Szuhanics Albert versei

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 4

• #561

Tavaszi ébredés​

Itt a tavasz gyerekek,
szól egy kósza szellő.
Gyönyörű a kikelet,
énekli egy felhő.​

Táncot jár a napsugár
fenn a magas égen.
Gondos keze simogat
fűszálat a réten.​

Vigasztalja a fákat,
rügyeket és bokrot.
Hamarosan levelet,
virágokat hoztok!​

Az állatok vidámak,
feléled az erdő.
Nyulak, őzek ugrálnak,
mert a tavasz eljő.​

Gyertek ti is gyerekek,
menjünk a szabadba.
Ugye nincs ma köztetek,
ki otthon maradna!​

Debrecen, 2009. 04. 04.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 8

• #562

Ne szeress engemet!​

Ne szeress engemet,
nem kell a szenvedély!
Nem kértem soha azt,
hogy hozzám hű legyél!​

Könnyű az én szívem,
mint száraz falevél.
Fuvallat kapja fel,
a szélben szárnyra kél.​

Ma hozzád sodorván,
szívem a szívedhez.
Téged átkarolván,
nekünk vak sors kedvez.​

Örüljünk a mának,
ne várd a holnapot!
Hogyan is tudhatnám,
hogy holnap hol vagyok?​

Kívánom, boldog légy,
amíg itt vagy velem.
Könnyedén hagyj el majd,
ahogyan én teszem...!​

Ha mégis könnyeznék,
ne törődj te azzal!
Találsz majd új kedvest
a felkelő nappal!​

Lám, igéz mosolyod,
csillogó két szemed.
Jöhetne forgószél,
tovább mégsem megyek!​

Szeressél engemet,
úgy kell a szenvedély!
Mint az éhezőnek
kell egy falat kenyér...!​

Debrecen, 1009. 04. 08.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 8

• #563

Mú, de boldog ifjú pár

Magány sáros bakancsában
rovom kényszer-utamat.
Cuppogó e hideg posvány,
lábam sokszor beragad.

Megmarkolván vén lábbelim,
agyagos lé húzza le.
Egy cipőben nem járhatunk,
ebbe nem léphetsz bele!

Fájó szívem hegyre mászna,
hol tárul a horizont.
Megdobbanna örömében,
ha téged látna ott viszont.

Ah, párosan szép az élet,
rebbenjünk, mint gerlepár.
Már a fényben kergetődzünk,
szív a szívre rátalál.

Posvány marad, lábunk szalad,
zöld fű selymes pázsitján.
Utánunk néz egy bús tehén,
mú, de boldog ifjú pár!

Debrecen, 2009. 04. 07.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 10

• #564

Magyar Isten
<O
A magyarok Nagy Istene<O
Letekinte végre.<O
Megnézni, azt hogy boldogul<O</O
hőn szeretett népe.<O</O
<O
Könny szökik a bús szemébe,<O</O
amikor meglátja.<O</O
Hogy a magyar mennyit szenved,<O</O
minő balsors bántja!<O</O
<O
Ezer éve hűségesen<O</O
védte Európát.<O</O
Átvészelvén tatár, török,<O</O
és az orosz próbát.<O</O
<O
Állta ahogy bírta válla,<O</O
meg-megrokkant olykor.<O</O
De azért még talpon maradt,<O</O
áldja az utókor.<O</O
<O
Ám de most tört szent hazánkra<O</O
legnagyobb ellenség.<O</O
Alattomos fenevad mely<O</O
marcangolja testét.<O</O
<O
Lelkét vinné magyarságnak<O</O
pokolnak bugyrába.<O</O
Mert a Sátán veszett hada<O</O
támadt ő reája!<O</O
<O
A hazugság, csalás, lopás,<O</O
hamis eskü, vétek.<O</O
Országrablás, és a nyomor<O</O
ördöge ver téged!<O</O
<O
Pénzuralom, rideg közöny,<O</O
gúnyos megvetések.<O</O
Éhen halunk, vagy megfagyunk,
sírba visznek végleg?
<O
Megsegíti a Nagy Isten<O</O
az ő jámbor népét.<O</O
Nem hagy minket így elveszni,<O</O
várd csak ki a végét!<O</O
<O
Lesz még öröm, vidám ének<O</O
bús Kárpátok alatt.<O</O
Mert Istenünk magyar lelkű,<O</O
magyar szívű marad!<O</O
<O
Debrecen, 2009. 04. 10.<O</O​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 11

