somogyi anzix

Nomogenezis

Nomogenezis

Számvetés

<O😛</O😛
A legfontosabb sose dől el,
életre szóló szenvedéllyel,
minden, mi élet, latra kerül,
élhetünk-e igaz emberül?
*
<O😛</O😛
Salakvirágok nyílnak szerte szét,
gombafelhők fölött vérzik az Ég,
olajfák alatt tengernyi könny, panasz,
Árpád gyermeke ne keress szavakat...<O😛</O😛
<O😛</O😛
*
Végül, mindig a bukottak nyernek,
tanúi lesznek új kezdeteknek -
nagy tűzvészek hamuja alól,
az élet kínja, sírva dalol...<O😛</O😛
<O😛*</O😛
Ki írthat itt? Ki sző végállomást
szelíden? Te is tudod, nem lehet más -
ősi Ismerős mér reánk csapást,
hogy ébredjünk fel, míg találunk hazát!
<O😛</O😛
Azért születünk, hogy szépen éljünk,
otthonunkat, ne hagyd, hogy elvegyék,
Szülőhazánk, egyetlen reményünk,
nem kérünk magunknak mást, mint pár igét...<O😛</O😛

Tedd csak egyik lábad a másik elé!





<O😛</O😛
<O😛</O😛

Nomogenézis


<O😛</O😛
Uram, fehér szobádban rácsok mögött állok,
tudom, kérdésekre kérdésed a válasz,
körös-körül minden rést bezárok –
nem kell! – kirekesztem a világot
<O😛</O😛
Kié legyen a világ?
gyermekemnek odaadnám –
csak ne történjen rosszabb vele
cseng fülembe kétszerezve
hogy búcsúztak kétségbeesett
kincskereső dédapák
bátorítva egymást csikorgó fagyban
’49 telén és 56-ban
Madagaszkárban és Amerikában
elhagyott kikötőkben állva
nyikorgó pallón integetve
a gomolygó ködben kiáltva árván
elcsukló hangon – gyökértelen
Ahoy-ahoy drága cimborák!
Szép hajnali elutazást!
<O😛</O😛
És így repültek el egykor a látogatók
az Űrön át, ahol már rég várt reájuk
egy ismeretlen, másik világ.
<O😛</O😛
Szabad vagy már!
élhetsz életuntan, mélán
észre sem véve az utat,
ahol szerencséd halad.
Megveheti fiad arcmásodat,
markáns gipszmaszkodat –
vagy veheted a kalapod,
nem tartóztat, nem mond senki ellent…
Ennyi az egész?
Akit a korszellem felkent…
Annak a sok is kevés, a többi máz:
(az élet: élet, se több, se kevesebb)
színház a világ, rongy és kócbabák
a törpelét boszorkányjátékai,
és őstermékeik még múmiák!
<O😛</O😛
Már ismerték a kétféle mágiát:
gyolcsokban, illatos olajokba mártva
kőágyakban pihennek időtlen
szarkofág mélyében, pecséttel lezárva,
utaznak a halottak útján –
A szfinxek királyvölgyében megáldva,
átkelve az időtlen nemlét birodalmán,
mennek ötszázan feltámadásra várva
minden léten által az őshazába…
<O😛</O😛
Míg felszáll a por,
a borzongó fényben,
a spiritiszta üzenetét hallgatom:
„Tut-Enkh-Amon tisztán
megőrizte titkát” – nem nyílott meg
idő előtt a sírvilág.
A királyok völgye felett a Fáraó átka lebegett:
Megvédték halotti otthonát az őrzőszellemek.
Miről beszélnek ezer éveken át
a jelekkel telerótt kövek?
Kinek üzennek az ősi Istenek?
<O😛</O😛
A fény és sötétség birodalma,
A föld feletti és alvilágok ura:
Ozirisz és Ré Istenek titka: a teljes körforgás:
Az élet és halál misztériuma.
Az ősforrás a minta, mely a hitet megalkotta
Egyiptomban és Babilonban…
De miért jött el az istenek alkonya?
Talán, mert az embernek a jövő felé
A bukás után egyedül kellett elindulnia?
Tut-Ench-Amon termei szüzek
kincsei érintetlen hevernek


