Retró tárgyak képlánc

huncili írta:

Hah! A makramé nekem kimaradt, persze emlékszem rá, de nem makraméztam, valahogy nekem annyira nem tetszett...

Kattints a kibontásához...

igen, igen, ez így volt nálam is, a macramé elkerült, vagyis nem csináltam soha, valahogy inkám varrtam meg keresztszemeztem, még a táskáimat is, macramét hagytam másoknak sőt, otthon sem volt egy szem macraménk sem, valahogy az anyukámnak sem hiányzott

Közlekedés.
Képek abból az időből, amikor hazánkban még baloldali közlekedés volt, meg azokból a napokból, amikor a fővárosban is megtörtént a jobboldali közlekedésre az átállás. Országosan 1941 július 6-tól volt érvényben a jobbra tarts, ám Budapesten csak 1941. november 9-től, mert a fővárosi átállásra több időt kellett szánni, a buszok, valamint a megállóhelyek átalakítása miatt.
Jól belegondolva, nem lehetett egyszerű feladat.

Az én emlékeimben ilyen tűkészlet van.

manka, bizony, nekem még van is egy ilyen kosarkám a varródobozom legalján ... meg a mamámnak is, ő vette valamikor az őskorban mindkettőnknek

Gyerekek, tanuljunk nyelveket! orosz, angol, német és végül a négy nyelvű kiadvány

A nagymamám még ilyet használt.

ilyen poharak - vagy hasonlók, voltak teára a 70. években nálunk. meg majd kávéra is, azoknak aztán később, úgy a 80. években, egész műanyagból volt az alsó része ...
ezek mint retrók nem rosszak - csak az a műanyag fogantyú nem valami dizájn szépség

Régi színészképek... a kor Winnetouja Gojko Mitic

Gamegame, ezekkel a pohártarókkal, podsztakannyikokkal a Szovjet unióban ismerkedtem meg. Igen praktikusak, ha csésze helyett pohárból innánk a teát. A SzU-ban ráadásul szépek voltak. A régi, vagy előkelő helyeken ezüstből voltak, de az egyszerűbb helyek sem adták alpakka alá. Nem hiszem, hogy miden haszálat után tisztogatták, de elég gyakran kellhetett szépen végigsuvickolni őket. Ha vonaton utaztál, a kalauz is ilyenben szolgálta fel a teát.


És néhány tipikusan szovjet darab:







Akárhogy nézem őket, még a címeres, vagy a vöröscsillagos is szép.

Gamegame, ezekkel a pohártarókkal, podsztakannyikokkal a Szovjet unióban ismerkedtem meg. Igen praktikusak, ha csésze helyett pohárból innánk a teát. A SzU-ban ráadásul szépek voltak. A régi, vagy előkelő helyeken ezüstből voltak, de az egyszerűbb helyek sem adták alpakka alá. Nem hiszem, hogy miden haszálat után tisztogatták, de elég gyakran kellhetett szépen végigsuvickolni őket. Ha vonaton utaztál, a kalauz is ilyenben szolgálta fel a teát.


És néhány tipikusan szovjet darab:







Akárhogy nézem őket, még a címeres, vagy a vöröscsillagos is szép.

Emlékeztek még erre a fontos szakmára? Hajdanában nem dobáltuk ki a lyukas nejlonharisnyákat, elvittük a szemfelszedőhöz.

Vándorköszörűst se látni már minden sarkon

Magáról a faluról falura vándorló drótostótról nem találtam jó képet, de a munkájáról annál ütősebbeket.

Manka, még a szemfelszedős témához, létezett az ún. átkötött harisnya, amit a szemfelszedők csináltak a már menthetetlen harisnyákból (lefejtették a nylonszálat, vagy hogy), kb. féláron árulták a rendes nylon harisnyához képest. Nem volt olyan tartós mint a gyári, meg sokkal lazább szerkezetű volt, de hétköznap megtette az is.
Na és a harisnyatartók?! Az is jó szám volt. A csattján az a kis gumifej hamar megadta magát, akkor jött pótlásnak a gomb, vagy a tízfilléres.
A gumipánt meg kinyúlt, kikapcsolódott, meg harmonikázott, rémálom!
Egy szó, mint száz, sokszor kellet igazgatni, ha épp az utcán jártunkban-keltünkben, akkor irány egy kapualj sarka, visszacsatolni, meg megigazítani, persze csak akkor, ha volt velünk valaki, hogy elénk álljon és takarjon.
A harisnyanadrág megjelenésével véget értek ezek a kis mindennapos kalandok.

Jöjjenek az illusztráló képek.
Ami azt illeti, harisnyatartóját igazító nő, nem csinált akkora ügyet a dologból mint én, meg a barátnőim.

Istenem! Az ember már el is felejtette a harisnyatartó és a szemfelszedés korát! Pedig kínlódtunk velük eleget.
Emlékeztek a harisnya csíkjára? Az volt még szép! Ha a harisnyatartó nem egyenletesen húzta a két oldalt, a csík elferdült és odavolt az eleganciánk!
Régi képet nem találtam (talán nem volt kellő kitartásom hozzá ), de modern, harisnyanadrágos változatát igen:

Nem vagyok biztos benne, hogy annyira feldobja a lábat a csík, amennyi veszélyt rejt, és amekkora macera.