Szellemek, entitások

Orshy írta:

Szia!

Huhh, koszonom....van mit tanulnom az iromanyodbol...
Tenyleg ugy gondolod vagy tudod, hogy maganak a rak betegsegnek gazdatestet kell talalnia? Ugy gondolod ez egy nem fizikai uton, de 'fertozonek' szamito sulyos betegseg? Hmm..elgondolkodtato...en egesz idaig az orvostudomany altal eddig felallitott rendszeret fogadtam el oknak, meg sem fordult a fejemben maskent nezni ezt a betegseget...pedig....

Szep napot!
Szeretettel:Orsi

Kattints a kibontásához...

Kedves Orsi!
Egy kicsit elmentünk egymás mellett....)
Minden emberi szervezetben van daganatos sejt, nélkülük nem élne egy ember sem a földön. Maga a daganat nem fertőző, inkább azt mondanám pszichésen alakul ki. S jön a rokonság nap mint nap, meglátogatja a szenvedő embert, és aki retteg ettől a betegségtől, megkaphatja. Talán pont ezért halmozódik családon belül.
Nem tudom észrevetted-e már, de amitől rettegünk, az bekövetkezik.
Amikor a bőrgyógyászatra kerültem, elkaptam mindenféle nyavalyát, s egyszer meguntam. Ebben volt szemölcs, rühesség, körömgomba. Azt mondtam magamban: vigye el az ördög, ha elkapom, hát elkapom, de nem érdekel: azóta semmi bajom. A betegségeim, amit magamnak gyűjtöttem a félelem miatt maguktól megszűntek.
Ugyanez történ a Fül-orr -gégén, több hétig folyton fájt a torkom, fülem - hát ennek is véget vetettem. A sebészeten kezdtem, egy hónap múlva vakbélgyulladásom lett. Éjszakás voltam, az ügyeletes doki hajnalban meg akart műteni - 23 éve jegelem havonta-kéthavonta a kis nyavalyást, de még a helyén van)
Az első év elején még csak-csak használtam kesztyűt egy-egy beavatkozásnál. Ma már a gennyes lábszárfekélyből is csipesszel kiszedem a légylárvát, ha szemölcsöt szedünk, gyakran majdnem csuklóig véres vagyok (holott vírus okozza), de Hála Istennek már kutya bajom. A rühességet egy nagy bevásárló központban szedtem össze, felpróbáltam egy pulcsit, s aki előttem próbálta és a kezébe fogta, ő lehetett, akitől kaptam (nem biztos, de a tünetek utána jelentkeztek), bár elég egy kilincset is megfogni. Ma már ez sem izgat különösebben, mert már rájöttünk: a rühatka a tiszta embereket szereti.
Az ideggyógyászom azt mondta 2 éve, sclerosis multiplexem van. Eldöntöttem: nekem ez a betegség nem kell. Fél éve elküldött MR vizsgálatra: nincs is, mert én ezt a betegséget nem akartam és nem is akarom.
Anya testvérének emlődaganata volt, megműtötték, kemo, sugár, paróka. Egy unokatesóm attól kezdve rettegett ettől a betegségtől. Egy éve hagyta abba a kemot és a radioth-t, őt is műtötték.
Szóval, pozitív gondolkodás, akarat, s nem átvenni a másik betegségét. Soha, akárhogy sajnálod is. Beszélgess vele, ápold, gondozd és slussz.
Érted már mit akarok mondani?
Nem fertőző a rák, de az agyaddal, az érzéseiddel be tudod vonzani. Bármilyen betegséget.

Egy fiatal nőnek daganatos volt az édesanyja, és azt mondta, bárcsak én feküdnék itt helyette! Elbeszélgettem vele, s megkérdeztem, hogy akkor mi lesz a három gyerekével? Talán felfogta a dolgot, úgyanúgy látogatta, de soha többé nem mondott ilyesmit.
Csodás az agyunk: tudunk vele építeni és rombolni. Mindenki válassza azt, amit akar. Ebbe nem tudok beleszólni. Csak a saját életembe - mint mindenki más. A gondolatoknak teremtő erejük van.
Szeretettel: Swen

Minden testi betegség olyan tünet, amelynek elsősorban nem megszüntetésére kell törekednünk, hanem figyelmeztetését kell tudomásúl vennünk. Ha ez megtörténik, akkor maga a tünet, tehát az, amit mi betegségnek nevezünk, teljesen érdektelenné válik, akár annyira, hogy meg is szünik. Amint egy repülőgép műszerfalán villogni kezd egy hibát jelző lámpa, ha a hibát már kijavították, akkor már nem tartozik a lényeghez, hogy maga a lámpa mit csinál, így vagyunk a betegségekkel is. A földi embernél a teste az a műszerfal, melyen megjelenik a hibát jelző lámpa villogása, vagyis a betegség. Minden betegség két irányú figyelmeztetést ad. Az egyik az, hogy valamitől óvni akarja a beteget, a másik, hogy valamire rá akarja venni a beteget.
A rákos betegség óvni akarja a beteget bizonyos törekvésektől, és rá akatja venni olyan eredeti állapot visszaállítására, amelynek elhagyása helytelen irányban történt.

Először is azt tudatosítani kell magunkban, hogy minden betegség lényegében a tudat állapotát jeleníti meg a testben. Tudatban egy olyan megvalósulatlan szabadságvágy élt, amely csak elnyomott állapotban élhet bizonyos egyénekben, hogy a rákon keresztül végül a halálban érheti el elnyomott állapotának felismerését.

Ott jelenik meg a rák, ahol az egység beszűkül az énre. A testben akkor építi ki hadállásait (áttételeit) a rák, amikor a lélek képtelenné válik beleolvadni abba az egységbe, amelyben minden mindennel összefügg. Amikor a lélek képtelen átlépni mulandó kis énjét, s képes volna mindent és mindenkit feláldozni csak azért, hogy meghosszabítsa azt az utat, amelynek hossza szükségszerűen véges, nagyon véges. A rák maga az ember, aki csúcsértékké tette, örök érvényűnek akarja hinni a mulandóságot. A rákot nem gyógyítani kell, hanem felismerni benne az önismeretnek egy olyan eszközét, amely mint tükör, visszatükrözi önmagát. A rák ellen, mint betegség ellen, fölvenni a harcot, egyet jelent azzal, hogy megpróbálni megszüntetni az önismeret egyik leghatékonyabb eszközét.

