NŐ és FÉRFI

Ki tudja?Igen,párkapcsolaton belül szerintem egyszerűen működnek a férfiak,szeressük őket,legyen kaja mindig,és
hadjuk egy kis szabadidőt nekik .Ha szeret akkor keresni
fogja mivel tehet boldoggá,a gond ha a nő nem mondja mit
akar és ott már jönnek a problémák./Ja,csak ezt leírni könnyű!/

cathy222 írta:

Megette a fene, ha egy férfi attól férfi, hogy morzsál, rendetlen, és kocsmázik.

Kattints a kibontásához...

No Cathy akkor szted mitől ffi a ffi...ez jó kérdés...

Sztem mindenkinek más és más....
Egy igazi férfi nem kérkedik a férfiasságával.... nem képzeli többnek magát a többiekhez képest, mert tudja hogy neki is megvannak a gyengeségei....
felelősség teljes, nem hazudozik ok nélkül..... nem félkényen,... mert megbízik a párjában,.... ezért nem is kérdezi meg tőle naponta hogy hol/kivel voltál?.... add magára, körmeit ápolja,.... szakállát,ha van fésüli,... tehát ápolt, fürdik is....
tud önállóan létezni,.... a felmerülő problémáit képes megoldani....
a barátnőjét tiszteli,.... ami nem azt jelenti hogy pénzeli és autót vesz neki,... mert megteheti, hanem nem hülyézi le,... hanem megkéri hogy érveljen az igaza mellet és győzőn meg annak igazáról, és ha nem megy neki,... akkor sem "cseszteti" azzal hogy úgy én megmondtam te kis "butus".
nem beszéli ki nőtársát a haverokkal,... legyen az szex,... házastársi vita....mert ez magára nézve is "bunkoság"...
Oszt azé nem emlegeti fel a korábbi kapcsolatait,... hogy ez jobb volt, meg az,....ha mégis megkérdezi tőle a korábbi kapcsolatairól,mármint a kedves, akkor tud beszélni róla, hogy ki/mit hibázott abban a kapcsolatban és hogy mit tanult belőle...
mert ugye (kedves férfiak...) olyan azért nincs,.... hogy csak a nő miatt ment tönkre a kapcsolatunk, szóval ha 1 férfi ezt teszi, akkor biztos hogy rólad is így fog beszélni, ha szakítás lesz a vége...tuti

Az igazia férfi sztem nem lóg a nő nyakán, nem tartatja el vele magát,.... bár ez a nőre is igaznak kéne hogy legyen,...mert tudjuk a nók olyan "nyakba lógosak"...pláne ha elakarnak érni ippeg valamit...
Azért az igazi féfi ha "lelki" segítségre szorul, akkor merjen és kérjen,.... beszélje meg a társával a problémát(azért sírni nem kell) és közösen keressen vele megoldást....és ez forditva is müködhet...
az ágyban nem önző, tehát a hölgy társának élvezetérért megtesz szinte mindent a legjobb tudása szerint....(no persze,ha van mivel...mikor és...)...

Egy igazi pasi társaságban felmeri vállalni nőtársát, ha van neki,... és ennek szellemében mutatja be(tehát nem úgymint egy ismerőst,hanem, mint a párom).
Fontosnak tartom,hogy egy pasi ha egy gyerekvállalástól nem riad el, hanem megbeszéli a nőtársával,.... hogy és miként legyen...
és persze a gyerekpelenkázásban,bo meg egyéb "büdös" munkában nem hagyja egyedül nőtársát....
Attól,... ha megkérdezik a nőtöl, mit tisztelsz benne,.... tudunk mit mondani....határozott,... biztonságot ad,... számíthatunk rá,... megértő,... gondoskodó,... figyelmes,.. de mindemellett érzékeny, odaadó.. stb..

És sztem lényeges,hogy egy igazi ffi....a nőtársát nem úgy kezeli mint egy eszközt,..... aki megszülte az utódját, és időnként kielégül benne,.... hanem mint önálló lény, akinek ugyanúgy vannak/lehetnek karrier tervei és nem veszi semmibe őket a férfi. nem nézi le őt ezért.

No akkor röviden ennyi jutott eszembe,hogy mitól is lehet egy férfi igazán férfi.... de lehet hogy hiányos....

Huuu no miket is irtam,... ilyen férfi nincs is 7 üres faluba sem...

Mitől nő egy nő

Milyen szépen leirtad. Tényleg nincs ilyen férfi...
aki ezt elismerné.

