Mit olvastál utoljára ?
- Téma inditó szlemese
- Kezdés dátuma
- Státusza
Kurt Vonnegut és Boris Vian, ha vevő vagy a fekete humorra.
Chick Palahniuk, ha egy kis elvontságra vágysz.
Nagyon hosszú, de szerintem megéri: Elfújta a szél
Douglas Adams, egy kis derültség borús napokra.
Chick Palahniuk, ha egy kis elvontságra vágysz.
Nagyon hosszú, de szerintem megéri: Elfújta a szél
Douglas Adams, egy kis derültség borús napokra.
G. Szabó Juditot ajánlom a magyarok közül elsősorban. most kaptam rá Mikszáth, Móricz és Jókai regényeire - félelmetesen élvezetesek, ha nem kötelezők
A Harry Potter megvan?
A Harry Potter megvan?
kiralylany99999
Új tag
nekem norman mailertol a hoher dala a kedvenc konyvem,jopar eve olvastam eloszor es most ujraolvasom,de masodjara is fantasztikus! mindenkinek ajanlom hogy olvassa el!
meg a frei konyvek is nagyon jok.
jah es a millenium trilogia, stieg larssontol kiraly!!!!
meg a frei konyvek is nagyon jok.
jah es a millenium trilogia, stieg larssontol kiraly!!!!
Sziasztok!
Az én ajánlásom:
A. J. Cronin: Réztábla a kapu alatt (1-2)
Ez a regény egyben egy kapcsolatról, egy karierről és egy életútról is szól.
Üdv, WM
Az én ajánlásom:
A. J. Cronin: Réztábla a kapu alatt (1-2)
Ez a regény egyben egy kapcsolatról, egy karierről és egy életútról is szól.
Üdv, WM
Stieg Larsson :A tetovált lány , A lány aki a tűzzel játszik , A kártyavár összedől .
Robin Hobb: Az orgyilkos tanítvány
Szépen leírja egy fiú személyiségfejlődését, aki szerencséjére vagy inkább szerencsétlenségére a fedhetetlen Lovag fattyának született. Mit értékeltem benne? A visszaemlékezés formájába csomagolt önvallomásos történetmesélést, nem a technikát, hanem az egész őszinteségét. Jól megfér a fantasyvel a magány, a bizonytalanság beszámolója, a vágyé, hogy Fitz tartozni szeretne valahová (ez tehát ötös). Nem kell olyan sokszereplős külön mitológiával rendelkező világot várnunk, mint mondjuk Martin vagy Tolkien esetében – nem ez az erőssége. Többen méltatták előttem a fordítást, mivel nem olvastam az eredeti angolt, így az ítélet nem volna megalapozott, de tény, hogy az új kiadásban voltak értelmetlen mondtatok, ami kizökkent és feldühít. Az is tény, hogy türelmesen olvasni kell, hogy pontosan kiderüljön, mi az Ösztön, a Mesterség és persze nem kell összekeverni az orgyilkossággal egyiket sem. Nem éreztem mindehol következetesnek, ez kicsit levont az értékéből. Összességében azonban bátran ajánlom, vegyétek-vigyétek-kölcsönözzétek!
Szépen leírja egy fiú személyiségfejlődését, aki szerencséjére vagy inkább szerencsétlenségére a fedhetetlen Lovag fattyának született. Mit értékeltem benne? A visszaemlékezés formájába csomagolt önvallomásos történetmesélést, nem a technikát, hanem az egész őszinteségét. Jól megfér a fantasyvel a magány, a bizonytalanság beszámolója, a vágyé, hogy Fitz tartozni szeretne valahová (ez tehát ötös). Nem kell olyan sokszereplős külön mitológiával rendelkező világot várnunk, mint mondjuk Martin vagy Tolkien esetében – nem ez az erőssége. Többen méltatták előttem a fordítást, mivel nem olvastam az eredeti angolt, így az ítélet nem volna megalapozott, de tény, hogy az új kiadásban voltak értelmetlen mondtatok, ami kizökkent és feldühít. Az is tény, hogy türelmesen olvasni kell, hogy pontosan kiderüljön, mi az Ösztön, a Mesterség és persze nem kell összekeverni az orgyilkossággal egyiket sem. Nem éreztem mindehol következetesnek, ez kicsit levont az értékéből. Összességében azonban bátran ajánlom, vegyétek-vigyétek-kölcsönözzétek!
Camilla Läckberg: A prédikátor
A skandinávoknak fekszik ez a műfaj (én Stieg Larsson Millenium trilógiája után kezdtem rákapni). A Jégkirálynőhöz képest itt kevésbé kerül reflektorfénybe Erica, mert éppen gyereket vár, így Patrik Hedström nyomoz kedves neje nélkül. Sikerül megint egy fjällbackai család szennyesét kiteregetni, ami csak úgy bűzlik a vallási fanatizmusból eredő beteg küldetéstudattól, szerelmi háromszögektől, tiltott viszonyoktól, ergo van itt mindenféle nyalánkság – és persze közben új részleteket kapunk Erica húgának, Annának a sorsáról is, mert a családon belüli erőszak is szervesen beépül ezekbe a könyvekbe. Talán egy kicsit nyúlós volt, és van egy-két olyan kifejezés benne, amit kb. nagyanyáink használtak utoljára (fordítás?), ezt tudnám negatívumként felhozni.
