Egy öreg háromszög
(Matematikai tanmese)
Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószámokon túl, egy
nagy sötét koordinátarendszer közepén egy öreg háromszög.
Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó,
Bétamás és Gammatyi. Egyszer, amikor közeledni érezte
nullára redukálásának idejét, igy szólt szögeihez:Menjetek
szögeim számegyenest látni."
Csomagolt nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsuzott
tölük. Ök meg fejükbe nyomták hatványkitevöiket és
elindultak. Estére, amikor elfáradtak, leheveredtek egy
terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök
csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, egykedvüen
interpoláltak. Egyszercsak elébük toppant egy kis piros
sapkás sinus, és hamuba sült logaritmust kért. Ök azonban
nem adtak neki. Erre a piros sapkás sinus elörántotta
törtvonalát és pivel osztotta Alfonsót. Bétamás és Gammatyi
sen volt rest, rátámadtak. A sinus idejében 180 fokossá
vált, nullára redukálódott, és menekülni próbált. Mentek
árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezös
alakokon kersztül, mig egy sötét, dölt sikban lévö
koordinátarenszerbe nem értek. Ennek közepén egy kacsalábon
forgó emeletes tört irt le hatalmas köriveket. A sinus
elszántan beugrott. Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették
öt a számlálóban, majd a nevezöben, benéztek minden gyökjel
alá, kinyitottak minden zárójelet. Gyönyörü, aranyos
gyökmegoldó képletek és biborbársony függvények között
siettek tovább. Egyszer csak, amikor az egyik árnyas
körképletbe bepillantottak, egy implicit alakba mit
láttak? Egy megkötözött polinomot. Gyorsan kiemelték a
gyökjel alól, és normál alakra hozták. Ekkor az öreg
polinom igy szólt: "Alfonsó, Bétamás és Gammatyi!
Megmentettetek! Hálából nektek adom három lányom, Amália,
Beáta és Cecilia kezét". Lett nagy öröm, átrendezés, hét
perioduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a
lakodalom. Ezalatt folyt szorzás, osztás, gyökvonás,
hatványozás, mig a fiatalok közös nevezöre jutottak. Ezután
létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is
élnek, ha ki nem vonták öket.