(Cathy, rájöttél ugye, hogy aki a fenti esszét irta, a jószagú életbe pasi nem lehet!!! )

AndiC írta:

Milyen szépen leirtad. Tényleg nincs ilyen férfi...
aki ezt elismerné.

(Cathy, rájöttél ugye, hogy aki a fenti esszét irta, a jószagú életbe pasi nem lehet!!! )

Kattints a kibontásához...

Miért Pasi nem gondolhatja igy a dolgokat.....

A hatvanas évekig az agykutatások gyakorlatilag kizárólag elesett katonákon illetve súlyos fejsérülést elszenvedett embereken zajlottak. Az elmúlt évtizedekben aztán az MRI vizsgálatok révén nagyon sok részletet sikerült feltárni az élő, egészséges agy működéséről (az MRI készülék az idegrendszer aktivitásához kapcsolódó kémiai folyamatok intenzitását méri egy külső mágneses tér segítségével, és erről milliméteres felbontású, háromdimenziós képet ad).
Ezen belül is az egyik fontos felismerés az volt, hogy másképp működik a férfi agya és a nő agya. Nem egyszerűen arról van szó, hogy helyzetéből adódóan másra érzékeny vagy mást gondol ugyanarról a dolgoról egy nő és egy férfi. Ténylegesen: biológiai, fiziológiai szinteken mutathatók ki nagyon jelentős eltérések.

Tehát, miközben arról beszélünk, hogy az ember így vagy úgy godolkodik, és nagyon óvatosak vagyunk azzal kapcsolatban, nehogy valamelyik csoportra nézve bántó megkülönböztetést tegyünk, valójában azt kellene mondanunk, hogy a férfi így gondolkodik, illetve a nő így gondolkodik. Bár az agykutatásnak ezek az eredményei tudományos folyóiratokból már évtizedek óta ismertek, (talán a rosszul értelmezett politikai korrektség elvárásaihoz igazodva) széles nyilvánosságot csak a kilencvenes években kaptak. Miközben rengeteget tipródunk azon, hogy az emberiség felének a gondolkodásmódját képtelenek vagyunk megérteni, nagyon nehezen ismerjük be, hogy ennek hátterében nem csupán társadalmi hatások, hagyományok, a nők évezredes elnyomottsága van, hanem agyunk és idegrendszerünk szerkezetében levő, nem kicsiny különbségek, amelyektől nem lehet eltekinteni.



A hölgyek nem tudnak tájékozódni.
Ez egyszerű kijelentő mondat, semmilyen ítélet nem kapcsolódik hozzá. Már a nőstény patkányok is rosszabbul tájékozódnak a kísérletek során a labirintusokban. A nők tehát nyugodtan érezzék magukat felszabadítva azon kényszer alól, hogy utol kellene érniük a férfiakat. Nem kell. Arról van szó, hogy a nők és a férfiak ezen a téren is különböznek. Illetve - a hölgyek tájékozodási képességének javítására van megoldás, de kicsit olyan, mint fogfájás ellen falba verni a fejünket. Ha egy hölgy férfi nemi hormonnal árasztja el magát, jobban is fog tájékozódni, méghozzá meglepően hamar jelentkezik a hatás. Ez közvetett kísérletekből derült ki. Azok a hölgyek, akik magas férfihormon-tartalmú fogamzásgátlót szedtek, sokkal jobban tudtak például befarolni mindenféle szűk helyekre. Később, amikor nem szedték már ezt a fajta bogyót, ez az ügyesség visszafejlődött. Tehát lehet választani: szőrös arc, vagy meghúzod az autót a garázsajtónál.

...



Kutatók megállapították, hogy a nők majdnem annyit stírölik a férfiakat, mint a férfiak a nőket. Miért van az, hogy legtöbbször mégis csak szegény férfiakat nyomják le ezért? Azért, mert egy férfi odanéz. A nőnek nem kell odanéznie, hogy lássa azt, ami érdekli. Az is kiderült, hogy strandon, uszodában, a nők talán még többet is figyelik a férfiakat – csak nem néznek oda (annyira). Ez pedig nyilván azért lehetséges, mert másképp lát egy férfi és egy nő. Ennek a felismerésnek a birtokában a férfiaknak már nem kell annyira szégyenkezniük – a nőket pedig kérhetük arra, hogy ne nagyon bántsák ezért a férfiakat.

