem vetített mozival. <O></O>
Azt hiszem ettől a pillanattól kezdve kezdtem komolyabban odafigyelni az álmaimra.
<META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 10" name=Generator><META content="Microsoft Word 10" name=Originator><LINK href="file:///F:%5CDOCUME%7E1%5CKARSAY%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} h1 {mso-style-next:Normál; margin-top:0cm; margin-right:25.2pt; margin-bottom:0cm; margin-left:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; page-break-after:avoid; mso-outline-level:1; font-size:12.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-font-kerning:0pt; font-weight:normal; font-style:italic; mso-bidi-font-style:normal;} h2 {mso-style-next:Normál; margin-top:0cm; margin-right:25.2pt; margin-bottom:0cm; margin-left:28.4pt; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; page-break-after:avoid; mso-outline-level:2; tab-stops:15.0cm; font-size:12.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; font-weight:normal; font-style:italic; mso-bidi-font-style:normal;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </STYLE>1994-es év augusztusában történt valami, ami megváltoztatta az életem.<O></O>
Előzményként csak annyit ,hogy feleségem megmagyarázhatatlan okból (?)<O></O>
hirtelen beteg lett. Orvostól orvosig vittem , de sehol sem állapítottak meg<O></O>
semmilyen elváltozást ,betegségre utaló okot. Ez az egész betegség rövid<O></O>
lefolyású volt, egy hónap alatt fogyott 10 kilót és egyre rosszabbul lett.<O></O>
Aznap reggel ,mikor a legszebb dolog történt velem az életemben<O></O>
Mosonmagyaróváron volt dolgom, reggel lementem autóval, de túl korán<O></O>
értem le, még volt másfél órám a munkám kezdetéig.<O></O>
Leparkoltam az autóval a főutcán, elhatároztam ,hogy kávézással eltöltöm<O></O>
a hátralévő időt. Valami belső kényszernél fogva az út mellett álló templom felé<O></O>
vettem lépteimet és bementem a templomba. Egyedül voltam teljesen.<O></O>
Csodálatos csend vett körül. Belső érzéstől vezérelve egy gyertyát gyújtottam<O></O>
az előkészített mécsesekből és elkezdtem imádkozni feleségem gyógyulásáért,<O></O>
életemben először teljes szívemből és teljes odaadással. Megkértem hangosan<O></O>
az általam elképzelt Istent ,hogy segítsen nekem, ha nem tud segíteni akkor<O></O>
azt is elfogadom, de ha tudja ezt tudassa velem. Ekkor megszólalt bennem <O></O>
egy belső hang és közölte ,hogy a feleségem meg fog gyógyulni, semmi baja<O></O>
nem fog történni . Átjárt egy különleges érzés, amit eddig még nem ismertem.<O></O>
Egy kicsit még hallgattam a csöndet és kimentem a templomból. <O></O>
Teljesen az átélt élmény hatása alatt voltam, s mikor leléptem a járdáról <O></O>
az úttestre egy pillanatra megállt az idő. Átjárta a testem egy<O></O>
leírhatatlan ,megfoghatatlan csodálatos érzés, elfogott egy remegés.<O></O>
Olyan volt az egész , mintha nem a másodperc töredékéig ,hanem percekig<O></O>
tartott volna. Közben leléptem az úttestről, leért a lábam a talajra és én<O></O>
eközben a lépés közben megéreztem Isten erejét, csodálatos hatalmát.<O></O>
Átjárt egy csodálatos szeretet érzés, ami azóta is végigkíséri életem.<O></O>
<O></O>
<O> </O>
<O> </O>
<O> </O>
<O> </O>
Az élmény után felhívtam a feleségem rádiótelefonon, de még sírtam a telefonban<O></O>
az élmény hatása alatt. Elmeséltem neki ,hogy azt tudatta velem egy hang, hogy <O></O>
nem történik vele semmi baj ,meg fog gyógyulni. <O></O>
A történet végéhez hozzátartozik, hogy feleségemnek három nap múlva<O></O>
megszűnt a betegsége teljesen, az orvosok sem tudják ezt megmagyarázni,<O></O>
mivel betegségére még diagnózist sem tudtak felállítani.<O></O>
Utólag sokat gondolkoztam a történteken és rájöttem, hogy ez a betegség<O></O>
nem lehetett véletlen ,valamilyen felhívó figyelmeztetés volt a számomra.