Eljöhet az idő, amikor kitalálják a rák gyógyszerét, de akkor ez egy másik formában, új megjelenésben válik tükörré, hogy felismerjük: mindennek bele kell épülnie a nagy EGYSÉGBE! Olyan is előfordulhat, hogy Ő ad olyan tüneti kezelést, amely megszünteti a sejtek önállósulását, szaporodását a test egysége ellen. De az, sajnos, nem lehetséges, hogy elvégezze helyettünk azt a gondolkodás-átalakítást, ami szükségtelenné tenné a rákos tünetek megjelenését a testünkön.
Arra kér hát, azért imádkozzunk, és azt hitessük el magunkkal és a rákos betegekkel, hogy örömmel kel elfogadnunk a halállal való szembesülést. Csak aki le tud mondani életéről, az nyeri azt meg! Csak aki vállalja a mulandó élet elvesztését, az képes azt helyes formában megtalálni! A rák megszüntetésének ez az egyetlen IGAZI útja!

A hit, amely képes hegyeket is megmozgatni, természetesen képes minden testi tünetet is megszüntetni. De ez a hit csak akkor boldogító hit, ha általa képes átlépni önmagát az, aki hitből akar élni!

Rák--- csomók
Minden testben megjelent "csomó" bizonyos lelki problémák olyan összesűrűsödését jelzi, amelyek megoldását elodázta az, akinek testében ezek megjelentek. Ha e "csomók" roszindulatúak, akkor nagyobb hitet, nagyobb reményt igényelnek ahhoz, hogy egykor megszünjenek. Nagyobb mélységben kell átélni az illetőnek azt, hogy a földi életben nincs végleges megoldás, mert senki sem születik a Földre azért, hogy itt találja meg és itt határolja le élete értelmét.

MI mindannyian az örök élet gyermekei vagyunk. Rá kell hangolodnunk e kérdés megnyugtató megválaszolására: "Mi ez az örökkévalósághoz képest?"

swenson írta:

Kedves Orsi!
Egy kicsit elmentünk egymás mellett....)
Minden emberi szervezetben van daganatos sejt, nélkülük nem élne egy ember sem a földön. Maga a daganat nem fertőző, inkább azt mondanám pszichésen alakul ki. S jön a rokonság nap mint nap, meglátogatja a szenvedő embert, és aki retteg ettől a betegségtől, megkaphatja. Talán pont ezért halmozódik családon belül.
Nem tudom észrevetted-e már, de amitől rettegünk, az bekövetkezik.
Amikor a bőrgyógyászatra kerültem, elkaptam mindenféle nyavalyát, s egyszer meguntam. Ebben volt szemölcs, rühesség, körömgomba. Azt mondtam magamban: vigye el az ördög, ha elkapom, hát elkapom, de nem érdekel: azóta semmi bajom. A betegségeim, amit magamnak gyűjtöttem a félelem miatt maguktól megszűntek.
Ugyanez történ a Fül-orr -gégén, több hétig folyton fájt a torkom, fülem - hát ennek is véget vetettem. A sebészeten kezdtem, egy hónap múlva vakbélgyulladásom lett. Éjszakás voltam, az ügyeletes doki hajnalban meg akart műteni - 23 éve jegelem havonta-kéthavonta a kis nyavalyást, de még a helyén van)
Az első év elején még csak-csak használtam kesztyűt egy-egy beavatkozásnál. Ma már a gennyes lábszárfekélyből is csipesszel kiszedem a légylárvát, ha szemölcsöt szedünk, gyakran majdnem csuklóig véres vagyok (holott vírus okozza), de Hála Istennek már kutya bajom. A rühességet egy nagy bevásárló központban szedtem össze, felpróbáltam egy pulcsit, s aki előttem próbálta és a kezébe fogta, ő lehetett, akitől kaptam (nem biztos, de a tünetek utána jelentkeztek), bár elég egy kilincset is megfogni. Ma már ez sem izgat különösebben, mert már rájöttünk: a rühatka a tiszta embereket szereti.
Az ideggyógyászom azt mondta 2 éve, sclerosis multiplexem van. Eldöntöttem: nekem ez a betegség nem kell. Fél éve elküldött MR vizsgálatra: nincs is, mert én ezt a betegséget nem akartam és nem is akarom.
Anya testvérének emlődaganata volt, megműtötték, kemo, sugár, paróka. Egy unokatesóm attól kezdve rettegett ettől a betegségtől. Egy éve hagyta abba a kemot és a radioth-t, őt is műtötték.
Szóval, pozitív gondolkodás, akarat, s nem átvenni a másik betegségét. Soha, akárhogy sajnálod is. Beszélgess vele, ápold, gondozd és slussz.
Érted már mit akarok mondani?
Nem fertőző a rák, de az agyaddal, az érzéseiddel be tudod vonzani. Bármilyen betegséget.

Egy fiatal nőnek daganatos volt az édesanyja, és azt mondta, bárcsak én feküdnék itt helyette! Elbeszélgettem vele, s megkérdeztem, hogy akkor mi lesz a három gyerekével? Talán felfogta a dolgot, úgyanúgy látogatta, de soha többé nem mondott ilyesmit.
Csodás az agyunk: tudunk vele építeni és rombolni. Mindenki válassza azt, amit akar. Ebbe nem tudok beleszólni. Csak a saját életembe - mint mindenki más. A gondolatoknak teremtő erejük van.
Szeretettel: Swen

Kattints a kibontásához...

Szia!kiss

Azota en is nezelodtem ahogy az idom engedte plusz erdekes modon egy ismerosom hetfon elkezdett beszelni a GNM-rol(german uj medicina), aminek aztan utana is neztem, roppant erdekesnek talaltam. Ha nem hallottal meg rola javaslom keress ra.

Tudod mi jutott eszembe?
Egy ujabb kerdes
Biztos, hogy az agyaddal gondolkodsz? Mintha olvastam volna valahol, hogy az agy csak egy szamitogepfele, ami olvas egy idegen adatot es atformalja, hogy mi ertsuk.
Igy sokkal erthetobb lenne minden, hiszen ha en az en kodjaimmal(felelmeimmel) rezegtetem igy-ugy a betegseget, azt az agyam atkodolja es vegul egy magasabb szintrol megkapom, mint "vagyat", vagyis a hasonlo a hasonlot vonzza alapon.

En elhiszem, hogy agyunk csak transzformatora gondolatainknak, erzeseinknek.
Mit gondolsz errol?

Szeretettel: Orsi

Szellemek és én

Elmesélek egy történetet, amely velem esett meg, és ami érdeklődővé tett a szellemek témájában.

