somogyi anzix

megjelenésre érett?

  • Összes szavazó
    1
  • Szavazás lezárva .
<DIR><DIR><DIR><DIR>Nimród fiai

Minden magyarok tulajdon őse:
Nimród -
Újjászületett álló csillag -
Hajnalunk első ékessége.

Ennek az isteni fénynek
Titokzatos szineváltozása -
Betlehemi csillag vezet
Az örök remény fényhonába -

Amikor tolvaj fagy zörgeti
Karácsonyi szobánk ablakát, -
Három királyok vándorainak
Megvilágitva a rémséges éjszakát -
Utat mutat Nimród fiainak.









</DIR></DIR></DIR></DIR>
 
A pálosok reménye...

mint a vak tapogatózom körbe
lehúnyt szemmel hallgatom:
csak magad, neked szabad –
egy angyal visszhangzik egyre:
isteni kegyelem nem zár börtönökbe –
remény nélkül letörve
fogva tart a vágybilincs nyakörve -
de láncon a lélek nem lehet szabad!
magányos társ vezérli utamat,
bár szívemben láz van és ráz az indulat
nem csitítom magamat mégsem,
oltárhoz vezetnek az igaz szavak, -
így teremtem, őrzöm,
Jézus-magamra öltöm
Pilisszentlélek trónusán,
mit népemre hagyott Kánaán
a nimródi újjászületés hajnalán...

 
<DIR><DIR><DIR><DIR></DIR><DIR></DIR><DIR>
A PILISBEN...

Ziribáron születik a fény
Az örök élet napünnepén -

Ezer éves szkita üzenet
Száll a dobogó kövek felett.

Mindenütt mitoszok, kőjelek,
Ősi Szentkirályok üzennek –

Olvadt arannnyal záporoz a nap
Mikor az ősök megáldanak…

Egykor itt ünnepelt a fény
A Kárpátok szíve közepén –

Miről azt hittük elköltözött -
Fény csillan a fák csúcsa fölött.

Kései utazó ne feledd!
Ég-föld közt él még a szeretet -

Megérint az őszi lehellet -
Érzed, az illanó éveket.

Int felénk a múlt, s megannyi Ős -
Naptündér varázs bont új időt -

Szívünkre száll a tündéri kép,
Szép Őzséb, amint elénkbe lép...


<DIR><DIR><DIR><DIR>
</DIR></DIR></DIR></DIR>

</DIR></DIR></DIR></DIR>
 
<DIR><DIR><DIR><DIR>




</DIR></DIR></DIR></DIR>ŐSZI SZONETT

Elszáradt a vérszínű mályva:
Szépséglenyomat a gazdag nyár -
Elmúlásra itélt virága –
Ősz van, puhán szállong már a köd,
Fények játszanak levelekkel,
Barnán reszkető ágak között.
Értelme sincs, a lét pazarlás, -
Ember, állat és virágos rét
Csak egy ötlet - nem több a világ
Másolja istene szellemét –
Társra vár, az élet színpadán -
S szülessen bár szépség, gondolat -
Hazudik a szem, a szív, a száj -
Mert legbelül félisten marad.



 
<DIR><DIR><DIR><DIR>ŐSZI SZONETT
*
Megszáradt a vérszínű mályva:
Szépséglenyomat – a gazdag nyár -
Elmúlásra itélt virága –
Értelme nincs, csak nagy pazarlás
Ember, állat és virágos rét -
Csak egy ötlet az egész világ
Idézi a végzet szellemét –

Ősz van, puhán szállong már a köd
Fények játszanak levelekkel
Barnán reszkető ágak között -
Itéletre vár a napvilág,
Szülessen bár mentség, gondolat -
Hazug mind, a szem a szív, a száj…
Szenved a vágy leple alatt…






</DIR></DIR></DIR></DIR>
 
Őszi szakítás

Ma mindegyre sikolt utánad a szó!
Igen. Ez már a lázas szív harang ütése!
Igen. Én tudom, száz éve már,
Miként őröl a való hullámverése.
Az elpazarolt lázas éjszakák,
A Tejúton: a sápadt, éji jaj vetése,
A csillagok, a néma hold,
És köd a kertek alján –
Hiába minden, hiába,
Ha reggel az élet halni készül.

