somogyi anzix

<TABLE cellSpacing=0 cellPadding=0 align=left border=0><TBODY><TR><TD align=left>[FONT=Arial, Sans Serif]

Hol vagy Isten?​

[/FONT]



Ünnep után

</TD></TR><TR><TD>

</TD></TR><TR><TD align=left>[FONT=Arial, Sans Serif]

Együtt látom az elhagyott gulág barakkjait
És a bádog gettó kalyibás erdeit –
Körbenyalogat a kígyó nyelve,
Azt súgja: Jól van így –
Csak a mérhetetlen égi szegénység ingerli népeit,
De Isten nem jár erre,
Ünnepi éhséget önteni a szívbe –

Hol vagy Isten?
Hol hallgatod a gyászharang híreket?
A becsapottak vétkeit –
Mert így üdvözülnek ők – balgán
Eteti szívüket a vágy, ugye felveszed lelküket
Mit 30ezüstökért elkótyavetyélnek –

Hol vagy Isten?
Ugye még ránk nézel a születés és halál ablakain át?
Amint a kétségbeesettek önmagukat áldozzák –
Kuvik nyikorog –
A gyűlölet főoltárán őrölnek a hétköznapok -
Poklok malmain – Sír a hold –
Ártatlan vért sajtolnak az utcakövek:
Könny és vér szenteli meg az ünnepet...

Fölnyitom a bánat, haláljárta könyvét,
Ahol zsoltáros vádak verse áll:
Lábbal tapossák a törvényt
Csillagos hadak
Ős-napkelet kapuinál.

Fölbontom a szövetség rejtett bugyrait
Amiről eddig Dániel hallgatott
Forog a tér, látom a foltos holdon át,
Amint eljön a szeptemberi véres valóság:
Minden baljós, komor pusztulás…

Kürtöm recseg az éjszakában,
Olvasztom havam
A télöklű jégvilág ablakai alatt,
Ünnepem ma könny és csupa bánat -
Méltatlan harag szedi rímbe szavaimat –

Lehajlok, hallgatom, az idő, hogy repül,
Keresem az áldott gyermeket,
Ki értünk született végzetül –
Könnyek közt nézem az áradó fényfolyót,
Amint a betlehemi gyermekünnep
Istenkáromlók közt, aranylón, lassan elvonul…






​

[/FONT]





</TD></TR></TBODY></TABLE>

<DIR><DIR><DIR>




</DIR></DIR></DIR><DIR><DIR><DIR><DIR>Börtön szerelem




</DIR>
Víz lassú dallamot ver a szívem
Vas rudak közt szerelmed álmodom
Könnyek csendjébe rejtem arcomat
Egy kötet vers minden vagyonom

Fénykertemben vár reánk a nap - bohó
Virágok közt keres mézelő bibét
S az egyszervolt égi tűzfolyó
Síró galambokkal küld szélsodort igét

Mikor a vágy egészen átnyalábol
Azúr égbolt nyújtózik fölénk
Aranyló napba öltözötten
Lomb hintás ágak közt játszik a fény

Zengő Ádám vagyok - képzelem
Évát ölelem szerelmesen
Köröttünk zihál a szűzi Éden:
Újjong és kacag az ifjui nyár -

S míg cellámban lázasan földre nézek
Vad tengerként zúg a vérem…




</DIR></DIR></DIR>

<DIR><DIR><DIR><DIR>S. GY.:
ÖNVALLOMASOM parafrázisa:
(Cantata profána)
*
Örömünnep volt
A trágyadomb mellett
Ahol is engem
Egy disznó meg-ellett
Megtanított anyám
Emberül röhögni
Orrommal mélyen
Érdek szarban túrni
Turkálás közben
Öntudatom ébredt
Nem vagyok én disznó!
Csupancsak egy féreg!

Azt visítom régen
A harangszót hallva
Dőre, rút életem
A rosszat akarja.
Nézzetek szemembe
Arcomra van írva
Rossz leszek a sírig
Átkozott fasiszta
Szarvasok közt élek
Kiebrudalt vadkan
Tele lett a pofám
Finnugor szavakkal.

Tengetem a sorsom
Kövér, kemény makkon
Míg agyaram vásik
Lopva szerzett hasznon
Disznónak születtem
Költő én nem leszek
Kilenc szarvasok közt
Átkozom népemet..
A fáklyák már égnek
Ünnepnapra várnak
De én nem lehetek
Fia a nagy háznak.