Fülledt, augusztusi éjszaka volt. A fiaim már órák óta az igazak álmát aludták. A mosógép programja későn járt le, s még lefekvés előtt ki szerettem volna teríteni. Egy panellakásban éltünk akkor, amelynek elég hosszú folyosója volt, előszoba gyanánt, végén a fürdőszobával. Háttal a sötét folyosónak, nyitott fürdőszobaajtóval éppen a ruhákat próbáltam feltenni a fregolira, amikor hirtelen fagyos hideget éreztem a nyakamon, mintha valaki ráfújt volna.
Végig futott a hátamon a borzongás tőle. Szó szerint olyan érzésem támadt, mintha állna mögöttem valaki. Nem vagyok félős, de egyszerűen nem mertem megfordulni. A szívem vadul kalimpált a mellkasomban, és szinte még levegőt sem mertem venni. A tudatalattim azt súgta, aki ott „áll”, az a nagyanyám. Hogy miért éppen Ő?
Pár nappal azelőtt érkezett a hír, hogy nagybeteg, és azt üzente, hogy látni szeretne engem, hogy bocsánatot kérjen, és elbúcsúzzon. Hogy miért kérte a bocsánatomat, azt most nem írom le, nem tartozik ide. A lényeg, hogy tényleg nagyon megbántott.
Mivel az ország másik csücskében lakott, több mint 400 km választott el bennünket, nem tudtam azonnal vonatra szállni, és odautazni, mert a kisebbik fiam akkor még csak pár hónapos volt.
Földbegyökerezett lábbal álltam, kezemben a vizes ruhával, és hangosan megszólaltam: - Menj békével, nem haragszom rád!
Mintha nem is én mondtam volna ki a szavakat… nem is gondolkodtam, egyszerűen csak beszéltem. Magam sem értem. Ahogy a szavakat kiejtettem, egyik pillanatról a másikra megnyugodtam. A jeges fuvallat is elszállt, ahogy nagyanyám lelke.
Másnap reggel kaptam a telefont, hogy éjszaka meghalt. Nem csodálkoztam, hiszen tudtam. Nálam járt… elbúcsúzni.

Ez az élmény annyira erős volt bennem, hogy azonnal kutatni kezdtem olyan könyvek után, amelyek megpróbálják „tudományosan” körülírni a jelenséget, mert az, hogy létezik, többé már nem volt kérdés előttem. A kérdés inkább csak az volt, hogy valóban szellem volt-e, amit éreztem, vagy csak az agyhullámaim „kivetítése”, hiszen sokat gondoltam a nagyanyámra, a betegségére, a lezáratlan „ügyünkre”.

Ekkor akadt a kezembe Peter Underwood : Szellemek – Hogyan lássuk? c. könyve.

Kiollózok belőle egy pici szeletkét, ami nagyon megfogott:

„Látszólag ellentmondás, de manapság a tudomány a maga törvényei szerint kénytelen kutatni a pszichikai jelenségeket, amelyeket lényegében tudománytalannak tart. A tudósok mára elfogadták, hogy a világ sokkal bonyolultabb, mint egykoron hitték, s ezért e témában is kutatást végeznek elismert, neves kutatók.
A szellemek léte évszázadok óta foglalkoztatja nem csak a filozófusokat, hanem a teológusokat is, azért, mert úgy gondolják, hogy a szellemek léte segítene lyukat vágni azon a fátylon, amely ma még elrejti a földi ember szeme elől a jövendő világot, amely a halál után következik.
A vélemények azonban megoszlanak. A tudományt is megosztja, ahogy az egyszerű emberek is kételkednek benne.
A fizikusok már nem utasítják el annak lehetőségét, hogy létezik pszichikus erő, erőkontinuum, amely hatalmas, és mindent áthat. Ez okozhatja a pl. a stresszt, amikor a pszichikai erő koncentrálódik, s ez legalább olyan „tömör”, mint az anyag.
Más szavakkal: a szellemjárta ház vagy terület olyan hely, ahol ezek az erők koncentrálódnak, ugyanúgy, ahogyan az anyag is összesűrűsödhet a relativitáselmélet szerint.”

Na, jó jó… Lehet, hogy tényleg van ilyen, na de akkor mi van a hideg érzéssel? Erre is találtam „magyarázatot”:

„Az emberek által tapasztalt jelenéseket sokszor „látták”, érezték állatok is, akik idegesen reagáltak rá, tehát valaminek mégis történnie kellett. A kutatók szerint az állatok nem a szemükkel látták ténylegesen, hanem a bőrükkel érezték. Hogy ez hogyan lehetséges? Kísérletek bizonyítják, hogy azokon a helyeken, ahol vizsgálódtak, és ahol több jelenést is tapasztaltak, felállítottak hőmérséklet állapotjelző berendezéseket, amelyek a nap 24 órájában rögzítették a mért hőfokot. A mért adatok tükrében arra lettek figyelmesek, hogy időnként indokolatlanul lehűlt a levegő, majd néhány perc elteltével újból a kiinduló állapotba került. Ez idő alatt nem történt semmi (nem nyitottak ki ajtót-ablakot) a zárt térben.
Ha jelen van egy szellem, - a tudósok szerint – úgy látszik, mintha részleges vákuumban lenne, mert a hőmérséklet mellett a légnyomás is változott.”

A könyv rengeteg példát sorol fel a Föld szinte valamennyi országából.
A megfigyelések „alanyai” megbízható, szavahihető emberek voltak, kortól, nemtől, iskolázottságtól függetlenül.

Annyi kérdés van még a világunkban, amire próbálunk választ adni, de igazán kézzelfoghatót, teljesen bizonyosat még senki sem tudott felmutatni ebben a témában sem. Így hát maradnak a kétségek… a „hiszem, ha látom” elmélet… és aki megtapasztalta, abban marad egy kis félelem, ahogy bennem is… de mitől?

Orshy írta:

Szia!kiss

Azota en is nezelodtem ahogy az idom engedte plusz erdekes modon egy ismerosom hetfon elkezdett beszelni a GNM-rol(german uj medicina), aminek aztan utana is neztem, roppant erdekesnek talaltam. Ha nem hallottal meg rola javaslom keress ra.

Tudod mi jutott eszembe?
Egy ujabb kerdes
Biztos, hogy az agyaddal gondolkodsz? Mintha olvastam volna valahol, hogy az agy csak egy szamitogepfele, ami olvas egy idegen adatot es atformalja, hogy mi ertsuk.
Igy sokkal erthetobb lenne minden, hiszen ha en az en kodjaimmal(felelmeimmel) rezegtetem igy-ugy a betegseget, azt az agyam atkodolja es vegul egy magasabb szintrol megkapom, mint "vagyat", vagyis a hasonlo a hasonlot vonzza alapon.

En elhiszem, hogy agyunk csak transzformatora gondolatainknak, erzeseinknek.
Mit gondolsz errol?

Szeretettel: Orsi

Kattints a kibontásához...

