Szuhanics Albert versei

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Július 24

• #621

​

Cukros bácsik​

Nem menj messze gyermekem,
cukros bácsik vannak!
Pedofilok, huncutok,
néked cukrot adnak...​

Jól vigyázzál kisfiam,
mézesmadzag náluk!
Ha nem szólok, hogy mi van,
rászed aljas szájuk...​

Te is vigyázz, kislányom,
fotózni csábítnak.
Modell leszel őnáluk,
azzal elkábítnak...​

Naiv lányra vadásznak,
hogy futtassák őket.
Örömlányként kezelik,
a befogott nőket!​

Jól vigyázok magamra,
kölcsönt én nem kérek.
Bárhogyan is tukmálják,
közvetítő cégek!​

Hamar megnő a kamat,
lenyom az adósság.
Ilyet tenni nem szabad
tudja a lakosság?​

Szélhámosság, joghézag,
vércse-törvény dívik.
Gátlástalan pénztárca
ettől jól meghízik!​

Csak mi húzunk rövidet,
bűnöző mocsárban.
Magyarország ne maradj
az erkölcsi sárban!​

Debrecen, 2009. 07. 21.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Július 25

• #622

​

Könnyes vers​

Papíromra könnyet sírtam
aztán arra verset írtam.
Könnyes sorok lepik lapom
ráborítom a kalapom.​

Ne is lássák, hogy elázott
a sok betű széjjelmállott.
Hogy miről szól? Nem emlékszem,
talán holnap majd megnézem...​

Debrecen, 2009. 07. 18.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Július 26

• #623

​

A lábtörlő siráma​

Mindenki csak engem tapos,
belém törli lábát.
Hogy kímélje a szőnyeget,
mert a szőnyeg drágább!​

Amikor még ifjú voltam,
erős volt a szálam.
Felfogtam a port, a sarat,
lelkesen csináltam.​

Megvédtem a mozaikot,
parkettát és padlót.
Belém törölték talpukat,
az itt lakó taplók!​

Lábtörlőnek vásároltak
a szemközti boltban.
Szolgáltam is a családot
kifizettek, jól van!​

Ámde most már elegem van,
a sok mocskos lábból.
Kilfakultam, el is koptam,
nem szolgálok mától!​

Belém többé nem törlitek
a sok mocskot, sarat.
Hiába is erőlködtök,
talpatokon marad!​

Inkább megyek a kukába,
dobjanak szemétre!
De jó lesz ott henyélgetni,
megpihenek végre!​

A természet lágy öle vár,
kimos majd az eső.
Megszárít a nap sugára,
lelket melengető!​

Mutatóssá, jaj ne váljak,
mert még észre vesznek!
Úgy látják, ez használható,
s lábtörlővé tesznek...!​

Mindenki csak engem tapos,
belém törli lábát.
Hogy kímélje a szőnyeget,
mert a szőnyeg drágább!​

Debrecen, 2009. 07. 26.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Július 28

• #624

​

Szeretőm maradsz​

Szívemnek szerelme,
szüntelen szemléli,
szürke szemem, szende
tisztaságodat.​

Szelek szárnyán szállok,
s szivárványív szélén
szórom számolatlan
színes szóimat.​

Szerelmes szellemem
sziporkázza vissza
szelíd álmaidat,
szép pillád alatt.​

Szívemnek szerelme,
szánakozzál rajtam,
hisz szenvedek érted,
szóld hát szép szavad!​

Hogy szívedbe zársz majd,
s csókoddal pecsétled
kiszáradó számat
szeretőm maradsz!​

Debrecen, 2009. 07. 27.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Július 28

• #625

Szerelmes tehén

Marha szerelmes a Rozi,
érett tehén, már nem boci.
Minden álma Miska bika,
ki a bikák legjobbika.

Nézd a farmnak legszebb hölgyét,
hogyan domborítja tőgyét!
Riszálja nagy tehén-farát,
illegeti neki magát!

Miskának azt súgja Rozi -,
ugye kéne egy kis boci?
Aranyos kis marha lenne,
írathatnád a nevedre!

Kettesben szép..., ugye várod,
azt hogy én legyek a párod?
Tied leszek, s virradóra,
letelhet a pásztoróra!

Ám ha nem leszel az enyém,
tied e friss tehénlepény!
Múúú, de meggyűlöllek téged,
ez legyen a fizetséged!

