A világbajnokság első 0:0-ja egyben a torna legnagyobb meglepetése: a kis Zöld-foki-szigetek, a vébé lenézett újonca hősiesen kivédekezte a Spanyolország elleni mérkőzést. Utoljára ilyen váratlan eredmény a vébék történetében talán az 1990-es nyitómeccs volt, amikor Kamerun legyőzte a címvédő Argentinát.
Az alig félmilliós Zöld-foki-szigetek éppen Kamerunt megelőzve jutott ki afrikai selejtezőcsoportjából a vébére, míg a spanyolok Európa-bajnoki címvédőként, a fogadóirodáknál a világbajnoki cím elsőszámú esélyeseként kezdték meg a tornát.
Ehhez képest a spanyolok hiába játszottak óriási fölényben (több mint háromszor annyi sikeres passzuk volt, mint az ellenfelüknek, 74 százalékos labdabirtoklásuk és 27 kapura lövési kísérletük volt, ezekből azonban csak hat találta el a kaput), a mérkőzés nagy részében ötlettelenül adogatták körbe a labdát a zöld-fokiak tizenhatosa előtt, miközben ők foggal-körömmel, de sportszerűen hárították el sorban a próbálkozásokat.
Az afrikaiak egészen mélyen, de nagyon koncentráltan védekeztek, a kapusuk pedig, főleg az első félidőben, jó néhány bravúrt is bemutatott. Neki mindenképpen meg kell jegyezni a nevét: Vozinha negyven évesen debütált a világbajnokságon, úgy, hogy a portugál másodosztályú klubjában egyébként csak kispadozik. A spanyolok elleni atlantai meccsen azonban úgy írta be magát hazája (nemcsak foci)történetébe, mint '90-ben a kameruni Roger Milla, aki akkor 38 évesen lett a vébé sztárja.
A kapus: