Nemetorszag vs Ausztralia 4 : 0
Menekult statusz Canadaban
- Téma inditó Melitta
- Kezdés dátuma
Nemetorszag vs Ausztralia 4 : 0
:lol::lol::lol::lol:
K. Roberto76,
kerdese kb. annyira epuletes (erdekes, erdemleges, hasznos, ertelmezheto, stb...) mintha valaki kerdezne:
-Mennyi?
erre jon vissza a kerdes:
-Mi mennyi?
Ha menekulni kivan Mo-rol javaslom utazzon most Del-Afrikaba s felejtse ott magat ...
Sok sikert.
Szia!
Mivel te szeretnél bevándorolni,így minden költség téged illet.Csak simán bevándorlóknak nem adnak segélyt.Igazából semmit nem kapsz/kapnál,csak maximum egy ingyen nyelvtanfolyamot franciából,ha Quebec-be jönnél.
Nem tudom mi kell, hogy ertheto legyen amit, leirunk.
Turista nem kap segelyt.
Aki menekult az kaphat addig meg nincs letargyalva az ugye, illetve ha nincs jovedelme.
Rokonod menekult statusz elbiralasara var,valoszinu.
A canadahun nem foglalkozik politikaval se annak vonzataval.Menekulni meg csak politikai alapok adnak eselyt a pozitiv elbiralasra.
Mi itt nem tudunk ez ugyben tanacsot adni.
Mo-rol a kijonni szandekozok nem ezt az utat valasztjak ,mert tudjak eus orszagokbol menekult kerelmet megkapni szinte lehetetlenseg.
Turista nem kap segelyt.
Aki menekult az kaphat addig meg nincs letargyalva az ugye, illetve ha nincs jovedelme.
Rokonod menekult statusz elbiralasara var,valoszinu.
A canadahun nem foglalkozik politikaval se annak vonzataval.Menekulni meg csak politikai alapok adnak eselyt a pozitiv elbiralasra.
Mi itt nem tudunk ez ugyben tanacsot adni.
Mo-rol a kijonni szandekozok nem ezt az utat valasztjak ,mert tudjak eus orszagokbol menekult kerelmet megkapni szinte lehetetlenseg.
NAgyon tanusagos tortenet John rol TrafficLight nak koszonet hogy feltette.
25 hónapja Kanadában vagyok, Indiából érkeztem.
<o></o>Néhány gyors válasz a szokásos kérdésekre:<o></o>
1. Jól vagyok? – Igen, habár nem annyira mint szerettem volna, de azért boldog vagyok.<o></o>
2. Jó döntés volt váltani? – Kétség nélkül, igen.<o></o>
3. Voltak nehéz időszakok? – Nagyon nagyon nehéz időszakok voltak. Foggal és körömmel kellett küzdeni!<o></o>
4. Még egyszer megcsinálnám? – Persze! Hogy a fenébe ne!
DE<o></o>
5. Ugyanígy csinálnám másodjára is? – NEM!!!<o></o>
<o>Ez a hozzászólás arról szól, hogy ti hogyan tudjátok elkerülni azokat a hibákat, amiket én elkövettem. Ez itt a történetem...
<o></o>Mielőtt belekezdenék, meg kell említenem, hogy rengeteg bevándorlóval találkoztam, és néhánynak jobban ment, néhánynak rosszabbul, a többieknek meg borzalmasan. A közös szál mindannyiunkban annyi, hogy jó háttérrel indultunk. Ha nincs ilyen háttered, akkor nagy bajba kevered magad.<o></o>
Elcsépelten hangzik ennek a kockázatnak a felemlegetése, de akkor is biztos háttérrel / kiinduló alappal kell rendelkezned:
- Elszántság: Ha nem vagy teljesen elszánt, akkor csak az idődet vesztegeted.
- Kitartás: A folyamat minden furcsasága ellenére sohasem szabad elvesztened a hited. Sohase add fel, mert ez a te életed.
- Kemény munka: Bármit csinálsz, mindig próbáld a legtöbbet nyújtani, mert ez az alapelvárás. Még ha cipőt pucolsz is, és abban a legjobbat nyújtod, akkor sikerre jutsz. A „középszerűnek születtem” hozzáállás kizáró ok.
- Jószívűség: Légy tisztaszívű. Másoknak nagyobb szükségei lehetnek, mint neked. Ne feltétlenül anyagiakban adj, de pár kedves szó, némi bátorítás, egy mosoly sokat jelenthet másoknak. Ha te nem vagy ilyen, mit várhatsz másoktól?!
A vízumunkat hosszú és fájdalmas várakozás után kaptuk meg. Kiléptünk a munkahelyünkről (első hiba, de azt majd később), kivettük az összes megtakarításunkat, kiírattuk a gyerekeket az iskolából (pontos tervezés mellett, hogy ne veszítsenek évet). Némi keresgélés és pár ima után repülőre ültünk és Vancouver landoltunk, mivel több weboldal szerint ez a világ legjobb helye az élethez és a család fenntartáshoz (kettes számú hiba).<o></o>
Megszálltunk egy hotelben és házvadászatba kezdtünk. Az összes jó/jobb környéket végignéztük, majd kiválasztottunk egyet, ami az előzetes költségvetésünknek megfelelt (harmadik hiba). Eddig rendben – gondoltuk… Beírattuk a gyerekeket az iskolába és nekiestünk az Everest megmászásával egyenértékű feladatnak: a munkakeresésnek. (25-30 nap, 2000 CAD).