Szia Orsi!
Egy gyors válasz, ebédszünet helyett) Este, ha végzek, és lesz időm, megnézem GNM-et.
A gondolatok sohasem az agyunkból származnak, mindig "kívülről" kapjuk őket, csak továbbgondoljuk az agyunkkal, és kombinálunk a lehetőségek között.
Az agy nem képes gondolatot létrehozni. Viszont, ha már megkapta, akkor képes gondolkodni.
Az, hogy mi az első benyomásom egy emberről vagy érzelemről, az nem az agyam műve, viszont az agyam tudja kontrolálni, hogy ne szóljak be, vagy ne sírjak. Ez már tőlem függő, akaratlagos dolog.
Az utolsó mondatoddal maximálisan egyetértek.
No, megyek dolgozni. Nem tudom mikor tudok jönni, a lányomat készítem vissza a suliba.
Nem tudom, erre gondoltál-e?
Ha tudok, este jövök.
Szeretettel: Swen

swenson írta:

Szia Orsi!
Egy gyors válasz, ebédszünet helyett) Este, ha végzek, és lesz időm, megnézem GNM-et.
A gondolatok sohasem az agyunkból származnak, mindig "kívülről" kapjuk őket, csak továbbgondoljuk az agyunkkal, és kombinálunk a lehetőségek között.
Az agy nem képes gondolatot létrehozni. Viszont, ha már megkapta, akkor képes gondolkodni.
Az, hogy mi az első benyomásom egy emberről vagy érzelemről, az nem az agyam műve, viszont az agyam tudja kontrolálni, hogy ne szóljak be, vagy ne sírjak. Ez már tőlem függő, akaratlagos dolog.
Az utolsó mondatoddal maximálisan egyetértek.
No, megyek dolgozni. Nem tudom mikor tudok jönni, a lányomat készítem vissza a suliba.
Nem tudom, erre gondoltál-e?
Ha tudok, este jövök.
Szeretettel: Swen

Kattints a kibontásához...

Szia! Igen, erre. Köszönöm!

Nèzd csak mit talàltam:
Éteri anyag

Az éteri anyag a bármely élő szervezet által létrehozott életerő-szubsztancia ("anyag, lényeg"), amely egyszerűen azáltal jön létre, hogy az adott szervezet ÉL. Ez egy olyan anyag, amely a fizikai és az asztrális test között van valahol, részben fizikai és részben asztrális. Ennek az anyaga valahol a fizikai ANYAG és az ENERGIA közötti dolog, és hasonló a közeli "unokatestvéréhez", az ektoplazmához.

Az éteri anyaggal tudományos kutatások is foglalkoznak. Kórházban haldokló emberek ágyát érzékeny és pontos mérlegre helyezték, és EEG valamint EKG gépekre kapcsolták őket. Minden esetben, a halál beálltának pontos pillanatában egy hirtelen súlycsökkenés következett be, körülbelül egy negyed unciának megfelelő mértékben (1 uncia = 28,35 g). Ezt a halál pillanatában az asztrális testbe vezetett nagy mennyiségű éteri anyag okozza. Ez hasonló ahhoz, amikor a halálközeli élmény során az éteri anyag az asztráltestbe kerül. Ez a hirtelen, nagy mennyiségű éteri anyag-átvitel a halál folyamatának a kezdete. "(Zsuzsa esete)

Èrdekes.... közelinek èrzem a megoldàst.

12 òràzol? Legközelebb egyèl inkàbb, mi itt leszünk, ha nem is egyszerre
Hàny èves a lànyod?

Szeretettel: Orsi

Szia Swen ès Mindenki!

Megintcsak elgondolkodtatott amit ìrtàl. Ismèt kèrdèsem van
Írtad a beteget ès a lànyàt a kórhàzban aki megèrtette, hogy nem veheti àt szülője fàjdalmàt, keservèt, àllapotàt. Ezzel tökèletesen egyet èrtek. Viszont beindult bennem egy " kellemetlen " èrzès. Amikor az Eü- be jàrtam intenzìven tanìtottàk nekünk, hogy empàtia nèlkül ezt a hivatàst nem lehet csinàlni. Tehàt vagy fejleszd ki magadban vagy alapvetően megvan a kèszsèg vagy viszlàt eü, hiszen egy business szakma farkastörvènyei pl nem igènylik ezt. Jò, nem ennyire volt dùrva a tanìtàs, de a lènyege ez volt. Èn ezzel a dologgal együtt születtem, nem kellett nagyon megerőltetnem magam. Amikor odalèptem a műtèt utàni őrzőszoba ajtajàba, az összes beteg odanèzett ès csak azt èreztem, hogy mindenki tőlem vàrt segìtsèget a fàjdalmàra, energiaszinten mintha belèmkapaszkodtak volna, szenvedő èrzelmi csàpok vàgòdtak belèm. Ami èrdekessèg, hogy a legintenzìvebben nem a nőgyògyàszati osztàly betegeinèl èreztem, hanem a csàszàrmetszèssel szült kismamàknàl, ahol elvileg egy ő àltaluk vàlasztott csodàlatos dolgon estek àt: ùj èletet hoztak a vilàgra. Mègis nyűgösebb gyógyulàsuk volt, mint a tènyleg komoly betegsègekkel operàltaknak.
Visszatèrve az intenzív ajtajàhoz, ha nem lett volna bennem empàtia bizony sarkon fordultam volna ès futàs hazàig....-) csak kèpletesen)
Ha szenvedni làtok valakit èn ezt nem tudom kikapcsolni, sajnos nem gombnyomàsra működik....ès most jönnek a kèrdèsek:
Mi is az empàtia valòjàban? Mi a sajnàlat? Hogy különbözteted ezeket meg?
Mire van ès van-e valòjàban szüksèged ezekre? Hol, milyen helyzetekben ès hogy tudod kontrollàlni, ha nagyon szereted aki szenved? Mennyire azonosulhatsz màs fàjdalmàval( bàrmilyen jellegű), hol a hatàr, ami màr kàros? Kàros-e?
.... ès ha màr erős kèpessège van valakinek azonosulni mondjuk egy fàval(tudom elvont) vagy bàrmilyen egyèb energiàval, hogy tudja ezt kizàrni egy emberi lèny esetèben? Ki kell-e zàrni? Mi van ha teszi ès mi van ha nem?

Fejlődő emberek vagyunk ès èrzünk. Fontos lenne tudni hogy mit is valòjàban. Talàn pont ettől leszünk mèg tudatosabbak.

Szòval ilyeneken agyalogtam az elmùlt kèt napban. Szeretnèm tudni mit gondolsz, gondoltok erről.