Ki értené a semmi kaján hűlt helyét?
Menj el! Menj, ha hív az élet!
De ha lépsz, már vissza sose nézz!
És ne feledd, a nyárutó varázsát –
A zöldes árnyakat, - a rózsát –
A kertek alján - menj,
Ha kopog házunk udvarán a fagy –
Ne várj, ne várj, míg megszólal a vér szava!.
Ne halld szívem fölé hajolván,
Mint száll a néma dobbanás
Az érszaggató, határtalan téren át…



 
<DIR><DIR><DIR><DIR>IDŐTÜKÖR
*
Add a szavad!
Ami lelkedből kiszakad
Csak tiszta forrásból meríts
Abban mosd meg arcodat
Sötétségben fuldoklik a föld
Nincs már út, nincsen tér
Hiába keresek nyomokat
A szakadék peremén -
*
Kavicsot ejtenék a sebesült vízbe
Feneketlen az idő kútja
Lehúz örvénylő kétségbeesése -
Széttörött a hold
Fénysebességgel hullunk le a mélybe
Fejünk felett fel-felsziszeg
A gyűlölet múltból áradó igéje –
*
A lét, egyszeri ajándék
Tükröződése kettős paradoxon
Átível DNS játéka rossz évszázadokon
Feltárul az ajtó – Múlt és jövő határán
Átnyomakodom a falakon -
Széttépem a látszatok fátyolát:
Izzadjon gyöngyöt az igazság!
*
A mindenség értelme örök:
A szerelem élet-halál trónusán
Szilánkokra tört tükrök között
Térítsen meg a szeretet
Amig a múltba zuhanó idő eltemet…




</DIR></DIR></DIR></DIR>
 
Ahogyan majd holnap leszünk*
Motto:
Akkora már menthetetlen lesz minden
átölel a vég Júdás lángnyelveivel…


mindent átfest a fekete gyűlölet
megromlottak a keresztény gyökerek

pénzt számol a gnóm, ki klón szívet visel
s nem tudja mi fán terem a szerelem

szörnyeteg a hold, mozdulatlan az ég,
az ember megölte léte szellemét

hazugság felhők vallatják a napot
Isten megundorodva eltávozott –

átsüt némi fény a háztetők felett,
sír egy gyermek - koravén tüdőbeteg –

drog és csípős csatornaszag fojtogat –
ám soha, senki, még tál lencsét sem ad -

menhelyeink mélyén bilincs a kereszt –
megragadja szívedet, és nem ereszt

*
 
<DIR><DIR><DIR><DIR>
HA ELJÖN HOZZÁD...
*
Ne kergesd el szomorú testvéredet -
Kik hozzád tartoznak, eljönnek egyszer -
Várj nagy erővel, figyelmesen,
Egész sorsoddal és életeddel.
Egy lépést sem kell sietni eléjük,
Mert Találkozások jönnek az úton -
Jönnek felénk lassú hömpölygéssel,
És mi is szeretni fogunk egy napon.
Ha sietsz, elkerül, mit rég vár a szíved -
Miként bánatok, igazságok sorát,
Egy szép nő Mona-Lisa mosolyát, -
A szerelmet: Ne add el soha senkinek!
.Megfejteni - siettetni a jövő titkát -
.Meglopni, ami ugyis a tied? Ugyan minek?





​


</DIR></DIR></DIR></DIR>
 
1789: HARMADNAPON​




Én a csöndedet kívántam Uram –
sötétben pislákolt lelkem sápadt lángja -
féltem, kevés lesz majd lámpám éjszakádra
és nem világítja meg az utam –
A szeretet nem ismeri a vér bélyegét,
mikor szüntelen lázad és kutat,
megszólítván sarkantyús vágyakat -
egy rab ihlete űzi a sors szeszélyét –
Jeanne D’Arc emlékére dönt templomot -
magasztos forradalma vérrel ékesít -
Jaj, ne higgyétek el a balga jóslatot,
mert harmadnapon keresztre feszít, -
Marat szeretete ejt sebet rajtatok,
Ki Párizsra, anno, fejfákat aggatott…



 
<DIR><DIR><DIR><DIR>Kasszandra jóslat: A Vér rózsája

Rólad még senki nem énekelt
Kék folyók felett, fehér fantom hegyek
Elárult zöldjére könnyező - piros
Rózsa, mely a nemzetért vétkezett -

Mily pokol szítja romlássá erőnk,
Hogy parancsoljon az érdemtelen,
És nevünkben szóljon: Nem kell Erdély -
Mert balsorsos gnóm ül a nemzeten -

Tagadja meg testvér a testvért -
Támadjon közöttünk gyülölet -
Légy hát hetediziglen átkozott
Amikor megtagadod nemzeted!

Idétlen korcs torszülött bitangja
Sújtson átok és e föld haragja!









</DIR></DIR></DIR></DIR>
 
<DIR><DIR><DIR><DIR>


</DIR>

<DIR><DIR><DIR><DIR><DIR>Trianon

Székely lány könnye
a Madaras Hargitán:
havasi gyopár -

</DIR></DIR></DIR></DIR></DIR>

</DIR></DIR></DIR>
 
<DIR><DIR><DIR><DIR></DIR></DIR></DIR></DIR>
Eszmélet : 2005
*
Megvehet az érdek - sorsot, hitet,
Mely az ember szívét rontja meg –
Megveszteget a pénz- jóllakattat,
Hogy zárja az igaz szót hét lakat.