A feleségemmel együtt jól képzetteknek és gyakorlottnak számítunk. Kiváló önéletrajzzal rendelkezünk, így ezekkel felfegyverkezve elkezdtünk állásokra pályázni (negyedik hiba). Kedves válaszok, visszahívások minden nap, de ennyi. Mindegyik szál elszakadt, amint kiderült, hogy nincs kanadai képzettségünk vagy munkatapasztalatunk. Nem nagyon aggódtunk, de idővel azért egyre kényelmetlenebb volt a helyzet. (3 hónap, 4000 CAD)<o></o>
<o></o>Azután tanácsot/segítséget próbáltunk kérni a helyiektől. A válaszok zavarosak és egymásnak ellentmondóak voltak, mivel különböző élethelyzetekben levő emberektől kaptuk őket. Azután lerontottuk az önéletrajzainkat, mivel az egyik elutasító visszajelzésben a túlképzettség volt az indoklás. Újra nekiestünk az állások megpályázásának. Azonban a szerencse továbbra is elkerült minket. Minden egyes dollár kiadás egyre fájdalmasabb görcsbe rándította a gyomrunkat. Hat hónappal később kétségbe voltunk esve és készen álltunk arra, hogy BÁRMILYEN adódó munkát elvállaljunk. Egy hónappal később a feleségem, majd még egy hónappal később én is kaptam állást.<o></o>
Nem nevezhetném ideális állásnak egyiket sem, de a kis bevétel is több volt a semminél. Borzasztó volt látnom a feleségem adatrögzítőként robotolni napi nyolc órában, pedig ő egy teljes banki üzletágat irányított odahaza, és az üzletága többször elnyerte a „Legjobban igazgatott üzletág” címet.<o></o>
Sohasem volt bátorságom, hogy megkérdezzem milyen volt neki engem burger-sütőként látnia, miközben odahaza 120 ember tartozott alám a Hewlett Packard-nál.<o></o>
<o></o>Habár mindkettőnknek volt már jövedelme, mégsem kerestünk eleget ahhoz, hogy ne kelljen hozzányúlnunk a megtakarításainkhoz. A házbérlés, számlák, utazás munkába, az étel és mind felett a gyerekvigyázók díja, akik a gyerekeinkre vigyáztak, amíg a feleségem haza nem ért. Eközben én túlóráztam, amennyire csak lehetőséget adtak. Minden nap 12 órát dolgoztam, de mégsem volt elég.<o>
</o>Ezért változtattunk: elvállaltam a hétvégi és éjszakai műszakokat, míg a feleségem napközben dolgozott. Reggel csináltam a srácoknak reggelit, majd hazahoztam őket az iskolából, letettem őket a TV-dadus elé és eldőltem a kanapén. Azután az ajtó előtt vártam, hogy mehessek dolgozni, elérjem a vonatot. Az ajtó előtt váltott csókok jelentették az összes kapcsolatot és érintkezést a feleségemmel. Csak ő és a két kis angyalkám puszijai tartották bennem az erőt.<o></o>
Még így, hogy rájöttünk a gyerekvigyázókra költött pénz megtakarításának módjára, sem tudtunk szegény-középszerű életet élni. A gyermekeim állandó szülő-hiányban szenvedtek, és én nem akartam, hogy így nőjenek fel. Addig erőszakoskodtam, míg a feleségem részidős állást vállalt, egy kisebb házba költöztünk, és bevállaltam 6 napi 12 órás éjszakai műszakot. Nem engedhettük meg magunknak, hogy egyetlen napot is kiessek a munkából. Az élet egy kicsit jobb lett így legalább a feleségem és a gyermekeim számára.<o></o>
<o></o>Mikor minden úgy tűnt, hogy beindult, beütött a ménkű – elnézést, hogy így mondom, de ez pont ilyen érzés volt akkor. Hónapok alatt alig voltam együtt a feleségemmel, mégis, minden elővigyázatosságunk ellenére terhes lett. Az ironikus az egészben az, hogy egy évbe került, míg végre teherbe esett az ikrekkel, és, hogy ne legyen olyan egyszerű – megint ikrek. 10 millió az egyhez, hogy valakinek kétszer ikrei legyenek. Ekkor éreztem először, hogy a feleségem lassan feladja. Még elképzelni sem tudtam, hogyan tudjuk majd a költségeinket kifizetni abban a helyzetben.
Hogy rövidre vágjam, még nehezebb időszakok jöttek, újra és újra költöztünk, míg végül egy garzonban éltünk. Ezért hagytunk ott mindent? Ezért jöttünk Kanadába? Ez a Kanadai élet? Hogyan hibázhattunk ekkorát a helyzetértékelésben? Ekkora vesztesek lennénk? Lehatott fejjel szégyenkezve kellene hazakullognunk?