Szeretettel: Orsi

swenson írta:

Szóval, pozitív gondolkodás, akarat, s nem átvenni a másik betegségét. Soha, akárhogy sajnálod is. Beszélgess vele, ápold, gondozd és slussz.
Érted már mit akarok mondani?
Nem fertőző a rák, de az agyaddal, az érzéseiddel be tudod vonzani. Bármilyen betegséget.

Egy fiatal nőnek daganatos volt az édesanyja, és azt mondta, bárcsak én feküdnék itt helyette! Elbeszélgettem vele, s megkérdeztem, hogy akkor mi lesz a három gyerekével? Talán felfogta a dolgot, úgyanúgy látogatta, de soha többé nem mondott ilyesmit.
Csodás az agyunk: tudunk vele építeni és rombolni. Mindenki válassza azt, amit akar. Ebbe nem tudok beleszólni. Csak a saját életembe - mint mindenki más. A gondolatoknak teremtő erejük van.
Szeretettel: Swen

Kattints a kibontásához...

Orshy írta:

Viszont beindult bennem egy " kellemetlen " èrzès. Amikor az Eü- be jàrtam intenzìven tanìtottàk nekünk, hogy empàtia nèlkül ezt a hivatàst nem lehet csinàlni.

Amikor odalèptem a műtèt utàni őrzőszoba ajtajàba, az összes beteg odanèzett ès csak azt èreztem, hogy mindenki tőlem vàrt segìtsèget a fàjdalmàra, energiaszinten mintha belèmkapaszkodtak volna, szenvedő èrzelmi csàpok vàgòdtak belèm.
Hol, milyen helyzetekben ès hogy tudod kontrollàlni, ha nagyon szereted aki szenved? Mennyire azonosulhatsz màs fàjdalmàval( bàrmilyen jellegű), hol a hatàr, ami màr kàros? Kàros-e?
.... ès ha màr erős kèpessège van valakinek azonosulni mondjuk egy fàval(tudom elvont) vagy bàrmilyen egyèb energiàval, hogy tudja ezt kizàrni egy emberi lèny esetèben? Ki kell-e zàrni? Mi van ha teszi ès mi van ha nem?

Kattints a kibontásához...

Én magam nem az eü-ben dolgozom (bár oda készültem, és hagytam lebeszélni magam ... de ez nem a témába vágó), de mégis szeretnék hozzáfűzni pár gondolatot.

Az, amikor átveszed más fájdalmát, nem azonos az empátiával.
Átveheted a betegségét, ezáltal ő meggyógyul, te beteg leszel. Megváltod, magadra veszed a terheit.
Azt mondják, rendkívüli esetben lehetséges.
Vagy ha nagyon erős az akaratod, szintén magadra veheted, de ez ha jól tudom, csak átmeneti, mert bár megmentetted az illetőt, de csak időszakosan, talán csak 2-3 évre vagy annyira sem.
Képzeld el azt a helyzetet, hogy ő újra megbetegszik, és te is ugyanúgy beteg vagy már ... akkor felmerül a kérdés, hogy megérte?
Ez így csúnyán hangzik, tudom.

Írod Orshy, hogy már érezted a csápokat ... ezek be is tudnak hatolni, ha engeded, és mély depresszióba is dönthetnek.
Nagyon nehéz megfogalmazni ... ha tudsz azonosulni egy fával, tudsz emberrel is, csak fenn kell tartani azt az állapotot, amikor megfigyelőként vagy jelen a másikban, és aztán elszakadni tőle.

Én lezártam ezt a bejáratot, csak akkor nyitom amikor érzem, hogy képes vagyok tudatilag kontrollálni amit érzékelnék.
Teljes nyitottságban, amikor engedtem, enyém volt a világ fájdalma is, mozdulni nem tudtam tőle, lenyomott teljesen, csak azokra tudtam gondolni, semmi másra ... és nagyon rosszul éreztem magam tőle.

Ha beengeded és elhatalmasodik feletted, hogyan segítesz majd nekik?
Az empátiád adhatod nekik, át is érezheted, de csak annyira amennyi benned még nem tesz kárt.
A többit a tudatoddal tudod irányítani.

Szeretnék nem hinni ebben az egészben. Sajnos gyerekkorom óta tapasztalok furcsa dolgokat körülöttem. Bevallom én az egésztől tartok és félek. kb 25 éves koromban barátkoztam össze egy ezoterikusan gondolkodó házaspárral. Ő szerintük el kéne fogadnom ezeket a dolgokat. Elmeséltem nekik hogy a nyagymamám volt fogékony ilyen dolgokra, és hogy ő hitt is ezekben és elfogadta. Én szeretnék az egésztől megszabadulni, de sajnos ezideáig nem sikerült. Ha valaki tud rá megoldást azt megköszönném.

lacus1012 írta:

Szeretnék nem hinni ebben az egészben. Sajnos gyerekkorom óta tapasztalok furcsa dolgokat körülöttem. Bevallom én az egésztől tartok és félek. kb 25 éves koromban barátkoztam össze egy ezoterikusan gondolkodó házaspárral. Ő szerintük el kéne fogadnom ezeket a dolgokat. Elmeséltem nekik hogy a nyagymamám volt fogékony ilyen dolgokra, és hogy ő hitt is ezekben és elfogadta. Én szeretnék az egésztől megszabadulni, de sajnos ezideáig nem sikerült. Ha valaki tud rá megoldást azt megköszönném.

Kattints a kibontásához...

Eléggé róka-fogta-csuka helyzetben vagy, ugyanis ha nem hiszel ezekben, akkor nehéz dolgod lesz az elutasításával is.

Ami nem világos, hogy a jelenségektől akarsz megszabadulni, vagy azt akarod elérni, hogy ne higyj benne? Ha az utóbbi, akkor a tapasztalataid által mégis hiszel, csak a saját "alkalmasságodat" kérdőjelezed meg.
Szóval mitől akarsz szabadulni?

swenson írta:

Anisz, kedves, ide bármikor jöhesz az ilyesfajta gondjaiddal, szerintem itt mindenki nagyon szívesen segít neked! Ez már csak egy ilyen klassz csapat)
S azt, amit érzel, amit nem tudtál elmondani, mond el a lányodnak, és ő tud majd neked válaszolni. S ha még erre így nem vagy felkészülve, csak mond el magadnak gondolatban, amit mondani szerettél volna, de már nem volt rá lehetőséged: minden szavadat érteni és tudni fogja a papa, s ne döbbenj meg, ha a lányod által olyan válaszokat kapsz, amit nem is mondtál el ennek a csodás 12 éves gyereknek. Nem tudom, vallásos vagy-e, ha igen, fogadd el, hogy Isten megajándékozott egy ilyen különleges kislánnyal. Légy büszke rá, s kérlek add át üdvözletem neki.
Szeretettel: Swen

Kattints a kibontásához...

