NŐ és FÉRFI

Harmonikusabb a házasság két hálószobával

Egyre több amerikai házaspár építtet két hálószobát házába, mert bár régebben a külön alvás a házasság megromlásának jele volt, manapság úgy tartják, éppen hogy a jó kapcsolat fenntartásában segít.

Egy felmérés szerint, amelyet az amerikai építészek készítettek, 2015-re az egyedi építésű házak 60 százalékában két hálószoba lesz. Ezekben az ott lakó házaspár tagjai külön alszanak majd.

Egyre többen gondolják ugyanis azt, hogy feszültséget okoz a kapcsolatukban, ha nem tudják megfelelően kialudni magukat, ami sokszor a partner hibája, éppen ezért az csak javít a házasságukon, ha az éjszakát nem ugyanabban az ágyban töltik.

A horkolás, az éjszakai látogatások a mellékhelyiségben, vagy a gyerekszobában, ha a kicsi nehezen alszik el, megfoszthatja a házaspárokat a szükséges napi hét-nyolc óra alvástól.

Stephanie Coontz családszakértő sok olyan párral találkozott, akik biztosak abban, hogy jó a házasságuk, de az esetek többségében nem alszanak együtt.

"Nem hiszem, hogy ez bármit is elárulna a szexuális életükről" - tette hozzá a szakértő.

Társas magány



[FONT=Verdana, Geneva, Arial, Sans-serif]Sokan küzdünk a magánnyal: talán te is, én is, más is. Minden ember küzd: ki így, ki úgy. Ki teljesen egyedül él társ nélkül, ki társas magányban. A társas magány kortól függetlenül létezik, itt él velünk. Mi is ez valójában? [/FONT]
[FONT=Verdana, Geneva, Arial, Sans-serif][/FONT]
[FONT=Verdana, Geneva, Arial, Sans-serif]Élünk egy életet családban vagy kapcsolatban. Előbb ismerkedünk, majd szeretünk, önzetlenek vagyunk, aztán tolerálunk és egy idő után azt vesszük észre, hogy el vagyunk egymás mellett, mint két befőtt; ismerjük egymást és idővel távolodunk, már lehet unjuk is az egészet, de nem lépünk, nem teszünk ellene.[/FONT]
[FONT=Verdana, Geneva, Arial, Sans-serif][/FONT]
[FONT=Verdana, Geneva, Arial, Sans-serif]Sokan élnek így valaki mellett magányosan. Van kihez szólni, de nem érezzünk, hogy a hangok jelentése is eljut a párunkhoz; van kihez bújni, de nincs már meg rég az a jóleső érzés, ami egykoron összekötött minket. Ülünk kettesben egy asztalnál és azon kapjuk magunkat, hogy mérhetetlenül egyedül vagyunk. Próbálunk kommunikálni, elmondani mi történt aznap, vagy mi van a gyerekkel, vagy a szomszéd már megint mit csinált, de mielőtt szólnánk rájövünk, hogy felesleges. Minden szó csak üres frázis tele meg nem értett emocionális tartalommal. Szomorú, de tény, hogy léteznek ilyen kapcsolatok, amik látszólag kívülálló szemszögéből remekül működnek, de mi belül érezzünk, hogy valami nem jó, valami elromlott és nem tudjuk sem az okát, sem azt, hogy juthatnánk túl ezen. Az érzés egyre jobban elhatalmasodik rajtunk és egyre reménytelenebbnek érezzük a helyzetünket. Ilynekor vagy a munkába menekülünk, vagy új kapcsolatot keresünk. Ki így, ki úgy próbálja visszaszerezni rég elfeledett érzéseit, a szeretetet, a kötődést, azt az érzést, hogy tudjuk fontosak vagyunk. [/FONT]
[FONT=Verdana, Geneva, Arial, Sans-serif][/FONT]
[FONT=Verdana, Geneva, Arial, Sans-serif]Bármilyen kapcsolatról is legyen szó - munkahelyi, baráti vagy párkapcsolat -, a legfontosabb dolog az érdeklődés fenntartása. Egy kapcsolatot nem elég kialakítani, fenn is kell tudni tartani, életképesen működtetni. Nehéz munka, mert meglátásom szerint munka a javából. Az interakció minden percében mutatnunk kell, hogy fontos számunkra a másik, éreztetnünk kell azt, hogy szerepet tölt be életünkben. Meg kell tudnunk meghallgatni a másikat, nem okoskodni, csupán hallgatni. Ehhez elengedhetetlen az empátia, az érzelmekkel teli odafordulás mások felé, a szeretet, a nyitottság és a hiteles kommunikáció. Szavakkal, nagyon sok dolgot ki lehet fejezni, de a szó nem elég. Gyakran szavak nélkül többet megmutatunk gondolatainkból, mint azt gondolnánk. A gesztusok, mimika nagyobb szerepet kap. Gondoljuk csak bele: ha az utcán sétálunk és valaki személytelenül ránk mosolyog mennyi pozitív energiát kapunk, vagy ha egy üzletben az eladó mikor belépünk a szemünkbe néz és jó reggelt kíván mosolyogva mennyivel szívesebben vásárolunk. Így kellene működni minden kapcsolatnak. Félretenni a személyes rosszul megélt érzelmeinket és szeretettel nyitni a másik fél felé, még ha nem is érezzünk, akkor is nagy jelentősséggel bírnak ezek a gesztusok.[/FONT]
[FONT=Verdana, Geneva, Arial, Sans-serif] [/FONT][FONT=Verdana, Geneva, Arial, Sans-serif]Naponta küzdünk meg - te is, én is, más is - problémáinkkal, de nem szabad hagyni, hogy a problémák uralják gondolatainkat, a rosszban meg kell érteni mi a rossz és meg kell látni a jóban a jót. Tudni kell kezelni a gondjainkat és ha ezt megtanultuk később nem uralkodnak felettünk, szeretettel fogunk majd közeledni másokhoz és nem fogjuk azt érezni, hogy bár van mellettünk valaki mégis magányosak vagyunk. [/FONT]

Szép vagyok, hódítani akarok!

A magyarok kiemelkedő aránya érzékel nagyobb nyomást a jó megjelenésre, mint korábban, szüleik nemzedéke. A világelsők közé tartozunk azzal a közfelfogással is, hogy a férfiak érdeklődése megnőtt az ápolt külső iránt. Többek között ezt állapítja meg a Nielsen piackutató vállalat most közzétett, 46 ország Internet-használói körében végzett felmérése alapján.

A megkérdezett magyarok 83 százaléka érez fokozódó késztetést arra, hogy jól nézzen ki. Ez a világon a hatodik legmagasabb mutató. Az európai átlag 75 százalékos.
A legtöbb válaszadó magyar azért áldoz megjelenésére, mert attól jobb lesz a közérzete. Második legfontosabb, hogy tetsszen partnerének, majd egy férfi vagy nő lehetséges meghódítása következik. Negyedik az a szempont, hogy "igyekszem mindig stílusosan, ápoltan kinézni".

Amíg Európában csak 41 százalék akar egy nő vagy férfi megnyerése érdekében vonzónak látszani, addig nálunk ez a cél sokkal fontosabb, hiszen itt a magyar mutató 56 százalékos.

Ezek után nem meglepő, hogy 100 magyar közül 90 szokott vásárolni testápoló szereket és kozmetikumokat. Ennél csak a spanyolok aránya magasabb Európában.

Más kérdés, hogy ki, milyen gyakran és mennyiért vásárol. Ugyanis honfitársaink mindössze 16 százaléka azt mondta, hogy mostanában sokkal nagyobb összeget költ személyes megjelenésének javítására, mint korábban. Ennél kisebb arányban csak három skandináv ország és Kanada válaszadói mondták, hogy többet áldoznak test- és szépségápoló szerekre.

A vásárlások leggyakoribb színhelye Magyarországon a modern élelmiszerbolt, majd a gyógyszertár/drogéria következik. Annyiban térünk el a külföldi szokásoktól, hogy Európában átlagosan a legtöbb válaszadó által említett patika/illatszerbolt a fő beszerzési forrás.