Debrecen, 2009. 07. 23.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Július 29

• #626

Petőfi a ködben...​

Pipára gyújtott jó Sándor,
téblábolt, mint fáradt vándor.
Hová is vitte a lába?
konyhából ment a szobába.​

Júlia odabent várta,
látta, hogy ég a pipája.
Csípte a szemét a füstje,
pedig még gőzölgött üstje!​

Sándorom, hagyd te a füstöt,
gyere csak, nézd meg az üstöt!
Anyádnak tyúkját megfőztem,
siettem, ahogy csak győztem!​

Kutyádat, a Morzsát hozzad,
örülni fog majd a csontnak!
Zoltánka egy combját kapja,
másikat egye meg apja!​

Maradj a körünkben Sándor,
végy példát most Pistukádtól.
Vágyain úgy lesz ő úrrá,
hogy néha pipára gyújt rá!​

Ne menj a csatába kedves,
inged ott véredtől nedves.
Itt hagynál minket örökre?
Eltűnsz, mint Petőfi ködbe'...​

Debrecen, 2009. 07. 29.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 1

• #627

​

Mit adhatnék neked?​

Mit adhatnék neked?
egy sétát délután,
a virágos mezőt
átandalogva tán.​

Mit adhatnék neked?
egy árnyékos szobát,
hol megfogom kezed,
s egy rebegő imát.​

Mit adhatnék ma még?
Csak kedves szavakat,
egy igéző mosolyt,
mely arcomon maradt.​

Még neked adhatom,
szerelmes szívemet,
ahogyan nézek rád,
míg itt leszek veled.​

S mit adhatsz te nekem?
Enyém a nagy világ,
ha mellettem maradsz,
így senki nem imád!​

Debrecen, 2009. 07. 31.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 3

• #628

​

Nyúlsors​

Bánatos a nyuszi,
így szól rá anyuci:
Mért vagy te magányos?
Légy inkább családos!​

Te már egy nagy nyúl vagy,
buknak rád hölgy-nyulak,
nyújtják nagy nyúlmancsuk,
rád teszik tappancsuk.​

Nyúlszívű ne legyél,
egy félénk kis egér
is bátrabb te nálad,
ne őrizd szoknyámat!​

El vagyok ámulva,
anyámasszony nyula
hogy nyúl a nyúl után,
ha nyúl lányra talál!​

Szép tarka nyuszika,
gyere a buliba,
ismerkedjünk nyomban,
beléd habarodtam!​

Boldog lesz nyúlanyám,
hogy ha már délután
egybe kelek veled,
sok kis nyuszink lehet!​

Jönnek mézeshetek,
oly boldog nyúl leszek!
Nyuszikám légy enyém,
tiéd e költemény!​

Sok pelyhes kis füles,
s nyúl nejem mily ügyes,
mindet felneveli,
egyformán szereti!​

Nagyanyó, nyúlanyám
fut a kicsik után.
Meg is hív ebédre,
büszke a menyére!​

Debrecen, 2009. 08. 01.​

​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 6

• #629

​

Csikóhal​

Egy csikóhal nagyot hall,
nagyot halló csikóhal.
Kérdem tőle halló, halló!
lóhal vagy te, avagy hal ló?​

Ide úszol lóhalálban,
mit iszol a Halló-bárban?
Kifizetem kicsi ló,
csikóhal vagy halcsikó?​

Kinek nincsen patanyoma,
és nem is lesz nagy ló soha.
Csikó marad, kicsi mén,
víz mélyének rejtekén.​

Kecsesebb, mint a telivér,
mégsem nyihog soha e mén.
Hátán nem ül neki zsoké,
Él mint hal a vízben, oké!​

Debrecen, 2009. 08. 03.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 6

• #630

​

Egy tál lecsó​

Az imént sok lecsót ettem,
uramatyám, jaj, mit tettem!
Teletömtem most jól magam,
százhúszas lett a derekam!​

Hát ezt nagyon szánom-bánom,
cipőm orrát nem is látom.
Eltakarja a nagy hasam,
már nem bírom vinni magam!​

Nadrágom is le kell vetnem,
nincsen nekem mit felvennem.
Nem jön fel a nagy hasamra,
rá sem ismerek magamra.​

Talán ha a lecsó bennem,
elkezd kotyorogni menten.
Indulnak a böjti szelek,
akkor majd megkönnyebbedek.​

Újra lapos lesz a hasam,
nyolcvanas lesz a derekam.
Megint minden mily meseszép,
láthatom a lábam fejét!​

Jó lenne egy nagy tál lecsó,
maradjak csak álmodozó!
Nem eszem csak egy keveset,
most már mértékletes leszek!​

Debrecen, 2009. 08. 5.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 9

• #631

Öreg fiúk​

Eljárt a kor Béla fölött,
a mi Bécink már vén kölyök.
Vonaglik a táncparketten,
fájós térde bele reccsen.​

Rosszcsont Peti megvénült már,
lélek belé csak hálni jár.
Inkább mész, mint csont a váza,
két bottal jár szegény pára...​

Nagy sportember volt Szilveszter,
csajozós hős, derék ember.
Elvesztette összes nőjét,
lepisili a cipőjét...!​