<o></o>
NEM! Nem és nem – gondoltam.
Ha kétszer ikreink lehetnek, ami annyira ritka, akkor mi nem vesztesek, hanem áldottak vagyunk. Nem hagyhatom a családom és az általam hozott sok áldozat csak úgy elvesszen. Nem akarom, hogy a gyermekeim azt lássák, hogy az apjuk feladta, miközben én mindig azt mondtam, hogy sohase adják fel.<o></o>
A gondok a kitartásban csak megerősítettek.
<o></o>
<o>A dolgok másnak látszottak innentől kezdve. Sok hibát elkövettem, de még jobban odatettem magam a munkában. Senki sem volt nálam jobb a konyhában. Az emberek többségének ez csak egy állás volt, míg nekem étel a gyerekeim pocijában és az utolsó szalmaszál, hogy az álmaim valóra váljanak.<o></o>
<o></o>Egyre több dicséretet kaptam, és a vezetőség felfigyelt rám. Tökéletes munkát végeztem, még ha nem látta senki, akkor is. Többnyire még jobb volt az eredményem, ha nem voltam felügyelet alatt – és ezt a vezetés is gyorsan felismerte. Így aztán az esti műszakvezetőt egyszer csak áttették máshová (költségtakarékossági okból), és egymagam vittem tovább a konyhát saját magam supervisor-aként úgy, hogy a minőség fennmaradt, az üzlet semmilyen kárát nem látta. Végre elég pénzünk lett és lehetőség nyílt, hogy ne 6 nap 12 órában dolgozzak. Mégis így dolgoztam, mivel a feleségem a terhessége miatt kiesett munkából. Kihasználtuk a lehetőséget és amíg terhes volt a régi területén megszerzett néhány minősítést, végzettséget, amelyet már Kanadában is elfogadnak. A vizsgáin kitűnőre végzett, mert hát kétszer olyan okos volt, mint a végzettségek szintje követelte volna. Minden egyes tárgyból 100%-ot teljesített!
Két másik kisangyallal bővült a családunk és négy hónapon belül a feleségem újra elkezdett állásokra pályázni – most már kanadai végzettségekkel a kezében. Végre normális munkát is talált, és nagyon rövid időn belül észrevették a benne rejlő többletet, ezért hamarosan másik-, több felelősséggel (és fizetéssel) járó munkakörbe helyezték.
Két napig éhségsztrájkolt, amíg végre beleegyeztem, hogy kilépek az állásomból, a gyerekekkel maradok otthon és magam is tanulni nem kezdek. Miután kiléptem napokig 15 órát aludtam egyfolytában – hónapok óta nem volt erre lehetőségem, csodás volt. Otthon kezdtem el tanulni, miközben a kicsikre és a nagyobbakra ügyeltem, amíg a feleségem dolgozott. Egymaga többet keresett, mint ketten tettük, szóval rendben voltunk.
Megszereztem néhány végzettséget és én is kaptam egy jó állást. Mindketten úgy érezzük, hogy van lehetőségünk a cégen belüli előrelépésre a meglévő tapasztalatunk, tudásunk és az eddig megmutatott erőfeszítéseink miatt.
Egy háromszobás lakásban lakunk most és vettünk egy használt Fordot is. Már látjuk a fényt az alagút végén, és jó reményünk van az álmaink elérésére.<o>
</o>
<o></o>Akkor beszéljünk egy kicsit a hibákról, amelyeket másképp csinálnék, ha lenne rá lehetőségem:
Első hiba – mindketten felmondtunk. Én egy globalizált cégnél (HEWLETT PACKARD) dolgoztam és meg kellett volna próbálnom egy belső állást találnom. Biztos vagyok benne, hogy ez azért nem könnyű, de abban is biztos vagyok, hogy ezerszer könnyebb lett volna, mint átmenni azokon, amin végül keresztül mentünk. Még akkor is megérte volna, ha jóval alacsonyabb szintre kerültem volna a HP-n belül.<o></o>
Ha ez az út nem lett volna járható, akkor inkább egyedül – a feleségem és a gyerekek nélkül – mennék keresztül az első időszakon.
Második hiba – Elsőként otthont kerestünk, nem állást. Ha egyedül kezdtem volna, akkor rövid távú szállásokkal sokkal mozgékonyabb lettem volna: bármilyen lehetőségre sokkal jobban tudtam volna reagálni. Családdal nehéz gyorsan várost, vagy akár provinciát váltani, menni a munka után, bárhol is van. Ez költséghatékonyságból is jobb lett volna.<o></o>
<o></o>
Harmadik hiba – Hacsak nem turizmusból vagy idegenforgalomból élsz, ne menj Vancouverbe. Calgary jó azoknak, akik az olajiparban járatosak, de ökölszabály, hogy Torontoban több munka van, mint bárhol máshol. Rendben: sok a bevándorló és nagy a verseny, de a Torontoi munkaadók rugalmasabbak és kevésbé személyválogatóak a bevándorlókkal szemben.<o></o>
<o></o>Negyedik hiba – Azzal számoltunk, hogy már a legelején képesek vagyunk nagyjából ugyanolyan munkát találni, mint odahaza. Ez az emberek 99%-val nem történik meg. Képtelenség, hogy egy kontinenssel arrébb ugyanonnan folytasd, mint ahol abbahagytad otthon. Erre csak kanadai végzettséggel vagy cégen belüli álláspályázattal van lehetőség.<o></o>
<o></o>
Tanácsok:<o></o>
A landolás után amilyen hamar csak tudsz szerezz bármilyen munkát (burger sütés, hullamosás, halbelezés, stb), hogy a havi kiadásaid legalább azzal a pici bevétellel csökkentsd. Persze a kiadások csökkenthetőek nagy kompromisszumkészséggel is (hol laksz, mit eszel).