Ki hogyan dönt arról, hogy mit vegyen? A vásárlási döntést a magyar válaszadók 73 százalékánál az ár befolyásolja, és ezzel európai listavezetők vagyunk. (Kontinensünkön az átlag ennél a szempontnál 57 százalék). Nem sokkal marad el tőle a márka kedveltsége, majd a termék várható hatása. Honfitársaink egyharmadnál nagyobb arányára hat még a vásárlásra barátok/ismerősök ajánlása és az ingyen kapott termékminta.

Az európai átlaghoz képest nagyobb a magyarok körében a márkahűség, a termék tulajdonságainak figyelembe vétele, a partner ajánlása és az Internetről szerzett tájékoztatás.


Jó megjelenése érdekében a legtöbb magyar napi vagy heti rendszerességgel bőrét ápolja, utána holtversenyben a haj- és az arcápolás következik, majd a haj erősítése, növekedésének serkentése. Európában másodikak vagyunk mind az arcukat, mind a hajukat rendszeresen ápolók magas arányával.

A vágyakat világítja meg, hogy ha a pénz nem számítana, ki, mire költene többet. Tíz magyarból hét a testmasszázst nevezi meg, azután következik 50 százalék körüli aránnyal a fogfehérítés, haj-, bőr-, illetve arcápolás. Egyharmad körüli arány említi a maikűr/pedikűrt, továbbá a bőr barnítását.

Tömegtermék vagy drága prémiummárka? A vizsgált 26 európai országban megoszlanak a vélemények. Hajápoló szereknél átlagosan 21 százalék szerint a tömegtermékek vannak olyan jók, mint a drágábbak, 16 százalék pedig a drágábbakra esküszik. A kozmetikumoknál és a bőrápolóknál nagyjából fordított a helyzet, ott többen respektálják a prémium szegmens magasabb minőségét.

A magyarok kimagasló arányban ismerik el a drága termékek magasabb minőségét mind a három szegmensben. Kozmetikumoknál 37, bőrápolóknál 33, hajápolóknál pedig 21 százalék vélekedik úgy, hogy a tömegtermékekhez képest jobbak a prémium márkák.

Képbe kerültek a férfiak is, akiket külső megjelenésük most jobban érdekel, mint eddig, véli a magyarok 74 százaléka. Ugyanakkor a megkérdezett magyarok 82 százaléka rendben lévőnek találja, hogy a férfiak több időt töltsenek megjelenésük javításával, és több pénzt költsenek rá. Az európai megkérdezettek átlagosan 79 százaléka vélekedik ugyanígy.

Mutasd meg mit tudsz az ágyban, és taníts!

A nő azt szereti egy férfiban, ha tapasztalt, s azt várja el, hogylehetőleg legyenek meg azok a szexuális tapasztalatai, melyekkel örömet szerezhet neki. A legtöbb nő ugyanis nem szereti a "tanító néni" szerepet az ágyban.

Meg amúgy is, hogy néz az ki, hogy egy nő mondja meg, hogy a férfi hova rakja...A férfi ne csak nappal legyen irányító, hanem éjjel is, hancúrozás közben. Mutasson új dolgokat, mondja meg, hogy miként szereti.

A férfiak viszont legszívesebben egy szüzet tudnának elképzelni maguk mellé feleségnek. Ami kicsit túlzás, de van benne igazság. A férfi ugyanis nem szereti, ha kedvese a fél várossal ágyba bújt, vagy ha kettőnél több egyéjszakás kalandja volt. A férfiak önzőek, és szeretik kisajátítani a nőt, de ha már Budapest minden harmadik pasija látta, hogy kedvesének milyen anyajegye van a popsiján, azt nem tudják elfogadni. Egy férfinak sokáig kell tanulni, hogy megismerje a női testet, az érzékeny pontokat. Ezt azért teszi, hogy jövendőbelijének megadhasson minden gyönyört az ágyban.
Minél több nő fordul meg egy férfi ágyában, annál nagyobb profizmusra fog szert tenni. A nőnek pedig minél több férfi volt az életében, annál nehezebben fog férjhez menni, kivéve, ha füllent egy kicsit.

Az okos nő nem vallja be, hogy hány partnere volt eddig, illetve a valódi számot elosztja kettővel. De ha jóval nyolc fölött van az a bűvös szám, akár tízzel is nyugodtan el lehet osztani. A lényeg az, hogy négynél több férfit soha ne valljunk be kedvesünknek, ha férjnek néztük ki magunknak. Sok nő úgy érzi, hogy ez igazságtalan, de sajnos ki vagyunk szolgáltatva a férfiak ostoba természetének, és ezért kénytelenek vagyunk különböző taktikákat bevetni, hogy révbe érjünk.
Be lehet vállalni ugyanaz igazságot, de akkor számolni kell a következményekkel is...

Rühellem a feleségem állandó zsörtölődését!

Veled egyszerűen nem lehet kijönni! Alig érek haza, máris zsörtölődsz és számonkérsz, amikor én csak egy kis nyugalmat szeretnék. Mégis mi a csoda bajod van?-hangzik el nap mint nap családok százaiban az alábbi pár mondat a férfiak szájából.

Amikor körülnéztem az új lakásban, megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a sok minden hiányzik: a hűtő fogantyúja le volt törve, az ajtók nem záródtak megfelelően, a csempe itt-ott lepattogzott. "Mi történt?" -kérdeztem óvatosan.
"A korábban itt lakó férfi nehezen viselte el felesége folyamatos piszkálódásait"- kaptam a választ-"és többnyire az ajtókon vezette le feszültségét".
A házassági válságokhoz vezető tényezők között előkelő helyen állnak a különféle kommunikációs problémák. A férfiak egyik kedvenc-és tegyük hozzá, némileg jogos- vesszőparipája, amellyel feleségüket okolják kapcsolatuk megromlásáért a "te mindig zsörtölődsz velem" kijelentés. De mit is takar ez?
A zsörtölődés folyamata a következőképp zajlik: a nő újra és újra előhoz bizonyos témákat, de érezhető, hogy kimondott gondolati mögött más is húzódik:
Pl: "Mi soha nem járunk el sehova szórakozni".(Kissé ellaposodott a kapcsolatunk)
"Már hetek óta mondom, hogy javítsd meg végre a szekrényt".(Csak engem érdekel, hogy itt rendben menjenek a dolgok?)
"Borzasztó, hogy te milyen önző vagy". (Mostanában el vagyok hanyagolva érzelmileg.)
A zsörtölődést az teszi elviselhetetlenné, hogy folyton hibákra vagy mulasztásokra figyelmezteti a férfit, aki úgy érzi, állandó követeléseknek van alávetve: hiszen, amennyiben nem teljesíti a kívánságot, vagy nem reagál rájuk, akkor a nő újra és újra elő fog hozakodni velük.
Kialakul az ördögi kör, amiből nehéz kilépni, s a férfi többnyire úgy érzi, egyre jobban elszigetelődik, míg a nő azt éli meg, hogy nem számíthat férjére.("Hát, hiába mondom...?").)<table align="right" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="box1head"><table border="0" cellpadding="2" cellspacing="1"><tbody><tr><td> </td></tr><tr><td class="text10black">
</td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table>
A szakértők szerint egyszerű okai vannak mindennek: a zsörtölődések mögött az áll, hogy a nő úgy érzi, kifáradt kapcsoltuk, hiányzik az intimitás, a férfi érzelmei és közelsége. Kívánságbombáival azt akarja elérni, hogy férje végre vegye őt észre, néha szó szerint provokálja, hogy érzelmeket lehelhessen a kapcsolatukba.
Hölgyeim! A férfiak sajnos nem mindig fogékonyak a rejtett üzenetközlésre, ezért célravezetőbb, ha egyértelműen fogalmazunk, és pontosan elmondjuk,hogy mit is érzünk: "Úgy érzem, nem figyelsz rám.." "Mostanában keveset öleltük meg egymást, és hiányzik...".
Igyekezzünk ne ismételgetni magunkat újra és újra, és sürgősen hagyjunk fel a "te mindig..." kezdetű vádló kijelentésekkel, amikkel sarokba szorítjuk férjünket.
Természetesen a másik félnek is célszerű önvizsgálatot tartani, és elgondolkodni, hogy kellően figyel-e a másikra; nem munkál-e benne lustaság vagy nemtörődömség esetleg hajlandó-e változtatni a boldogság érdekében?
Higgyék el, mindkettőjüknek jobb érzés lesz, ha kilépnek a zsörtölődés nevű játszmából!

