Hali!
Tehát akkor van, vagy nincs reinkarnáció? (Inkarnáció ezek szerint van.) Szerintem a vélemények különbségének nagy része abból adódhat, hogy azonos szavakon mást és mást értünk. A lélek inkább vallási fogalom, a személyiség pszichológiai, s az egó meg valami más. Van ahol ezeket akár egymás helyett is használják, de szerintem mind a három létezik. A lélek valamilyen szinten Istentől származhat, de nem hinném, hogy egy földi fizikai megtestesülés (születés és élet, s halál) során fejlődik, majd a halállal el is tűnik akár vissza Istenhez (vagy nevezhetjük kinek hite szerint). A személyiség inkább egy a környezet hatásai és válaszreakciói alapján, egy "tanulási" folyamat alapján valamikor a kb max 20 éves korig kifejlődött valami. Az egó pedig a "hitrendszerünk" a mindennapokban, mindennel kapcsolatosan ami körülvesz minket, hat ránk. A vélt hatásoknak valós következményei lesznek, s főleg egy kívülálló láthatja egy másik személy tekintetében, hogy az ego "hiedelmei" mennyire nem egyeznek a "valósággal". A reakciók milyensége függ a személyiségtől, s szerintem ahogyan az egó egyre jobban átveszi az irányítást a test, a megélt élet fölött annál jobban lesz strukturált, organizálódik, s ezáltal bonyolódik is, s a valóságtól távolodik. de mivel az emberek nagyjából azonos körülményekre reagálnak az egók fent jelzett tulajdonságaik is hasonlóak, de nem a megvalósulásai. S az egó előretörésével a lélek egyre inkább háttérbe szorul, s fejlődése (már ha van neki) meg is rekedhet. Szerintem az emberek zömének a lélek, vagy az emberi eszenciájuk fejlődése megrekedt, mert az egók a vélt dolgokra reagálnak melynek hatásai valóságosak lesznek a számukra, s azt elemezve megint reagálnak stb. stb. S mikor egyszer-egyszer a lélek megvillan, akkor nem értjük, hogy most mi is van, de az biztos, hogy a kettő nincs köszönőviszonyba egymással. A "lélek-megtalálók" ilyenkor kezdik felfedezni lelkeiket, s megtalálni azt, hogy mi a nem valós magunkban. Gondolom azért mondja sok tanítás, hagyomány, hogy az Önmagunk megtalálásához (gondolom lélek) fel kell számolni az egot. Az ego, meg a személyiség szinte mechanikusan működik, ugyanazt a hibát képes többször is elkövetni, míg rá nem jön, hogy nem kéne, s talán ez már a lélek tapasztalata lesz. Ha ezt a mechanikusságot fel tudnánk számolni, gondolom fejlődhetne a lélek, s nem lenne szükség az egóra. Bár nincs szükség rá, csak azt hisszük, s ragaszkodunk is ehhez a hiedelmünkhöz, mint minden máshoz is. S talán a halál közvetlen közelébe tudatosul az emberbe, hogy ezt az életet is csak a vélt hiedelmeinek tükörszobájába élte le, távol a valóságtól, s csak egy kis létezés-teret engedett önvalójának, a lelkének. De ha ilyen "fejletlen" lelkek kerülnének vissza Istenbe, az elég gáz lenne, úgyhogy tovább, hajrá a tökélesedés útján. Tehát vissza tapasztalni, tökélyesedni ergó reinkarnálódni.
Kezdetben a kisgyerek is fordítva lát, s egy idő után fordítja meg a képet az agy.
Egy hasonló történetet én is olvastam, mikor egy fószer üldözési mániában szenvedett, s emiatt lett (volna) öngyilkos, de a lövedék éppen azt a részt távolította el az agyból, ahol ez a téveszme székelt. Szerintem ez abszolút az agy organikus felépítését és a személyiség attól való függését, kialakulását bizonyítja, legalábbis azon a szinten, hogy annak alig 10%-át használjuk ki.
:``:
