Népművészet - paraszti építkezés.

kutyahazi

Állandó Tag
1

Üdv
A télen vásárolt házunk, amely nappalija akkor fényárban úszott, most a nyári időszakban nem kap annyi fényt (ezáltal most nem is túl meleg), köszönhetően a "régi módi" modernre való átültetésének. Megméregettem műszaki szemmel, az ablakok helyzete/mérete mind a régi parasztházak tornácára hajaz.
A téli nappályán még pont besüt, a nyárin meg már pont nem.. :)
Akkor ez fel sem tűnt, mint szempont, de most örülök a véletlennek. :)
 

Musasi

Új tag
Üdv Mindenkinek!

Ez az első hozzászólásom mind a portálhoz, mind ehhez a fórumrészhez :)

Építész végzettségem van (Debrecenben az Ybl-re jártam). Az egyik kedvenc témám volt mindig is a népi építészet. A hagyományos építési rendszerek és a mai kor vívmányainak összetalálkozása. Ha valami kérdés vagy téma van, szívesen beszélgetnék róla :)
 

kuktas36

Új tag
Sziasztok!

A párommal mi is most vettünk vályogházat, és egy picikét meg is jártuk vele.
Mindenkinek azt ajánlom, hogy hívjon szakembert, mert egy "felületes" átnézéssel beletenyerelhetünk a rosszba... :(
Viszont nagyon kellemes kisugárzása van, és nagyon jól érzi benne magát mindenki! ;)

mi öt éve vettük,és igazat adok neked ,mert mint kiderült 60-70 éves az épület,és a generációk mindig változtattak rajta,ami a vályog épület halála:((Most probáljuk visszaállitani az eredeti állapotot.
 

Péva

Állandó Tag
Népi építészet: csűr, pajta

Csűr, pajta építése és használata

Az egykori paraszti porták fontos, nem ritkán legfontosabb részei a gazdasági épületek voltak.

Formájuk szerkezeti felépítésük, az ezeknél alkalmazott megoldások évszázadok, évezredek tapasztalatai alapján alakultak ki.

Építésükben - akárcsak a lakóházaknál - mindig a kor tudása tükröződik, ugyanakkor a biztonság és célszerűség mellett fontos szerepet játszottak az anyagi körülmények is. Nem ritkán a lakóházaknál tartósabb anyagból készülnek ezek a "melléképületek", hiszen a termény, az állatok megvédése még saját életük, kényelmük léténél is fontosabb volt a régieknek.