Mert nagyeszű nyer együgyü nevet,
Ha hatalmasoknak keresztbe tesz.
Vigyázz! Eltapos e kufár világ,
Mert ős hamisság szór közénk ragályt.

Ám, látván a lét csereüzletét –
Ne félj, a vég mindenkit utolér!
Eltemet kort, pénzt, gazdag életet –
Csak szeretet élhet mindenek felett -

Porlik a kő, s vele a hamis múlt -
Bárhonnan jön, - semmibe visszahull.
 
Téli napforduló​



*
hóba merülten
csattog a tél felettem ​
és íme mégis -
.
a fenyőfák közt
csilingelő tündérek
ünnepre várnak
.
szép berkenye ág
hozhat bús szemeimnek
új rügyfakadást -
.
galagonya ág
gyöngyharmat jég-cseppjeit
szedem nyakékbe -
.
hóba fagyottan
kékül a vadnyom - reccsen
a jégrianás -
.
horgad és suhan
hatalmasan a csend – de
bent riadt moraj –
.
rám feszül árnyam
ahogy deresre fagyok
a téli napon -
.
már dérütötten
mögöttem árnyam vacog -
letörlöm könnyem –
.
hóhegyet látok
pengő jégcsapot
farkas ordító fagyot
jósolnak a csillagok





*


​



​
 
Kanyadi Sandor
Fától fáig

 Fától fáig a sûrûsödõ alkonyatban
fától fáig lopja magát a gyermek
Én istenem csak vissza ne
csak ne gyalog kellene
csak le ne menjen a nap a tisztásról
legalább a csengettyût hallanám

Meg-megtorpan futásra készen
kis szíve mint a mókus szökne bújna
borzongó nyárfalevelek közé de
hol vannak már a nyárfák hûtlenül
ott maradtak a tenyérnyi tallérnyi
fillérnyi tisztáson
Visszafelé majd
sörényébe markolok Vágtába jövök
csak addig a vastag bükkig ha még
az innen számított ötödik fáig

Õznek rókának farkasnak lenni
bokornak ágnak avarnak lenni
madárfészeknek lenni
madártojásnak lenni
nyárfalevélnek lenni
kakukkhangnak lenni
csak lovait keresõ kisfiúnak
ne lenni

Még két fáig három fáig
Hallom Nem hallom Hallom
Ha eljutok addig a gyertyánig
katona leszek hajóskapitány leszek
fölfedezem Amerikát Amerika is
elveszhet de én megtalálom

Sörényébe markolok
Még egy Még három
Próféta leszek betegeket gyógyítok
Jézus leszek
föltámasztom édesanyámat
Tovább tovább most már hallom
“Áprilisnak bolondja
fölmászott a toronyba
megkérdezte hány óra
Fél tizenkettõ
Fölmászott a toronyba”

Most nem hallom biztos állnak
jóllaktak már bóbiskolnak
Hogy a kutyák ennék ki a bendõjüket
hogy a farkas
Sírni kéne énekelni
éjnek lenni
nem is lenni
csak ne kéne beljebb menni

Jól eljöttem Hol a tisztás
Még csak öt fát megyek s akkor
“Ördögborda ördögborda
mézes lett a mackó orra”

Szól a csengõ most is hallom
Jól eljöttem Hol a tisztás
Innen még visszatalálok
Morzsát hintek
gallyat török
nevemet a fába vésem

Szól a csengõn most is hallom
folyton hallom hallom régen
Hallottam az anyaméhben

Megvár a nap
meg a nyárfák
Róka-alkony farkas-éj
haladj tovább fától fáig
biztasd magad kislegény

Rég nem hallod mégis hallod
Hold világol a tisztáson
Már a hold is lemenõbe
Morzsáid felcsipegették
gallyaid a fák kinõtték

Neved heges hieroglif
Száraz ágon csüng a csengõ
lovad farkas tépte széjjel
Dzsungel már az erdõ
Anyatej
Hangyatej
Tovább tovább fától fáig
“Mézes lett a mackó orra
rá is szálltak a legyek”

Elszisszent az út alólad
Nyárfák félelme ülepült
homlokod pólusaira
De csak tovább fától fáig
Nincs az a film az a magnó
vissza ez már nem játszható

Kínálkozó ágak
hurkot himbáló filozófusok
“C'est la vérité monsieur”
“Die letzte Lösung mein Herr”
“Fél tizenkettõ
bolond mind a kettõ”

Tovább tovább fától fáig
magad lopva
botladozva
Anyatej
Hangyatej
Ecet
1968
 
Margit írta:
Kanyadi Sandor
Fától fáig para-párja

Fától fáig alkonyatban
fától máig mint kis gyermek
Én istenem - Jóistenem
le ne menjen addig a nap -
legalább a csillagfényes
nagyharangot úgy mint régen
Betlehemben, Szászrégenben, Budapesten
vissza kapjam...kérem szépen

Talán ha semmibe kongatok?

