Kedves Anyuci!
5-6 db egy dobozban? Nálam az a minimum!
Akkor itt bizony sürgős segítség kell!
A meleg szavakat pedig nagyon köszönöm! kiss
De ma már bármit elkezdek szigorúan meghatározom mennyi az annyi egy napra és azt be is fejezem.
S minden megy a maga útján!
PERSZE AZ AZ IGAZSÁG, HOGY AZ EMBERNEK MÁR ELEVE MINDENT ÍGY KELLENE TENNI, DE NEM MINDIG JÖN MINDEN ÖSSZE ÚGY AHOGY AZT SZERETNÉNK ÉS AKKOR SOKKAL KÖNNYEBB EGYRE TÖBBET HIBÁZNI!
Az utolsó mondatodat még úgy egészíteném ki, hogy ... egyre többet hibázni ... és hibáztatni.
Nagyon jó, amit leírtál, sok mindent eszembe juttatott a múltamból. Az asztrológia azért van lejáratva, mint annyi dolog az életünkben, mert rengeteg ember nem arra használja, amire kéne, legtöbbször saját hatalmának, jelentőségének csiszolására, és ezzel az is hiteltelenné válik, ami segíthetne az önismereti úton. Egy csomó szavunk ment tönkre... haza ... szerelem ... élet ... Annyi minden, annak, aki nem mer a dolgok mögé látni. Nem kell hozzá érteni, csak egyszerű, józan paraszti ésszel gondolkodni. Én az asztrológiai előrejelzésekről akkor szoktam le, tinédzserkoromban, mikor az egyik újságban azt mondták a Kosnak: vigyázzon, ma ne nyúljon a konnektorba ... (tényleg!) Viszont egy kedves, nagyon-nagyon bölcs barátnőm később megértette velem, ha az ember úgy néz a bolygóknak nevezett - mert mindent muszáj elneveznünk - tulajdonságegyüttesekre mint archetípusokra, és megérti, hogy ezek hogy működnek össze, akkor máris pszichológiai alapfogalmaknál járunk ... azokat meg, érdekes, milyen könnyen el tudjuk fogadni. Vagy a főzésnél: igaz, hogy a bablevesbe mindenki rak sót, meg babot (és csipetkét is , könyörgöm!
), mind ugyanabból az összetevőből, és mégis mind más: ezek vagyunk mi.
Barátném. Az én Szaturnuszom retrográd - tudtam, hogy ettől illene sikítani. De azt is megtanultam, amit te ilyen jól leírtál, hogy ez csak mutat valamit, méghozzá életfeladatot. Arra való, mint jó mester, hogy addig préseljen, amíg a kutyasz...rból gyémánt nem lesz. Ha felismered a nyomást, és őszinte vagy magadhoz, keresed a forrást, akkor erő is kél a megoldáshoz, hiszen senki nem kap nagyobb feladatot, mint amit meg tud oldani, én mindig ebbe kapaszkodom. Akkor nem szenvedsz, nem hibáztatsz, nem adod át magad a látszólag sorscsapásnak nevezett helyzetek keserűségének, véglegesen. Az igazi mester pedig nem felvisz a sziklafalon, hanem előtted mászik, és megmutatja, hogy meg lehet csinálni. A többi a te dolgod. Mászol vagy siránkozol.
Számtalan ilyen helyzetben voltam már, amit írsz... hogy nem megy, hogy fáj, hogy elég, hogy ... és akkor egyszer elkezdesz rajta dolgozni - az ember igazából mindig megérzi, mit kellene tennie, ahogy te is leírtad, én ezt tapasztalom, legfeljebb jó nagy csatazajt csapunk a fejünkben (elmegyünk kirándulni kiss ), csak, hogy ne kelljen rá figyelni, és ne kelljen megoldani. A halogatás szerintem a 10. múzsa is lehetne, vagy a világ 8. csodája.
Az antropozófia pedig valami olyasmit mond ezekről a dolgokról, hogy a be nem fejezettek mindig olyan kört, gyülevész hadakat gyűjtenek maguk köré, végtelenül leegyszerűsítve most az összefüggéseket, amik téged mérgeznek, és lassan önálló életet élnek, és átveszik feletted az irányítást. Lásd: váratlan vendégek, .... Akkor már az a becsületesebb, vagy egészségesebb, ha ezt előre tisztázzuk magunkkal, és kimondjuk: nem kezdem el.
Meséld el ezt a MUK-jaimnak. :``:
ui.: Köszönöm!