...és a kérdőjelek száma is minimum..eggyel több lett.....és ha ez nem az elmém gondolata?....akkor is tetszett....
üdv:ashanti
Örvendek, hogy továbbgondoltad és egyről több kérdőjelre bukkantál!
Valóban nem tartok mindent az elme teremtésének , ugy gondolom, hogy van rá mód megismerni, felismerni a dolgokat, vagy belőlük valamit. És ezt a tartamat nem az elmém teremti, hanem ez van. Vagyis van értelme a világnak az elme játékán túl is.
Pedig hát gyermekkkoromban én is köszöntem a házunknak az óvodából jövet. Olyan tiszteletet parancsolóan nézett le rám a szigorú ablakaival, és a titokzatos padlásával, hogy inkább nem kockáztattam meg az udvariatlanságot... Bár sohasem voltam biztos a dolgomban.
De egyébként azt gondolom, hogy az elme képekre forditja le a feléje áramló tartalmakat a megismerés folyamán.... A képek az ő szülöttei.
A gond az, hogy a már megszületett képeink befolyásolják az újabb képalkotást. Igy aztán , aminek nem kellene az elme szüleményének lenni (pl. a felismeréseknek) , mégis azzá lehet, mert megismerésünk ezek által a képek determinált. De képalkotásunkban is tettenérhetőek vagyunk, és a képek mögött felismerhetjük a kategóriákba teljesen soha nem zárható áramló életet. Csak ahhoz is figyelem, és erő kell, hogy valaki a képek tartalmának nyomára bukkanjon.
A megismeréshez és a tudatositáshoz vezető út a teremtő képzelő erőn, képteremtő erőn keresztül vezet (az elmén keresztül) . Itt lehet eltévedni is.
kiss Csillagvirág