nem oltja már mohó szomját, amikor
prédája lett az egész földi-világ…
<O😛</O😛
A Fáraó termeiben mindenfelé
tompa aranycsillogás
veri vissza a lámpák fénysugarát,
a szarkofág arany maszkja felett
a balzsam átható illata lebeg,
de amit megragad a képzelet?
A tekintet tüzében
nem a mérhetetlen arany-kincsek
csak egy szerény megható lelet:
a színét vesztett virág rezeg
a négyezer éves koszorú száraz levele…
Vajon a csokor, jele-e?
a Kedves mindent túlélt szeretetének?
A szerelem utolsó szerény üzenete-e
az ifjúnak ott a sírboltban,
most már örök nyugalomban…
<O😛</O😛
A Fáraó arcán kéreg lett a ránc
ami mögött feszül egy hajdani pillantás
titokzatos, megértő mosolya
még itt lebeg mindenen túl –
az aranyképek bilincsébe fogva –
a kezek finom mozdulata
az emberi lélek különös halk szava
a leszakított virág hervadó illata
<O😛</O😛
Hiszen a sors ifjú életet tört derékba…
<O😛</O😛

Szép új világ<O😛</O😛
<O😛</O😛

Törvényen túl él a szabad világ,
A börtön szegletén két bitó vacog.<O😛</O😛
Bedeszkázott ablakon a hiány<O😛</O😛
Megtöretett fénye könnyezve csorog.<O😛</O😛
<O😛</O😛

Körben falak, vasrácsos ablakok,<O😛</O😛
a kerítések szinte égig érnek,<O😛</O😛
egy szám csupán a rab, élő halott,<O😛</O😛
mészfehér arccal üzenget a szélnek.
<O😛</O😛

Erőszak a törvény, ördög lakat -<O😛</O😛
nyomort szülőktől, profitra szervezett,<O😛</O😛
élet szűköl bilincses évek alatt,<O😛</O😛
mind meghal: a vágy, a szív, a szeretet -<O😛</O😛
<O😛</O😛

Aki csak mozdul, vesztébe rohan:
Elveszett az ember, vasban, magányosan...<O😛</O😛







<O😛> </O😛>

Kifosztva nyomorultan<O😛</O😛




Rekviemet mondok az emberért,
A megcsalt, megcsúfolt reményeknek,
Téveszméknek fanyar búcsút intek
Szörnyszülött Trianon gyermekeként.
Lelkesültünk, azt hittük van remény.
Vártuk az Édent teremtő embert,
De Klón és Szörnyeteg telepedett
Mellénk, a régen várt vendég helyén.
Csúf szégyen, szégyen, szégyen e század,
Bűn és megbocsáthatatlan gyalázat
Embertelenségének emléke:
Megaláz Jézus és Ábelünk vére…
Így állunk itt hétszer meglakoltak,
Megraboltan az élők, a holtak…

2008


Iszunk csak iszunk –<O😛</O😛
Isszuk a bosszú mákony italát -<O😛</O😛
Piroslik véres italunk,<O😛</O😛
Itéletre vár a világ...<O😛</O😛
<O😛</O😛
Ott ül a házban a vendég<O😛</O😛
ezer év nevelte gyülöletét<O😛</O😛
körötte erdő-ropog, füstös ég,<O😛</O😛
hiába hivja tetemre, gyilkos istenét –<O😛</O😛
<O😛</O😛
Beteljesül Júdás álma,<O😛</O😛
Kereszten függ messiása...<O😛</O😛
<O😛</O😛

<O😛</O😛

PRÓFÉCIÁK…

Kiálts kapu, ordíts város!
Jaj a víz nélkül maradt szomjazó kertnek,
Ahol szalma koszorút fonnak
A szalamander holokauszt isteneknek!
Jaj azoknak, akik hazugságot kötnek
Nevedben – istentelen szövetséget -
Mondván kiválasztott népek –
A bűn pedig szövétnek...

