Sziasztok!
Régen gyerekként féltem a lovaktól, nem volt lófóbiám, de láttam lovakat megbokrosodni, és az eléggé megilyesztett.
Valahogy így viszonyultam hozzá:
"A ló gyönyörű állat, de elől harap, hátul meg rúg. Veszélyes.
-Közelíts hozzá oldalról! -szolgált a praktikus tanács.
-Állj mellé!
-Onnan is nagy.
-Mióta félsz tőle?-jött rá az ellenkezés okára.
-Kiskoromtól."
De már elmúlt a félelmem.
Egyszerűen üljél fel rá, biztosan akad béketűrő ló a karámba.
Amig nem ülsz fel rá, addig félni fogsz tőle, velem a vizesárkot is megjáratta, mert nem egy szerény pacira kerültem és ráadásul kinevetett.
Mitagadás nem voltam egy szép látvány, de utána elfogadott.
Nekem komoly lovas múltam van, először kaptam egy hintalovat, aztán egy póni-loval kerültem kapcsolatban, méretben illettünk egymáshoz, de az igazi lóhátra, nyeregbe csak felnőttként kerültem.
Óckodtam tőle egy darabig.