Kedves Swen és Többiek!

Elmesélném Nektek,hogy az utóbbi pár napban milyen események történtek.A lányom továbbra is kommunikál a halott nagyapjával, s tényleg megdöbbentő válaszok jönnek.Leírom röviden a kislányom tapasztalatait,hogyan történik ez a dolog:este lefekvéskor meditál,nagyon "mélyre" lemegy, s ÉRZI,ha a papája jelen van(hogy miből tudja,hogy Ő az?válasza:a jelenléte olyan érzés mint,amikor még élt)s végtelen nyugalmat is érez.Próbálja szavakkal elmondani,de kicsit nehéz, mert csak az érzéseire tud támaszkodni.Ilyenkor megkérdezi :"papa itt vagy", a válasz: simogatás az arcán.A beszélgetés max. 2-3 mondat erejéig tart, mert a kislány elmondása szerint nem tud tovább koncentrálni, a végére nagyon elfárad.Az elmúlt napokban egy kicsit beteg volt,s ekkor nem is tudott a papájával beszélni.A válaszok érkezésének ideje is attól függ, hogy milyen állapotban van a kislány.Elmondása szerint, hétvégén, amikor alapjában véve pihentebb, a válaszok 10-15 másodperc alatt érkeznek.Általában előre megbeszéljük,hogy milyen kérdéseket tegyen fel, pl kinek mit üzen.Megdöbbentő válaszok jönnek.Próbálok ésszerű magyarázatot találni ezekre a dolgokra, de túl sok az olyan dolog, amiről a kislány nem tudhat.Nekem például azt üzente apukám, hogy "maradjak".A lányom nem tudott arról,hogy milyen gondolatok járnak a fejemben, de ez az üzenet egyértelmű volt számomra.Még egy példa:anyukám nehezen viseli apu halálát, s egyéb gondok is vannak vele.Kértük a kislányt, hogy kérdezze meg, hogyan segíthetnénk a tesómmal anyunak.A válasz:"mélyre menni".A következő kérdés:mit üzen anyunak?A válasz:"megbocsátás". A testvérem azt szerette volna tudni, hogy jó úton jár-e? Erre apu válasza:"azt csak ő tudja"Szerintetek egy 12 éves kislány magától találna ki ilyen válaszokat?
Arra lennék kíváncsi, hogy nektek milyen tapasztalatotok van a "médiumitás" terén, s mit gondoltok erről az egészről.
Nekem a szívem és az eszem még nincs teljesen összhangban,de inkább a szívem felé hajlok, mert a szív sohasem hazudik...
Köszönöm türelmeteket!
Üdv:Anisz

Körülbelül két hete nyugodtan ültem az íróasztalomnál, épp maketteztem. Erre egyszercsak a hátam mögött lévő fali polcról felém vágódott egy üres flakon. =) Inkább nem foglalkozok vele, mert nincs túl sok közöm a szellemvilághoz. Jobb nem bolygatni más síkok lényeit.

anisz írta:

Kedves Swen és Többiek!

Elmesélném Nektek,hogy az utóbbi pár napban milyen események történtek.A lányom továbbra is kommunikál a halott nagyapjával, s tényleg megdöbbentő válaszok jönnek.Leírom röviden a kislányom tapasztalatait,hogyan történik ez a dolog:este lefekvéskor meditál,nagyon "mélyre" lemegy, s ÉRZI,ha a papája jelen van(hogy miből tudja,hogy Ő az?válasza:a jelenléte olyan érzés mint,amikor még élt)s végtelen nyugalmat is érez.Próbálja szavakkal elmondani,de kicsit nehéz, mert csak az érzéseire tud támaszkodni.Ilyenkor megkérdezi :"papa itt vagy", a válasz: simogatás az arcán.A beszélgetés max. 2-3 mondat erejéig tart, mert a kislány elmondása szerint nem tud tovább koncentrálni, a végére nagyon elfárad.Az elmúlt napokban egy kicsit beteg volt,s ekkor nem is tudott a papájával beszélni.A válaszok érkezésének ideje is attól függ, hogy milyen állapotban van a kislány.Elmondása szerint, hétvégén, amikor alapjában véve pihentebb, a válaszok 10-15 másodperc alatt érkeznek.Általában előre megbeszéljük,hogy milyen kérdéseket tegyen fel, pl kinek mit üzen.Megdöbbentő válaszok jönnek.Próbálok ésszerű magyarázatot találni ezekre a dolgokra, de túl sok az olyan dolog, amiről a kislány nem tudhat.Nekem például azt üzente apukám, hogy "maradjak".A lányom nem tudott arról,hogy milyen gondolatok járnak a fejemben, de ez az üzenet egyértelmű volt számomra.Még egy példa:anyukám nehezen viseli apu halálát, s egyéb gondok is vannak vele.Kértük a kislányt, hogy kérdezze meg, hogyan segíthetnénk a tesómmal anyunak.A válasz:"mélyre menni".A következő kérdés:mit üzen anyunak?A válasz:"megbocsátás". A testvérem azt szerette volna tudni, hogy jó úton jár-e? Erre apu válasza:"azt csak ő tudja"Szerintetek egy 12 éves kislány magától találna ki ilyen válaszokat?
Arra lennék kíváncsi, hogy nektek milyen tapasztalatotok van a "médiumitás" terén, s mit gondoltok erről az egészről.
Nekem a szívem és az eszem még nincs teljesen összhangban,de inkább a szívem felé hajlok, mert a szív sohasem hazudik...
Köszönöm türelmeteket!
Üdv:Anisz

Kattints a kibontásához...

A kislányod fogékony a spiritualitásra és még nyitva van a harmadik szeme, amely 12-14 éves kor környékén már eléggé ritka. Tehát még bőven nyitott a természetfölötti érzékelésére. Nem hiszem, hogy magától kitalálnia ilyet. Viszont én jobb híján még azt fűzném az egészhez, hogy hosszabb távon nem érdemes tesztelni a kislányod "médiumitását", mivel tapasztalat és VÉDELEM nélkül sajnos eléggé könnyen bepofátlankodhatnak nem kívánatos lények is. Példának okáért az apukádat is megkérheted, hogy vigyázzon rátok. =)

Eddie001 írta:

Körülbelül két hete nyugodtan ültem az íróasztalomnál, épp maketteztem. Erre egyszercsak a hátam mögött lévő fali polcról felém vágódott egy üres flakon. =) Inkább nem foglalkozok vele, mert nincs túl sok közöm a szellemvilághoz. Jobb nem bolygatni más síkok lényeit.

Kattints a kibontásához...