A megtakarításaidból csak a legminimálisabbakat vedd ki: költs amilyen keveset csak tudsz. <o></o>
Azonnal kezdj neki a számodra már ismert szakmai tanfolyamnak, vizsgának. Ne más szakmát keress, csak olyat amiben már otthonosan mozogsz. HASZNÁLD erre a megtakarításaid! Egy napot se várj ezzel.
Ha már megvetetted a lábadat, akkor jöhet a feleséged. A gyerekek nem! Csak a feleséged. Tudom, hogy ez nehéz, de ez a jobbik választás a két rossz közül.
Ha a felséged megérkezett, akkor részidős munka mellett szerezzen ő is kanadai végzettséget a saját területén.
Mindig állj készen arra, hogy valami beüt. (A feleségem terhessége jó példa erre.) Lehet betegség, baleset, bármi. Legyen erre vésztartalékod, de ne a megtakarításaid, hanem már az itt keresett jövedelmedből képezd. Ez fontos. Csak így leszel képes átjutni a gondokon, ha már később nem lesznek meg az otthonról hozott megtakarításaid. És hidd el, nincs az a pénz, ami ne fogyna el egyszer.
Csak akkor keríts állandó otthont a feleségednek és a gyerekeknek, ha már a feleségeddel együtt mindketten a saját, ismert területeteken dolgoztok. Csak ebben az esetben hozd a gyerekeket. Hidd el jobb így a gyerekeknek, mint ha veletek együtt szenvednek.<o></o>
<o>AZ ÖNBIZALOM ÉS A ÖRÖM, AMIT AZ OKOZ, HOGY MEGÁLLTÁTOK A HELYETEKET MINDEN ERŐFESZÍTÉST MEGÉR. HA MÁR MEGÁLLAPODTATOK, AKKOR MÁR CSAK NAGYON KEVÉS ÉS APRÓ DOLOG MIATT KELL AGGÓDNOTOK. A KANADAI ÉLET KIMONDOTTAN ÉLVEZHETŐNEK TŰNIK MÁR ONNANTÓL</o></o></o> <!-- / message --> <!-- sig -->
25 hónapja Kanadában vagyok, Indiából érkeztem.
<o></o>Néhány gyors válasz a szokásos kérdésekre:<o></o>
1. Jól vagyok? – Igen, habár nem annyira mint szerettem volna, de azért boldog vagyok.<o></o>
2. Jó döntés volt váltani? – Kétség nélkül, igen.<o></o>
3. Voltak nehéz időszakok? – Nagyon nagyon nehéz időszakok voltak. Foggal és körömmel kellett küzdeni!<o></o>
4. Még egyszer megcsinálnám? – Persze! Hogy a fenébe ne!
DE<o></o>
5. Ugyanígy csinálnám másodjára is? – NEM!!!<o></o>
<o>Ez a hozzászólás arról szól, hogy ti hogyan tudjátok elkerülni azokat a hibákat, amiket én elkövettem. Ez itt a történetem...
<o></o>Mielőtt belekezdenék, meg kell említenem, hogy rengeteg bevándorlóval találkoztam, és néhánynak jobban ment, néhánynak rosszabbul, a többieknek meg borzalmasan. A közös szál mindannyiunkban annyi, hogy jó háttérrel indultunk. Ha nincs ilyen háttered, akkor nagy bajba kevered magad.<o></o>
Elcsépelten hangzik ennek a kockázatnak a felemlegetése, de akkor is biztos háttérrel / kiinduló alappal kell rendelkezned:
- Elszántság: Ha nem vagy teljesen elszánt, akkor csak az idődet vesztegeted.
- Kitartás: A folyamat minden furcsasága ellenére sohasem szabad elvesztened a hited. Sohase add fel, mert ez a te életed.
- Kemény munka: Bármit csinálsz, mindig próbáld a legtöbbet nyújtani, mert ez az alapelvárás. Még ha cipőt pucolsz is, és abban a legjobbat nyújtod, akkor sikerre jutsz. A „középszerűnek születtem” hozzáállás kizáró ok.
- Jószívűség: Légy tisztaszívű. Másoknak nagyobb szükségei lehetnek, mint neked. Ne feltétlenül anyagiakban adj, de pár kedves szó, némi bátorítás, egy mosoly sokat jelenthet másoknak. Ha te nem vagy ilyen, mit várhatsz másoktól?!