[…]
A csűrök alaprajzilag két fontos részre tagolódtak. A csűr vagy pajta fiókjában vagy fiókjaiban raktározták a szálas gabonát vagy takarmányt. Ehhez csatlakozott a csűr vagy pajta piaca, ahol szabad helyet hagytak közlekedésre, de legfőképpen munkára. Ott csépelték ki a gabonát. A csűrök ennek megfelelően két vagy három fő térre oszlottak általában. A leggyakoribb esetben téglalap alaprajzzal építették, belső tagolásukat a kereszttengelyhez igazodva képezték ki. A csűr bejárata, kapuja és munkatere, piaca vagy szérűje a hosszanti oldal közepére került, a tárolóhelyek kétfelől csatlakoztak hozzá. A csűrökön eredetileg nem voltak kapuszárnyak. A szalagtelkes pajtasoros településekben azonban a kertet és az udvart szinte hermetikusan elzáró csűrökre mind a külső, mind a belső oldalon kapukat, ajtókat szereltek fel. A kapuk oly nagyok voltak, hogy rakott szekérrel ki-bejárhattak rajtuk. Ahol a kézi cséplés a közelmúltig szokásos gyakorlat volt, a csűr piacát és a fiókokat másfél méter magas fallal választották el, hogy a cséplés közben kipergő mag ne hulljon szét, ne kerüljön a csépeletlen gabona, szalma vagy széna közé; ezért nevezték kármentőnek. Voltak olyan körzetek viszont, ahol részben helyi kényszerkörülmények, részben az országos átlagtól eltérő, helyi hagyomány alapján hossztengelyük szerint osztott csűrök épültek. Pl. a Kisalföld némely településein szórványosan is, de bizonyos falvakban, településcsoportokban a lakótelkek keskenysége miatt kényszerültek hosszirány szerint tagolt csűröket építeni, viszont Szatmár megyében és környékén a helyi hagyományos csűrtípus eleve ilyen formában fejlődött ki. Nemritkán előfordult, hogy a csűr épületében kapott helyet az istálló, a pince. – Az istállók beépítése É-Magyarországon keleti felében szórványos, Erdélyben általános. Az állattartó helyiségek beépítése a közeli takarmányraktározás révén racionális munkaszervezést biztosított, a pincék esetében pedig előnyös volt a csűrben tárolt széna hőszigetelő hatása. A csűrök a lakóépületek átlagos méreténél nagyobbak voltak, főként szélesebbek s lényegesen magasabbak. Általában a lakóháztól elkülönítve a telek udvar és kert közötti határán álltak, kisebb telkek esetén magán a telekhatáron. A kisalföldi falvakban nemritkán a pajtákat a lakóházzal együvé egy alaprajzi egységbe, egy fedélszék alá építették. A baromudvaros telekelrendezés (baromudvaros telekrend) esetén előfordult, hogy a csűrök az út vonalára vagy közelébe kerültek, az istállók, aklok szomszédságában, de sokszor ugyanúgy a lakóudvar és a kert határvonalán álltak, mint egyébként a szalagtelkes településekben szokásos volt. Két beltelkes településekben (kétbeltelkes rendszer) gyakori volt a csűrök lakóudvaron kívüli felépítése. (Erre utal a pajtáskert, csűröskert kifejezés is, amely mind közszói, mind földrajzi névi használatban előfordul.) Magasabb hegyvidékeinken, a havasi kaszálókon a csűrhöz hasonló szerkezetű, jellegű szénapajtákat építettek. A csűrök építésénél ugyanazokat az anyagokat, szerkezeteket használták – mind a falazatok, mind a tetőzet esetében –, amelyeket a helyi hagyományos építő tevékenység a lakóházak építésénél alkalmazott. Sok helyen tovább élt a helyi anyagok felhasználása és az archaikusabb, konzervatívabb eljárások, szerkezetek. A gabona, széna utószáradását előmozdítandó viszont mindig olyan falazatokat alkalmaztak, amelyek jó szellőzést, légjárást biztosítottak. A borona-, zsilipeléses, sövény-, nád-, tégla-, vályog-, kő- vagy vegyes falak vakolás, tapasztás nélkül készültek. Ha viszont a fal anyaga a tapasztást, vakolást szükségessé tette, nagy szellőzőnyílásokat építettek be. A csűröket úgy építették, hogy azokba a rakott szénásszekerekkel be lehetett állni. Ha a csűrkapu vagy a körülötte levő tetőszegély alacsonyabb volt, a kapu feletti tetőfelületet felemelhetővé tették, rakodáskor rudakkal feltámasztották (leppentő csűrök). A gabona gépi cséplésének széles körűvé válása idején gyakoriak lettek az ilyen csűrkonstrukciók, hogy a cséplőgépeket a csűrbe beállíthassák. A csűr munkaterének (amely egyben a mezőgazdasági és közlekedési eszközök, felszerelések tárolóhelye is volt) növelésére építették az ún. nyakaspajtákat. Ezeknél a csűr középső része jelentékeny mértékben meghosszabbítva az udvar felé előreugrott. – A kézi cséplős területeken a gabonatermesztés fokozása idején sor került ún. ikerpajták építésére. Ezek tulajdonképpen két egymásba épített csűrből álltak, a két kisebb oldalfiók mellett egy nagyobb fiókjuk volt s két nyakasan kiugró csűrpiacuk. Így egyszerre két banda dolgozhatott párhuzamosan. A nyomtatás és a gépi cséplés előtérbe kerülésével sem csökkent a csűrök jelentősége. Nőtt szerepük a szénafélék tárolásában, veszteségmentes megőrzésében. Azokon a helyeken, ahol a klimatikus viszonyok kevéssé változtak, szinte még napjainkban a háztáji gazdaságban az utóbbi években is újakat emeltek. – A csűr alkalmazása nedvesebb éghajlatú vidékeken Európa-szerte általános volt. A hazai csűrtípusok területenként szorosan együtt fejlődtek a szomszédos népek hasonló célú épületeivel. Magyarországon nemcsak a parasztság és kisnemesség körében, de a nagybirtokok gazdálkodásához is hozzá tartoztak a 19–20. sz. fordulója körülig, ha a klimatikus viszonyok szükségessé tették alkalmazásukat. A gépi cséplés elterjedése előtt egyes uradalmakban fedett szérűkkel ellátott cséplőpajtákat, csűröket építettek még az alföldi megyékben is, hogy a szemnyerést az időjárástól függetlenül folyamatosan végezhessék. A csűrök építészeti kiképzése egyszerű volt. Ritkán egy-egy fontos, szem előtt fekvő gerendát díszítményekkel ékítettek. Egyébként legfeljebb az építési évszámot, az építtetők nevét és esetleg az építők nevét örökítették meg. A 19. sz. utolsó harmadát megelőzően a csűr készítői többnyire maguk a tulajdonos parasztok voltak. Az építést kölcsönös segítséggel végezték. Ezt követően a csűrök építése szinte egyre kizárólagosabban a mezővárosi, falusi ácsok, kőművesek tevékenységi körébe került, s az öntevékeny paraszti faragás, építés e téren is megszűnt. Konzervatívabb vidékeinken, valamint azokban a körzetekben, ahol a fafeldolgozás házi munkaként, házi iparként megmaradt, a közelmúltig tovább élt a helyi építő gyakorlat, s olyan archaikus szerkezeteket is megőrzött, mint amilyenek a jármos csűröké volt. – A csűr szó a 15. sz. elejéről mutatható ki. Nyelvünkbe a bajor-osztrák nyelvjárást beszélő német telepesek közvetítésével kerülhetett be, még a középfelnémet időszakban gyökerezik, amikor schiur, schür, schir alakváltozatai léteztek. Figyelmet érdemel viszont, hogy a népnyelvben a német–magyar nyelvi érintkezési sávban a Dunántúlon és a Kisalföldön a csűr megjelölésére mindig a pajta szó használatos. Pajta szóval jelölik a K-i részeken (Erdély) azokat az istállókat, amelyek a csűrökbe vannak beépítve. Az Alföld keleti felén s a Szilágyságban szőlőbeli építmény, présház jelentése is van. Pajta szavunk a 14. sz. derekáról ismert pajata alakban, mai hangalakja 1422-ből adatolható. Valószínűleg délszláv eredetű nyelvünkben.
Irod. Szinte Gábor: A székely csűr (Népr. Ért., 1903); Bátky Zsigmond: Építkezés (A magyarság néprajza, I. Bp., 1941–43); Hofer Tamás: Csűrök és istállók a falun kívül (Népr. Ért., 1957); Hoffmann Tamás: Horreum – szérű, csűr? (Ethn., 1959); Barabás Jenő: Scheunen auf ungarischem Sprachgebiet (DJfVk, 1967).