• #565

​

Ne szeress nagyon!​

Ne szeress nagyon,
könnyedén szeress!
Csillogjon szemed,
könnyek közt nevess!​

Nyári délután
fogod két kezem.
Árnyban hűsölünk,
dalt dúdolsz nekem.​

Karod rám fonod,
forró vallomás.
Összenevetünk,
nem kell semmi más!​

Tiéd szívem már,
én ezt jól tudom.
Összetartozunk,
ne szeress nagyon!​

Sosem görcsösen,
szeress könnyedén!
Miénk a jelen,
így szeretlek én!​

Holdas éjjelen,
csillag-utakon.
Száll képzeletünk,
ne szeress nagyon!​

Debrecen, 2009. 04. 10.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 15

• #566

Elment a tél​

Elment a tél,
mint tékozló fiú,
atyjához tér,
messzi északon.
Szárnya a szél,
ruháján által fú',
halkan beszél,
oda a nagy vagyon...​

Szétszórta mind,
mit atyjától kapott,
az összes kincs
a földön hullott el.
Már semmi nincs,
mindent nekünk adott,
széjjel tekints,
sehol egy hópehely...​

A jégcsapok
elolvadtak hamar,
hideg napok,
emlékük él csupán.
És itt hagyott
minket a hóvihar,
már nem ragyog
hűs jégen napsugár.​

Koldus lettél,
adakozó telünk,
de van remény,
hogy visszatér napod.
Fordul az év,
s majd itt leszel velünk,
de addig még
te pihenj, s gyarapodj!​

Derecen, 2009. 04. 15.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 16

• #567

Férfi a piacon​

Kimentem a piacra,
Karalábét venni.
Kéne egy kis zöldhagyma...
Mit is fogunk enni?​

Hej de sokan vannak itt!
Szombat reggel lévén.
Felismerem Pap Janit
Egy hosszú sor végén.​

Jaj de jó, hogy kijöttél!
Legalább társalgunk.
Jobban telik az idő,
Amíg sorban állunk...​

Ne lökdössön nénikém!
Lábamra se lépjen!
Itt állok a sor végén -,
Hagyjon helyet, kérem!​

Megvettem a zöldhagymát,
Meg egy csomag retket!
Elbúcsúzom barátom,
Isten áldja kendet!​

Na még egy kis krumli kell,
Rántott pipi készül.
Nagyon friss a csirkemell,
Azt vásárlok végül!​

Mi kellene én nékem?
Egy korsó sört vennék...
Ám elfogyott a pénzem,
Hóvége van..., tessék...!​

Van itt csap a piacon,
Ma csak vizet iszom.
Megványad az alakom,
Satnyul a sörizom...!​

Debrecen, 2009. 04. 16.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 17

• #568

Magyarságtudat​

A nagyvilág mi mindent rejteget,
e földön élsz, nézd mennyi gazdagság!
Bármerre mész, vannak nagy hegyek,
várnak reád árnyas pálmafák.​

Bejárhatod a földet mindenütt,
vannak ahol a népek gazdagok.
Bármerre mész, valami szíven üt,
mert érzed azt -, Én magyar vagyok!​

Hazát cserélsz, de származást sosem,
Magyarország örök otthonod.
Beszélhetsz te idegen nyelveken,
mégis tudod -, Én magyar vagyok!​

E kis sziget a népek tengerén,
ímé e hely ahol a föld magyar.
Erős gyökér az éltető remény,
nem tépi el egy végzetes vihar!​

Itt mindent véd az ősök szelleme,
Tisza, Duna lásd összetartanak.
A rónaság, délibáb képzete,
e csend üzen, és nem a nagy szavak...​

Magyarország, nekünk a nagyvilág,
itthon vagyunk igazán boldogok.
Bárhol élünk, itt van a mi hazánk,
egy az igénk -, hogy Én magyar vagyok!​

Debrecen, 2009. 04. 17.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 19

• #569

​

Időkörök​

Száll az idő, mint őszi szél,
mindent elseper.
Elsárgult lomb, hulló levél,
boldogság, siker...​

Ifjúságunk, zsenge rügye,
mily hamar avar.
Lázadásunk, korunk ügye,
oda van hamar!​

Dér lepi már sötét hajunk,
s lesz az hófehér.
Mert mi végig úton vagyunk,
minden révbe ér!​

Száll az idő, mint őszi szél,
álmokat seper.
De ki szeret, boldog ember
s terhet nem cipel!​

Emlékeink megszépülnek,
gyógyulnak sebek.
Titkok, vágyak szembesülnek,
s itt vagyok veled.​

A szeretet, az mi örök
megmarad nekünk.
Jönnek-mennek időkörök,
száll az életünk...​

Debrecen, 2009. 04. 19.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 21

• #570

Rémes rímek

Egy Eizenstein nem Eistein,
De Sweitzer sem Eizenstein.
Steiner nem volt Kufsteinben,
Eistein ült ott, s tejfelben.

Volt egy tudós, Szentgyörgyi,
ő Albert volt, nem Györgyi!
Szent György, aki sárkányt ölt,
Szentgyörgyi csak öltönyt ölt.