Segítség! A párom impotens!

Az impotenciáról pironkodva vagy épp sehogy sem beszélünk, az impotens férfiak pedig a gúny állandó céltáblái- pedig e szexuális zavar komoly házassági kríziseket okozhat. De van-e kiút?

Külföldön már teljesen természetes, hogy a megoldhatatlannak tűnő házassági problémákkal, krízisekkel szakemberhez fordulnak a felek, és házasságterápián vagy szexterápián vesznek részt. Nálunk még kevesen tudnak erről a lehetőségről, s egyébként is, inkább szégyellni- , titkolnivalónak tartják a családi szennyes kiteregetését a párok.
A házasságterápiára jelentkező párok igen sokféle gondjukkal kereshetik meg a szakértőt, ám ezek között előkelő helyen szerepelnek a kapcsolatot szétziláló szexuális jellegű nehézségek.

<table align="left" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="box1head"><table border="0" cellpadding="2" cellspacing="1"><tbody><tr><td> </td></tr><tr><td class="text10black">
</td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table>Ha szexuális zavar problematikájával jelentkeznek a terapeutánál, akkor először azt kell kideríteni, hogy valóban ez tekinthető-e az elsődleges problémának, hiszen a szexuális zavar többnyire valamifajta házassági-kapcsolati problémára utal. Ha pedig ezt sikerül orvosolni, akkor a szex is egy csapásra megjavul.
S hogy milyen zavar léphet fel a hitvesi ágyban?
Leggyakoribb probléma többnyire szexuális funkciózavarral kapcsolatosak:a nők az orgazmus hiánnyal vagy az izgalmi fázis zavarai. küszködnek; míg a férfiak esetében a korai magömlés és merevedési zavarok okozhatnak üzemzavart.
Ha a merevedési zavarokról esik szó, a férfiak egyébként struccpolitikát folytatnak, s képesek a végletekig halogatni a szakember felkeresését.
Pedig nem árt egy kis önvizsgálat, hiszen az impotencia hátterében, ha ki lehet zárni a szervi rendellenességet, több lelki-érzelmi tényező is állhat. Nézzünk ezek közül néhányat!

• Az impotencia kialakulhat a nőiségtől való félelemből.
• Előfordul, hogy az illető a teljesítmény nyomása alatti van: muszáj jónak lenni az ágyban,muszáj valamit nyújtani a partnernek,mert kínos lenne,ha felsülne.
• Máskor öntudatlanul is elutasítja partnernőjét, nem kívánja valójában vele a szexet vagy kihűlt kapcsolatuk miatt nem tud reagálni férfiassága.
• Nincs tisztában vagy fél a szeretkezés során kialakult szerepével, nem tudja agresszióját kezelni.
• Máskor egyszerűen csak tapasztalatlanság vagy kommunikációhiány miatt nem tud teljesíteni.
• És előfordulhat, hogy az önmagával szembeni bűntudat (pl. valami rosszat tett) munkálkodik a háttérben.

Ha ezeket a tudattalan folyamatokat, érzéseket sikerül felfedeznünk,akkor megnyílik az út a továbbfejlődés és kapcsolatunk harmonizálása előtt, ebben pedig egy terápiás folyamat nagy segítségünkre lehet!
Ehhez persze nem árt kihúzni a fejünket a homokból!

Meg tudsz-e bocsátani? Újra tudjuk-e kezdeni?

Nehéz újrakezdeni egy házasságot, ha úgy érzed, hogy az, akiben eddig feltétel nélkül megbíztál, az, akiről azt hitted, soha nem hazudhat neked; hónapokon keresztül megcsalt valakivel, hónapokon keresztül élt egy másik életet.

Mégis, elérkezhet az a pont, amikor mindketten ráláttok házasságotokra, amikor mindketten tudjátok, hol és mit kell megújítani. S úgy gondoljátok, új életet kezdtek egymásért és egymással.
Talán első pillanatban azt hiszitek, a legnehezebb az lesz, hogy a megszokott utak helyett újakat keressetek, s a megcsontosodott szokásokon változtassatok, de elég hamar rá fogtok döbbenni, hogy a legkeményebb dió mégsem ez. Hanem a megbocsátás kérdése. Igen, erre most azt feleled, hogy az agyaddal már rég megbocsátottál azért, hogy megcsaltak. A szád már számtalanszor útjára bocsátotta a "Megbocsátok" szót, s talán te magad is elhiszed. Hiszen, ha nem így lenne, akkor nem lenne most melletted, akkor nem döntöttél volna te is mellette. Kell ennél több?
Igen.
<table align="left" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="box1head"><table border="0" cellpadding="2" cellspacing="1"><tbody><tr><td> </td></tr><tr><td class="text10black">
</td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table>Ha túl akarod élni saját fájdalmaidat, muszáj a múltatokhoz valamilyen viszonyulást kialakítanod. A meg nem történtté tevés teljesen felesleges és ostoba hárítás is, hiszen nem tudod kiszűrni álmaidból, elkalandozó gondolataidból a fájdalmas emlékeket, érzéseket. Újra és újra felbukkannak, és kopogtatnak a fejeden, s nem tessékelheted el őket állandóan. Ezek már itt vannak veled, veletek örök mementóként. Ám rajtatok múlik, hogy mit kezdtek velük.


Meg tudsz-e bocsátani? Túl tudsz-e lépni a másikat hibáztató kommunikáción, a sértettséged küszöbét magad mögött bírod-e hagyni?
Te magad is érzed, hogy ez a hónapokig tartó korábbi bizonytalanságnál is nehezebb feladat. Mert az igazi megbocsátás talaján nem sarjadznak kétkedő pillantások és bizonytalankodó kérdések. Az igazi megbocsátás nem enged teret annak, hogy a másik telefonjában, kabátzsebében kutakodj, hogy megnyugtasd magad.<table align="right" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="box1head"><table border="0" cellpadding="2" cellspacing="1"><tbody><tr><td> </td></tr><tr><td class="text10black">
</td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table>
Az őszinte megbocsátás nem hozakodik elő naponta a múlt sérelmeivel, és nem kényszeríti a másikat élethosszig tartó vezeklésbe.

A valódi megbocsátás a jelenre és a jövőre fókuszál, de nem tesz úgy,mintha nem lenne múltja- mert bár tudja, hogy új életet kapott, azért soha nem tagadhatja meg mindazt,ami az új időszámítás előtt történt.


Ezt soha ne feledd!

Szeretkezzünk vagy szerelmeskedjünk?

Írta: Tokaji Zsolt

Mondhatják sokan, hogy ezen elmélkedni csupán meddő szemantikai okoskodás, mert hiszen a két szó teljesen ugyanazt jelenti. Én mégis megpróbálnék erre rácáfolni, sőt, mindezzel kapcsolatba hozni a férfiak egyik legnagyobb félelmét, a potenciálvesztést.
<tablaveg>Egyetemi éveim alatt Nádasdy Ádám tanár úr belénk sulykolta, hogy „minden időjárás szép és minden nyelv gazdag”, épp ezért soha nem mernék arra vetemedni, hogy a magyar nyelv más nyelvek fölött álló különlegességéről, páratlan gazdagságáról zengedezzek. Ez persze nem jelenti azt, hogy szubjektív elfogultságom okán ne az anyanyelvemet tartanám a legcsodálatosabbnak és a legkifejezőbbnek. Legalábbis arra, amire, ahogyan én használom a nyelvet, komplexitásában jobbal eleddig nem találkoztam.