<META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 10" name=Generator><META content="Microsoft Word 10" name=Originator><LINK href="file:///F:%5CDOCUME%7E1%5CKARSAY%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.MsoBlockText, li.MsoBlockText, div.MsoBlockText {margin-top:0cm; margin-right:25.2pt; margin-bottom:0cm; margin-left:28.4pt; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; tab-stops:15.0cm; font-size:12.0pt; mso-bidi-font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; font-style:italic; mso-bidi-font-style:normal;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </STYLE>Volt három hetem 1997-ben ,mikor érdekes jelenségek történtek körülöttem.<O></O>
Abban az időben fejeztem be Steiner egyik könyvét és elkezdtem olvasni<O></O>
Greber írásait a szellemvilágról. Egyedül feküdtem a szobában , valaki<O></O>
erősen megfogta a lábam és meghúzta. Nagyon megijedtem akkor.<O></O>
Következő alkalommal, kb. két hét múlva belefújt valaki a fülembe és<O></O>
megpöckölte. Egy hét múlva , feküdtem az ágyon és a feleségem meg-<O></O>
simogatta a hátamat. Kedvesen hátrafordultam és kiderült ,hogy be van<O></O>
zárva a szoba ajtó és egyedül vagyok a szobában.<O></O>
Ebben az időben furcsa zörejek voltak a szobában, éjszaka sokszor arra az<O></O>
érzésre ébredtem fel ,hogy van valaki körülöttem. Tanulmányaim során<O></O>
olvastam ,hogy a szellemeket el lehet küldeni. Hangosan elküldtem Őket,<O></O>
meditáltam és gyertyát gyújtottam. Nem foglalkoztam a zörejekkel,<O></O>
egyre kevesebbet jelentkeztek. Volt olyan alkalom ,hogy éppen elaludtam,<O></O>
a hátam mögött hangosan recsegett a parketta és még különböző zajok<O></O>
hallatszottak az éjszaka sötétjében. . <O></O>
<O> </O>
Félig alvás közben hátraszóltam ,hogy:<O></O>
" jól van fiúk ,hagyjatok már aludni mert fáradt vagyok ! " és erre csönd lett <O></O>
a szobában. Úgy vettem észre ,hogy miután nem érdekelt a jelenlétük,<O></O>
békén hagytak.<O></O>
.<O></O>
<O> </O>
Két alkalommal volt vizuális élményem. Vidéken történt a családi házunkban.<O></O>
Éjszaka kimentem a mellékhelyiségbe, egy hosszú folyosó végére. Az ajtót nyitva<O></O>
hagytam az udvarról beszűrődő fény miatt. A folyosó végén egy alak bontakozott<O></O>
ki előttem. Az arcát nem lehetett kivenni, csak a fekete, emberi alakkal össze nem<O></O>
téveszthető formáját. Egy picit néztem ,meggyőződtem ,hogy nem hallucinálok<O></O>
és odamentem. Mire a folyosó felére értem az alak eltűnt.<O></O>
Erre az esetre rá egy hónappal egyedül voltam a házban. <O></O>
Éjszaka felkerestem a mellékhelyiséget és visszafelé látom ,hogy a zárt udvaron három<O></O>
alak áll összebújva egymás mellett. Sötét köpenyszerű ruha volt rajtuk és<O></O>
a szemeikkel szinte szuggerálva engem néztek. Megbabonázva néztem őket és <O></O>
éreztem a tekintettükből ,hogy nem kell félnem . Egy percig néztem Őket<O></O>
mozdulatlanul, nagyon álmos voltam, valahogy biztonságban éreztem magam<O></O>
tőlük a melegséget sugárzó tekintetük miatt, visszamentem az ágyamba aludni és<O></O>
háborítatlanul végigaludtam az éjszakát.<O></O>
Azóta ,alvás előtt ,mikor lefekszem és imádkozom, minden esetben védelmet kérek éjszakára, hogy nem zavarja senki az éjszakai nyugalmam.<O></O>
<O> </O>
<META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 10" name=Generator><META content="Microsoft Word 10" name=Originator><LINK href="file:///F:%5CDOCUME%7E1%5CKARSAY%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </STYLE>Szellemidézéssel nem akartam foglalkozni. Szinte belecsöppentem. Olvastam <O></O>