A vízumunkat hosszú és fájdalmas várakozás után kaptuk meg. Kiléptünk a munkahelyünkről (első hiba, de azt majd később), kivettük az összes megtakarításunkat, kiírattuk a gyerekeket az iskolából (pontos tervezés mellett, hogy ne veszítsenek évet). Némi keresgélés és pár ima után repülőre ültünk és Vancouver landoltunk, mivel több weboldal szerint ez a világ legjobb helye az élethez és a család fenntartáshoz (kettes számú hiba).<o></o>
Megszálltunk egy hotelben és házvadászatba kezdtünk. Az összes jó/jobb környéket végignéztük, majd kiválasztottunk egyet, ami az előzetes költségvetésünknek megfelelt (harmadik hiba). Eddig rendben – gondoltuk… Beírattuk a gyerekeket az iskolába és nekiestünk az Everest megmászásával egyenértékű feladatnak: a munkakeresésnek. (25-30 nap, 2000 CAD).
A feleségemmel együtt jól képzetteknek és gyakorlottnak számítunk. Kiváló önéletrajzzal rendelkezünk, így ezekkel felfegyverkezve elkezdtünk állásokra pályázni (negyedik hiba). Kedves válaszok, visszahívások minden nap, de ennyi. Mindegyik szál elszakadt, amint kiderült, hogy nincs kanadai képzettségünk vagy munkatapasztalatunk. Nem nagyon aggódtunk, de idővel azért egyre kényelmetlenebb volt a helyzet. (3 hónap, 4000 CAD)<o></o>
<o></o>Azután tanácsot/segítséget próbáltunk kérni a helyiektől. A válaszok zavarosak és egymásnak ellentmondóak voltak, mivel különböző élethelyzetekben levő emberektől kaptuk őket. Azután lerontottuk az önéletrajzainkat, mivel az egyik elutasító visszajelzésben a túlképzettség volt az indoklás. Újra nekiestünk az állások megpályázásának. Azonban a szerencse továbbra is elkerült minket. Minden egyes dollár kiadás egyre fájdalmasabb görcsbe rándította a gyomrunkat. Hat hónappal később kétségbe voltunk esve és készen álltunk arra, hogy BÁRMILYEN adódó munkát elvállaljunk. Egy hónappal később a feleségem, majd még egy hónappal később én is kaptam állást.<o></o>
Nem nevezhetném ideális állásnak egyiket sem, de a kis bevétel is több volt a semminél. Borzasztó volt látnom a feleségem adatrögzítőként robotolni napi nyolc órában, pedig ő egy teljes banki üzletágat irányított odahaza, és az üzletága többször elnyerte a „Legjobban igazgatott üzletág” címet.<o></o>
Sohasem volt bátorságom, hogy megkérdezzem milyen volt neki engem burger-sütőként látnia, miközben odahaza 120 ember tartozott alám a Hewlett Packard-nál.<o></o>
<o></o>Habár mindkettőnknek volt már jövedelme, mégsem kerestünk eleget ahhoz, hogy ne kelljen hozzányúlnunk a megtakarításainkhoz. A házbérlés, számlák, utazás munkába, az étel és mind felett a gyerekvigyázók díja, akik a gyerekeinkre vigyáztak, amíg a feleségem haza nem ért. Eközben én túlóráztam, amennyire csak lehetőséget adtak. Minden nap 12 órát dolgoztam, de mégsem volt elég.<o>
</o>Ezért változtattunk: elvállaltam a hétvégi és éjszakai műszakokat, míg a feleségem napközben dolgozott. Reggel csináltam a srácoknak reggelit, majd hazahoztam őket az iskolából, letettem őket a TV-dadus elé és eldőltem a kanapén. Azután az ajtó előtt vártam, hogy mehessek dolgozni, elérjem a vonatot. Az ajtó előtt váltott csókok jelentették az összes kapcsolatot és érintkezést a feleségemmel. Csak ő és a két kis angyalkám puszijai tartották bennem az erőt.<o></o>
Még így, hogy rájöttünk a gyerekvigyázókra költött pénz megtakarításának módjára, sem tudtunk szegény-középszerű életet élni. A gyermekeim állandó szülő-hiányban szenvedtek, és én nem akartam, hogy így nőjenek fel. Addig erőszakoskodtam, míg a feleségem részidős állást vállalt, egy kisebb házba költöztünk, és bevállaltam 6 napi 12 órás éjszakai műszakot. Nem engedhettük meg magunknak, hogy egyetlen napot is kiessek a munkából. Az élet egy kicsit jobb lett így legalább a feleségem és a gyermekeim számára.<o></o>
<o></o>Mikor minden úgy tűnt, hogy beindult, beütött a ménkű – elnézést, hogy így mondom, de ez pont ilyen érzés volt akkor. Hónapok alatt alig voltam együtt a feleségemmel, mégis, minden elővigyázatosságunk ellenére terhes lett. Az ironikus az egészben az, hogy egy évbe került, míg végre teherbe esett az ikrekkel, és, hogy ne legyen olyan egyszerű – megint ikrek. 10 millió az egyhez, hogy valakinek kétszer ikrei legyenek. Ekkor éreztem először, hogy a feleségem lassan feladja. Még elképzelni sem tudtam, hogyan tudjuk majd a költségeinket kifizetni abban a helyzetben.