Életem unalmasabb, szürkébb periódusában egy hasonló sorsra kárhoztatott barátommal a magyar nyelv kevésbé publikus, már-már vulgáris rétegeit próbáltuk feltárni. Az egyik ilyen kutatásunk tárgya épp a szeretkezni szóra irányult. Hosszú napok kitartó munkájával – ha jól emlékszem – 400 szó körül raktuk ki a pontot. A képzett alakokkal együtt összesen ennyi szinonimáját találtuk annak, ahogyan egy magyar anyanyelvű szeretkezni tud, illetve ahogy erről írásban vagy verbálisan értekezni tudna.

<!-- kep vege -->Joggal merül fel persze a kérdés, hogy ezek a szavak valóban kifejezik-e a szeretkezés különféle minőségi, mennyiségi, esztétikai stb. aspektusait, vagy minden ilyen kísérlet csak durva belemagyarázás lenne. Erre nem tudok egyértelmű választ adni, és alighanem meglehetősen hosszú kutatómunkát igényelne az olyan szavak jelentéstani különbségeinek boncolgatása, mint pl. a nőszik, kuszpitál vagy kufircol. Pedig ugye érezzük a különbséget?

</tablaveg><table id="two" align="left" cellpadding="1" cellspacing="0" width="50"> <tbody> <tr> <td> </td></tr></tbody></table><!-- kep vege -->Persze nem baj, ha nem. Mint ahogy arról a bevezetőben már írtam, sokan talán a szeretkezik és a szerelmeskedik szavak között sem tesznek, éreznek semmi érdemleges, a gyakorlatban is tetten érhető különbséget. Pedig szerintem van. Nem is kevés. Szarkasztikusabb hangulatomban úgy szoktam fogalmazni, hogy a szeretkezés és a szerelmeskedés úgy viszonyul egymáshoz, mint az imádkozás és az ájtatoskodás. Én legalábbis a szerelmeskedést valami elképesztően mesterkélt, színpadias, külsőségekkel, pózokkal megrakott felszínes valaminek képzelem, amivel ellentétben a szeretkezés már jóval őszintébb, és ami fontosabb, önzetlenebb és kölcsönös – mert hiszen ideális esetben az imádkozás is egyfajta interakciót feltételez.

Azt viszont be kell vallanom, hogy én igazából se szerelmeskedni, se szeretkezni nem szeretek. Szerelmeskedni talán még soha nem is szerelmeskedtem. A bennem túlságosan is nagy mértékben meglévő önirónia ezt amúgy is megakadályozta volna; ugyanis előbb röhögtem volna el magam, mint hogy a zokni lekerül rólam. Ezzel szemben viszont szeretkezésben már volt részem. Ám ami ilyen helyzetben történt, az vagy feledhető, vagy kifejezetten törekszem az elfelejtésére.

<!-- kep vege -->Az, hogy a nők többnyire csak érzelmi kötődésben képesek szexuális kapcsolatot létesíteni, olyannyira közhelyes megállapítás, hogy már egy kvízben is olvastam. Nem is érdemes erről vitát nyitni. De emiatt ne vitassuk el a férfiaktól azt, hogy érzelmi kötődésben ők is képesek, vagy legalábbis törekednek szexuális kapcsolat kialakítására. S ezzel el is érkeztünk ahhoz a momentumhoz, ami miatt azt állítom, hogy én nem szeretek szeretkezni.

<table id="two" align="center" cellpadding="1" cellspacing="0" width="50"> <tbody> <tr> <td> </td></tr></tbody></table><!-- kep vege -->
<!-- kep vege -->Senki sem vitatja, ugye, hogy egy férfit is megérinthet, elbódíthat a szerelem. Arról beszélek, amikor a legkérgesebb lelkű pasik is rímfaragással próbálkoznak, vagy legalábbis gyorsan előkotornak egy Petőfi-kötetet, hogy szavakat találjanak a bennük dúló megfogalmazhatatlan izére. S mily felemelő, amikor olyat olvasunk vagy netán még SMS-ben is elküldjük, hogy aszongya: „Úgy sovárgok tudni, mint még / Nem sovárgá senki sem.” S mi lesz a nagy sóvárgás eredménye? Mi lesz, ha kívánságunk, miszerint: „Hadd legyen hát egy lépvessző, / Egy kalitka énekem, / S a legszebb madárt... egy lyányka / Szívét fogja meg nekem”, teljesül?

<!-- kep vege --> <table id="two" align="right" cellpadding="1" cellspacing="0" width="50"> <tbody> <tr> <td> </td></tr></tbody></table><!-- kep vege -->Hát a nagy akarásnak, ha nem is nyögés, de bizony gyakorta felsülés a vége. Szerintem sokan találkoztak már ezzel a jelenséggel. Engedve végre a férfi ostromának, értetlenül, mégis megértést színlelve vigasztaltok minket, pasikat, és biztosítotok arról, hogy igenis elhiszitek, hogy ilyen korábban velünk soha nem fordult még elő. Én is mondtam már ezt. Igaz, ma már belátom, hogy hülyén hangzik, de csak azért, mert könnyen félreérthető. Mi az ilyesmit valóban nem csupán a magunk mentegetésére mondjuk, olykor magunk is meglepődünk kudarcunkon. Vagy épp abban bízunk, hogy párunk kiérzi belőle az elismerő bókot, hiszen számunkra nyilvánvaló, hogy mindennek oka a szívünkből-lelkünkből túlcsorduló érzelmek, melyhez foghatót korábban még soha nem éreztünk, vagy legalábbis már nem emlékszünk rá.
<!-- kep vege -->
<!-- kep vege -->Véleményem szerint szerelmesen nem lehet igazán jól „szeretkezni”. Mégis csak ezt a szót használom, mert a többi nem igazán siklana át a szigorú szerkesztőkön, de remélem, minden olvasó ízlése szerint be tudja helyettesíteni. Persze nem azt állítom, hogy a szex csak érzelmek nélkül lenne jó. Dehogyis, sőt! Itt csak arányokról van szó. Egy férfi számára a szexuális együttlét elsősorban és túlnyomórészt az érzéki örömök ünnepi parádéja, melyben az érzelem egyfajta nagyon különleges fűszer, ami hozzájárul a tökéletesség érzéséhez. Nem véletlen, hogy a szexet fizetős szolgáltatásként igénybe vevő férfiak legtöbbje akkor áradozik igazán a tökéletes együttlétről, ha a szolgáltató hölggyel kapcsolatban „barátnős feelinget” vélt felfedezni vagy érezni. (Lásd Bérnőstények és makktársak.) A férfi számára viszont a jó szexnek nem szükséges feltétele az érzelmi involváltság, s mint láttuk, a túlzott érzelmek olykor igencsak destruktívan hathatnak a szexuális teljesítményre.

<!-- kep vege --><!-- kep vege --> <table id="two" align="left" cellpadding="1" cellspacing="0" width="50"> <tbody> <tr> <td> </td></tr></tbody></table><!-- kep vege -->Van ennek a jelenségnek még egy hátulütője. Egy kapcsolat elején akarva-akaratlanul igyekszünk a legjobb formánkat hozni, a legjobb arcunkat mutatni. Legalábbis igencsak kevés férfiról tudok, aki eredménnyel találta meg élete párját azzal, hogy már az ismerkedés fázisában közölte volna: „Ja, egyébként gyógyíthatatlanul pornófüggő vagyok, imádom az extrém szex legkülönb formáit, és addig nem nyugszom, amíg téged is rá nem veszlek a hármas szexre.” Pláne kizárt az ilyesféle őszinteség, ha a férfi még szerelmes is. Ha szíve vágya betelik, álmai nője enged, ide a rozsdás bökőt, hogy az ágyban is azt lesi majd, hogyan járhatna minél jobban szerelme kedvébe, akár a saját vágyait, igényeit is háttérbe szorítva. A mókás ebben az, hogy az esetek zömében a nő is így van ezzel. Így aztán az egészből egy nagy udvarias előzékenykedés lesz, ami a szerelemtől dúló hónapok alatt bizony-bizony rutinná merevedik. Mindkét fél elhiszi, hogy a másiknak így és csak így jó. Manapság viszont ebben az „agyonkommunikált” világban tudjuk nagyon jól, milyen cefetül nehéz bír lenni, hogy hónapok, esetleg hosszú évek után valóban őszintén valljunk arról egymásnak, mi jó, mi lehetne jobb, vagy mi az, amit egyenesen ki nem állhatunk.