...

Minden elhangzott példa mögé oda lehetne tenni valamit, amit tudunk a női és férfi agyműködés különbözőségéről. Hogy százezer évek során milyen körülmények között alakult ki és fejlődött az agyunk, miért lett pont ilyenné. Ugyanabban a helyzetben egy nő mást lát, mást hall, mást érzékel, mint egy férfi, és ebből adódóan mást fog gondolni. Megpróbálhatja egy férfi utánozni, ahogyan egy nő gondolkodik, és fordítva, de az agyunk szerkezetéből adódó meghatározottságok miatt ezek a különbségek nem nagyon áthidalhatóak.

Nincs esélyünk elsajátítani a másik nem agyának működésmódját, és ennek környezeti és evolúciós okai vannak. Mégis van egy reményük: el tudjuk fogadni, hogy az emberiség fele másképp működik. Ebben az elfogadásban segítségünkre van, hogy az eddig bemutatott, némiképp eltérő női illetve férfi típusú intelligencia mellett mindenkiben létezik egy harmadik fajta intelligencia is. Amikor a férfi és női típusú gondolkodás különbözősége az emberi kapcsolatokban áthidalhatatlannak tűnő ellentéteket szül, ez a "spirituális" intelligencia segít bennünket abban, hogy a helyzetünket elfogadhatóvá és élhetővé tegyük.

elemes!

Sztem ez az elfogadás dolog egy magatartás forma...érdemes mindenkiben,.... akármennyire antipátiával fordulunk esetleg felé,... keresni valami szimpatikusat.... Vagy kitalálni valami vicceset,... ami miatt el tudjuk fogadni Őt-őket....a másikat... Pl a haragos arcot elképzelni "bohócnak pingálva" vagy ilyesmik.... véleményem,hogy....a lényeg, hogy keltsen valami pozitív érzést és akkor könnyebb elfogadni...a másikat....

Nem kell mindenkit szeretni, elég, ha csak megtanulunk mindenkit elfogadni.

Sztem mindenki előbb magát fogaddja el olyannak amilyen,... minden atomjával együtt....és utána a másikat már könnyebb...

Az elfogadás rettentő nehéz feladat. Még önmagam elfogadása is.

Ma reggel levertem a villanyborotvát a mosdó széléről. Semmi különös nem történt, mégis fellobbant bennem a düh, önmagammal szemben. Végig kellett járnom a düh - harag - megértés - megbocsátás - elfogadás lépcsőfokait, hogy végre nyugodtan mehessek reggelizni.

elemes írta:

Az elfogadás rettentő nehéz feladat. Még önmagam elfogadása is.

Ma reggel levertem a villanyborotvát a mosdó széléről. Semmi különös nem történt, mégis fellobbant bennem a düh, önmagammal szemben. Végig kellett járnom a düh - harag - megértés - megbocsátás - elfogadás lépcsőfokait, hogy végre nyugodtan mehessek reggelizni.

Kattints a kibontásához...

A személyiségünk fejlődésének fontos szerepe van önmagunk és mások elfogadásába...ugyan ez vonatkozik a tetteink...érzézeinkre is...hiszen önmagunk-személyiségünk elfogsdása hosszú időre hatást gyakoroltak viselkedésünkre,... pozitív mintát adtak élethelyzeteink megoldására....a személyiség kialakításának irányítása,... a nehézségek,... konfliktusok,... bonyodalmak megoldásaihoz illeszkedő technikákat mi magunk alakitjuk ki önmagunkban...,és igy az elfogadás...az utak megmutatása bizony sok esetben személyes példánkon keresztüli átadás önmagunk illetve mások számára...
Lehet befolyásolni..., lehet tanulni egy kapcsolat avagy önmagunk elfogadását... működtetését,... azonban a nehéz helyzetek megváltoztatásához együttműködési hajlandóság,.... pozitív szándék,... közös akarat kell....

Sztem valójában azt fogadjuk el a legszívesebben,.... amire belső hajlamaink leginkább vonzanak minket,.... amilyennek magunkat is szeretnénk látni.... Lehetetlen helyzet nincs...