Jaj a templomoknak, ahol tüzet gyújtanak,
És igádba-hajtott emberekkel szántanak!
Porból lészen a te súgva való szód,
És mint az ördöngös jövendőmondó,
A hazugság kötelével:
Földön a szád, mintha a porból suttogna:
Igazság lakozott a templomokban,
Most pedig rakva-rakván gyilkosokkal...

Jaj a tolvajok hamis városának!
Jaj azoknak, akik így beszélnek: siessen!
Hadd jöjjön az ítélet, hogy megkísértsük mielébb.
Vakulj meg nap,
Dübörög a föld, csikorgó lánctalpak alatt,
Betlehemben, Hebronban, sír a Hold -
Mely sok országnak ékessége volt,
Babilon romhalmaz, -
Elpusztul fala, és az Arábiabeliek nem ülik meg soha -
Nem vonják fel színes sátraikat,
Nem jönnek többé Babilonba.

Ne örvendezz te Filisztea paláver,
Hogy annak vesszeje megromlott, aki téged ver,
Mert a kígyónak magvából baziliszkusz származik,
És annak magja lesz majd tüzes sárkány.
Ordíts kapu! Kiálts város! Ármány…!
Elromlottál te világnagy
Amerika, Európa, Ázsia -
Mindenektől, betakar az idők pora.

Jaj a vitorlák árnyékának szabad-szerecsen földjén,
A niagara-tornyos folyóvizeken túl.
Tengereken küldenek fegyveres követeket,
Vasgyékényből-csinált mese hajókon, - mondván:
Novus ordo seclorum…Annuit coeptis.
Tál lencséért menjetek, menjetek el követek,
Az elszaggatott és raboltatott nemzetséghez,
A néphez, mely rettenetes volt,
Mióta kezdett lenni, és a torokmetszők
Alvadt fekete vére bosszúszomjas ma is…

Mert, nem gyűjti egybe többé Isten, bűnös fiait…

Iszunk csak iszunk –
Isszuk a bosszú mákony italát -
Piroslik véres italunk,
Itéletre vár a világ...

Ott ül a házban a vendég
ezer év nevelte gyülöletét
körötte erdő-ropog, füstös ég,
hiába hivja tetemre, gyilkos istenét –

Beteljesül Júdás álma,
Kereszten függ messiása...

Salakvirágok

Ártatlan, szűzi sziveinken,
De sok haragot gyújt az Isten(?)
Komor, felsebzett, rút ajakkal,
Sírva csókolunk, csókolatlan.
Csonkán, tagadó éji órán,
Értünk kékül a félhold árnya,
De hiába hív csókra, nászra -
Belehalunk az éjszakába.
Savanyú borral, asszony nélkül,
Mi nem élhetünk koldus sorban,
Nincseinkkel bilincsre békült,
Kocsma gőzös sikátorokban.
Éhes, lázadó szemeinkben,
Sok, nagy haragot gyújt az Isten,
Fogunk vacog e vad pokolban -
Salak virág nő sziveinken.

Hírlevél


<O😛</O😛

Közismert, hogy a világhírü szívsebész, Prof Dr Papp Lajos, a pécsi szívcentrum igazgatója, sikraszáll betegei gyógyításához szükséges feltételek biztosításáért.<O😛</O😛

Életútján, már korábban is támadások érték, hogy megfélemlitsék, hogy lehetetlenné tegyék munkáját, de kitartott esküje mellett és folytatta küzdelmét, mint orvos és mint közéleti ember.<O😛</O😛
Most is a műtétek anyagi támogatását vonták meg a Szívcentrumtól. Tiltakozásul, Professzor Ur, bejelentette nyugdíjba vonulását, mert nem fogadhatta el, az emberéleteket követelő fiskális intézkedést.<O😛</O😛
Az Egyetem rektora, mint munkáltató, erre megszakitott minden kapcsolatot és perrel fenyegetőzik – mondván, még senki nem halt meg az intézkedése miatt. Ugye, milyen ismerős technika?<O😛</O😛
És ismerős az alaphelyzet is.<O😛</O😛
Az emberekért, nemzetért cselekvő személy szembekerül a hatalommal és a maffia érdekekkel.<O😛</O😛
A legfontosabb kérdés most az, hogy magára hagyjuk-e Őt küzdelmében,<O😛</O😛
vagy morális kötelességünk hívó szavára, kifejezzük támogatásunkat.<O😛</O😛