Egyszóval én nem szeretek szerelmeskedni, sem szeretkezni. De szerintem azok sem, akik valóban örömüket lelik a szexben. Nyilván nem véletlen, hogy én még sohasem hallottam egyetlen, az eksztázisig hajszolt nőtől sem, hogy „gyere, gyere, szeretkezz meg jó keményen!”.

Ezer vagy egy éjszaka?

Igencsak megoszlanak a vélemények az egyéjszakás kalandokról. Mindkét nem képviselői között akadnak, akik szerint elítélendő, szánalmas vagy épp veszélyes, míg mások jobban tolerálják. Na de az a bizonyos egy éjszaka is mennyiféle lehet!

<!-- ################## cikk szöveg ################## --> <table id="two" align="left" cellpadding="1" cellspacing="0" width="50"> <tbody> <tr> <td> </td></tr></tbody></table><!-- kep vege -->Már a cikk elején leszögezném, hogy a témának nem vagyok szakértője, inkább csak a szexuálisan viharos, a felelőtlen promiszkuitás jellemezte fiatal éveimnek köszönhetően rendelkezem némi tapasztalattal ezen a téren.

Az egyéjszakás kalandokról legalább annyi sztereotípia él a köztudatban, mint mondjuk a homoszexualitással kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy az igazán mély érzelmek és válogatás nélküli párkapcsolat-létesítések zömét efféle rövid, néhány órás, a szexre koncentrált románcok teszik ki. Távol áll tőlem, hogy vitatkozzam az olyan szakértői álláspontokkal, miszerint például „a promiszkuitás az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt veszélyes”. Ez könnyen belátható, meg az is, hogy a lélek intenzív elsivárosodása előbb-utóbb az elmagányosodáshoz vezet. Viszont kevésbé tartom helytállónak, hogy mindez leginkább a férfiakra jellemző viselkedésforma, míg a nők szenvedő alanyként élik meg. Nem ismerek idevonatkozó kutatási eredményeket, megtippelni sem tudnám és merném, hogy százalékokban kifejezve ez milyen arányokban mutatkozik meg, de a „túlnyomó többségben férfiak” kijelentés azért talán túlzás.

Mindig mosolyogva olvasom, hallgatom, amikor arról van szó, hogy nem mi, férfiak választunk, még akkor sem, ha ez a szent meggyőződésünk. Ezt az esetek zömében kicsit félszegen, már-már suttogva szokás kimondani, mint valami titkot. Ért belőle, aki ért, de a legjobb lenne mégis, ha a pasik ezt nem vennék annyira komolyan, mert hát az egójuk, meg az önbecsülésük... Hát pedig ebben már nem sok titok van. Nekem speciel minden ezzel kapcsolatos illúzióm leomlott, amikor gimnáziumban egyetlen fiúként harminc lánnyal jártam egy osztályba.
<!-- kep vege -->
Épp ezért állítom, hogy az én összes egyéjszakás kapcsolatomat, ha nem is feltűnően, de kivétel nélkül a hölgyek kezdeményezték. Emlékeim szerint én egyetlen esetben sem tettem házassági ígéretet, hogy az ágyba rimánkodjam őket, sőt, az esetek zömében mindketten verbálisan is megfosztottuk a küszöbönálló alkalmi liezonunkat minden további perspektívától.

<table id="two" align="center" cellpadding="1" cellspacing="0" width="50"> <tbody> <tr> <td> </td></tr></tbody></table><!-- kep vege -->

Kivételek persze vannak. Előfordult olyan eset, amikor egyáltalán nem alkalmi szexnek indult a dolog, de a kissé elkapkodott intim együttlét hol engem, hol a partneremet sarkallta arra, hogy ne erőltesse a kapcsolat folytatását. Sőt, olyan is volt, amikor nevetve együtt állapítottuk meg, hogy ez annyira csapnivalóra sikeredett, hogy jobb, ha ennyiben is hagyjuk.

<!-- kep vege -->Hát igen, végül is ezek is csak egyéjszakás kapcsolatok, mégsem írnám alá azt, amit szintén szokás ezzel kapcsolatban megfogalmazni: „a nők válogatás nélküli szexuális kapcsolatának hátterében súlyos nemi identitási zavar áll, sőt igen gyakori a kisgyermekkori szexuális abúzus is”. He? Súlyos identitási zavar meg szexuális abúzus? Meg egyáltalán, hol az a mennyiség, ahonnan ez már kórosnak számít? Nem lehet, hogy az ilyen nő csak egyszerűen keres, reménykedik vagy épp a kiforrott nemi identitásának megszerzéséhez vezető utakon kalandozik?

Meggyőződésem szerint elenyésző azoknak a nőknek a száma, akiket egy-egy ilyen, velem töltött egyéjszakás kapcsolat alapján efféle súlyos jelzőkkel minősítenék, vagy ne adj’ isten, szenvedő, méltóságában megalázott áldozatként hagytam volna magam mögött. S akkor még nem is beszéltem az olyan egyéjszakás kapcsolatokról, amikor a hölgyek egészségügyi jelleggel keresik elő noteszükből hajdanvolt partnerük elérhetőségét. Mert hiszen, esetleg évekkel korábban hiába volt köztünk hosszabb-rövidebb kapcsolat, a szóban forgó lehetőséget csupán egyetlen éjszakára kínálják fel – igaz, félpanziós ellátással.

<!-- kep vege -->A másik ilyen sztereotípia, hogy a pasik érzelmek nélkül is képesek a szexre. Nyilván vannak ilyenek. Én viszont még az egyéjszakás kapcsolatok során is nagyon szerelmes tudtam lenni. Ki állítja, hogy a szerelem csak egyféle lehet? Egy bölcs barátnémtól tanultam egyszer, hogy akár másfél órára is szerelmesek lehetünk. Évek óta ismertük már egymást, mindent tudtunk egymásról, amikor összegabalyodtunk – egyetlen éjszakára. Ki használt ki kit? Hol itt az abúzus?

<tablaveg><tablaveg> </tablaveg></tablaveg><table id="two" align="right" cellpadding="1" cellspacing="0" width="50"> <tbody> <tr> <td> </td></tr></tbody></table><!-- kep vege -->Na, azt hiszem, ebben a témában is sikerült eljutnom a megnyugtató holtpontra, amikor is semmi újat nem sikerült megfejteni. Azt, hogy a pasik „zöme” miért űz sportot az egyéjszakás kapcsolatokból, aligha kell magyarázni. Így vagyunk huzagolva, és amíg szexuális vonzalmainkat nem sikerül összhangba hozni az érzelmeinkkel, addig így is maradunk. Vannak, akik meglett férfiként is meglepően infantilis módon élik meg mindezt. A nők esetében viszont kevésbé hajlanék az általánosításra. Valószínűleg ahány nő, annyiféle indokot, okot lehetne feltárni, ki miért szorgalmazza az egyéjszakás kapcsolatokat.
Ha a sok, nyugtalan, „egyetlen” éjszakán át vezető út az ezer, sok ezer megállapodott éjszakához vezet, aligha elítélendő. Nyilvánvaló, hogy sokat lehet csalódni, sérülni ezen az úton, de a tapasztalat mindig erősebbé és bölcsebbé tesz.

Egy férfi esetében pedig kifejezetten előnyös, ha efféle tapasztalatokkal a háta mögött vet horgonyt az igazi mellett. Aki hosszú hónapokon, éveken keresztül tapasztalta meg azt a mérhetetlen ürességet, amit egy-egy ilyen éjszaka után felébredve érez az ember, valószínűleg kevésbé csábul majd el egy-egy kínálkozó lehetőség alkalmával. Ellenben ha a lényünk legmélyén kuporgó kisördögöt frusztrálódni hagyjuk a korábban kihagyott lehetőségek miatt, a franc se tudhatja, hogy mekkora nagy fenevaddá cseperedik idővel, pokollá téve kapcsolatunkat és az egész életünket.