A skandinávoknak fekszik ez a műfaj (én Stieg Larsson Millenium trilógiája után kezdtem rákapni). A Jégkirálynőhöz képest itt kevésbé kerül reflektorfénybe Erica, mert éppen gyereket vár, így Patrik Hedström nyomoz kedves neje nélkül. Sikerül megint egy fjällbackai család szennyesét kiteregetni, ami csak úgy bűzlik a vallási fanatizmusból eredő beteg küldetéstudattól, szerelmi háromszögektől, tiltott viszonyoktól, ergo van itt mindenféle nyalánkság – és persze közben új részleteket kapunk Erica húgának, Annának a sorsáról is, mert a családon belüli erőszak is szervesen beépül ezekbe a könyvekbe. Talán egy kicsit nyúlós volt, és van egy-két olyan kifejezés benne, amit kb. nagyanyáink használtak utoljára (fordítás?), ezt tudnám negatívumként felhozni.
Bartimaeus trilógia + Salamon Gyűrűje
Nekem tetszett, nem egyformán a 3 könyv, de határozottan érdemes elolvasni. A szamarkandi amulett és a Ptolemaiosz kapuja ügyesebb, a második rész lagymatagabbra sikerült. Itt is igaz az, hogy amitől egy regény jó lehet, azt egy fantasy is tudhatja (ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ne legyünk finnyás sznobok).
Többen megjegyezték, nem értik, miért nem lett olyan sikeres (itthon), mint a Potter könyvek. Hasonló témakör, mégis mást nyújt, mint Rowling. A HP sorozat jobb a cselekmény kidolgozásában, viszont a szereplők statikusabbak, a jellemek erősebbek a Bartimaeus könyvekben. Izgalmasabb az elbeszélőtechnika is, jellemzően Bartimaeus és Nathaniel, illetve a második könyvtől Kitty szemszögéből látjuk az eseményeket, valamint párhuzamosan a múltban is kalandozunk. Kimondottan tetszett, hogy változnak a jellemek, Nathaniel érvényesülni akar és hibázik is, majd rádöbben erre, szóval, itt van abból a bizonyos jellemfejlődésből is, még ha kicsit direkten is jeleníti meg a szerző. Másik nagy erőssége az eredeti humora, Bartimaeus megjegyzései ütősek és gyakran igen találóak.
Összegezve: nagyon jól szórakoztam.
Salamon gyűrűje
Szerettem ezt a könyvet is. A trilógia előzménye (de teljesen külön álló történet), a felépítés, a stílus már ismerős. Bartimaeus ezúttal is megmondja a tutit. Tanulhatunk belőle olyanokat, mint hazaszeretet vagy önálló gondolkodás (szellemi szabadság, ha így jobban tetszik), mindezt egy mozgalmas, vicces regényben. Általános iskola felső tagozatában lehetne Jonathan Stroud az irodalmi anyag része, mondjuk a 40 éve változatlan (és a korosztálynak változatlanul olvashatatlan) Pál utcai fiúk vagy Légy jó mindhalálig helyett. Javaslom a Bartimaes könyveket a szülőknek, akik meg akarják szerettetni utódaikkal az olvasást, és persze azoknak, akik vonzódnak a műfajhoz és a magyar tanároknak (nekik mindenképp).
Nekem tetszett, nem egyformán a 3 könyv, de határozottan érdemes elolvasni. A szamarkandi amulett és a Ptolemaiosz kapuja ügyesebb, a második rész lagymatagabbra sikerült. Itt is igaz az, hogy amitől egy regény jó lehet, azt egy fantasy is tudhatja (ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ne legyünk finnyás sznobok).
Többen megjegyezték, nem értik, miért nem lett olyan sikeres (itthon), mint a Potter könyvek. Hasonló témakör, mégis mást nyújt, mint Rowling. A HP sorozat jobb a cselekmény kidolgozásában, viszont a szereplők statikusabbak, a jellemek erősebbek a Bartimaeus könyvekben. Izgalmasabb az elbeszélőtechnika is, jellemzően Bartimaeus és Nathaniel, illetve a második könyvtől Kitty szemszögéből látjuk az eseményeket, valamint párhuzamosan a múltban is kalandozunk. Kimondottan tetszett, hogy változnak a jellemek, Nathaniel érvényesülni akar és hibázik is, majd rádöbben erre, szóval, itt van abból a bizonyos jellemfejlődésből is, még ha kicsit direkten is jeleníti meg a szerző. Másik nagy erőssége az eredeti humora, Bartimaeus megjegyzései ütősek és gyakran igen találóak.