Aranyalkony

A temető csendes volt. Az elmúlás szele hangtalanul siklott a sírok felett, meg-meglebbentve a hatalmasra nőtt tölgyek lombkoronáját. A Nap lemenőben még visszanézett a magas kerítéssel körbevont sírkertre, sugaraival bearanyozva a virágokat, melyek a fejfák tövében az elmúlást hirdették. Elmúlásra voltak ítélve, de nem feledésre, ahogy azok sem, akik sírját ékesítették. Ebben az aranysárga képben csend volt, békesség és nyugalom. <o></o>
Anna lassan felállt a kis padról. Gondolatban ma is elköszönt szeretett férjétől, mint mindig. Egy éve már, hogy nincs vele. Egy éve, hogy csak akkor látja kedves arcát, ha lehunyja a szemét. A szemhéja megőrizte a vonásait, a mozdulatait, a fejében ma is hallja Sándor mély, nyugtató hangját, s lelkében érzi simogató szeretetét. Nap, mint nap kijárt hozzá, és órákon át ült a padon. Gondolatban mindent megbeszéltek. A majd félévszázad alatt részévé vált a férfi. Nem látta értelmét az életnek, már csak az emlékekért létezett. Az emlékezésért.<o></o>
Elindult a temetőkapu felé. Ahogy óvatosan lépkedett a sírok között, véletlenül megbicsaklott a bokája, és fájdalmasan feljajdult. A mély csöndben messzire elhallatszott. Bicegve próbált tovább jutni, amikor egy ismeretlen, gyengéden megfogta a könyökét, és kérte, támaszkodjon rá, amíg kiérnek a kapun túlra.<o></o>
Anna kényszeredetten megköszönte a segítséget, de igyekezett mégsem igénybe venni a felkínált erős férfikart. Az idegen érzékelte látható zavarát, ezért hogy oldja a feszültséget, beszélni kezdett.<o></o>
- Váradi Istvánnak hívnak. – biccentett a fejével, mint egy régi vágású úriember. - Drága feleségemhez járok ki hetente, mindig ebben az órában. Imádta a péntek délutánt. – halvány mosolyra húzódott a szája, ahogy kiejtette az emlékezés szavait. - Amíg élt, minden péntek délután kéz a kézben sétáltunk a közeli kiserdőben. Mindegy, hogy milyen évszak volt, vagy éppen milyen időjárás.<o></o>
Hirtelen elhallgatott. Talán maga sem gondolta volna, hogy egyszer ezeket az emlékeket megosztja valakivel, mégpedig egy idegen asszonnyal, akit sután belekarolva vezetett a temető kanyargós útjain.<o></o>
Anna ettől a rövidke vallomástól egyszerre kinyílt. Ő is beszélni szeretett volna a férjéről, az érzelmekről, melyek ott égnek a lelkében, s melyet nem olthat ki sem az idő, sem a halál.<o></o>
- Az én férjem is szerette a természetet. Mi minden este sétáltunk, csak éppen nem az erdőben, hanem a lakótelep parkjában. Ha leszállt az este, és az utcák elnéptelenedtek, egymásba karolva róttuk az utat, hol beszélgetve, hol pedig csak némán, egymáshoz bújva. Nagyon hiányzik. – pityeredett el, ahogy visszagondolt az elmúlt életére. <o></o>
A férfi átérezte a fájdalmát, s ettől lélekben mintha közelebb kerültek volna egymáshoz. Kiérve a kapun nem engedte, hogy az asszony a buszmegálló felé induljon, hanem betessékelte a kocsijába, és hazavitte. <o></o>
Otthon Anna furcsán érezte magát. Bűntudata támadt, mintha megcsalta volna a férjét. Nehezen tudott napirendre térni a történtek felett. Egyre többet gondolt az idegenre, aki már lassan nem is volt idegen a számára, hiszen arca, pillantása egyre gyakrabban kúszott be pillája alá, ha álomra hajtotta a fejét. Teljesen összezavarta.<o></o>
Hetek teltek el úgy, hogy péntekenként nem ment ki a temetőbe. Nem mert. Aztán egy hónap múlva, mégis úgy igyekezett, hogy ugyan abban az órában látogasson ki a temetőbe, mint amikor Váradi Istvánnal találkozott. Máskor, ha valaki bemutatkozott neki, szinte azonnal elfelejtette a nevet, amit hallott, de most máshogy történt. <o></o>
Lopva körülnézett. Nem akarta feltűnően keresni a férfit. Kissé csalódottan látta, hogy egyedül van a temetőnek abban a parcellájában, ahol a férje is pihent.<o></o>
Leült a padra, és magába roskadt. Ki nem mondott szitkokkal ostorozta magát. Hogy lehet ilyen szívtelen, hogy pont itt, a párja sírjánál gondol egy másik férfira. Dühös volt magára. Dühös volt a magányra. Észre sem vette, hogy halkan suttogva beszél a sírkőhöz.<o></o>
- Miért nem engeded, hogy én is itt feküdjek melletted? Miért kell nekem még élnem? A magány sem tud megölni, és látod, hiába akarom kiszorítani magamból az érzelmeket, egyszer csak itt vannak, és nem tehetek ellenük. Szükségem van rá, hogy valaki megsimogassa a kezem, hogy valakinek még fontos legyek. Miért hagytad, hogy az ég téged szólítson el előbb? Én gyenge vagyok. <o></o>
Hirtelen halk papírzizegést hallott a háta mögül. Ijedten fordult hátra. Váradi István állt ott, kezében virággal. Zavartan nézett az asszonyra. <o></o>
- Nem akartam megijeszteni, kedves Anna. – szabadkozott. – Sokat gondoltam Önre az elmúlt napokban. Annyira jólesett gondoskodnom magáról, még ha csak egy rövid ideig is. Azért jöttem most el ide, hogy a beleegyezését kérjem ahhoz, hogy máskor is találkozzunk. <o></o>
- Nem értem. Az én beleegyezésemet? – nézett a férfira kikerekedett szemekkel.<o></o>
- Nem. Sándorét. – válaszolt halkan, majd a kezében szorongatott virágcsokrot a sírra helyezte. – Az én Margitkám elengedett. Remélem, Sándor érdemesnek tart arra, hogy a hátralévő életben az Ön támasza lehessek. <o></o>
Anna szemei megteltek könnyekkel, s a könnyfüggönyön át az előtte álló férfi arcvonásai egyszerre megváltoztak. A férje nézett vissza rá. Megértés ült a szemeiben, és mintha bólintott volna. Csak egy pillanatig tartott a látomás. Ahogy letörölte a könnycseppeket, újra István arcát látta, aki zavartan állt a válaszra várva.<o></o>
- Sándor nagyon szeret. Megértett. Ő is elengedett.
<o></o><o></o>
Péntek délutánonként két idős ember, - kezükben virággal - sétál egymásba karolva a temető fái alatt, megállva két sírnál, ahol együtt emlékeznek életük egy korábbi boldog időszakára. <o></o>