Hogyan együnk romantikát?

Írta: Tokaji Zsolt
Össze se tudom számolni, hányszor állapították meg rólam a nők, hogy nem igazán vagyok romantikus alkat. „De könyörgöm, melyik férfi romantikus?” – próbáltam terelni. A probléma azonban nem hagyott nyugodni.

<!-- ################## cikk hirdetés ################## --><!-- ################## cikk szöveg ################## --> <!-- kep vege --> <table id="two" align="left" cellpadding="1" cellspacing="0" width="50"> <tbody> <tr> <td> </td></tr></tbody></table><!-- kep vege -->Felidéztem hajdan volt kamaszkorom emlékeit, amikor egyívású társaimmal együtt szivacsként szívtuk magunkba a párkapcsolat-teremtés, egyszerűbben a csajozás fortélyait. Azt már a kezdet kezdetén leszedi minden pelyhes állú pasi, hogy a romantika – bármi legyen is az – roppant fontos a nőknek. Szakmailag tapasztaltabb haveroktól szedegettük össze az alapokat: virág, étterem, ajándék, sok-sok telefon, levelek, és nem túl nyomulós holdfénytúra kettesben. Hát nagyjából ennyi. Aztán ezen belül ki-ki a saját kreativitásához mérten vihet a dologba eredetiséget, míg végül kialakul a csak rá jellemző, egyéni romantikus attitűd.


Bevallom, nekem már a virággal problémám volt. A pasik, ha csak nem botanikusok vagy zen-költők, különösebben nem vonzódnak a virágokhoz. Örökre érthetetlen marad, mi a francért olyan fontos a nőknek az a nyomorult, néhány napig agonizáló nemesített gaz. Ehhez csak hozzájön az a görcsünk, hogy gyerekkorunkban a jó édes mindenféle alkalmakkor rendre a kezünkbe nyomott egy hatalmas bokrétát, hogy az ünneplő ruhánkban fulladozva és a lábunkat szorongató lakkcipőben botladozva kedves szavak kíséretében, sőt mosolyogva adjuk át a tanító néninek, a nagymamának meg még isten tudja kinek. Szóval a fiúgyermekben már nagyon korán felsejlik, hogy a virággal valami nagy gáz van.

<!-- kep vege -->Aztán persze érettebb fejjel rájön az ember, hogy ez az egész romantikus körítés ugyanolyan póz, rituálé, mint az életben annyi minden más. Mint az, hogy nyolcra jársz iskolába és negyvenöt percig ülsz egy órán éveken keresztül, csakhogy bizonyítványt kaphass. Kötelező előzménye valami kívánatos cél elérésének. A romantikával elérendő cél nyilvánvaló: eljutni az ágyig úgy, hogy a partnerünk addigra kellőképpen oldott hangulatban, nyitottan és odaadóan fogadja közeledésünket.
<table id="two" align="right" cellpadding="1" cellspacing="0" width="50"> <tbody> <tr> <td> </td></tr></tbody></table><!-- kep vege -->Persze nem azt mondom, hogy a pasik képtelenek lennének őszinte, gyengéd érzelmeket megélni és kimutatni. Az endorfin-túltermelés igen cifra dolgokat képes művelni az emberrel. De hát ez csak ideig-óráig (max. egynéhány hónapig) tart. Minden, ami ez után következik és a romantika címszó alá sorolandó, csak rutin.

Itt van például ez a kajáltatás dolog. Egy romantikusra tervezett estén illik romantikus vendéglátóipari létesítménybe vinni a partnert, hogy romantikusan vacsorázzunk. Ha ezt az egészet evolúciós szempontból egy kicsit megkapargatjuk, máris érdekes dolgok derülnek ki. Ugyanis az ember ezzel koránt sincs egyedül. Az állatvilágban is ismert viselkedésformával van dolgunk. Az etológiában ezt úgy nevezik: rituális etetés (courting feed = udvarló táplálás). Főleg a madarak hajlamosak az ilyesmire. A hím madár mindenféle kövér, ízletes kukacokkal és pondrókkal eteti párjául kiszemelt áldozatát, s miközben az elégedetten falatozik, a pasi a szárnyait, tollait kiterjesztve bohóckodik, vagy esetleg táncol neki. Csupán azért töri magát, hogy a csajszit meggyőzze róla, milyen frankó csávó is ő tulajdonképpen, hiszen, ha róla tud gondoskodni, nyilván néhány fióka meg sem fog kottyanni. Hát igen. Alig van bármi különbség köztünk. Talán csak a menü más.

És megint ott vagyunk, hogy a romantika csak eszköz annak a bizonyos célnak az eléréséhez, de semmiképpen nem egy állandó személyiségjegy. Emlékeim szerint a hippokratészi személyiségtípusok (lásd szangvinikus, kolerikus, melankolikus, flegmatikus) között sem szerepel a romantikus önálló kategóriaként.

<table id="two" align="left" cellpadding="1" cellspacing="0" width="50"> <tbody> <tr> <td> </td></tr></tbody></table><!-- kep vege -->Én pedig igenis tudok épp olyan romantikus lenni, mint bármelyik másik normális pasi: néhány hétig. Egyszer a saját bőrömön is volt szerencsém megtapasztalni, más pasi milyen, amikor romantikus. A kiszemelt áldozat ugyan nem én voltam, de az illetőnek közvetve sikerült az én endorfinszintemet is megemelnie.
Történt ugyanis, hogy hajdan volt párom, kapcsolatunkba beleszürkülve máshol próbálta megkopottnak vélt női varázsának bizonyosságát kutatni. Én már akkor jó ideje nem voltam romantikus hangulatban, a vetélytársam viszont nyilván igen, hiszen neki voltak újonnan támadt szándékai. Én a liaisonjaikról ugyan jó másfél hónapig nem sokat tudtam, de utólag rá kellett jönnöm, hogy szegény palinak nem volt könnyű dolga, és igen kreatívnak is kellett lennie. A virág ugyanis alapból kilőve, hiszen párom nem állíthatott haza minden titkos randevúról rózsákkal. Maradt hát zömében a rituális etetés. Ez viszont maga a 22-es csapdája. A párom ugyanis tetszeni akart, nem pedig hízni. Egy szó mint száz, miután az új hím végérvényesen meggyőzte arról, hogy nálam jobban tud gondoskodni róla, és annak a néhány fiókának a felnevelése sem okoz majd gondot a számára, rászánta magát, hogy elköltözzön.

Amikor már a sebeim nyalogatása nem biztosította az életfunkcióim minimális fenntartását, az életben maradási ösztönöm azt diktálta, hogy mély, önemésztő depressziómon úrrá léve felderítsem a lakás számomra eladdig olyan ismeretlen részeit is, mint a konyha. Legnagyobb meglepetésemre itt-ott eldugva több tucat igen jó minőségű csokoládét találtam, melyek titkos találkáik párom által el nem fogyasztott emlékei voltak. Hetekre meg volt oldva a táplálkozásom, és ezzel együtt az endorfinszintem is.

http://www.youtube.com/watch?v=stc1HNQKJHU&mode
http://music.aol.com/video/cant-fight-the-moonlight-aol-sessions/leann-rimes/1119827

Hát igen, mióta itt jártam gyarapodott pár sorral a topic.
Árulja el nekem valaki miért kell a párkapcsolatról szóló írásoknak értlmetlen tudományos magyarázatba fulladni, vagy mért mindenáron a szexualitás kérdésében elenyészni, miért kell mindenben a rosszat keresni. Miért nem lehet a pozitív oldalárol közelíteni ezt a témakört, mért kell a csalódást, önzést, uralkodnivágyást előretolni. Miért kell a párunkal szemben elvárásokat megkövetelni, miért akarjuk hogy olyan legyen amilyet mi megkövetelünk, amilyet mi elvárunk, nem adhatná esetleg önmagát anélkül, hogy lenézzük, megalázzuk?
Azért megy tönkre a házasságok kilencven százaléka, mert az első félévben tombol a szerelem, utána meg mindkét fél uralkodni igyekszik, és elkezdi magyarázni a párkapcsolatát, azt hiszi, hogy ő a teremtés koronálya a családon belül. (akár nő akár férfi mindegy)
Ott kellene kezdeni az egészet, hogy nem egy havi kapcsolat után összeházasodni, hanem megismerni egymást minden szempontból.
Nem szerelmesnek lenni hanem szeretni tisztelni a párunkat, olyannak amilyen.
Ha például el akarunk valahová menni, de a párunk nem, mert fáradt. beteg, rossz kedve van, vagy csak szimplán velünk szeretne egy estét vagy egy napot tölteni, akkor nem megsértődni, duzzogni kell, hanem igyekezni olyan megoldást találni ami mindkét félnek kellemes.
Először magunkban kell keresni a "kisördögöt" és igyekezni leszokni rossz tulajdonságainkról.
talán a következő pár mondat nyújt némi támpontot.
Amit szeretsz, szabadon kell engedni. Ha visszajön hozzád, a Tiéd, ha nem jön vissza, akkor sohasem volt a Tiéd.
Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!
Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden.

