Tudok segíteni. Már több alkalommal segítettem itt rekedt szellemeknek hazajutni a Fényhazába. De a részleteket inkább magánban.
A többiek kedvéért az egyik esetet leírom. Egy barátom édesapja meghalt, és édesanyja a falusi házból a fiához költözött. El akarták adni a házat, de nem ment el. Gyanússá vált, hogy valaki még lakik ott, akinek nem kellene. Elmentem hát, hogy hazasegítsem a lakót.
Ilyenkor mindig egyedül megyek be a házba. Közöltem a lakóval - igazából gondolati úton, de hangosan szoktam beszélni -, hogy tudom, hogy ott van, és azért jöttem, hogy segítsek neki. Persze először nem állt szóba velem. De éreztem, tudtam, hogy ott van. Mindenféléről kérdezgettem, ami csak eszembe jutott, mígnem megszólalt. Különös érzés volt, amikor először tapasztaltam, hogy szellemi lény szól hozzám. Olyan volt, mintha a saját gondolatom lett volna, de az, amit a szellem mondott soha nem jutott volna eszembe. Szóval egy meghökkentő gondolatként jelent meg bennem. Azóta pontosan tudom, érzem, hogy mi az én gondolatom - mert az elme nem nyugszik, hiába akarom kikapcsolni -, és mi az, amit a szellem mond nekem.
Szóval erről a szellemről kiderült, hogy 1920-ban halt meg. Nem volt falubeli, hanem a falu kocsmájában késelték meg. Tamásnak hívták, mint engem. Erzsébetnek hívták a feleségét, aki vele volt, noha csak 1964-ben halt meg. Velük volt a fiuk is, aki katonaként esett el 1944-ben. Őt is Tamásnak hívták. Beszélni csak az idősebb Tamással tudtam, a többiek ilyenkor általában nem szólalnak meg. Mikor erre a helyre költözött, vagyis mikor meghalt azért maradt itt, mert egyrészt nem fogta fel, hogy ő halott, másrészt ezen a telken - akkor még nem volt rajta ház - megtetszett neki egy fa. A fát azóta régen kivágták, de ők már hazamenni nem tudtak.
A fiának volt felesége, aki már szintén meghalt, de ő haza tudott menni.
Meg kellett győzni őket, hogy itt nincsenek jó helyen, akarjanak hazamenni. Nem volt nehéz, mert már rájöttek, hogy valami nincs rendjén. Hiszen korábban az ott lakóktól tudtak energiát gyűjteni, most viszont nem lakik ott senki, már fizikai testben.
Aztán hazasegítettem őket. Ha megbocsájtotok a rituálét nem írom le. Ez nem játék, avatás kell hozzá. Én megkaptam ezt az avatást. De anélkül végrehajtani nem tanácsos. Olyan erők dolgoznak ilyenkor, jelennek meg a fizikai világban is, amik túladagolva kárt okozhatnak az emberi szervezetben. A 230 V is amíg a számítógépet működteti, és a szigetelés mögött van, addig áldásos, amikor rajtad folyik keresztül, az már gáz. Nekem az avatás megadta a szigetelést.
Miután hazamentek, még felszenteltem a házat. Ilyenkor ezt mindig megtesszük.
A barátom bement a házba, és széles mosollyal az arcán jött ki. Elmondása szerint mennyei békesség töltötte el, míg korábban szorongás, hidegség, sokszor borzongás. Ez megszűnt.
A házat azóta sem adták el, mostanában arról beszélnek, hogy inkább megtartják.
Bármit gondolhattok erről az egészről, a Ti dolgotok. De megtörtént. És nem csak ez az egy tapasztalatom van.
Szeretettel üdvözlök mindenkit!
Tamás.