Forrás
Magyar néprajzi Lexikon
 

Bodka

Állandó Tag
3409_20080825_11130120.jpg
3409_20080825_11124569.jpg
3409_20080825_11130701.jpg


Nagydobszai talpasház
Nagydobsza,Fő út 68.

Az 1853-ban épült talpasház talpas-vázas falszerkezetű, karós sárfalú. Zsúpfedele alatt szoba, szabadkéményes konyha és hátsó szoba nyílik az itt pitvarnak nevezett fatornácra.
Az 1853-ban épült talpasház a délnyugat-dunántúli hagyományőrző, ún. faházövezet, ezen belül a református Szigetvidék tipikus épülete. A Benked család építtette és lakta generációkon át. Berendezése a XX. század eleji hagyományos lakásbelsőt szemlélteti. A ház mögött áll a talpas kisház, amely 1855-ben lakásnak épült, és 1916-ban telepítették ide. A telek végén istállós pajta látható gazdasági eszközökkel.
 

Bodka

Állandó Tag
Talpasház

Favázas, legtöbbször sövény-, paticsfalú vagy zsilipeléses falú ház, amelynek falazatában a függőleges tartóelemek egységesen az alapul szolgáló talpgerendákba vannak beállítva. A talpgerendák hossz- és keresztirányban egyaránt elhelyezésre kerültek, egységes keretté ácsolták, csapolták össze. Talpgerendának rendszerint különleges méretű fákat alkalmaztak, nem voltak ritkák a fél méternél vastagabb törzsűek sem. Gyakran a talpgerendák alá kőből alapot is raktak. Erdős vidékeinken, ahol a paraszti faépítkezést nem korlátozták, a legutóbbi évekig elég gyakori volt, bár általában a 19. sz. második felétől új házakat alig építettek. A talpasházak készítéséhez kevesebb fára és főleg kevesebb jó minőségű fára volt szükség, mint a borona építkezéseknél. – Fő elterjedési területe a közelmúltban Ny- és D-Dunántúl, továbbá Szlavónia. Előfordult a Kisalföldön, az Alföld peremterületein, gyakori volt az északi háztípus vidékén. A talpgerendás, gerendaváz-tartószerkezetű építésmód Európában széleskörűen elterjedtté vált. – A talpgerenda megjelölés a román népnyelvből is ismert (talpă). Talpgerendás építkezési mód a gazdasági melléképületeknél is gyakorivá vált (istállók, ólak, pajták, kamrák, sőt pincék esetében). (→ még: gerendavázas fal) – Irod. Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Csalog József: Talpas sövényházak a tolnamegyei Duna-szakaszon (Népr. Ért., 1939); Cs. Sebestyén Károly: Talpfa (Ethn., 1945); Kodolányi János: Ormánság (Bp., 1960).