Hogy rövidre vágjam, még nehezebb időszakok jöttek, újra és újra költöztünk, míg végül egy garzonban éltünk. Ezért hagytunk ott mindent? Ezért jöttünk Kanadába? Ez a Kanadai élet? Hogyan hibázhattunk ekkorát a helyzetértékelésben? Ekkora vesztesek lennénk? Lehatott fejjel szégyenkezve kellene hazakullognunk?
<o></o>
NEM! Nem és nem – gondoltam.
Ha kétszer ikreink lehetnek, ami annyira ritka, akkor mi nem vesztesek, hanem áldottak vagyunk. Nem hagyhatom a családom és az általam hozott sok áldozat csak úgy elvesszen. Nem akarom, hogy a gyermekeim azt lássák, hogy az apjuk feladta, miközben én mindig azt mondtam, hogy sohase adják fel.<o></o>
A gondok a kitartásban csak megerősítettek.
<o></o>
<o>A dolgok másnak látszottak innentől kezdve. Sok hibát elkövettem, de még jobban odatettem magam a munkában. Senki sem volt nálam jobb a konyhában. Az emberek többségének ez csak egy állás volt, míg nekem étel a gyerekeim pocijában és az utolsó szalmaszál, hogy az álmaim valóra váljanak.<o></o>
<o></o>Egyre több dicséretet kaptam, és a vezetőség felfigyelt rám. Tökéletes munkát végeztem, még ha nem látta senki, akkor is. Többnyire még jobb volt az eredményem, ha nem voltam felügyelet alatt – és ezt a vezetés is gyorsan felismerte. Így aztán az esti műszakvezetőt egyszer csak áttették máshová (költségtakarékossági okból), és egymagam vittem tovább a konyhát saját magam supervisor-aként úgy, hogy a minőség fennmaradt, az üzlet semmilyen kárát nem látta. Végre elég pénzünk lett és lehetőség nyílt, hogy ne 6 nap 12 órában dolgozzak. Mégis így dolgoztam, mivel a feleségem a terhessége miatt kiesett munkából. Kihasználtuk a lehetőséget és amíg terhes volt a régi területén megszerzett néhány minősítést, végzettséget, amelyet már Kanadában is elfogadnak. A vizsgáin kitűnőre végzett, mert hát kétszer olyan okos volt, mint a végzettségek szintje követelte volna. Minden egyes tárgyból 100%-ot teljesített!
Két másik kisangyallal bővült a családunk és négy hónapon belül a feleségem újra elkezdett állásokra pályázni – most már kanadai végzettségekkel a kezében. Végre normális munkát is talált, és nagyon rövid időn belül észrevették a benne rejlő többletet, ezért hamarosan másik-, több felelősséggel (és fizetéssel) járó munkakörbe helyezték.
Két napig éhségsztrájkolt, amíg végre beleegyeztem, hogy kilépek az állásomból, a gyerekekkel maradok otthon és magam is tanulni nem kezdek. Miután kiléptem napokig 15 órát aludtam egyfolytában – hónapok óta nem volt erre lehetőségem, csodás volt. Otthon kezdtem el tanulni, miközben a kicsikre és a nagyobbakra ügyeltem, amíg a feleségem dolgozott. Egymaga többet keresett, mint ketten tettük, szóval rendben voltunk.
Megszereztem néhány végzettséget és én is kaptam egy jó állást. Mindketten úgy érezzük, hogy van lehetőségünk a cégen belüli előrelépésre a meglévő tapasztalatunk, tudásunk és az eddig megmutatott erőfeszítéseink miatt.
Egy háromszobás lakásban lakunk most és vettünk egy használt Fordot is. Már látjuk a fényt az alagút végén, és jó reményünk van az álmaink elérésére.<o>
</o>
<o></o>Akkor beszéljünk egy kicsit a hibákról, amelyeket másképp csinálnék, ha lenne rá lehetőségem:
Első hiba – mindketten felmondtunk. Én egy globalizált cégnél (HEWLETT PACKARD) dolgoztam és meg kellett volna próbálnom egy belső állást találnom. Biztos vagyok benne, hogy ez azért nem könnyű, de abban is biztos vagyok, hogy ezerszer könnyebb lett volna, mint átmenni azokon, amin végül keresztül mentünk. Még akkor is megérte volna, ha jóval alacsonyabb szintre kerültem volna a HP-n belül.<o></o>
Ha ez az út nem lett volna járható, akkor inkább egyedül – a feleségem és a gyerekek nélkül – mennék keresztül az első időszakon.