Az asztalok készen
A serlegek borral
De én nem ihatok
Ilyen dagadt orral –
Lábam sem léphet
Templom kapujába
Meggyújtom a lángot:
Ne éljek hiába -
Tűzvész hamujába
Rontom ezt a házat
Trágyadomb mellett
Visítom világnak.

Megtanított anyám
Öntudatom ébredt
Nem vagyok én disznó
Csupáncsak egy féreg!





</DIR></DIR></DIR></DIR>

Illő, hogy Valentin napon gyengéden szóljunk Kedveseinkről...

És lőn a hatodik napon, az Úr, megteremtette a Nőt...

Mire az Örökkévaló megteremtette a nőt, már hatodik napja túlórázott.
Megjelent nála egyik angyala, és azt kérdezte tőle:
- Miért fordítasz ennyi időt erre az egyre?
Az Örökkévaló pedig így felelt neki:
- Láttad már a hozzá készített tervrajzaimat?
Tökéletesen moshatónak kell lennie, de nem lehet műanyagból, mozgatható, egyenként cserélhető része kell hogy legyen, és fontos, hogy "diet coke" -kal és ételmaradékokkal is üzemeltethető legyen. Az ölében egyszerre négy gyermeknek kell elférnie, és fontos, hogy a csókja felhorzsolt térdektől a megtört szívekig bármit képes legyen meggyógyítani. És akkor még nem is említettem, hogy mindezt egyszerre, de csak két kézzel kell majd elvégeznie.
Az angyal egészen elképedt e követelményeken:
- Mindössze két kézzel?! Az kizárt! Ráadásul ez csupán az alapmodell? Túl sok munka ez egyetlen napra. Szerintem elég, ha holnap fejezed be.
- Eszem ágába sincs várni! - tiltakozott az Örökkévaló. - Hiszen már olyan közel állok ahhoz, hogy befejezzem ezt a teremtményemet, amely amúgy is olyan közel áll a szívemhez. Már most képes meggyógyítani saját magát, amikor beteg, és napi 18 órát képes robotolni!
Az angyal erre közelebb lépett, és megérintette a nőt. - De hát olyan puhára csináltad őt, Seregek Ura!
- Mi tagadás, tényleg puha - értett egyet az Örökkévaló -, de ugyanakkor nagyon szívós is ám. El sem tudod képzelni, mit képes elviselni vagy elvégezni!
- És tud majd gondolkozni? - kérdezte az angyal.
Mire az Örökkévaló: - Nem csak hogy gondolkozni lesz képes, de érvelni és alkudozni is!
Az angyal ekkor észrevett valamit, és kezét kinyújtva megérintette a nő arcát.
- Hoppá! Úgy tűnik, szivárog ez a modell. Mondtam neked, hogy túl sokat próbálsz belezsúfolni ebbe az egybe.
- Az nem szivárgás - pirongatta meg angyalát az Örökkévaló -, hanem egy könnycsepp!
- Hát az meg mire való? - tudakolta az angyal.
Az Örökkévaló nem késlekedett a válasszal:
- A könny arra való, hogy kifejezze vele örömét, bánatát, fájdalmát, csalódottságát, szeretetét, magányát, gyászát és büszkeségét.
Az angyal egészen odavolt. - Te egy lángész vagy, Uram! Mindenre gondoltál! Tényleg bámulatos teremtmény a nő!
És valóban az! A nőkben olyan erők rejlenek, amelyek ámulatba ejtik a férfiakat.
Elviselik a nehézségeket és viselik a terheket, de tudnak boldogok lenni, szeretni és örülni is. Mosolyognak, amikor pedig sikoltani akarnának. Dalolnak, amikor pedig legszívesebben sírnának.
Sírnak, amikor boldogok, és nevetnek, amikor idegesek.
Küzdenek azért, amiben hisznek. Bátran szembeszállnak az igazságtalansággal. Válasznak nem fogadnak el "nem"-et, amikor meg vannak róla győződve, hogy létezik jobb megoldás is. Képesek lemondani bármiről, hogy a családjuknak ne kelljen nélkülözniük.
Megrettent barátnőjüket elkísérik az orvoshoz.
Feltétel nélkül szeretnek. Amikor gyermekeik kitűnnek valamiben, elsírják magukat, és tapsolnak örömükben, amikor barátaik díjakat nyernek. Boldogok, amikor a fülükbe jut, hogy valahol egy kisbaba született, vagy hogy két fiatal összeházasodott, és a szívük szakad meg, amikor egy barátjuk meghal. Meggyászolják egy családtag elvesztését, mégis erősek, ha azt látják, hogy a környezetükbol minden erő elszállt.
Tudják, hogy egy ölelés, vagy egy csók a megtört szívek gyógyítója lehet.
Nők minden formában, méretben és színben kaphatók.
Autóba pattannak, repülőre ülnek, mennek, rohannak vagy egyszerűen csak írnak
egy e-mailt - s mindezt azért, hogy lásd, mennyire fontos vagy nekik.
A női szívek tartják mozgásban a világot.
Örömet, reményt és szeretetet hoznak. Képesek szánalmat érezni mások iránt, és vannak eszményeik. Erkölcsi támogatást nyújtanak családjuknak és barátaiknak.
A nőknek lényeges mondandóik vannak, és semmit sem sajnálnak környezetüktől.
Mindazonáltal, ha van egy hibájuk, hát az, hogy elfeledkeznek arról, mennyit érnek.
🙂)

