Megerősítések
Ezt most komolyan kérdezed?
Egyszer már nem is tudom(2 éves továbbképzés alatt) pszichológia vagy kommunikáció órán a tanfolyamvezető megkért bennünket, írjuk le az összes negatív tulajdonságainkat. Mindenki hűségesen körmölt.
Aztán megkért, hogy a pozitív tulajdonságainkat írjuk le: egy-két perc és már mindenki unatkozott. Ötnél több senkinek sem jutott eszébe.
Ennek elsősorban az az oka, magyarázta, hogy mióta az eszünket tudjuk, mindig megkapjuk a magunkét: úgysem tudod megcsinálni, szerencsétlen vagy, kövér vagy, buta stb.
Hányszor szídtak bennünket életünk során? S hányszor dícsértek meg? Nos, akkor mi nevelődött belénk? Naná, hogy a negatív életszemlélet dominál!
Csakhogy felnőttél. Ma már tudod, hogy értékes, értelmes, okos, szép, szeretereméltó stb. személyiség vagy, csakhogy most ezt nem hiszed el nekem. Nem fogja mondani neked senki, mert ilyen világban élünk. Mond Te magadnak! Ha elhitted, amit gyerekkorodtól mondtak rád-neked, el tudod hinni azt is, amit te mondogatsz magadnak! Eleinte, ha majd beállsz egy falitükör elé, és azt mondod magadnak: de csinos vagy ma reggel! hülyén fog hangzani, de te csak folytasd, és három hónap múlva, mintha kicseréltek volna!
Soha ne becsméreld magad!
Ha a barátnőd összetör nálatok egy vázát, azt mondod: semmi baj, majd feltakarítom.
Ha te töröd össze: de szerencsétlen vagyok! Ezt ne tedd!!!!
S mindig, akár százezerszer mondogasd magadban: bízom magamban. Meg tudom csinálni. S ez így is fog történni.
A lányomon tapasztaltam: elsőben folyton javítania kellett, hogy meg ne bukjon. Ma már úgy megy el egy-egy ZH-t megírni, tudom, hogy sikerül, elvégre tanultam, itt van a fejemben. Most ösztöndíjat kap.
Akarod még egyszer feltenni ezt a kérdést?
))
Szeretettel: Swen