Második hiba – Elsőként otthont kerestünk, nem állást. Ha egyedül kezdtem volna, akkor rövid távú szállásokkal sokkal mozgékonyabb lettem volna: bármilyen lehetőségre sokkal jobban tudtam volna reagálni. Családdal nehéz gyorsan várost, vagy akár provinciát váltani, menni a munka után, bárhol is van. Ez költséghatékonyságból is jobb lett volna.<o></o>
<o></o>
Harmadik hiba – Hacsak nem turizmusból vagy idegenforgalomból élsz, ne menj Vancouverbe. Calgary jó azoknak, akik az olajiparban járatosak, de ökölszabály, hogy Torontoban több munka van, mint bárhol máshol. Rendben: sok a bevándorló és nagy a verseny, de a Torontoi munkaadók rugalmasabbak és kevésbé személyválogatóak a bevándorlókkal szemben.<o></o>
<o></o>Negyedik hiba – Azzal számoltunk, hogy már a legelején képesek vagyunk nagyjából ugyanolyan munkát találni, mint odahaza. Ez az emberek 99%-val nem történik meg. Képtelenség, hogy egy kontinenssel arrébb ugyanonnan folytasd, mint ahol abbahagytad otthon. Erre csak kanadai végzettséggel vagy cégen belüli álláspályázattal van lehetőség.<o></o>
<o></o>
Tanácsok:<o></o>
A landolás után amilyen hamar csak tudsz szerezz bármilyen munkát (burger sütés, hullamosás, halbelezés, stb), hogy a havi kiadásaid legalább azzal a pici bevétellel csökkentsd. Persze a kiadások csökkenthetőek nagy kompromisszumkészséggel is (hol laksz, mit eszel).
A megtakarításaidból csak a legminimálisabbakat vedd ki: költs amilyen keveset csak tudsz. <o></o>
Azonnal kezdj neki a számodra már ismert szakmai tanfolyamnak, vizsgának. Ne más szakmát keress, csak olyat amiben már otthonosan mozogsz. HASZNÁLD erre a megtakarításaid! Egy napot se várj ezzel.
Ha már megvetetted a lábadat, akkor jöhet a feleséged. A gyerekek nem! Csak a feleséged. Tudom, hogy ez nehéz, de ez a jobbik választás a két rossz közül.
Ha a felséged megérkezett, akkor részidős munka mellett szerezzen ő is kanadai végzettséget a saját területén.
Mindig állj készen arra, hogy valami beüt. (A feleségem terhessége jó példa erre.) Lehet betegség, baleset, bármi. Legyen erre vésztartalékod, de ne a megtakarításaid, hanem már az itt keresett jövedelmedből képezd. Ez fontos. Csak így leszel képes átjutni a gondokon, ha már később nem lesznek meg az otthonról hozott megtakarításaid. És hidd el, nincs az a pénz, ami ne fogyna el egyszer.
Csak akkor keríts állandó otthont a feleségednek és a gyerekeknek, ha már a feleségeddel együtt mindketten a saját, ismert területeteken dolgoztok. Csak ebben az esetben hozd a gyerekeket. Hidd el jobb így a gyerekeknek, mint ha veletek együtt szenvednek.<o></o>
<o>AZ ÖNBIZALOM ÉS A ÖRÖM, AMIT AZ OKOZ, HOGY MEGÁLLTÁTOK A HELYETEKET MINDEN ERŐFESZÍTÉST MEGÉR. HA MÁR MEGÁLLAPODTATOK, AKKOR MÁR CSAK NAGYON KEVÉS ÉS APRÓ DOLOG MIATT KELL AGGÓDNOTOK. A KANADAI ÉLET KIMONDOTTAN ÉLVEZHETŐNEK TŰNIK MÁR ONNANTÓL</o></o></o> <!-- / message --> <!-- sig -->
99%-os az elutasitasi arany. Amikor fellebezeset is elutasitjak, haza kell jonni. Ha nem jon haza, deportaljak.
Akkor kerdezd meg az ismerosodet, hogy lesz -e hol laknia, szerencsesebb esetben nem adott el mindenet a nagy utazas elott.
Segitség kérés
Szia Melitta.
Géza a nevem,és segitségedet szeretném kérni a menekűlt státusszal kapcsolatban!
Nekem a nővérem 10 éve állampolgár tőbszőr jártam kanadában,és ugy döntöttem ,h kint szeretnék élni,ugyanis komoly inditékaim vannak,hogy erre a döntésre jutottam!
Elég nyomos okkal tudom a menekültség befogadását indokolni?csak egy hozzá értő ember segitségére lenne szügségem!Igy rád gondoltam!Ezért szeretnék veled kapcsolatba lépni! Elöre is köszönöm! Géza.
Szia Melitta.
Géza a nevem,és segitségedet szeretném kérni a menekűlt státusszal kapcsolatban!
Nekem a nővérem 10 éve állampolgár tőbszőr jártam kanadában,és ugy döntöttem ,h kint szeretnék élni,ugyanis komoly inditékaim vannak,hogy erre a döntésre jutottam!
Elég nyomos okkal tudom a menekültség befogadását indokolni?csak egy hozzá értő ember segitségére lenne szügségem!Igy rád gondoltam!Ezért szeretnék veled kapcsolatba lépni! Elöre is köszönöm! Géza.
Az allampolgar rokon nem indok arra hogy valakit Kanada menekultkent befogadjon.
A tobbszori latogatas K-ban nem eleg komoly inditek, sorry.
Milyen elegge nyomos ok lehet az ami igazolja, bizonyitja az egesz EU teruleten valo uldoztetest??? Tehat azt hogy nem valamely EU tagallam teruletere "menekul" az EU-s tagallam allampogara?