üdvözlet a látogatónak

Kedves Látogató,
hosszú távollét után friss szemmel nézek itt körül, remélem jól vagytok, ugye sok élményben volt része mindenkinek, kicsit reménykedem, hogy hiányoztam kicsit néhány kedves ismerősnek...
Nem jöttem üres kézzel, de nem szeretnélek elárasztani benneteket versekkel, csak módjával, mert ugye 3dologhoz nem szabad kapkodva nyúlni, a Nőhöz, a pénzhez és a versekhez.

Ha megengeditek egy őszi haival kezdenék...

Október

hervadás zizeg:
tarlott fák ágai közt
ősz árnya lebeg

de még mindig nyár nyílik
a rózsa temetőben -

hobo-dal




<DIR><DIR><DIR><DIR><DIR><DIR>Leples bitang csalogat
Add nekem a fogadat –
Rossz csontomon szárad a hús,
Szexvágyak dühe sarkantyúz.

Hat milliárd buggyant elme
Sírva pöröl, szikkad egyre -
Nyomor tanyák csipős szennye
Könnyet facsar - száll a pernye.

Bennem vers szól, hüje, kerge –
Biza’ döghúst érdemelne,
Nőhúsért bőg ez a csorba –
Aki bolond, ez a sorsa.

Zaciba adtam ruhámat,
S nevetem bárcás macámat,
Meztelenre festem magam:
Tetovált farok, lomposan –

Tudom, majd elüt egy vonat,
A drogsintér már kopogtat,
Körmöm megnő, ég a hajam,
Ne sirj értem hajléktalan!

Görény hobó, szakadt fia
Nőkért koslat ide-oda,
Rideg a város, az út kopár,
Alszom a töltés oldalán.

Henyélek nyáron, szalmában,
Pénzem a mások markában -
Közel a sírhoz: koldus-sor,
Ne bánd, ha végleg elalszom.

Rámhull a város alkonya,
Nyomomban falka vadkutya,
Csattog a talp, szalad-siet,
Fogak, szögek réme követ.

Hideg az éj, vakul a szem,
Az alkohol láz odaver,
Futok, ha félek, pucér srác,
Hallom a zsandár szírénát.

Szívem hidege citeráz
Visít, üvölt, kerget a frász,
Támad a görény pénz világ,
Elmém égeti parazsát.

Lángol a hajam álmomban,
Tüzel a karom, karmom van,
Tűz-királyé a fatörzsem,
Szél-szárnya lángol fölöttem.

Délre utazom vonaton,
Deszka bőrönd a vánkosom,
Testem dollárért árulom,
Angyal száll át az ágyamon.

Zúg a fejem, fáj a karom,
Magány vértben, nem alhatom,
Hát kurválkodom az éjjel -
Csillag zihál a holdfényben.

Nevem, ha volt, se tudja senki,
Néma az ég, nem tud nevetni,
Buja a nőm de társra akadt,
Vétkezzünk tán a föld alatt?

Ki tapad rám, ha nő a sötét -
Hashoz a has, s térdhez a térd -
Ki tekint csuklyás szemembe,
Vágymarta tökös ölemre?



</DIR></DIR></DIR></DIR></DIR></DIR>

<DIR><DIR><DIR><DIR>A kör dámának

vágyom verset írni az Adrián,
a mézlassú időről –
élni gondtalan, súlytalan, lebegőn,
mint hegyikristály palotában
párducbundás heverőn
a szerelmes körkirály

</DIR></DIR></DIR></DIR>

Ideteszek egy adriai képet illusztrációként.

