Ajándék a tanító néninek
Amikor a Nagyobbik iskolába került, csak remélni mertük, hogy a tanító néni kedves lesz, rátermett, rutinos, igazságos és szívvel-lélekkel pedagógus, aki olyannak látja a mi kislányunkat, amilyen valójában... és a valóság a legbátrabb álmainkat is túlteljesítette. Csodálatos tanító nénit kaptunk - szigorúan többes számban, mert a tanító nénit nemcsak a kis elsős kapja, hanem az egész család. Fontosabb és emlegetettebb személy lesz, mint a legtöbb rokon, barát és mesehős, egyetlen mondata mennybe emel vagy mélybe taszít... de a miénk olyan, amilyet minden kisgyereknek kívánnánk, és ezt most már két teljes együtt töltött év távlatából mondhatjuk. És mert őszintén hálásak vagyunk ezért, a közösen vásárolt év végi ajándék mellett úgy érzem, olyasmit is kell kapnia, amiben minden szeretetünk benne van - tavaly a kávékapszulákból készült osztályt kapta (
ebben a bejegyzésben volt kép róla), idén pedig egy ajtódíszt készítettem neki, olyan igazán tanító néninek valót
Az ajtódíszt legegyszerűbb volt koszorúalapra készíteni, és csupa olyan dolog került rá, amivel egy tanító néni nap mint nap kapcsolatban kerül. Mindjárt meg is látjátok, pontosan miről is van szó
Kellett tehát egy hungarocell koszorúalap, valamint a "tanító nénis" rávalók: logikai készlet, hegyező, vonalzók, táblakréták, radírok, mérőszalag, betűkártyák, számolókorongok, olló, celluxok, gemkapcsok és még jó pár dolog, ami nem szerepel a képen: egy feldarabolt táblaszivacs, betűk, ceruzák, számok.
Első lépésként ragasztópisztollyal felragasztottam a logikai készlet darabjait és a részekre vágott papír mérőszalagot:
Ezután következett a feldarabolt táblaszivacs:
Felkerültek a vonalzók:
Majd jöttek a celluxok, a betűkártyák és a radírok:
Befejezésként pedig felragasztottam a dekorgumiból kivágott számokat, a hegyezőket, táblakrétákat, a filcből készült betűket, a gemkapcsokat, a kis ceruzákat - és ezzel majdnem el is készült az ajtódísz.
Már csak az üzenet hiányzott róla, amit a Nagyobbik írt meg, végtelen szeretettel
Szívből reméljük, hogy örömet szerzünk vele, és egy nagyon-nagyon picikét viszonozhatunk abból a viszonozhatatlanul sokból, amit ő ad a legfontosabbjainknak, nap mint nap...