dolphin3 írta:

Ki tudja?Igen,párkapcsolaton belül szerintem egyszerűen működnek a férfiak,szeressük őket,legyen kaja mindig,és
hadjuk egy kis szabadidőt nekik .Ha szeret akkor keresni
fogja mivel tehet boldoggá,a gond ha a nő nem mondja mit
akar és ott már jönnek a problémák./Ja,csak ezt leírni könnyű!/

Kattints a kibontásához...

A gond az, hogy a nő a férfi figyelmét akarja. Azt, hogy a pasi találja ki, figyelje meg, hogy ő mit akar. Na ja, ha a pasi figyelmetlen, akkor ez nehezen fog menni.

elemes írta:

Az elfogadás rettentő nehéz feladat. Még önmagam elfogadása is.

Ma reggel levertem a villanyborotvát a mosdó széléről. Semmi különös nem történt, mégis fellobbant bennem a düh, önmagammal szemben. Végig kellett járnom a düh - harag - megértés - megbocsátás - elfogadás lépcsőfokait, hogy végre nyugodtan mehessek reggelizni.

Kattints a kibontásához...

Ráadásul a villanyborotva leverése a mosdóról nem hiba, csak baleset. Egy baleset miatt dühösnek lenni önmagunkra, az nem logikus. Nehéz lehet a pasiknak ennyi indulattal létezni. Nem irigylem őket.

nő és férfi barátsága

Tapasztalatom szerint létezhet, de csak akkor maradhat meg tartós barátságnak, ha mindketten szerelemmel kötődnek máshoz (a párjukhoz), és párjuk ténylegesen el tudja fogadni ezt a barátságot.

Egy darabig a barátság működik,míg a másik nem akar többet.

én férfi vagyok és szeretem a gyengébbik nemet. nem tolerálom a melegeket

Nő és férfi gondolkodásmódja eltérő,teljesen másképp közelitik meg ugyan azt a dolgot.

Mig a férfiak,a logikán keresztül magyaráznak mindent /nem is értem,hogy miért?/,
addig a nők a szivükkel látják az eseményt.

E két véglet hogyan is tud találkozni?