egy pár cikket a témáról, láttam videó kazettát, részemről ennyivel betudtam<O></O>
az egészet, úgy voltam vele, mindenki maradjon a saját dimenziójában ahol<O></O>
dolga van.<O></O>
Az előzményhez tartozik , hogy édesapám egy balesetben 1997.szeptember 4.-én<O></O>
meghalt. Foglalkoztam a gondolattal, hogy elmegyek egy szellemidézőhöz ,hogy<O></O>
beszéljek apámmal ,mert Ő végig elvetette a túlvilág gondolatát, de rájöttem ,hogy<O></O>
ezek után túl morbid ötlet lenne megkérdezni tőle ,hogy szerinte van-e élet<O></O>
a halál után ?!.<O></O>
1998.márciúsában egy természetgyógyász barátomnál jártam ,ahol valahogy<O></O>
véletlenül szóba jött apám és megemlítette ,hogy van nála véletlenül egy <O></O>
halott-látó barátja, próbáljak meg kapcsolatba lépni apámmal. Nagyon <O></O>
váratlanul ért a lehetőség ,de elfogadtam. Leültünk beszélgetni, és erősen<O></O>
apámra gondoltam és meghívtuk. Egy perces erős koncentrálás után a <O></O>
szellemidéző médium szinte apám hangján, teljesen apám hanghordozásában <O></O>
elkezdett velem beszélgetni. Szinte megdermedtem a hatástól <O></O>
Olyan keresztkérdéseket tettem fel a médiumnak, amit rajtam kívül csak<O></O>
az édesapám tudhatott. A médium engem nem ismert, akkor találkoztunk<O></O>
életünkben először. Apámmal kb. 10 percet beszélgettem , utána elbúcsúzott<O></O>
tőlem, hogy nagyon fáradt és nagyon sok dolga van . Érdekes módon még azt<O></O>
is mondta ,hogy éppen zavarom és jó lenne ,ha nem kérdeznék többet.<O></O>
Utána napokig a hatása alatt voltam.<O></O>
Elmeséltem ezt a különleges élményt a barátaimnak, ismerőseimnek.<O></O>
Ez volt eddig életem első olyan kézzelfogható megtapasztalása egy másik<O></O>
dimenzióról, ami teljesen igazolta a tanulmányaim hitelességét. <O></O>
<O> </O>
Azt sajnáltam egyedül , hogy nagyon sok kérdést szerettem volna feltenni édesapámnak,<O></O>
csak olyan hirtelen ért a lehetőség a találkozásra ,hogy szinte ledermedtem.<O></O>
Ezen a héten látogatóba jött véletlenül egy ismerősöm akinek a férje <O></O>
másfél évvel ezelőtt meghalt . Megkért ,hogy vigyem el a halottidéző médiumhoz,<O></O>
mert úgy érzi, hogy a férjével van még egy befejezetlen dolga. ( nagyon jól érezte ! )<O></O>
A hölgy nem nagyon hitt a szellemidézésben és általában az egész földön kívüli,<O></O>
anyagtól elvonatkoztatott világban. Eszembe jutott ,hogy egy megbízható ezoterikus<O></O>
újságíró ismerősöm irt B.A. szellemidézőről és felhívtam Őt a címe miatt. <O></O>
Időpont egyeztetés után már másnap felkerestük Őt. A szellemidéző meghívta a<O></O>
szellemet és a meghívott szellem egy háromlábú szék segítségével írásban válaszolt <O></O>
a kérdésekre. Az igazsághoz tartozik, hogy a szellem meghívása és megfelelő <O></O>
keresztkérdésekkel történt azonosítása után a médium kettesben hagyott minket a<O></O>
szellemmel és a rajztáblával. A hölgy, aki nem hitt ezekben a dolgokban, pár<O></O>
perces intim, bizalmas ,meghitt kérdések és pontos válaszok után (melynek<O></O>
közreműködője és tanúja voltam) könnycseppekkel áztatta el a rajztáblát.<O></O>
Azt hiszem nem volt többé kétséges a számára a szellemvilág létezésének<O></O>
kérdése, és átértékelte magában egy pár perc alatt az egész világszemléletét.<O></O>
