A magyar térrendezés segíthet halottaink elengedésében
A mai kor embere az örömöt, a boldogságot keresi, nem nagyon tud mit kezdeni az elmúlással, a szenvedéssel, a fájdalommal, a halállal. Pedig az élet akkor teljes, ha nemcsak a napos oldalát vesszük észre, mert az olyan természetes folyamatok, mint például az öregedés, megállíthatatlanok, még akkor is, ha nem kívánunk tudomást venni róla.
Ahogy az egész világ egyre gépiesebb, így a személytelen, sokszor lélektelen világban ma már kevesen találkozunk a halállal, a legtöbben nem vagyunk jelen személyesen, amikor valaki a környezetünkben meghal. Sok ember hal meg kórházakban, ahol gyökereitől, biztonságérzetétől megfosztva sokszor családtagjai nélkül távozik az élők sorából. Mégis
ott van a halál a mindennapjainkban, elég ha bekapcsoljuk a TV-t néhány órára. A filmekben az emberek sokszor úgy halnak meg, mintha egy felállított dominó eldőlő darabjai lennének, erőszakos, tehát nem természetes halállal. Vigyázzunk, mert téves képet kap az ember (főleg a gyerekekre van rossz hatással) egy olyan halálról, ahol nincsenek valódi emberi érzések.
Különös jelek otthon a halál időpontjában és a halál utáni napokban
Egy Svédországban élő magyar hölgy mesélte, hogy amikor nagynénje meghalt, nem tartózkodott Magyarországon, de akkor éjszaka éppen abban az időpontban felébredt és érezte, hogy mi történt. Mivel abban az időben még nem lehetett könnyen telefonálni, előre be kellett jelenteni és várni kellett rá. Amikor sikerült elérni a családtagokat, megdöbbentek, hogy ő honnan tudta, hogy baj van.
A halottak lelke sokszor elmegy elbúcsúzni és ilyenkor az ember érzi, hogy valóban ott van vele az elhunyt. Aki ezt megtapasztalja, tudja, hogy elég bármikor rágondolni a későbbiekben is, és fel tudja vele venni a kapcsolatot. Ez nagyon megnyugtató és sokan tapasztalták, hogy nehéz helyzetekben odaátról is tudnak segíteni.
Az elhunyt lelke sokszor zörejekkel jelez, megmagyarázhatatlan dolgok történnek pl.: leesik a bögre a polcról stb. Az állatok viselkedése is furcsa lehet pl.: madarak szokatlan hangot adnak vagy közel repülnek, kutyák vonyítanak stb. Az is
sűrűn előfordul, hogy a gyászolók álmukban találkoznak az elhunyt emberrel. Sokan tapasztalták azt is, hogy elektromos berendezések elromlanak és szokatlan dolgok történnek pl.: a riasztó bekapcsol magától stb. Ha a halott lelke nyugodtan el tud menni és a hozzátartozók békében elengedik őt, akkor a csend elfogadást, megnyugvást üzen.
Népszokások az otthonunkban a halál és a gyász időszakában
Mivel manapság szinte tabutémának számít a halál, a gyász, kezdenek feledésbe merülni azok a szokások, rítusok, amelyek megkönnyítik az elengedést mind a haldokló, a távozó lélek, mind az itt maradók részéről. Ezért érdemes feleleveníteni azokat a népi szokásokat, amelyeket még nagymamáink korában alkalmaztak és ma is segíthetnek.
A halál beálltakor az otthonokban
ki szokták nyitni az ablakokat, hogy a halott ember lelke szabadon távozhasson. Az
órákat meg szokták állítani a temetés időpontjáig, ezzel is jelképezve azt, hogy a halott ember számára „utolsót ütött az óra” és most egy átmeneti állapotban van. A temetés után újra elindítják az órákat, ezzel is erősítve azt a fájdalmas tényt, hogy az élet megy tovább… Találkoztam egy ápolónővel, aki beszámolt arról, hogy az intenzív osztályon nagyon sokszor tapasztalták azt, hogy éppen akkor állt meg az óra, amikor valaki meghalt.
Nehogy a halott lelke visszajárjon…
A tükör is különleges tárgy, mivel dimenziókapu, őseink is azt tartották, hogy a másvilágot jelképezi. Sok helyen még ma is letakarják a tükröket, nehogy a halott lelke visszajárjon, és az a hiedelem is gyakori, hogyha gonosz a halott lelke, magával viheti azt, aki belenéz. A halott embert lemosdatták (rituálisan megtisztították a földi bűnöktől), átöltöztették, majd a virrasztás után lábával az ajtó felé vitték ki a házból (az udvarból is, nehogy a halott lelke visszajárjon).
A virrasztás, a halottsiratás sok helyen még ma is élő hagyomány, bár már nem otthon, hanem a temető halottasházában szokták ezt megtenni. Ez nemcsak a halott lelkének tesz jót, hanem az itt maradt családtagokat is segíti azzal, hogy a fájdalmat mélyen átélik (nem fojtják el), kisírják magukból. A temetés után a halotti tor az ún. búcsúlakoma volt, ahol még megterítenek a halott embernek.