<O😛</O😛
NE HAGYD EL!
Hommage Prof Dr. Papp Lajos
<O😛</O😛
Mert meg nem ölhették gonosz ostobák,<O😛</O😛
Szabadon száll lelke köztünk, mint a láng –<O😛</O😛
Értünk él, a sólyom szívü, küldetéses ember,<O😛</O😛
Kinek a baj bilincse ismeretlen, <O😛</O😛
És Nimród jele fénylik égő homlokán. <O😛</O😛
<O😛</O😛
Azért születünk, hogy szépen éljünk,<O😛</O😛
Otthonunkat, ne hagyd, hogy elvegyék,<O😛</O😛
Szülőhazánk, egyetlen reményünk,<O😛</O😛
Nem adjuk semmiért szabad szellemét...<O😛</O😛
Nem hagyjuk cserben, kit ránk bizott az ég!

<O😛</O😛
Horváth Sándor, Kaposvárról, 2008. julius 7.<O😛</O😛

meske

MESKetE

Csodaországban jártam éjjel,
sültcsirkék szálltak az égen
és én mégis hoppon maradtam,
mert tele volt a szám mese-szavakkal.

Tam-tam-tam,
szólt a dob -
aki volt,
aki szólt,
hazudott -

Bízni, hinni kell,
csak szerelem...
mulat az idő,
repül a vonó,
rajtunk hegedül,
vásott hangszeren...

Antanténusz,
szó-raka-ténusz,
kicsukta a Vénuszt,
a vad irokézus...
Ez, pecc, kymehecc,
csúfolja a végzetet...

Csili-csala csuklott,
csillagokba botlott,
vitolát is bontva,
kötelet és horgonyt -
elhagyta bárkám a kikötőt,
fejem felett tüzes korong forgott,
kereste kezem a szemfedőt...

Csodaországban jártam éjel,
olthatalan szenvedéllyel,
végül mégis hoppon maadtam,
mert tele volt a szám dallal, malaszttal...

1/alter

MESKetE

Csodaországban jártam éjjel,
sültcsirkék szálltak az égen
és én mégis hoppon maradtam,
mert tele volt a szám mese-szavakkal.

Tam-tam-tam,szólt a dob -
aki volt,aki szólt,hazudott -
Bízvást, hinni kell,
csak a szerelem...
mulat az idő,repül a vonó,
rajtunk hegedül,
vásott hangszeren...

Antanténusz,
szó-raka-ténusz,
kicsukta a Vénusz,
a vad krampuszt -

Ecc, pecc, kymehecc,
csúfolta a végzetet,<O😛</O😛
az asszony élvezet -

Csili-csala csuklott,
csillagokba botlott,
vitorlát is bontva,
kötelet és sodronyt –
édes-kélye tüzes farkán forgott -

Csodaországban jártam éjjel,
olthatalan szenvedéllyel,
végül mégis hoppon maradtam,
mert tele volt a szám dallal, s malaszttal...<O😛</O😛
<O😛</O😛

Az első ok<O😛</O😛
<O😛</O😛

Hegyek, fák füvek teremjetek, ünnepeljetek<O😛</O😛
Mennykövet, fát, vizet, szelet, azúr eget,<O😛</O😛
Zöld seregei a vadonnak eszméljetek!<O😛</O😛
Isteni tobzódás smaragd világa,<O😛</O😛
Felhőlépő, hófedte hegyormok <O😛</O😛
Zordon-fehér, szikrázó pusztasága<O😛</O😛
Diszelegjetek!<O😛</O😛
Két világ határán <O😛</O😛
Keresi az Űr költészetét tétován egy-egy költő <O😛</O😛
Mert minő őserő, isteni örök forma<O😛</O😛
Teremti újra a parányt és a gigászi kolosszust,<O😛</O😛
Ahol meghasad a pillanat<O😛</O😛
És múlik az örökkévaló, roppant idő –<O😛</O😛
Teremtő Tirannus –<O😛</O😛
Lényegedben, egy vagyok veled,<O😛</O😛
Szem és Száj érted eped,<O😛</O😛
Ismétli történetét<O😛</O😛
A teremtő születés gyöngysora,<O😛</O😛
Szitál az idők forgatagán végtelen terek<O😛</O😛
Szerelemi csillagpora –<O😛</O😛
Mennyország és pokol?<O😛</O😛
Íme minden ige: paradoxon...<O😛</O😛
Örök körforgás, (élet és pusztulás) zakatol...<O😛</O😛
Sírásra, lázas életre, elmúlásra,<O😛</O😛
Érkezvén éretten a tagadhatatlan világba,<O😛</O😛
Isten nevében(?) megalázva<O😛</O😛
Lökték ki az embert az értelmetlen pusztaságba –
<O😛</O😛
<O😛</O😛