Forrás:Magyar Néprajzi Lexikon
 

jacidani

Állandó Tag
Az alaprajz a legfontosabb a családi ház építésnél, ha azt elrontod nem igen fogod jó érezni magad a lakásban.

Azt még kihagytam, hogy a tájolás is nagyon fontos.

A fekvésről nem is beszélve.
 

Tsibor

Állandó Tag
Sziasztok!

A párommal mi is most vettünk vályogházat, és egy picikét meg is jártuk vele.
Mindenkinek azt ajánlom, hogy hívjon szakembert, mert egy "felületes" átnézéssel beletenyerelhetünk a rosszba... :(
Viszont nagyon kellemes kisugárzása van, és nagyon jól érzi benne magát mindenki! ;)

Kedves Cepy! Ti mibe "tenyereltetek bele?" Mi is most vettünk egy vegyes szerkezetű - félig vályog házat, de előtte átnézettük építésszel is. Persze ez sem garancia, hibák mindig kijöhetnek...
 

3dhazard

Új tag
Sziasztok!

A párommal mi is most vettünk vályogházat, és egy picikét meg is jártuk vele.
Mindenkinek azt ajánlom, hogy hívjon szakembert, mert egy "felületes" átnézéssel beletenyerelhetünk a rosszba... :(
Viszont nagyon kellemes kisugárzása van, és nagyon jól érzi benne magát mindenki! ;)

Jómagam is kíváncsi lennék a beletenyerelés mibenlétére!
Nekem is vályogházam van, sajnos több helyen is rosszul végezték az átalakításokat, de mindent meglehet oldani...
Aki ilyesmit akar vásárolni, ne feledkezzen meg a megváltozott környezetről sem, pl.: annak idelyén nem volt ekkora a forgalom által okozott vibráció.
 

petrusz79

Állandó Tag
Miért nem jönnek rá a magyarok, hogy legalább falun hagyományos házat építsenek? Építik az amerikai típusú unalmas házakat, aztán csodálkoznak hogy nem megy a falusi túrizmus!
 

petrusz79

Állandó Tag
Manapság nyomják a kívülről nikecellel szigetelt falat, akár vékonyabb téglafallal is. Rengeteg érv mellette van. De én hagyományos parasztház stílusban akarok építkezni. Összeegyeztethető ez?
 

Lacika69

Állandó Tag
Sziasztok!
A 'beletenyerelés'-hez volna gondolatom.
A Nagyapám mesélte, hogy régen a házon mindig volt mit javítani, falat tapasztani vagy a tetőt megigazítani. A nádazott tető nem volt olyan tartós mint a mostani (30 évvel ezelőtt) cseréptető. Szakember mindig akadt bőven, hiszen több generáció lakott együtt. A nagyapa tudta, hogy kell kinéznie ha rendesen megvan csinálva a fia tudta hogy kell rendesen csinálni, hogy az öreg elégedett legyen a munkával az unoka meg mindig jó erőben volt ahhoz hogy azt éppen úgy csinálja, hogy abban ne legyen hiba. Így voltak ezek jó házak. Ahogy a Nagyim süti receptje is 'és egy csipetnyit a szívedből' az nagyon fontos, anélkül el se kezd.
 

L.Maria

Új tag
Népi építészet ma

Kedves Zsuzsanna!

Nagyon érdekesnek találtam az öreg ácsok meséjét, mellyel visszaröpítettek vagy száz évvel a világ dolgaiban.
De bizonyára tudod, h vannak hasonló próbálkozások ma is. PL. Az én egyik fiam is szalmabálából és saját kézi préselésű agyagtéglából építgeti a házát. Ő ezt ökológiai és gazdasági megfontolásokból teszi. Bizony nagyon munkás! Ha csak arra a 8000db préselt téglára gondolok, már akkor is. Az egész család sokat dolgozott rajta, de még így sincs készen. Igaz már csak belső munkák vannak.
Aggályaim persze vannak az időtállóságával kapcsolatban v egér ügyben, de a fiúk mindig leszavaznak. Erre az általad közölt cikkben sem találtam utalást.
Nem tudom, mennyire vagy otthon ebben a témában. Tudsz-e valami megnyugtatót írni erről.

Üdvözlettel : Marika
 
Oldal tetejére