<DIR><DIR><DIR><DIR><DIR>Alagútfény

Küzdeni kell, mindhalálig,
Bár sikernek nincs reménye,
Alagútfény, világvége
Ásít, vonz, elnyel a mélye.

Lebegve a végtelenben,
Feláldozva az időnek,
Vágykozunk szerelemért,
Gyönyör próbája egy nőnek.

Legyőzni a lehetetlent,
Élni halálos nászban,
Golgotára vinni Istent,
Örök életre szántan.

Célt keresni és életet
Remélni, megértés helyett –
Az ember többet nem tehet –
Küzd, akar, s halálig szeret.

</DIR></DIR></DIR></DIR></DIR>

<DIR><DIR><DIR>Telihold

Talán, igaz sem volt, hogy voltam,
Régen, ezüstfiú az éjben –
Pedig én jártam túl a fényen,
Hol tündéreknek udvaroltam.
Ezüstöztem és tettem a szépet,
Kérdezték néha, mond csak selma
Kis-üstökösöd, hová megy ma?
Ám én nem tettem nyelvemre féket –
Valami azért maradt bennem,
Mostohán is sárkányvér telten,
Nyáréjben holdasszonyt ölelek,
Repül a lelkem, mert szeretek -
Mesegyerekként csak jót adtam,
Igen, volt hogy igazat szóltam –


</DIR></DIR></DIR>

a csend visszhangja

<DIR><DIR><DIR><DIR><DIR>Sarjú láz

Dolgod lényege, hogy cselekedj,
Írni kezdj, most nyomban, ne légy rest!

Mindegy mikor, tört fényben, éjjel,
Kisvonaton, vagy bányamélyben –

Mindig kéznél van kezed, eszed,
Igen, nem kell más, mint képzeled.

Hát persze, megy ez, de ne siess!
Olyan ez is barátom, mint a szesz

Hagyd, had fusson a kóbor elme,
Meglásd, kiváncsi, mit szeretne?

Hahó egy lányt, lám megint a szex,
Szeress – felzúgnak a vérerek,

Csendesen lehajtom a fejem,
Ragadj el álom, most hirtelen!


</DIR></DIR></DIR></DIR></DIR>

Elhunyt Faludy György

Elhunyt Faludy György - nyugodjék békében!
Mindig megráz, ha eltávozik közülünk egy-egy költő, -
a fény hordozói ők, a szabadság és a szellem gyermekei...
Tiszteletére teszem fel Delacroix: Szabadság a barikádon c. kép által ihletett versemet,
üdvözlettel és tisztelettel: K.H.S.






<DIR><DIR><DIR>Áldom a nőt!

(In memoriam, Szabadság a barrikádokon)
Delacroix, Párizs, Louvre)

Áldom a némbert
Aki megszüli az első embert -
Aki megfertőzi a világot
Gondtalan örömmel.

Íme ő lesz az első
Akinek nem kell pénz, csodafegyver, -
Az őrületláz visszacsorog bennünk
A lélekpohár bugyraiba,
Tűnt emlék lesz, hatalom, háború,
Nyomor, gyűlölet, betegség, -

Áldom a némbert,
Ki gyermekével megváltja a Földet, -
Új papja lesz az emberségnek,
És új hangja: zenének, szerelemnek.

Áldom a nőt,
Ki visszavívja poklából az embert,
Igen, hozsánna néki!
Harangozzatok templomok!
Vajudik az idő,
Nyíljatok reményt virágzó holnapot,
Boldogan várom a jövőt,
Igen, én hiszem és áldom őt.





</DIR></DIR></DIR>

október

Atyák és fiuk a téren

Most őskép ismétlődik bennünk,
Itt az idő, tanuságot tenni,
Még él a sárkány, - várunk árván,
S az igaz, nem tud megszületni

Homályosan is, tükör által,
Oltalmaz, - ki ember, benne él –
Nász nélküli Boldogasszony hív:
Fénye árad életünk egén!

Lépjünk pályára, hív a próba:
Zengjen a dal, lobogjon a láng,
Szentlélek templomában fiunk
Jézus arcával vár feloldozást.