Sírás áldotta szájjal kérleltél,<O😛</O😛
Csontig reménnyel kiáltottál,<O😛</O😛
És mit találtál, amikor ébredtél?<O😛</O😛
Ádám!<O😛</O😛
Légy a szeretet önmagad,<O😛</O😛
Legyen a jóság, minden szavad!
<O😛</O😛
<O😛</O😛

Irgalom nővére, Éva leánya,<O😛</O😛
Hegyek, füvek szűzi virága,<O😛</O😛
Add neved az újszülöttnek,<O😛</O😛
Neveld fel gyermeked,<O😛</O😛
S nem éltél hiába...<O😛</O😛

Tam tam szólt a dob
Ha verték sem hazudott..

azt hiszem, a sültcsirkés meseországban mások a szabályok, de az abszurditáshoz közel van az álhatatosság hősiessége is...
ezért meggondolom, hogy miként is legyen a hegyen...ahol dúl a szerelem...

szuper

Szentkorona-Arimatia

MIT REJT A MÚLT<O😛</O😛
<O😛</O😛
Mint régi freskók ősi templomok falán, <O😛</O😛
Lappangva mészben, leomló törmelékben, <O😛</O😛
Tanuink a hold s a nap, még minket áldanak, <O😛</O😛
Ha glóriák közt fényünk néha feldereng.<O😛</O😛
<O😛</O😛
Kővévált mosolyban és mészben arcaink, <O😛</O😛
Mintha stigma volna, néz reánk a foltja, <O😛</O😛
Idegen tájon porlik hírünk csonka tornya -<O😛</O😛
Csak Isten tudja, kiért sír a szél harangja.<O😛</O😛
<O😛</O😛
Bánát, Lőcse, Pozsony, új népek sorskohója - <O😛</O😛
A székely, megtűrt vendégmunkás a Hargitán, <O😛</O😛
Ám betölti mérlegét a csillagóra <O😛</O😛
És felteszi Szentkoronáját Nimród király...<O😛</O😛

Mit rejt a múlt?
<O😛</O😛
<O😛</O😛
Mint régi freskók ősi templomok falán, <O😛</O😛
Lappangva mészben, leomló törmelékben, <O😛</O😛
Tanuink a hold s a nap, még minket áldanak, <O😛</O😛
Ha glóriásan fényünk néha feldereng. <O😛</O😛
<O😛</O😛

Kővévált mosolyban és mészben arcaink, <O😛</O😛
Mintha stigma volna, néz reánk a foltja, <O😛</O😛
Idegen tájon porlik múltunk csonka tornya - <O😛</O😛
Csak Isten tudja, kiért sír a szél harangja. <O😛</O😛
<O😛</O😛

Bánát, Lőcse, Pozsony új népek sorskohója - <O😛</O😛
A székely, megtűrt vendégmunkás ma Ó-Budán,<O😛</O😛
Ám betölti mérlegét a csillagóra <O😛</O😛
És új idő születik a vergődő hazán. <O😛</O😛
<O😛</O😛

Táncol a nemzet, ünnepről szól a nóta, <O😛</O😛
Ha felteszi Szent koronánkat Nimród király,<O😛</O😛
Táncol a nemzet, ünnepről szól a nóta, <O😛</O😛
És új élet születik a székely Hargitán.<O😛</O😛
<O😛</O😛