Annyi tartozik még a hölgy történetéhez ,hogy miután Őt is váratlanul érte a<O></O>
meghalt férjével történt találkozás ( valószínűleg még nekem se hitt teljesen ) , <O></O>
azóta felkészülten még három alkalommal a rokonaival felkereste a<O></O>
szellemidézőt és kapcsolatba lépett a férjével.<O></O>
Én édesapámmal már felkészülten vártam a találkozást. Kb. fél órára terveztem a<O></O>
"beszélgetést" ,mert féltem ,hogy zavarni fogom az esetleges másik dimenziójú<O></O>
tevékenységében, de határozottan közölte ,hogy még beszélgetni akar és így<O></O>
még egy órát töltöttem el vele. Családi dolgokról, üzenetekről beszélgettem vele,<O></O>
majd utána érintettem egy pár olyan kérdést ,amire csak az Ő helyzetében <O></O>
lehet válaszolni.<O></O>
Azóta nem kerestem. A véletlen és furcsa az volt ,hogy szinte belekerültem a<O></O>
találkozásba apámmal. Első alkalommal alig beszéltem vele, mert <O></O>
ledermedtem a meglepetéstől és egy különleges érzéstől ,hogy halott hozzátartozóval<O></O>
találkozhatok. Mert más dolog olvasni és más érzés ezt mind átélni.<O></O>
Második alkalommal is olyan helyzetet teremtettek odaátról, hogy újra <O></O>
beszélgethessek Vele és most már hideg fejjel feltehettem neki azokat a kérdéseket,<O></O>
ami foglalkoztatott a múltról , a jelenről és a várható jövőről <O></O>
A jövő kizárólag a családi kapcsolatok megoldását jelentette.<O></O>
A furcsa az volt ,hogy mikor a találkozásunkat követően később álltam a sírjánál<O></O>
(virágot vittem a "születésnapjára "), semmi halállal kapcsolatos bánat nem<O></O>
fogott el, mert tudtam ,hogy csak a teste van ott, Ő él egy másik dimenzióban és<O></O>
akkor beszélgetek vele amikor akarok.<O></O>
<O> </O>
Közvetlenül halála idején olvastam a Tibeti Halottas Könyvet. Halála napján <O></O>
kezdtem azt olvasni ,hogy mi történik a "bardóban", a halálban. Alkalmaztam az<O></O>
ott leirt dolgokat, a halott szellemmének teljes elfogadását ,közelségét. <O></O>
Apám halála után egy héttel a házában voltam névnapon, éreztem apám<O></O>
jelenlétét. Félrehúzódtam, beszélgettem vele, helyet szorítottam neki az asztalnál is,<O></O>
mert ha elmondtam volna az ott jelenlevő társaságnak, hogy apám szelleme itt<O></O>
van, valószínűleg kinevettek volna.<O></O>
Vacsora után közvetlenül egy félórára átszaladtunk a közeli kerületbe egy ismerősünkhöz, a feleségemet vittem el, mert egy ruhát visszavitt a barátnőjének. <O></O>
<O> </O>
Megkértem apámat, hogy jöjjön velünk.<O></O>
A kocsiban végig éreztük jelenlétét, megkértük Őt ,ha lehet ne maradjon<O></O>
föld közeli dimenzióban ,hanem menjen el. Feleségem felvitte a kölcsönkért<O></O>
ruhát a barátnőjének, apámmal maradtam "kettesben" a sötét autóban.<O></O>
Megkértem ,hogy feltartom a tenyerem az ég felé, helyezze bele a kezét képletesen,<O></O>
mintha megfogná a kezem. Folyamatosan beszéltem neki és kb fél perc után a<O></O>
legnagyobb meglepetésemre melegséget éreztem a tenyeremben és a sötétben <O></O>
halványpiros színben egy áttetsző tenyér jelent meg összeszorított újjakkal .<O></O>
A jelenség 10 másodpercig tartott és eltűnt. A feleségem öt perc múlva jött meg,<O></O>
de fél órának kellett eltelnie ahhoz mire valamennyire összeszedtem a gondolataimat<O></O>
és el tudtam mondani neki, hogy mi történt. <O></O>
<O> </O>
Hát röviden ennyit az indulásról.... azóta tanítok, járom az országot (és a környezőket is), és jártatom a számat azokról a dolgokról amiket megtanultam...