A mai élet az állandó változásról szól.
Ez okozza az igazi gondot,m nem tanultuk meg becsülni amink van!

Vass László írta:

A mai élet az állandó változásról szól.
Ez okozza az igazi gondot,m nem tanultuk meg becsülni amink van!

Kattints a kibontásához...

...szerintem, a nagyfokú önzésből következik.... a változás természetes folyamat. A befeléfordulásra, önértékelésre nincs idő, sőt, sajnos igény sem.
Az egyszerűbb utat választják sokan " a más szemében szálkát.... "

Re: MadGhost üzenet

Kedves MadGhost!

SZERINTEM GONDOLATOK - válaszolgatok a kérdésekre: :444:
(MINDEN ESETBEN TISZTELET A KIVÉTELNEK, ILLETVE: AKINEK NEM INGE NE VEGYE MAGÁRA!Köszike)

"Árulja el nekem valaki miért kell a párkapcsolatról szóló írásoknak értlmetlen tudományos magyarázatba fulladni" - mert a 21.-ik századba MINDEN-t meg akarunk magyarázni.

"... vagy mért mindenáron a szexualitás kérdésében elenyészni" - mert "újabban" MINDEN az ágyba kezdődik és MINDEN az ágyba ér véget.

"... miért kell mindenben a rosszat keresni" - nem biztos, hogy rosszról volna szó, azt gondolom csupán a JELEN-t probálják bemutatni, majd Mindenki alkossa meg a cikkről / a könyvről a véleményét.

"Miért nem lehet a pozitív oldalárol közelíteni ezt a témakört" - különbözőek az ízlések, van akinek Pozitív a Negatív és van akinek Negatív a Pozitív, legalább is szerintem ...

"...mért kell a csalódást, önzést, uralkodnivágyást előretolni" - Nézz csak körül, egyre jobban elterjednek az egyszemélyes háztartások, miért is? Egyszerűen azért, mert Valamire akarjuk vinni az Életbe. Majd ez is kell, az is kell és nem lehet abba hagyni ... sok esetben ... egyre jobban arról kezd szólni az Élet: NEKEM VAN EZ-AZ-AMAZ ÉS AKINEK NINCS (LEGALÁBB IS ANNYI NINCS, MINT NEKEM)
AZ NEM "RÚGHAT" NÁLAM LABDÁBA.
Nekem azt tessék megmondani: MINEK MINDENBŐL KETTŐ??? Az Ember-párost mintha úgy teremtették volna, hogy kiegészítse egymást és nem azért, hogy versenyezzünk Nő a Férfival, vagy Férfi a Nővel. Attól tartok ebbe a "csatá"-ba (általába) egyik MINDIG ALUL MARAD.
A DÖNTÉS A SAJÁT KEZÜNKBEN VAN!!! Versenyezni akarunk vagy kiegészíteni Egymást???

"Miért kell a párunkal szemben elvárásokat megkövetelni" - úgy tudom, hogy az elvárás az elvárás, azaz, hogy a Párom ILYEN-OLYAN MEG AMOLYAN LEGYEN, aztán HA hosszabb keresgélés után TALÁLKOZTUNK VELE, UTÁNA megköveteljük EZT-AZT MEG AMAZT, csupán azért, hogy NEKEM JÓ LEGYEN (a legtöbb esetben!) Jó, mi?

"... miért akarjuk hogy olyan legyen amilyet mi megkövetelünk, amilyet mi elvárunk" - azért mert AZ EGO NAGY ÚR, és KI KELL ELÉGÍTENI MINDEN VÁGYÁT-ÓHAJÁT, hogy elégedett legyen VELÜNK. Mivel tudjuk a lelkünk mélyén, hogy az ELÉGEDETTSÉG nagyon fontos az Életbe. Tehát: CSAK!

"... nem adhatná esetleg önmagát anélkül, hogy lenézzük, megalázzuk?" - a fentiek után CSAK NEM KÍNÁLOM ODA MAGAM "TÁLCÁN" A MÁSIKNAK? Á, dehogy!!! Álig felfegyverkezve és bezárkózva MEGVÁROM, MÍG A MÁSIK KÖZELEDIK FELÉM.
De kérdezem ÉN, KI AZ AZ IDIÓTA, AKI EGY "ILYEN" EMBERHEZ közeledni akarjon??? Talán, aki HASONLÓ, MINT ÉN. De akkor NE ESSEN ROSSZUL, HA KIHASZNÁLNA ÉS UTÁNA ELHAJTANA "MELEGEBB ÉGHAJLATRA" VAGY VISSZA A MAMÁ-hoz. ... Igen-igen, majd, ha összebútoroztunk, igyekezve tisztázni kell KI IS AZ ÚR A HÁZBA és kezdődik a harc! Ha ez NEM MEGY SZÉP SZÓVAL, akkor keresünk MÁS ESZKÖZÖKET, folytassam? ... Nem-nem akarom!!!

"Azért megy tönkre a házasságok kilencven százaléka, mert ..." - Szerintem MÁSRA KELL AZ IDŐ!!! A Fodrászomra, a Konditeremre, az Autómra, a Kutyámra (mivel bizonyos esetekben a Kutya több, mint a Társam!), stb. Ja, OTT VAN A TV, az a "fránya" pohár víz az éjjeli szekrényen, ami mindig valahogy kiborul a lábamra, beleömlik a papucsomba és nem utolsó sorban a FOGKRÉM, aminél rettenetesen idegesít, ha a Párom középen nyomja ki. ... ÉS AKKOR BEKÖVETKEZIK A NAGY BUMMM!!!
De, ha MINDEZT szerencsésen ki tudjuk küszöbölni, vagy megtanulunk ezzel élni, akkor JÓ ÚTÓN JÁRUNK A BOLDOGSÁGUNK FELE,
A KÖZÖS BOLDOGSÁG FELE.:11:
"... az első félévben tombol a szerelem, utána meg mindkét fél uralkodni igyekszik, és elkezdi magyarázni a párkapcsolatát, azt hiszi, hogy ő a teremtés koronálya a családon belül. (akár nő akár férfi mindegy) ... " Stb-stb-stb. A fentiek után CSODÁLKOZUNK???

"Ott kellene kezdeni az egészet, hogy nem egy havi kapcsolat után összeházasodni, hanem megismerni egymást minden szempontból.
Nem szerelmesnek lenni hanem szeretni tisztelni a párunkat, olyannak amilyen." - Ezzel teljesen egyetértek, kimondtad a KUCS-SZAVAKAT: MEGISMERNI, TISZTELNI, MEGSZERETNI EGYMÁST, ELFOGADNI ÚGY-AHOGY-VAN.

"Ha például el akarunk valahová menni, de a párunk nem, mert fáradt. beteg, rossz kedve van, vagy csak szimplán velünk szeretne egy estét vagy egy napot tölteni, akkor nem megsértődni, duzzogni kell, hanem igyekezni olyan megoldást találni ami mindkét félnek kellemes." - Igen-igen, talán a Szüleink vagy a Nagyszüleink, akik több évet/évtizedet éltek át Együtt, kéz-a-kézben, Ők tudnának mesélni. Nem kevés erőfeszítés, nem kevés lemondás, nem kevés türelemről van ITT SZÓ, és folytathatnám ...