Sziporkázott Zoltán esze,
Eisteinnek sem volt jobb feje...
Úgy elbutult, oly rémesen,
nem talál a vécére sem!​

Bőbeszédű volt a Gyula,
dőlt belőle a sok duma.
Ma már jó nagyokat hallgat,
nincs több szava, mint egy halnak!​

Ápolgatta hosszú haját,
büszkén illegette magát.
Pista fején csillog a nap,
rajta haj egy szál se' maradt!​

Laci vékony legényke volt,
szaladt, futott, mindig loholt.
Alig bírja most nagy testét,
sör, zabálás tönkre tették!​

De jó volna úgy mint régen,
labdát rúgni, lenn a téren!
Ránézek a sok trotyira,
könnyem hull a vén focira...​

Debrecen, 2009. 08. 08.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 12

• #632

​

Vándorének​

Csillan a kavics fövenyen,
talpadnak nyoma követ.
Szállanak felhők feletted,
tisztító eső jöhet.​

Menjél csak haladj előre,
vár rád az útnak pora.
Völgybe szállsz, hágsz hegytetőre,
megmos az ég zápora.​

Mosolyog a nap feletted,
szivárványt feszít az ég.
Mindig az utat szeretted,
menned kell, előre még!​

Utazó, vár rád az otthon,
pihenni, töltődni fel.
Boldog vagy párod ölében,
de holnap indulni kell!​

Vár rád az útnak varázsa,
kismadár csicsereg rád.
Bólogat, árnnyal borít be
barátod, a lombos ág.​

Út pora lábadon szürke,
alkonyi ég mily vörös.
Lyukába szalad egy ürge,
odafenn sólyom köröz.​

Lábnyomod elfújta a szél,
téged még megsimogat.
Pihenj meg, hát fáradt vándor,
s nézzed a csillagokat!​

Debrecen, 2009. 08. 10.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 13

• #633

Madárdal​

Elgázoltam én egy darut,
főzhetnék egy daru-ragut,
bár ezért most mar a bú,
étkem nem lesz marabú.​

Kedvencem a flamingó,
ott úszik egy fleming, ó!
megkérdem a flamingót,
mondd csak, az a fleming gót?​

Keselyű a bércek ormán
patalógus ő a portán,
most lakhat jól a kondor,
megdöglött a komondor!​

A sirálynak nincs pénze,
királyhoz meg ebédre.
Nem nézi a négy falat ott,
kap a halból négy falatot.​

Lámpalázas a rigó,
mikor ő az origó,
úgy dalol a mikrofonba,
rigó-inát összefonja...​

Fogtam káró katonát,
elkötöttem a nyakát,
ő lebukik, úgy fog halat,
nem kell neki bukósisak!​

Julcsi szemét kisírta,
úgy dalol a pacsirta.
Hangján szól az, pedig hát
nem olvassa a kottát!​

Piros csőrű a gólya,
kéményünknek lakója,
nyújtsd ki felé a kezed,
pólyás babát hoz neked!​

Debrecen, 2009. 08. 13.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 16

• #634

​

Kánikulai gondolatok​

Jobb ma egy kulacs,
mint holnap egy kullancs.
Pusszantsd a kulacsod,
tépd ki a kullancsod!​

Kukkants ide, nem vagy csibe,
én sem vagyok még becsípve.
Ha becsípek, bocsi csíplek,
úgy érzem, az agyam híg lett.​

Hun vagyok én és nem gót,
megettem a pattogód.
Az én nevem akkor most mi?
János vitéz, Popcorn Jancsi!​

Néhány frázist elpuffantok,
szaporodnak a sírhantok.
Olyat puffan néhány frázis,
hogy reátok jön a frász is!​

Jobb ha már én innen megyek,
operába vettem jegyet.
Sevillai borbély rendel,
megborotvál becsülettel!​

Odakint oly nagy a meleg,
megrekkent az agyam, lehet...
Vár reám a fecskefészek,
eresz alatt, tán beférek?​

Debrecen, 2009. 08. 03. ​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 18

• #635

​

Só​

Sóbányában sót fejtettem,
a csákányom elejtettem.
Talán nagyon odasóztam,
ahogy dolgoztam a sóban?​

Tárnában szállt mély sóhajom,
ébren vagyok, vagy álmodom?
Megnyalom a sófalat ott,
talán mégis ébren vagyok?​

De jó, hogy e fal csak párnám,
s nem kell feltárnom a tárnám.
Felébredek, s jön sógorom,
tálcán hozza sós sódorom.​

Itt van egy szép, sódor, sógor,
imént vettem ki a sóból.
Neked tettem félre, komám,
elkészíti az asszonykám!​