Hogyan tudjuk segíteni az elengedést térrendezéssel?
Amikor egy ember meghal és itthagy minden tárgyat, nem kis munka elpakolni, szétválogatni, túladni az örökségen. Ez tehát nem megy egyik napról a másikra, ez egy folyamat, ahogy a gyász is az. A mai világban mindent gyorsan szeretne ez ember elintézni, de az érzéseket nem lehet siettetni. Arra hivatkoznak az emberek, hogy nincs idejük a gyászra, saját magukra, pedig az elfojtás sokszor súlyos bajokat okozhat.
A gyász időszaka változó, elterjedt a hat hetes, de az egy éves gyász is. Azzal vonják párhuzamba, hogy a test mennyi idő alatt porlad el a földben. A rövid gyász időszaka negyven nap, ez idő alatt a halott gyakran jelentkezhet az élők környezetében. Ha párhuzamba állítjuk a térrendezést a gyász időszakával, akkor az egy éves időszak az, aminek leteltéig át kell válogatni, túl kell adni az elhunyt ember holmiján. A temetésig nem illik hozzányúlni a tárgyakhoz, mivel addig „itt van velünk a tulajdonosa”. A legjobb megoldás, ha a használható tárgyakat, ruhákat elajándékozzuk a rászorulóknak.
A legjobb az lenne, ha ez nem okozna gondot és könnyen túladnánk az elhunyt dolgain. Az természetes, ha az ember megtart néhány kedves tárgyat, emléket, amit olykor elővesz és szeretettel emlékezik. A másik eset sajnos jellemzőbb, hogy a gyászév letelte után sem tudja elengedni szeretteit. Mivel az emberben játszódó lelki folyamatokat tükrözi a környezete, így ha nem sikerül egy év után sem rendezni az örökölt tárgyakat, akkor érdemes többet foglalkozni ezzel a dologgal, mert elakadt a feldolgozás.
„Három éve halt meg édesanyám, azóta minden ugyanúgy van a házában, semmit nem mozdítottunk el a helyéről” – már a gondolattól is elsírta magát egy asszony, amikor szóba jött, hogy érdemes lenne kipakolni az édesanya elhagyott lakását, ami már három éve áll ugyanúgy. A pszichológusok szerint a gyász normál ideje akár 2 évig is elhúzódhat, ha nincsen előgyász.
Találkoztam olyan esettel, ahol a család konyhájában a papa kabátja a fogason lógott évekkel a halála után is (nem használta senki) úgy, ahogy ő otthagyta annak idején.
Ha nem változtatunk és minden ugyanúgy van, akkor próbáljuk megállítani az időt, de ez persze nem lehetséges. Nem akarunk tudomást venni arról, hogy itt az anyag világában már nincs velünk a szerettünk, pedig csak elég, ha gondolunk rá. Azzal, hogy a tárgyakat nem mozdítjuk, azt hisszük, hogy megtarthatjuk őt magunknak a jövőben. Ez téves elképzelés, hiszen az élet megy tovább. Egy fiatal hölgy mesélte, hogy nagyon erős volt a kapcsolata az édesapjával és több éve már, hogy meghalt, de a szobája érintetlenül ugyanúgy van. A lány szívesen tölt el időt ebben a helyiségben és megfogja azokat a tárgyakat, amiket utoljára édesapja fogott.
Az elengedéssel az emberek nagy részének problémája van. A mai materiális szemléletű világban az ember mindent az anyaggal azonosít. Birtokolni szeretne nemcsak tárgyakat, hanem a másik embert is tulajdonának tekinti. Hagyni kell elmenni, mert neki már máshol van dolga.
Urna a házban
Ma egyre nagyobb a divatja annak, hogy a hamvasztás után a test maradványait egy urnában helyezik el. Ezt az urnát sokan hazaviszik és egy vitrines szekrényben vagy éppen egy falfülkében elhelyezik saját otthonukban. Ebben az esetben nem történt meg az elengedés és azzal, hogy az ember birtokolja, saját otthonában tárolja a hamvakat, nem adja vissza az örök körforgásba. Sokan azt mondják erre, hogy nem oda való.
Az élettérbe egy halott energia kerül, ami visszahúz a múltba, tehát nem tudunk a jelennek élni. Ha valaki mégis nagyon ragaszkodik ahhoz, hogy otthonába vigye az urnát, akkor tegye az élettér északi részére. A magyar térrendezés szerint ugyanis ehhez a részhez tartozik a halál.
Pszichológusok szerint
a gyászmunka fontos része, hogy részt vegyünk a temetésen, ahol szembe kell nézni a megváltozhatatlannal, tudomásul kell venni, hogy valóban elment a szerettünk. Manapság távol kerül az ember ettől a természetes folyamattól, aminek jobb, ha részese, mert hozzátartozóink gyakran nem otthon halnak meg.
A fenti sorokat gondolatébresztőnek szántam egy olyan témában, ami előbb-utóbb mindenki életében felmerül.
Beszéljünk róla, mert együtt könnyebb lesz.
Németné Wéber Gabriella