"Először magunkban kell keresni a "kisördögöt" és igyekezni leszokni rossz tulajdonságainkról." - Jujj, ez a NAGYON KELLEMETLEN TEREP \\m/EZ AZ A TITKOS ZEG-ZUG, AHOVÁ CSAK MI LÉPHETÜNK BE, EZ NEM TARTOZIK SENKIRE!!!
MAGAMNAK JÓ VAGYOK, AHOGY VAGYOK, minek változtatni rajta??? AKINEK NEM TETSZIK ... de akkor minek a Társ???

"Amit szeretsz, szabadon kell engedni. Ha visszajön hozzád, a Tiéd, ha nem jön vissza, akkor sohasem volt a Tiéd.
Fájni kell a szívnek, ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!
Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden."
- NAGYON SZÉP GONDOLATOK, hasonló képpen vélekedek Én is, KÖSZÖNÖM, HOGY LEÍRTAD.

A fenti válaszokat az EDDIGI hallottak és látottak alapján tudom és osztottam meg Veletek.
Probáltam humorosan fogalmazni, de sajnos ELÉG SOK FIATAL a fentebb leírtak szerint ÉL ÉS GONDOLKOZIK.
Reménykedjünk, hogy EZ A FELFOGÁS, EZ AZ ÉLETFILOZÓFIA még időben jóra fordul és javukra változhat.

Üdv. M.T.E.

Kedves 2003mte!
Tetszik a válaszod, frappánsan tűzöd tollhegyre a lényegretörő gondolatokat. Hasonlóan gondolkozhatsz mint én, csak talán "radikálisabb" vagy.
A lényeg azonban megmarad, a társas kapcsolatban, embernek kéne maradnunk, korra, nemre, felekezeti, politikai, stb, stb, hovatartozás nélkül.
Magyarul, meg kéne tanulni szeretni, önzetlenül.

Az vagy nekem... Mi a szerelem?

Hogy mi a szerelem? Egy másállapot, aki nem élte át, csak sejtheti, hogy felemel és letaglóz, energiát ad, miközben felhasználja azt, hogy szép, kínzó, fájó, gyönyörű, lázas egyszerre

Az vagy nekem
"Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek,
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,<table align="center" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="box1head"><table border="0" cellpadding="2" cellspacing="1"><tbody><tr><td> </td></tr><tr><td class="text10black">
</td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table>
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom".
(Shakespeare)


Hogy mi a szerelem? Egy másállapot, aki nem élte át, csak sejtheti, hogy felemel és letaglóz, energiát ad, miközben felhasználja azt, hogy szép, kínzó, fájó, gyönyörű, lázas egyszerre. Azt érzed, ha veled van, bárcsak megállíthatnád az időt, hogy soha ne hagyjátok el egymást, hogy ez a pillanat ne múljon el. Ha nem vagy vele, nem tudsz másra gondolni, csak Rá, az idő borzasztó lassan poroszkál, egyfolytában arra vársz, mikor toppan be, s lehettek egyek. Egy másállapot, leginkább ösztöneinkhez, az erotikához, a testi vágyhoz kapcsolódik, vagy ezek kapcsolódnak hozzá. Többnyire csalódás követi, nagy kiábrándulás, és mégis újra meg újra visszavárjuk.

<table align="center" border="0" cellpadding="5" cellspacing="0"><tbody><tr><td class="box1head"><table border="0" cellpadding="2" cellspacing="1"><tbody><tr><td> </td></tr><tr><td class="text10black"></td></tr></tbody></table></td></tr></tbody></table>

A férfi és nő
A természet csodája az emberpár. Szerencsés találkozás esetén kiegészítik egymást, s válnak eggyé, teljessé, amikor már nem tudni, hol kezdődik az egyik, és hol ér véget a másik. Nem lehet véletlen, hogy az egyik arra képes, amire a másik nem és fordítva.

"Férfi és nő sohasem értik meg egymást,
Mert mindegyik mást akar.
A nő a férfit, a férfi a nőt."
(Karinthy Frigyes)


Énünk, lényünk, testünk, lelkünk fele a másik nem valamelyik képviselőjénél van. A nemi szervek különbözőségükben is kiegészítik egymást. Bár a szexuális vonzódás nem azonos a szerelemmel, de része annak. Nagyon is! Megtaláljuk-e azt a másikat, aki másik felünket hordozza, nos keresni őt, soha nincs késő.


Forrás: A szexualitás egészségkönyve, továbbá www.eletforma.hu

Könyvajánló: A boldogság titkai

Ed Wheat, M.D és Gaye Wheat: A boldogság titkai
szexuális életről házasoknak

Házaspárok meglepően [FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]nagy száma hagyja figylemen kívűl mind a a mai napig Istennek a házasságunkra vonatkozó terveit.
Azok a tények és adatok, amelyeket ebben a könyvben felsoroltunk, a mai napig aktuálisak. Olyan információkat ismertetünk meg az Olvasóval, melyek minden házas vagy házasság előtt személynek fontosak, akik keresik a szexualitás bibliai keretebe foglalat magyarázatát.

Kiadó: Amana7
Megjelenés:[/FONT][FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif] 2000[/FONT]
[FONT=Verdana, Arial, Helvetica, sans-serif]Ára: 1.900,- Ft[/FONT]

Erdekes topic, de en egyedul vagyok meg mindig, marcius ota!
Remelem hamarosan uj paromra talalok, es az altal elfelejthetem a multat....

10 tipp az erotikus hálószobához

A feng shui rajongói állítják: egy kis varázslással tartósan be lehet csalogatni Cupidót a lakás ezen részébe, ha a megfelelő trükkökhöz és ősi módszerekhez folyamodunk az erotika és a szexuális vágy felélesztéséhez.

A hálószoba az egyik legintimebb helyisége lakásunknak, a regenerálódás és nem utolsó sorban a szexuális együttlétek helyszíne is.
A feng shui rajongói állítják: egy kis varázslással tartósan be lehet csalogatni Cupidót a lakás ezen részébe, ha a megfelelő trükkökhöz és ősi módszerekhez folyamodunk az erotika és a szexuális vágy felélesztéséhez.
Ehhez adunk most néhány ötletet.

• Szüntessétek meg a rendetlenséget a hálószobában, mert a káosz nem engedi az energia szabad áramlását.
• Távolítsatok el minden emléket a szobátokból, ami régi szerelmeitekhez kötődik (levél, fénykép stb.)
• Ne őrizgessetek semmi olyasmit, ami a magányossággal kapcsolatos (pl. egy szál virág a vázában). Igyekezz párosítani: például egy gyertya helyett helyezz el kettőt a szobában.
• A feng shui szerint a víz, csobogó, akvárium (illetve az ezzel kapcsolatos képek, festmények) nem megengedettek a hálószobában: anyagi és kapcsolati veszteségeket eredményezhetnek
• Ne tartsatok műszaki cikkeket ebben a helyiségben. Így kerülje a számítógép, televíziót. Ha ez nem megoldható, akkor éjszakára lehetőleg legyenek letakarva, vagy legyenek elrejthetők például szekrénybe.
• A feng shui szerint az ágyat úgy kell elhelyezni, hogy ráláthassatok, de ne legyetek szemben vele. A fejetek ne az ajtó irányába helyezkedjen el, és lehetőleg ne feküdjetek közvetlenül az ablak mellett sem. Az ágyatokban csak természetes anyagból készült dolgok legyenek
• Válasszatok meleg színt a szoba kifestéséhez!
• Az erotikus hálószoba nem nélkülözi a tűz-elemet: használjatok gyertyákat, olajmécseseket.
• Nap közben húzzátok el a függönyöket, engedjétek be a napfényt, hogy energiával tölthesse fel a hálótokat!
• A szexuális energia növeléséhez, a bejárattól jobb kézre lévő sarkot használjátok fel : szerelmed és saját fényképedet, szív alakú tárgyakat, szerelmeseket ábrázoló szobrokat vagy egy érzéki festményt.