Tudja mi a sava-borsa,
megfőzi a sódort Borcsa.
Jól megsózza és borsozza,
közben meg a showdert nyomja.​

Ne hallgassuk, nézzünk tévét,
elkapjuk a műsor végét!
Ez a műsor nem utolsó,
jaj de jó show a Fábri-show!​

Debrecen, 2009. 08. 15.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 18

• #636

Beteg vagyok

Beteg vagyok, a szerelem betege,
amióta belenéztem szemedbe.
Szénfekete szemed sötét éjszaka,
abban ragyog boldogságom csillaga.​

Beteg vagyok, édesanyám, meghalok,
hogyha én rám az a szempár nem ragyog.
Elbujdosom, úgy ostoroz a bánat,
itt hagyom én a szívtelen babámat!​

Kocsmárosné, töltse meg a fakupát,
hogy bezárjam gyötrelmeim kapuját!
Ostorozni magam tovább nem hagyom,
borba fojtom ezentúl a bánatom!​

Már ezután kék szemű lányt szeretek,
ő mellette beteg ember nem leszek.
Belenézek a tengerkék szemébe,
elmerülök a szerelem vizébe...​

Édesanyám, legszebbek a zöld szemek,
úgy érzem, hogy zöld szemű lányt szeretek!
Szomjazom rá, mint virág az esőre,
egybe kelünk, egy pár leszünk jövőre!​

Beteg vagyok, a szerelem betege,
amióta belenéztem szemedbe!
Barna szemed megigézett engemet,
elraboltad a szerető szívemet!​

Beteg vagyok, édesanyám, meghalok,
barna kislány csókjaira szomjazok!
Két szeméből sugárzik a szerelem,
Ölelése az egyetlen gyógyszerem!​

Debrecen, 2009. 08. 18. ​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 19

• #637

A részeges cica​

Borban az igazság,
borban a muslica.
Megnyalta poharam
egy tarka kiscica.​

Borban az igazság,
ott billeg a bajszán.
Tudja az igazat,
ezért jár ily kajszán.​

Részegen nyávintott,
tudja az igazat;
Nyaú, de jó nyalni
a boros poharat!​

Borban az igazság,
alszik a kiscicám.
Önts hát tányérjába
egy kis bort Katicám!​

Debrecen, 2009. 08. 19.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 26

• #638

​

Még itt a nyár​

Nem múlt még el fényruhás nyarunk,
hét ágról süt rekkenő napunk.
Mintha örök nyár maradna már,
vígan dalol minden kismadár.​

Ámde az ősz lopakodni kezd,
édesedik a szőlő-gerezd.
Rövidebbek már a nappalok,
érzem olykor szomorúbb vagyok.​

Fák kontyába már rőt is vegyül,
a levegő éjszaka lehűl.
Élvezzük ki nyárutónk hetét,
a búcsúzó vén Augusztusét!​

Debrecen, 2009. 08. 23.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 29

• #639

Kerékpáron​

Van nekem egy kerékpárom,
rápattanok, tekerem.
Azon járok egész nyáron,
gurul a két kerekem.​

Elhagyom a várost rajta,
földút porzik alattam.
Lelkesen a pedált hajtva,
száguldozok magamban.​

E néhány nyom hová vezet?
kicsiny falutok alá.
Pedálozok, ahogy lehet,
most nem mennék máshová!​

A biciklim vígan halad,
míg akácsor árnya int.
Szántáson egy kisnyúl szalad,
megelőzött már megint.​

Nem bánom, mert rád gondolok,
hamarosan ott leszek.
Hol értem a szíved dobog,
s karjaidban elveszek.​

Ugorjunk hát kerékpárra,
lábunk alatt a pedál.
Fényes orcánk friss szél járja,
szívünk vidám, vár a táj!​

Debrecen, 2009. 08. 28.​

 

alberth

Állandó Tag

Állandó Tag

• 2009 Augusztus 30

• #640

Ő legyen velünk!

Nehéz a munka,
mindenki húzta,
építette az országot
aki csak tudta.

Munkás a gyárban,
bízott magában,
öntudatos és szorgalmas
ember fiában.

Mezőn a paraszt
várta a tavaszt,
amikor majd földből a mag
új kalászt fakaszt.

Az értelmiség
használta eszét,
éhen, szomjan, fedél nélkül
nem maradt a nép.

Ám most szegényen,
minden reményen
túljutván, mi veszve látjuk,
amink volt régen!

Megszorítást még?
Ránk szakad az ég!
Ha ez így megy a számunkra
megszűnik a lét!

Meddig lesz ez így,
mikor lesz már víg
az életünk és emberibb,
feledve a kínt?

Mi együtt legyünk,
Ő legyen velünk!
S esztendőre megsegíthet
a mi Istenünk!

Debrecen, 2009. 08. 30.​