Tudja rá valaki a válszt?

evapatocs írta:

Nő és férfi gondolkodásmódja eltérő,teljesen másképp közelitik meg ugyan azt a dolgot.

Mig a férfiak,a logikán keresztül magyaráznak mindent /nem is értem,hogy miért?/,
addig a nők a szivükkel látják az eseményt.

E két véglet hogyan is tud találkozni?

Tudja rá valaki a válszt?

Kattints a kibontásához...

Ez a két véglet sehogy nem tud találkozni,csak akik hazudnak maguknak azok gondolják ,hogy van ilyen.A férfiak még csak nem is logikusak,inkább buták,úgy tudja egy-egy nő az orruknál vezetni,hogy kész röhej,és még csak nem is kell szép nő legyen...

kEPi5 írta:

én férfi vagyok és szeretem a gyengébbik nemet. nem tolerálom a melegeket

Kattints a kibontásához...

hú akkor találunk

logikusnak álcázva

JODY írta:

Ez a két véglet sehogy nem tud találkozni,csak akik hazudnak maguknak azok gondolják ,hogy van ilyen.A férfiak még csak nem is logikusak,inkább buták,úgy tudja egy-egy nő az orruknál vezetni,hogy kész röhej,és még csak nem is kell szép nő legyen...

Kattints a kibontásához...

Akkor majd leckét veszek tőled...!

Sajnos nálam az ilyen férfi nem nyerő,én hagyom érvényesülni!

Vagy talán elhitetem(?) velük,hogy nekik van igazuk?
Lehet,hogy ez a stratégiám...(?)..és már át is vettem a logikáját...na hát?
Nem is olyan csavaros az észjárásuk,mint gondoltam!
Ki hitte volna?

evapatocs írta:

Nő és férfi gondolkodásmódja eltérő,teljesen másképp közelitik meg ugyan azt a dolgot.

Mig a férfiak,a logikán keresztül magyaráznak mindent /nem is értem,hogy miért?/,
addig a nők a szivükkel látják az eseményt.

E két véglet hogyan is tud találkozni?

Tudja rá valaki a válszt?

Kattints a kibontásához...

Szia
Ez az "ellentétek" és "egységek" legföbb forrásainak egyike.
Ebben a legnagyobb probléma az , hogy mind a két fél meg van arról győződve, hogy az ő látásmódja a jó.
Pedig valójában egyik sem az, ha tetszik ha nem.
Szerintm a jó látásmódban közel azonos hangsullyal kerül mind a két nézőpont értékelésre(Önértékelésre főleg).
Nem minden értelmezhető a szív által és ugyanez igaz a logikus gondolkodásra is.
Talán egyesíteni kellene a Szívvel látást a logikai látásmóddal.
Egyébként a miért nagyon egyszerű, ha végégondoljuk az alapvető "feladatokat" ami a két emberre hárul(főleg a régi korokban kell gondolkozni, mert ott még jobban látszik nincs benne a modern világ jelenségköre).

EGGYé válás

Toth Bandi írta:

Szia
Ez az "ellentétek" és "egységek" legföbb forrásainak egyike.
Ebben a legnagyobb probléma az , hogy mind a két fél meg van arról győződve, hogy az ő látásmódja a jó.
Pedig valójában egyik sem az, ha tetszik ha nem.
Szerintm a jó látásmódban közel azonos hangsullyal kerül mind a két nézőpont értékelésre(Önértékelésre főleg).
Nem minden értelmezhető a szív által és ugyanez igaz a logikus gondolkodásra is.
Talán egyesíteni kellene a Szívvel látást a logikai látásmóddal.
Egyébként a miért nagyon egyszerű, ha végégondoljuk az alapvető "feladatokat" ami a két emberre hárul(főleg a régi korokban kell gondolkozni, mert ott még jobban látszik nincs benne a modern világ jelenségköre).

Kattints a kibontásához...

Szia!

Természetesen a feladatok megoldásához az elmét használjuk,a logikát,a "rációt".
Azonban nem lehet mindent ezen keresztül látni.
Nem tudunk mindent megmagyrázni a logikán keresztül /mégha sok esetben lehet is/,mert pontosan ebből adódnak a konfliktusok.

Néha a szivünkkel kell látni,hogy átérezzük "azt a másik embert",aki mellettünk van,hogy "eggyé" tudjunk válni vele,
és ezt az elmén keresztül soha nem tudjuk megtenni.