Nekem azzal nem volt szerencsém, h ismertétek; senki nem szólt, h ismeri!
Ezek a linkek segítettek engem, annak idején, mert senki konkrétat nem mondott, hanem postai levelet írtam, annak, akit a linkkel megtaláltam! Úgy véltem, ha a kukában landol a levél, vesztenivalóm nincs, legalább 1 próbát megért!
Ha nem kerestem volna őket, valszeg, eszembe se jutott volna regisztrálni!
Ha hiszed, ha nem, ahogy visszaírtak, és skype-n felvettük a kapcsolatot, az l. kérdésem az volt, h csatlakoztak-e a kinti kanadai magyarok közösségéhez! A ködösítés, az lrén válaszában, már gyanút keltett!
Nagyon sajnálom, h rossz véleményetek lett róluk, nyilván okkal...
Nekem a Pisti a rokonom, és hiába találtuk meg egymást, ekkora távolságból, végül sikeresen elmaradtunk egymástól, nem erőltetem...
Soha nem voltam látogatóban sem Kanadában, de még a gyerekem se, pedig Pisti feltette neki a kérdést, szeretne-e valaha hozzájuk látogatóba érkezni!
Annak idején éppen az emelt szintű angol érettségijén volt túl, a gyerekem, itthon... hamis illúziót keltettek benne... soha többé szóba nem került, részükről!
Steven, a fiúk, járt Magyaroszágon, már felnőttként, pont a gyerekem vette észre, a fb bejegyzésen, és én kértem, az ő fb fiókján keresztül, tegye lehetővé, ha már idáig eljött, hadd ismerkedjünk meg személyesen is.
Fél napot tartózkodott velünk, sétáltunk, beszélgettünk, beültünk kávézóba... készült pár fotó, utána még pár email, s azóta semmi...
Mindig felajánlottam, bármikor erre járnak, szívesen látjuk, ne fizessenek szállásra... nem éltek felajánlásommal.
Rólam, míg gyerek voltam, Pisti szülei és testvérei is gondoskodtak; ezért én lekötelezve éreztem magam Pisti (általában vett) családja iránt. Kinőttem ebből is, mostanra...
Megtanultam, h amelyik szekér nem vesz fel, azután nem érdemes futni... ahogy a közmondás tartja....