<META content=Word.Document name=ProgId><META content="Microsoft Word 10" name=Generator><META content="Microsoft Word 10" name=Originator><LINK href="file:///F:%5CDOCUME%7E1%5CKARSAY%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml" rel=File-List><STYLE> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </STYLE>„…Mert a gazdagságot, örömet, tudást, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem erős. Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincseket magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.<O></O>
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.<O></O>
A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.<O></O>
Most, amikor elküldtek, az útra bocsájtó hatalom<O></O>
így szólt:<O></O>
<O> </O>
Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit,<O></O>
Segíts, adj enni , adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy mint magadra <O></O>
és ne hagyd a sötétségben elmerülni.<O></O>
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.<O></O>
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig.<O></O>
Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja, de jaj neked,<O></O>
ha magadnak tartod .<O></O>
Elbocsájtalak téged is mint mindenkit, felelős vagy minden<O></O>
emberért aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel <O></O>
amit magadra költesz, minden örömmel amit magadba zártál,<O></O>
s minden boldog pillanattal amit magadnak tartottál meg.<O></O>
<O> </O>
Most eredj és élj, mert a világ a tiéd!”<O></O>
<O> </O>
(Hamvas Béla)<O></O>
Igen Elke!
Hiszem....hogy nem a fémmedál villant fel....mert készült fotó....ahol semmilyen medalion nem volt valakin....és ehhez hasonló volt a kép....
Igen Elke!
Rólad! Én láttam!
igen 100 oldal,benne mindenféle vélemény,tapasztalat,érzelmek,tartalmas hozzászólások,egyéni megtapasztalások.felismerések, melyek esetleg segithették vagy segithetik valamelyikőnk útját.köszönöm nektek a sok hozzászólást! a sok olvasást!
minden jót kivánok mindannyiótoknak!!
sziasztok TIBI
igen 100 oldal,benne mindenféle vélemény,tapasztalat,érzelmek,tartalmas hozzászólások,egyéni megtapasztalások.felismerések, melyek esetleg segithették vagy segithetik valamelyikőnk útját.köszönöm nektek a sok hozzászólást! a sok olvasást!
minden jót kivánok mindannyiótoknak!!
sziasztok TIBI
Ki hogyan fejezi be? ...
Hová jut.
Ez izgalmasabb
Igen, ez a legizgalmasabb, valószínűleg mindannyian ugyanott fejezzük be, vagy szakítjuk meg (?) és aztán folytatjuk valahol.
Mindenki megtudja egyszer, de nem hiszem, hogy ezeken az oldalakon olvashatunk ezekről a tapasztalatokról.
Dehogynem olvashatunk, olvashatnánk ezekről a tapasztalatokról Sőt ez az igazi: őszintén, tárgyilagosan látni a saját állapotunk, és szembesülni vele folyamatosan!
Alapvető önismeret. Ez nem a női magazinok, vagy néhány ezo-technika önelégült tesztje, hanem annak az ismerete, szüntelen
észlelése, hogy "ki vagyok, honnan jöttem, hová megyek..."
Ennek mindig tudatában lenni, és ez a kérdésre nem kaphatunk mindig ugyanolyan választ. Ha igen, nem változott a kérdező. Márpedig változás nélkül nincs fejlődés.
Amilyen a kérdés, olyan a válasz. Mindig csak olyan válaszokat kapunk, amiket kérdezünk, annak megfelelő szintűt.
Ezek pedig a tapasztalataink fényében változnak.
Attól tartok félreértetted, amit írtam, vagy talán nem volt elég egyértelmű, ahogy fogalmaztam.
Én arra gondoltam, hogy a fejlődés örök, a "jó pap is holtig tanul", sőt talán utána is. Éppen ezért az utnak nincs vége, csak részállomásokról számolhat be bárki, nem lehet leírni, megfogalmazni ahogy Te írtad: "ki hogyan fejezi be."
Az én felfogásomban nincs befejezés!