Anyag börtönéből őslélek
Szabadul, lendül fecske szárnyon,
Az öröm tüze szikrázik már…
“Mária országa” talpra állt –

Letépte az önkény fátyolát:
Október zúg, s hoz új feltámadást.

barbár:terror-error

Anno

956’ élet vérzés
októberi stigma
extra.hu
aki élni nem
de halni kész
géphiba vagy
vágy a bitek
kossuth téri forradalma?
error 4o4
(nem tévedés)
íme a terror:
:raffinált lövés:
az olvasóra mért ütés:
Júdáspénz
zárójelben haldoklik az ész…
szentséges ég…
(minden a pénz)
ez már a klónok társadalma!?
tolom a sátán szekerét
a kertben két vadalma
"egy ember ül a házban
kígyókkal játszik"
tudom megöl
a sárga kín ma
de kioltom életét
hív
dávidé
error4 fekete napja
világ szerelem internet számvirága
könnyes szemem szuper csillogása...

sirató

Halott sirató




Meghalt egy Költő és

Meghalt az Írócsászár

A lócsiszár vasárnapján

Henceg a ravatal

Túl teljesít a túlvilág

De nem akar győzni rajtunk –

Mi vesztesen jövünk elevenen és holtan -

Még van idő markolni és harapni fűbe –

Tyuhaj! Esztelen várni a jobbidőkre -

Süketen és vakon a semmi ágán

Csak a költő ki hallja a csönd arénát

Csak ha vak lát a szavakon túl

De ne kérdezd róla az analfabétát

És ne tapogasd vérző ujjaiddal

A tetsz-halott néma ajkát…

*
Utóirat:
csak egy percig gondolj
a fény gyermekeire -

A történelem szemétdombján

Mentsétek meg a reményt –
Az ember pusztulással fenyeget
Azt mondja – Sebaj – szívet mos
Egy órányi élvezet -
Azt mondja – Sebaj – agyat mos
Egy órányi jó duma -

Az élet bonyolult lett
Elszabadul most a rossz,
A hamis fuga, - mint a rák
Burjánzik, mindenre gyanakszik,
Ó milyen ostobák –
Lovaink megőrültek
A "minden-pusztulásba" cipelik terhüket
A szkita aranypajzs - Svasztika –
Ősi tudásunk hídja…
Isten pecsétje elveszett.

Shaj hoj -Sejhaj – lelket mos -
Le pala vi jekh luma -egy órányi vaker duma
Ne szóljon ki elhagyja népét
Kéretlen ajándékát adja vissza
Mint a csalódás fia
És menjen a pokolba
Veszett úton pénzről dadogva –

Kórházi munkajáték a cél:
Köröttünk fémrács,
Tilos az őszinte beszéd -
Rozsdatemetőkben
Bottal vernek,
Ólmos klónok fenyegetnek…

Egy élet van, ne szakítsátok szét!
Mentsétek meg a reményt –
Legyen magja a nyelv
Hogy Mi értsük egymást -
Ébredj!
Bartók és Kodály zenéje követel,
Megejt - felhőtken derüvel -
Tiszta forrása buzog
A 77 népmesében.

Szeresd a legendát
Ott él a teljes ember
Átváltozni kész
Szívében fény
Csodaszarvasként
Szemében ül a remény -
Az időtlen pazarló teljesség -

Ültess élő fát az újjászületésért,
Rakj tüzet - hord szét a köveket,
Vidd vissza a sziporkát ahonnan a lélek ered...

<DIR><DIR><DIR>Az örökség
In memoriam G. Bruno
*
Pokoljárásban csendesek vagyunk
Szeretünk haláltánc katatonban
Mond csak holokauszt testvér,
Néhai Giordáno Bruno testén
Még hány napig ég a világ
Gyermekeid álmaiban.
*


</DIR></DIR></DIR>

október 2006

Szív és ész

Motto:szivünkre szállt a forradalmi láng
Mária országa talpra állt –

Nagy volt Róma,
megszületett: Cézár, Néró, Caligula -
s velük az őrült hatalom lázas víziója,
és most nekünk, mai utódoknak,
jó iskola, -
itt termett egy terhelt idióta.

Mint az égő fáklya lángja
világít a polidili éjszakába,
akire sorsunkat bíztuk, hazudott –
lopott, csalt, a vörös labanc, -
no lám, a klón kudarc - lebukott,
kimutatta foga fehérét, -
mint holmi “bűnös arc” -

Hát takarítani kell emberek!
mert elborít a tegnapi szemét –
múltat, jövőt, - gyermeket –
életnek esélyt remélni nem lehet,
megront, bemocskol bennetek
a hitszegő, arcátlan parókanép –
Mondjuk már végre: elég volt, elég!

A megcsúfolt végre talpra állt –
Szent Október és durva erőszak,
nyomában vér és jaj fakad -
karhatalom tombol az utcán –
szakad a gát…
Október zúg, s hoz új feltámadást.