Multba nezo
A múltba néző, akarva, akaratlan, saját világát látja, keresi. Még a tudós is nehezen tud szabadulni, bármenyire is szeretne, ettől a köteléktől. Az itáliai kutató szellem, mikor rányílt szeme a tudományra, a művészetekre, alapokat, a kezdetet keresve rácsodálkozik a görög világra, színházaira, zenéjére, filozófiájára. Talán túlzás, de lehet valóság magja, miszerint oly nagy volt a kereslet ókori kéziratok után, hogy Görögország minden zegét-zugát fölkutatták írások után, ingüket, gatyájukat, minden pénzüket föláldozva egy papirusz leleltért. Virágzik a kézirat hamisító ipar. Talán az sem véletlen, hogy Mesomedes zenei kéziratának kiadója Vincenzo Galilei, a nagy tudós apja. A zenei világ lelkesen üdvözli az újra fölfedezni vélt görög színművészetet. Így születik meg az opera, mely hitük szerint a görög dráma folytatása. Pedig a látszat csal, mert távolról sem az. Filozófiája, dallamszövése, egészében és részleteiben is új, más. Vegyünk egy példát, a témánktól látszólag távolesőt. Az idő fogalmat.[A mértékekről , a színekről, oly természetesnek tartott érzeteinkből, az ízekből is kiindulhatnánk. Ha belegondolunk, észvesztő számunkra, miként is éreznénk magunk egy olyan világban, ahol más a tér és az idő érzet, más érzelmeket váltanak ki a lélekből (de mi is a lélek, és hol vagyon lakása?) a színek, a hangok. Még a gyakorlott ókor zene kutatót is próbára teszik a sűrű diasztéma szövevények. De mi nekünk szokatlan, az a régieknek a szó szoros értelmében kézenfekvő, mindennapok gyakorlata, úgy a tudományban, mint a piacon. A tenyér (palami), az ujj (daktylo), a könyék (pychis), a láb a mérték. És az idő is másképp mozdul, a Nappal, és árnyékával. Az oly otthonos óraszerkezetek, mik életünk ritmusát adják, újkeletű találmányok. A természet ritmusa, a csillagok, a Nap járása más. De mi köze mindennek a zenéhez, kérdezhetnétek jogos türelmetlenséggel. Az időt, melyet először Galileo Galilei fedezett fel tudománya számára, eleddig nem ismerte a világ. Az egyház igazából ezért a fölfedezéséért kellett volna hogy megégesse, mert új eszméivel gyökeresen megváltoztatta a világot. És csodák csodája, senki sem tiltakozott, Galilei időfogalma csendben hódított, mígnem az ipari forradalom szolgálatába állt. Senki sem berzenkedett, mindez pedig azért, mert szorgos zenészek, hogy új zenéjükhöz igazodási alapot találjanak, hozzászoktatták a ''füleket''. Az új időfölfogás nélkül nehezen lehetett volna összhangba hozni az új zene ritmusát, szólamait. És most a régi görögökhöz visszakanyarodva. Asszimetrikus hangközeik, ritmusviláguk kizárja a többszólamúságot, csikorogna a ''ráéneklés'', a mozgás mint tánc, a szó mint mágia, a zene mint varázslat, nem feledtetheti, fedheti el egymást. A ma zenéjének szövegét szinte csak olvasva érti a zeneszerető. Az ózene törvényei ezt tiltják.