Összegezve: nagyon jól szórakoztam.
Salamon gyűrűje
Szerettem ezt a könyvet is. A trilógia előzménye (de teljesen külön álló történet), a felépítés, a stílus már ismerős. Bartimaeus ezúttal is megmondja a tutit. Tanulhatunk belőle olyanokat, mint hazaszeretet vagy önálló gondolkodás (szellemi szabadság, ha így jobban tetszik), mindezt egy mozgalmas, vicces regényben. Általános iskola felső tagozatában lehetne Jonathan Stroud az irodalmi anyag része, mondjuk a 40 éve változatlan (és a korosztálynak változatlanul olvashatatlan) Pál utcai fiúk vagy Légy jó mindhalálig helyett. Javaslom a Bartimaes könyveket a szülőknek, akik meg akarják szerettetni utódaikkal az olvasást, és persze azoknak, akik vonzódnak a műfajhoz és a magyar tanároknak (nekik mindenképp).
Camilla Läckberg: Jéghercegnő
Ez egy jó krimi. Kicsit beteg, amolyan skandináv módra, de pont ezt szeretjük. Engem olyan momentumok idegesítettek inkább, mint miért csak a szuper írólánykának jut eszébe a helyszínen a telefon redial gombját megnyomni, a rendőröknek meg persze nem, vagy miért kell a főszereplő súlyproblémáit ecsetelni… biztos szükség volt erre, hogy hitelesebb legyen a figura? (Szerintem nem, és nem mellesleg ezzel nyilván bebukja a férfi olvasókat.) Viszont szépen összefésüli a szálakat a végére, tud meglepetést okozni, tehát bőven elég jó ahhoz, hogy kapjon egy esélyt a másik könyve is.
Ez egy jó krimi. Kicsit beteg, amolyan skandináv módra, de pont ezt szeretjük. Engem olyan momentumok idegesítettek inkább, mint miért csak a szuper írólánykának jut eszébe a helyszínen a telefon redial gombját megnyomni, a rendőröknek meg persze nem, vagy miért kell a főszereplő súlyproblémáit ecsetelni… biztos szükség volt erre, hogy hitelesebb legyen a figura? (Szerintem nem, és nem mellesleg ezzel nyilván bebukja a férfi olvasókat.) Viszont szépen összefésüli a szálakat a végére, tud meglepetést okozni, tehát bőven elég jó ahhoz, hogy kapjon egy esélyt a másik könyve is.
A végzet ereklyéi
Cassandra Clare: Üvegváros
Tulajdonképpen 4 nap alatt behabzsoltam az első három könyvet (Csontváros, Hamuváros, Üvegváros), és most esedezek a 4.-ért, de még nem jártam sikerrel...Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a fantasy-történeteket. Magával ragad az egész, gazdag fantáziavilág, és hát ott van a romantika is.
Cassandra Clare: Üvegváros
Tulajdonképpen 4 nap alatt behabzsoltam az első három könyvet (Csontváros, Hamuváros, Üvegváros), és most esedezek a 4.-ért, de még nem jártam sikerrel...Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a fantasy-történeteket. Magával ragad az egész, gazdag fantáziavilág, és hát ott van a romantika is.
Szép napot mindenkinek!! segítséget szeretnék kérni.. most fejeztem be Susan E. Phillips Angyalcsók, Mindent a szerelemért c. könyvét... nagyon tetszettek!!! pedig nem vagyok nagy romantikus könyvolvasó.. de ezek aranyosak voltak... próbáltam egy két másik könyvét is az írónőnek de azok nem voltak ennyire jók.. tudna valaki hasonló regényt ajánlani? nagyon megköszönném...
de ezek aranyosak voltak... próbáltam egy két másik könyvét is az írónőnek de azok nem voltak ennyire jók.. tudna valaki hasonló regényt ajánlani? nagyon megköszönném...
Barath Katalin: A fekete zongora
1900-s evek elejen jatszodo krimi. Nagyon hangulatos volt a konyv; mondhatni meg izgalmas is; nagyon elveztem egeszen az utolso ket fejezetig - ami nem is illett a tortenetben, idetlennek tartottam es maga a krimi megoldasa sem tetszett... az irono vmi nagyon nagy csavarintast akart belevinni, de szerintem nem sikerult... Viszont a tortenet maga nagyon kellemes, kikapcsolo olvasmany volt....
1900-s evek elejen jatszodo krimi. Nagyon hangulatos volt a konyv; mondhatni meg izgalmas is; nagyon elveztem egeszen az utolso ket fejezetig - ami nem is illett a tortenetben, idetlennek tartottam es maga a krimi megoldasa sem tetszett... az irono vmi nagyon nagy csavarintast akart belevinni, de szerintem nem sikerult... Viszont a tortenet maga nagyon kellemes, kikapcsolo olvasmany volt....
- Státusza