Szerintem is felkészült lélek foglalkozzon csak vele,de talán érdekes lesz neked<?xml:namespace prefix = v ns = "urn:schemas-microsoft-com:vml" /><v:shapetype id=_x0000_t75 class=inlineimg title=Razz alt="" border="0" src="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/icon_razz.gif" o</v:shapetype>referrelative="t" o:spt="75" coordsize="21600,21600"> <v:stroke joinstyle="miter"></v:stroke><v:formulas><v:f eqn="if lineDrawn pixelLineWidth 0"></v:f><v:f eqn="sum @0 1 0"></v:f><v:f eqn="sum 0 0 @1"></v:f><v:f eqn="prod @2 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="prod @3 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @0 0 1"></v:f><v:f eqn="prod @6 1 2"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelWidth"></v:f><v:f eqn="sum @8 21600 0"></v:f><v:f eqn="prod @7 21600 pixelHeight"></v:f><v:f eqn="sum @10 21600 0"></v:f></v:formulas><Vath o:connecttype="rect" gradientshapeok="t" o:extrusionok="f"></Vath>fficeffice" /><?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com

</o:lock><v:shape style="WIDTH: 11.25pt; HEIGHT: 11.25pt" id=_x0000_i1025 type="#_x0000_t75" alt="0"><v:imagedata src="file:///C:\WINDOWS\system32\config\SYSTEM~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif" o:href="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/icon_wink.gif"></v:imagedata></v:shape><v:shape style="WIDTH: 11.25pt; HEIGHT: 11.25pt" id=_x0000_i1026 type="#_x0000_t75" alt="0"><v:imagedata src="file:///C:\WINDOWS\system32\config\SYSTEM~1\LOCALS~1\Temp\msohtml1\01\clip_image001.gif" o:href="http://www.canadahun.com/forum/images/smilies/icon_wink.gif"></v:imagedata></v:shape><O></O>
<O></O>
"a mai idők legnagyobb tragédiája ,hogy a kölcsönösség az elköltözöttekkel megszakadt.nemcsak ők hiányoznak nekünk,<O></O>
mi is hiányzunk nekik,mert a két világ egymásból él,egymást <O></O>
segíti ,és a szolidaritás mindkét irányba működik.<O></O>
Amíg az ember nem vakult meg,és a két világ között hidak nem robbantak fel,a kölcsönös támogatás állandóan érvényben volt.<O></O>
Így nemcsak élőnek volt könnyebb lenni ,de "halottnak is":a lét <O></O>
szövetének szálai nemszakadtak el.<O></O>
A mai temetői kultusz ennek a valaha élő egységnek a teljesen<O></O>
kiüresedett ,lesüllyedt formája .Nem a sírokat kellene ápolni,hanem a lelkek kapcsolatát.<O></O>
Persze miért is éppen a halottakkal őrizzük meg a valódi ,lelki <O></O>
kapcsolatunkat,amikor ezek már életünkben sem működtek ?<O></O>
Az elidegenedés egész létünket megfagyasztotta."<O></O>
<O></O>
/Müller Péter:Kigyó és Kereszt/<O></O>
<O></O>

Orshy írta:

Szia Swen ès Mindenki!


Ha szenvedni làtok valakit èn ezt nem tudom kikapcsolni, sajnos nem gombnyomàsra működik....ès most jönnek a kèrdèsek:
Mi is az empàtia valòjàban? Mi a sajnàlat? Hogy különbözteted ezeket meg?
Mire van ès van-e valòjàban szüksèged ezekre? Hol, milyen helyzetekben ès hogy tudod kontrollàlni, ha nagyon szereted aki szenved? Mennyire azonosulhatsz màs fàjdalmàval( bàrmilyen jellegű), hol a hatàr, ami màr kàros? Kàros-e?
.... ès ha màr erős kèpessège van valakinek azonosulni mondjuk egy fàval(tudom elvont) vagy bàrmilyen egyèb energiàval, hogy tudja ezt kizàrni egy emberi lèny esetèben? Ki kell-e zàrni? Mi van ha teszi ès mi van ha nem?

Fejlődő emberek vagyunk ès èrzünk. Fontos lenne tudni hogy mit is valòjàban. Talàn pont ettől leszünk mèg tudatosabbak.

Szòval ilyeneken agyalogtam az elmùlt kèt napban. Szeretnèm tudni mit gondolsz, gondoltok erről.

Szeretettel: Orsi

Kattints a kibontásához...

Szia Orsi!
Velem is tanították. Az empátiát megtanulni....véleményem szerint nem lehet. Nem egy kolléganőm úgy beszél a betegekkel, hogy rossz hallani (de nem az én feladatom a büntetés ), holott a nővér már lassan nyugdíjas, megtanulhatta volna a beleérző képességet (ha tanulható), de ő ilyen. Tehát ebből gondolom, hogy nem lehet. Van neki egy alaptermészete, és ezen változtatni sem akar.
Sajnálat: bennem is van, ám ezt úgy vezetem le, hogy ha valakinek segítségre van szüksége, és fekvőbeteg, amit tudok behozok neki a városból.
Azt is tanították, hogy az otthoni problémákat hagyjuk otthon: ez nekem nem megy, és visszafelé sem, mert az itteni gondokat, érzelmeket is hazaviszem, mert ez is a lelkem egy része, nem lehet különválasztani. Ez olyan, mintha azt a gyerekemet szeretném jobban, aki jobb jegyet hoz haza-ostobaság.

Csak akkor veszek át fájdalmat, ha holt lélekkel van kapcsolatom. Ez nem sokáig tart, testi tünetek is jelentkeznek, de csak a kapcsolattartás ideje alatt, s ahogy vége, már el is múlik.

Nem tudom neked megmondani, mennyire káros ez. Ám arra vigyázok, hogy ne éljem bele magam maximálisan. Apu és anyu betegségekor is volt bennem empátia, némi sajnálat, ám inkább arra törekedtem, hogy az utolsó napokat megkönnyítsem számukra. Akik ezoval foglalkoznak, tudják jól, hogy a halál után nincs vége a létnek, és sajnálattal nem lehet gyógyítani. Volt bennem, ez kétségtelen, de nem vettem át a fájdalmukat.
Még a legdurvább beteg is ha bejön az ajtón, akárhogy bánt is meg, tisztelettudóan, szépen beszélek vele, és mikor kimegy mosolyog, mert ezzel az érzéssel nem tud mit kezdeni.
Nem tudom, nálad hol a határ, mennyit bírsz el, de úgy érzem, erős lány vagy. Neked kell eldöntened, hogy ez mennyire káros rád és a családodra nézve.
Igen, én is behozom az otthoni gondomat, mert az nem egy szemétkupac, amit hazafelé menet visszaveszek a vállamra, s hazaviszem a betegek érzéseit, de ez nem gátol meg abban, hogy otthon ne csináljak semmit, csak arra a daganatos, velem egyidős hölgyre gondoljak zokogva, akinek már nincs egyetlen szerve sem, ami egészséges lenne, és akit most meglátogatok, és elbeszélgetek vele. Neki is jobb lesz, nekem is- mert csak így tudok rajta segíteni.
Szeretettel: Swen

Kizárni ezeket az érzelmeket? Részemről nem lehet, és nem is akarom. Csak meghatároztam a saját érzelmi vonalamat, hogy meddig mehetek el. Huszonharmic év alatt már megy ez, már volt időm megtapasztalni.