Előttem egy csapat hód,
a vezérük Robin Hood!
A hódcsapat neki hódól,
ódát zengve Robin Hoodról.

Úsznék most, de alig gátol,
a sok éhes aligátor...
Majd versenyzek, hol a Nílus,
az én edzőm krokodílus.

Színház az egész világ,
mondá vala Shekaspeare,
Ő minden nőt imád,
kin piroslik arcpeare.

Ez a megye Vas megye,
a vas ember ki megy e?
Borsodban az Avas van,
ott vagyok talpig vasban.

Debrecen, 2009. 03. 23. ​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 24

• #571

​

Szemétdomb​

Tyúkanyó, kiskakas
kapirgál a dombon.
Találunk itt magot
kukorikú! - mondom...​

Nem titok -, tudjátok
szemétdombunk mélye.
Kaparjuk ki bátran,
forgassuk fel végre!​

Mi az, mi fehérlik? -,
kikotyogom neked.
Találtam összegyűrt
szerelmes levelet!​

Könnyével áztatta,
gazd'asszonyunk lánya.
Mert egy nap elhagyta
Józsi, a barátja.​

Oly nagy a bánata,
de szánom a sorsát!
Kitty-kotty-kotty, mérgében
rászórta a morzsát.​

Gyertek hát csipegni,
megosztom veletek.
A morzsát, a magot
a frissebb híreket!​

Debrecen, 2009. 04. 24.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 24

• #572

​

Őzikék​

Gyere ide kicsi őz,
dísz-őz leszel, nem dizőz.
Rőt a színed őzike,
a neved nem Őszike?​

De kecses az alakod,
buknak rád az őzbakok!
Suta szemed ártatlan,
gidád is van -, páratlan!​

Milyen gyenge a lábuk,
majd' leragad pillájuk!
Kérnek tőled friss tejet,
bökdösnek a kis fejek.​

Három kicsiny gyereked,
te gondosan neveled!
Óvod őket a széltől,
minden féle veszélytől!​

Debrecen, 2009.04. 24.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 24

• #573

​

Lángos képű lyány​

Lángos képű lány,
mért tetszel? Talány...
Te mindenhol domborodsz,
míg csábosan dorombolsz.​

Tested, mint kelt kenyértészta,
lásd nem vagyok én aszkéta.
Most azonnal neked rontok,
bejárok sok dimbet-dombot.​

Simogatlak nagy kezemmel,
megszentelt gerjedelemmel!
Emeld reám csábos szemed,
mély varázsú tekinteted...​

Mint holdvilág, ha rám ragyog,
attól mindjárt szédült vagyok.
Megcsókolom lángos-képed,
jó szeretőd leszek néked!​

Debrecen, 2009. 04. 04.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 26

• #574

​

Románc ​

Ma jól jönne egy kis románc,
egy tüzes, fülledt, régi tánc.
Oly lenge, könnyű kosztümöd,
szép testeden csak kis tűlök.​

A vágyam forró álmot sző,
mert táncruhád ily áttetsző.
A reflektor-fény ránk vetül,
és szívünk forrón felhevül.​

A tangó ritmusa vérem
úgy forralja fel mint régen.
A vágy kipirul arcodon,
s én hol vagyok, már tudom.​

Csak visz a lábam e zenén
vén álmok tarka tengerén.
Karomba tartalak, szívem
járjuk a ritmust már híven.​

A parketta szép, csillogó,
és lelkem büszkén hódoló.
Oly jól jön ez a kis románc,
egy régi bál, egy éji tánc.​

Úgy játszik most a zenekar,
ezer emléket felkavar.
A szívünk forrón feldobog,
mi oly rég voltunk boldogok!​

Hisz nem kell más csak kis románc,
egy vén tangó, egy régi tánc.
És újra ifjú pár vagyunk,
nézd, sötétre vált ősz hajunk...!​

Debrecen, 2009. 04. 25.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 28

• #575

​

A százlábú cipője​

Úgy zokog a százlábú,
reátört a mélabú.
Megkérdi egy marabú,
mért vagy olyan szomorú?​

Száz lábamon száz cipő,
már megette az idő.
Száz cipőmben száz zokni,
nagyon gyorsan lyukadt ki!​

Mind beázik cipőcském,
nem használ a cipőkrém.
Hamarosan itt a nyár,
lábaimra szanda jár!​

Hogyan vegyek én százat?
most verik fel az árat!
Még jó hogy van papucsom,
de abban én felbukom.​

Na meg mindenki nevet,
ki is látott még ilyet?
Száz papucsú papucsférj,
már százszor száz röhej ér!​

Így könnyez a százlábú,
megszánja a marabú.
Ne törődj te ily gonddal!
hamm, bekapja azonnal...!​