Próbált ésszel - gyógyíthatok
Jézus leszek
föltámasztom kis hazámat -
Tovább tovább most már hallom
“Áprilisok sült bolondja
fölmászott a hét toronyba
megkérdezte hékás óra
óta-bóta mi fán terem
a jégverem varázslója?

Félrelütött tizenkettõ
bolond szélű "kerek erdő”
Kínálkozó kampós ágyak
horgonyt tépő rontás árnyak
“C'est la vérité monsieur”
“Die letzte Lösung mein Herr”
“Fél tizenkettõ
bolond mind a kettõ”

Tovább tovább fától fáig
magad lopva
botladozva
útonálló bolondgomba
Kutyatej
a hangyabojba
Hangyajegyes
Ecetfákon
mérges tabu
hazugságon
költögetem a tojásom
Jó annak mert nincsen gondja
Te meg babám
bujj karomba
1968-2005
Kattints a kibontásához...

Kedves Margit,
örülök, hogy olvashattam rovatomban az idézett verset...
talán nem szokatlan játékos reakcióm...amellyel hozzáfűztem a magamét...
üdv. sándor
 
Jubileumi évköszöntő
[FONT=Verdana, Helvetica].
ALTERNATíV
Magyar testvéreim -
Stigma ez a zászló dolog -
amolyan üzenet,
miután megírta a protokoll levelet,
szerintem, lazított egy kicsit és különben is...
nem látott okot ünneplésre -
és igaza volt!

De Ti tudjátok, -
bár eltette az ollót és nem mosolygott
a lyukas zászló mégis ott lengett
A szívek felett -


.
megjegyzés: 2006, az 56'-os forradalom 50 éves jubileumi éve...

[/FONT]
 
<DIR><DIR><DIR><DIR>HOBO: 2006
Hommage F. Villon

Ismertem - ezernyi bűntanyát
édenek mézédes vadonát,
hol ölelve lüktet a hús,
ha érosz szelleme sarkantyúz.
.
Ajahuaszka varázslat
csipkedi mai Katámat,
ölelne csókokkal hevesen,
ha mondanám: tüzesen szeressen.
.
Tépi hajam, üti fejem -
azt mondja ez a szerelem:
kék asszonyi láza megvadít,
a holdnak gügyögi szavait.
.
Jekyll, s Hyde is én vagyok,
ha rámnevetnek a csillagok -
Leo leszek, ha hív a szemed,
Jöjj! Nem várj illatos levelet.
.
Pazarlón égetem életem,
mikor megérint a szerelem -
olvasztom a télben havam,
égő fáklya, ily haszontalan.
.
Bömböl az utca, itt az Újév,
ebédről álmodik a nyomor,
böffen a másnapos gyomor,
és gőzöl a hegynyi szemét…


</DIR></DIR></DIR></DIR>
 
Tavasz lesz...


*
halotti maszk hull a tagadó hóba
a tél ledobta bilincses terhét
ágas fa dől a fagyott útra
nap árnyékát földig lenyomva

fagyos öklöt szorít a lét
de mindent bomlaszt már a játék
éled a puszta táj a fényben
moccanó erő mutatja teremtő testét

hűvösen siklik sima könnyező vizen
még minden múlt
dadogó taposott illat -
borzongat
de már olvadni kezd a fagy
friss fények szerelmi fészek melege
forró nőhalmok ölébe temette

alvó testén pirulni kezd a nap
erdők sudaras ágai csókokra bomlanak
s ahogy a madarak
a rügyektől szédülve kirajzanak
seb hasad a hó alatt
és felnőnek a szerelem bokrai

 
A válaszhoz kattints ide és lépj be Facebook-al, Gmail-el stb.

Hasonló témák

phoenyx
Albérlet Magyarországon
Válaszok
19
Olvasás
1K
phoenyx
phoenyx
E
1944. november 9-én Abda határában halt meg Radnóti Miklós
Válaszok
1
Olvasás
630
eddy56
E
Melitta
Hírek „Súlyos ügy volt” – így bukott le Orbánék titkos kémhálózata Brüsszelben
2 3
Válaszok
41
Olvasás
4K
bobbi64
bobbi64
E
Március 21. A Költészet világnapja
Válaszok
0
Olvasás
507
eddy56
E
Melitta
Hírek Hogyan vészeljük át az atomkatasztrófát? Még vécét is építhetünk magunknak
Válaszok
1
Olvasás
608
szavapart
szavapart
Vissza
Oldal tetejére