Nagyon igazad van abban hogy a gondokat akár munka akár család van a háttérben nem lehet letenni csak úgy ... aki erre azt mondja ez nem profizmus annak üzenem hogy nincs gondja vagy boldogok a lelki szegények...

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy mindig új témával jövök és nem vesézem tovább az eddigieket...ha zavaró jelezzétek.... köszönöm!

Szóval alszom, felébredek, szerintem csak a tudatom, mert mozdulni nem tudok. Fekete ruhás csuklyás alak a hátam mögött az ágy mellett köröket rajzol a levegőbe a padló irányába. Nem emlékszem balról jobbra vagy fordítva. Tudom, hogy férfi, tudom, hogy nem bánt. 3 kör és eltűnik. Háttal voltam a TV képernyőjét megvilágítja a külső helység világítása. Látom a TV-ben, látom, mintha nem is háttal lennék, arca nem volt. Eltűnt és azután tudtam mozdulni.
Szerintetek? Ez mi volt?
Nem jövök rá a szimbolikájára.:-((

Orsi

Orshy írta:

Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy mindig új témával jövök és nem vesézem tovább az eddigieket...ha zavaró jelezzétek.... köszönöm!

Szóval alszom, felébredek, szerintem csak a tudatom, mert mozdulni nem tudok. Fekete ruhás csuklyás alak a hátam mögött az ágy mellett köröket rajzol a levegőbe a padló irányába. Nem emlékszem balról jobbra vagy fordítva. Tudom, hogy férfi, tudom, hogy nem bánt. 3 kör és eltűnik. Háttal voltam a TV képernyőjét megvilágítja a külső helység világítása. Látom a TV-ben, látom, mintha nem is háttal lennék, arca nem volt. Eltűnt és azután tudtam mozdulni.
Szerintetek? Ez mi volt?
Nem jövök rá a szimbolikájára.:-((

Orsi

Kattints a kibontásához...

Szia!
Hát, nálad is megjelent. Hányszor? Ne ijedj meg, ha többen is lesznek. Ha kérdeznek, válaszolj. Csak arra kérlek, ne félj tőlük. Elég sokan vannak, és nem igazán tudom kik ők. Azt viszont igen, hogy képesek fényes nappal is megjelenni, és aki fél tőlük, annak rossz vége lesz. Légy határozott. Én "csak" öttel találkoztam. Nem megoldás, hogy elküldöd. Ha kérdez, válaszolj határozottan, és akkor békén hagy. Megérzi, hogy nem vagy partner semmiben. Aki gyenge..... Sajnos sok ilyen ember van, s kevés az élő szemtanú.
Lehet, hogy elkér tőled valamit: add oda. Tőlem a táskámat kérték, szó nélkül odaadtam, visszadobták, s onnantól kezdve nem láttam őket. Időm sem volt megijedni, de már tudom, nem is szabad.
Amikor egy anya leírta, hogy a fia inkább öngyilkos lett, mert nem bírta a lelki terrort, akkor már velem ez az eset megtörtént.
Vedd úgy, hogy van egy "albérlőd", s ha felébredsz, csak mond neki: kérlek hagyj aludni - és aludj tovább. Most még csak puhatolózik nálad, lehet-e téged a rossz oldalra állítani, úgyhogy ő még tényleg nem bánt. Ha rájön, hogy rosz helyen keresgél, nem jön a többi sem.
Kevesen beszélnek róla, de amit tudok, előások neked velük kapcsolatban - de még senki sem tudta megmondani, miféle alakok ezek.
Szeretettel: Swen

Eddie001 írta:

A kislányod fogékony a spiritualitásra és még nyitva van a harmadik szeme, amely 12-14 éves kor környékén már eléggé ritka. Tehát még bőven nyitott a természetfölötti érzékelésére. Nem hiszem, hogy magától kitalálnia ilyet. Viszont én jobb híján még azt fűzném az egészhez, hogy hosszabb távon nem érdemes tesztelni a kislányod "médiumitását", mivel tapasztalat és VÉDELEM nélkül sajnos eléggé könnyen bepofátlankodhatnak nem kívánatos lények is. Példának okáért az apukádat is megkérheted, hogy vigyázzon rátok. =)

Kattints a kibontásához...

Ezzel nagyon egyetértek, Anisz.
Ki tanította a lányodat meditálni? A védelemre is megtaníthatta volna.
Nyugodtan elhiheted, amit a lányod mond, és én is arra kérlek, míg nem tudja magát megvédeni, ne kérj tőle semmit. Az apukád nyilván nem fogja őt bántani, de nem csak jó lelkek vannak odaát. Hagyd, hogy magától mondjon el dolgokat, betegen, fáradtan ez a fiatal lány sérülékeny, akárkit be tud vonzani, és ezeket visszaküldeni nagyon nehéz. Így jobb megelőzni a dolgot.
Egy gyerkőcnek még csak suligondjai vannak, könnyen tanulnak.
Nekünk már nehezebb, hisz ott a család, a gyerkőcök, a munkahely, a sárga veszedelem(csekkek). Az jó, hogy nem akadályozod meg ebben a dologban, de vigyázz rá nagyon.
Még tovább is tudhatja ezt a képességét fejleszteni, de tényleg kell a védelem. Nagyon kell.
Szeretettel: Swen

Csuklyások nálam is voltak, az első rögtön a reiki I. avatás után, napokig ott volt és csak nézett. Volt egy fura álmom is, kár hogy nem jegyzeteltem le azt sem.

Tavaly volt szerencsém Salzburgba eljutni, és ott estem hasra, mert az egyik csuklyás szobrára akadtam. Igazából nem is csuklyás volt, de annak éreztem. Teszek fel fotót róla, a neten pedig keressetek Anna Chromy alkotásaira.

Mennyire "véletlen", hogy 2-3 napja azon tűnödtem, feltegyem-e a lapomra ezeket a képeket?

A helyszínről pedig csak annyit, hogy biztos voltam benne, egyszer már éltem ott.