Mi ebből a tanulság?
tudja meg az ifjúság...!
Baj, ha cipőd levedlett,
nagyobb baj, ha megesznek!​

Debrecen, 2009. 04. 28.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Április 30

• #576

​

Nem tanították​

Nem tanítottak szeretni,
önfeledten rád nevetni,
kedvesem...​

Nem tanítottak meg sírni,
fájdalomból verset írni,
s azt teszem.​

Nem tanítottak a bókra,
sem mézízű édes csókra,
szertelen.​

Nem tanítottak ölelni,
lelkedbe vágyat lehelni,
kedvesen.​

Nem tanították szerelmem,
miről is kell felismernem,
utamon!​

Nem tanítottak félteni,
a széltől is megvédeni,
de tudom!​

Nem tanították meg velem,
hogy a sors kit rendelt nekem,
végzetül.​

S hogy a boldogságnak vágya
mindig szabad választásra
kényszerül.​

Debrecen, 2009. 04. 29.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 3

• #577

​

Anyák napjára​

Azt kívánom Anyák napján,
Édesanyám te neked.
Mindörökké kössön össze
bennünket a szeretet!​

E szál virág téged dicsér,
te adtad az életem.
Féltőn gondoskodsz én rólam,
Édesanyám, mindenem!​

Tudom, majd ha felnövök én,
neked gyermek maradok.
Te akkor is úgy nézel rám,
mint égből a csillagok...​

Anyák napján köszöntelek,
mi mást mondhatnék neked.
Kívánok jó egészséget,
hosszú, boldog életet!​

Köszönöm, hogy jóra nevelsz,
és vigyázod léptemet.
Adok is e virág mellé,
egy nagy puszit még neked!​

Debrecen, 2009. 05. 03.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 9

• #578

​

A majom​

Nagy kedvencem a majom
én majmot a majmolom.
Majonéz nem majom kaja,
május sem a majom hava.​

A majomnak nincs nagy hája,
azzal fára hogyan mászna?
Ismer ő egy tudományt,
fáról szedi a banánt...​

Én jól tudom majmolni,
hogyan kell azt majszolni.
Meg szeretném mindet enni,
de el akarják tőlem venni!​

Utánozni akar engem,
abbahagyom versem -, rendben!
Nézd, leteszi ő is tollát,
s felpofoz egy majom hordát!​

Debrecen, 2009. 05. 08.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 15

• #579

​

Megláttalak a padon​

Megláttalak a padon,
ki ez a szép hajadon?
Kérdezém én magamat,
meghallottad szavamat!​

Két szemed rám emeléd,
leülék én te melléd.
Nem leszek bús te veled,
hullámzik dús kebeled.​

Karcsú, darázs-derekad,
csókod csodás, fene vad.
Légy enyém szép hajadon,
lényemmel ezt akarom!​

Érzed, mily mély a varázs?
szén-szemed izzó parázs.
Szállanak szféra-zenék,
szél viszi kéjünk neszét...​

Hold kele, eljő az éj,
hol ölel felhőt a szél.
Ellep a szív-szerelem,
meglehet én könnyezem...​

Debrecen, 2009. 05. 15.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Május 15

• #580

Az esőcsináló​

Volt egyszer egy bolond kobold
ő mindig csak dobon dobolt.
Lakásában verte, verte,
szidták is őt város-szerte.​

Volt üstdobja, volt kongája,
sámándobja, dobmembránja.
Tom-tomja és nagydobja,
udvarára kihozta...!​

Tartott még egy fadobott,
azon dobolt jó nagyot!
Cintányért vert, kolompolt,
ő ilyenkor boldog volt...!​

Amíg ezt a ritmust verte,
fal repedt meg utca szerte.
Kitörtek az ablakok,
még anyja is jajgatott!​

Nem járják ők a bolondját,
ki is dobták minden dobját!
Szomszédai így tettek.
s elégedettek lettek!...​

Ám eső nem esett többé,
aszály dívott mindörökké.
Felhő egy sem gyűlt az égen,
miért nincs úgy, ahogy régen?​

Az esőt mind ő csinálta,
ha nem dobol, mindhiába!
Kiégnek a fűszálak,
minden növény kiszárad!​

Szomszédai mit tehettek,
minden dobot összeszedtek.
Megkérték a koboldot,
dobolj csak te, légy boldog!​

Örömében a kobold,
dobolt, dobolt és dobolt!
És összegyűlt sok-sok felleg,
esőt szomjaztak a kertek.​

Megdördült az égnek hangja,
zivatarnak jött el napja.
Összeterelve sok felleg,
frissülnek a szomjas telkek!​

Volt egyszer egy bolond kobold,
éjjel-nappal ő csak dobolt.
Még sem haragudott senki,
de jó szomszédjának lenni...!​

Debrecen, 2009. 05. 15.​