Lenyeg a sorokban, "kint szeretnek elni". Erre tobbfele lehetoseg van, hazassag, tanulmanyok, legalis munka, stb...
Ocska probalkozas a menekultseg megszerzese, meg ugy is ha egyeseknek ez az utolso "remenyuk".
Igen,így van,ahogy Taligan "mondja".
Nem fogják megadni a menekült státuszt,pontosan amiatt,mert EU-s ország vagyunk,így van lehetőséged hova menni.Mivel nem tudjuk a nyomós indokot,ezért csak ezt a választ tudjuk adni,bár tudom,h Melittának írtál.
Viszont meg lehet próbálni a családtag szponzorálását,nővéreddel együtt beadhatjátok a papírokat,(ő szponzorálna)erre sokkal-sokkal több esély van,mint a menekültstátusz beadására.
Nem fogják megadni a menekült státuszt,pontosan amiatt,mert EU-s ország vagyunk,így van lehetőséged hova menni.Mivel nem tudjuk a nyomós indokot,ezért csak ezt a választ tudjuk adni,bár tudom,h Melittának írtál.
Viszont meg lehet próbálni a családtag szponzorálását,nővéreddel együtt beadhatjátok a papírokat,(ő szponzorálna)erre sokkal-sokkal több esély van,mint a menekültstátusz beadására.
De ha valaki TÚRISTAKÉNT jön ki Kanadába,akkor nem kap semmit!Hidd el.Valószínű,h a te rokonod menekültként van itt,nem tudom,ahogy Melitta is feltételezi.Én,aki anno túristaként voltam itt,tudom,h nem adnak semmilyen segélyt,sőt neked kell pénzt hoznod magaddal és ha úgy ítélik meg,h nem elég a pénz arra az időre,amennyire jöttél,vagy visszaküldenek,vagy kevesebb ideig maradhatsz.
Nyomos inditték
A nyomos inditték az nem az ,h van egy rokonom ott,hanem az,h 2 éve volt egy komoly problémám,és szét vágták a fejem késsel ,szájtol fűl végig,és mai napig elég komoly csibészek zaklatnak!Most lesz belőle tárgyalás! A vád az súlyos testi sértés.
el kellet adnom az ingatlanomat,és máshova költözni.Ezert voltam kint most is 6 hónapot.2 hete jőttem haza mert lejárt a t vizumom
Gondolom ez már lehet komoly indíték!?Ezt szeretném meg tudni igy mennyi esélyem van? Elvileg ha kimennék van hol laknom,és munkát is tudnak biztosítani.
Hátha így már tudsz valami közelebbit mondani.
Szia
Kőszi a választ!
A nyomos inditték az nem az ,h van egy rokonom ott,hanem az,h 2 éve volt egy komoly problémám,és szét vágták a fejem késsel ,szájtol fűl végig,és mai napig elég komoly csibészek zaklatnak!Most lesz belőle tárgyalás! A vád az súlyos testi sértés.
el kellet adnom az ingatlanomat,és máshova költözni.Ezert voltam kint most is 6 hónapot.2 hete jőttem haza mert lejárt a t vizumom
Gondolom ez már lehet komoly indíték!?Ezt szeretném meg tudni igy mennyi esélyem van? Elvileg ha kimennék van hol laknom,és munkát is tudnak biztosítani.
Hátha így már tudsz valami közelebbit mondani.
Szia
Függ attól,h a magyar hatóságok mit fognak ellenük tenni,mi lesz a bírói végzés,de megint csak ismételni tudom magam: mivel EU-s ország vagyunk,így van lehetőséged Eurorópán belül mozogni,emiatt nem hiszem,h sok esély van arra,h Kanadába megkapd a menekült jogi státuszt.
Oldalakon keresztul errol beszelunk, csaladok mennek tonkre es rosszabb szituba kerulnek mint amikor elterveztek a nagy utazast. Minden anyagiakat felegettek otthon, es itt se maradhatnak.
NAgyon sok csalodott csaladot ismerunk, akik tele panasszal, keseruseggel ha tudtak volna .....el nem indulnak.
Mi csak jo indulattal ovatossagra intunk mindenkit, informalodjanak , ne uljenek fel olyan beszednek ,hogy canadaba kolbaszbol van a kerites.
Ertem.
Es ha esetleg a szponzorálással probálkozom a nővérem által akkor
nagyobb esélyel indulhatnék + ezekkel a papirokkal a kezembe?
A novered nem szponzoralhat ha mat betoltotted a 18 eleteved.
De az hogy O itt van plussz pontokat hozhat.
"Who can be sponsored
You can sponsor:
- parents
- grandparents
- brothers or sisters, nephews or nieces, granddaughters or grandsons who are orphaned, under 18 years of age and not married or in a common-law relationship
- another relative of any age or relationship but only under specific conditions (see Note below)
- accompanying relatives of the above (for example, spouse, partner and dependent children).
Who cannot be sponsored
Other relatives, such as brothers and sisters over 18, or adult independent children cannot be sponsored. However, if they apply to immigrate under the Skilled Worker Class, they may get extra points for adaptability for having a relative in Canada.
"