Tények, érdekességek: ki is valójában a Mikulás?!

Kerek arcú, vidám öregúr, piros ruhában, hosszú fehér szakállal, aki mindig hoz valami ajándékot, esetleg virgácsot: legtöbbünknek ezek jutnak eszünkbe a Mikulásról. No meg hű kísérői, a krampuszok, és a rénszarvasok, akikkel több ezer kisgyereket látogat végig. Számos érdekességet gyűjtöttünk össze az Ősszakállúról!

Ki volt Szent Miklós?
A Mikulás legendája egészen a 3. századig nyúlik vissza. Szent Miklós Krisztus után 245-ben kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. A későbbi püspök számos példás cselekedetet hajtott végre, támogatta az árvákat, segített a szegényeken. Névnapja előestéjén pedig édességgel, élelemmel lepte meg a gyerekeket. Olyan is előfordult, hogy a nagyon szegény családok otthonába pénzt dobott az ablakon át. Rendkívül nagy figyelmet fordított arra, hogy beszélgessen az emberekkel, és problémáikra orvosságot találjon. 52 éven keresztül volt püspök.

Hol, kik és hogyan kapnak meglepetést?
Az ajándékozás szokása a mai napig él, igaz országonként számos eltérést mutat. Magyarországon a 19. század vége óta emlékezünk Szent Miklósra december 6-án. A Mikulás Amerikában és Nyugat-Európa több országában karácsonykor viszi az ajándékot. Míg nálunk a kitisztított cipőkbe teszi a meglepetést, addig Amerikában a kéményeken keresztül érkezik a sok földi jóval, amik a zoknikban
landolnak.

Hol lakik a Mikulás?
Az igazi Mikulás a jelenlegi elbeszélések szerint Lappföldön lakik. Régen olyan feltételezés is akadt, hogy a mennyben él. Sőt, voltak, akik szerint Szent Miklós kései utódai Ázsiából jöttek. Ám mivel a legtöbb helyen decemberben esik a hó és hideg van, ezért olyan országok jöhettek csak számításba, mint Kanada, Finnország, Grönland, Norvégia és Svédország.
Nyugat-Európában az a legenda él, hogy Mikulás az Északi-sarkon lakik a feleségével, ott tölti az év részét a tündérekkel, saját játékgyárában készíti a meglepetéseket. Oda érkeznek a gyerekek levelei. Majd decemberben előveszi szánját, felrakja rá az ajándékokat, ezt nyolc rénszarvas húzza, és meg sem áll a jó kisgyerekek házáig.

Miért piros a ruhája?
Bár a Mikulást már a 19. században is ábrázolták piros ruhában, ez igazából akkor vált elterjedté, amikor a Coca-Cola 1931-es reklámfilmjében is így szerepelt.

Hogy hívják máshol?
Mikulás, Szent Miklós, Santa Claus, Mikulás, és Kris Kringle – többnyire így hívják az őszszakállút.

Mindenkinek kellemes Mikulast estet kivanunk!

Kellemes Mikulás estet mindenkinek. Én mint görögkatolikus vallású, az igazi, görög Szent Miklósról szoktam megemlékezni. Nagyon hálás vagyok, hogy ezen kis cikk erről is szólt. Sokan elfelejtik ezt a görög püspököt. Lehet, hogy a Coca-Cola is benne van, de mint görög püspöknek, Szent Miklósnak valószínűleg piros volt a ruhája, tehát nem történelem hamisítás. A colások erre valahol felfigyelhettek, de rosszat nem tettek vele.
Természetesen a finn, svéd, stb. mikulások érdemeit sem akarom kisebbíteni.

Nagyon köszönöm hogy megosztottad ezt a kis történetet. Mára sajnos sok gyerek azt sem tudja mit is ünnepelünk ezen a napon. Sokan csak azért várják a Miklóst, mert sok csokit meg édességet kapnak ezen a napon.A mai gyerekeknek nem is tünik fel hogy sok hozzájuk hasonló hátrányos helyzetben lévő gyermek még csak egy szem cukorkát sem kap. Nem az a lényeg hogy mekkora ajándékcsomaggal jön a Miklós, hanem hogy ezen a napon minden gyermek leljen valamit a kiscsizmájában. A mai gyerekeknek meg kéne tanulni azt hogy nem csupán kapni öröm, hanem ha adni is.

cicamica1988 Ezt írta:"A mai gyerekeknek meg kéne tanulni azt hogy nem csupán kapni öröm, hanem ha adni is."
Én ezzel nem értek egyet, nekem egész más emlékem van, amit meg is osztok.
Igaz, hogy nem Mikulás volt, hanem Karácsony, de az emlék ezzel együtt nagyon kellemes.
A páromnak és nekem, nem volt túl sok pénzünk, de mi is szép karácsonyt igyekeztünk csinálni, természetesen a fiunk miatt, aki akkor 4 éves volt. Végre eljött a várva várt nap, és a várva várt nap estéje. A fiunk; a várakozás izgalmától kipirult arccal szaladt be a nagyszobába. Lelkesen neki kezdet az ajándékok kicsomagolásának, Volt ahol be is kellet segítenünk, mert mi pedig lelkesen és alaposan csomagoltunk. Annyira jól éreztem magam amennyire csak tudtam, mert láttam, hogy a fiunk menyire jól érzi magát, táncolt kacagott, ugrált az ágyon, csillogott a szeme, egyszóval, boldog volt.
Én is igyekeztem mosolyogni, de ma már tudom, hogy amit én grimaszoltam akkoriban, az nem mosoly volt, hanem csak egy torz vicsor, de akkor én azt gondoltam, úgy hittem, hogy most én mosolygok.
Szinte szégyellem leírni, de ez az igazság, hogy még irigysség is volt bennem, a fiunk boldogságát látva, persze, én is igyekeztem vele örülni, de kitudja mért, csak alig sikerült.
Hogyan lehetséges, hogy amikor még kicsik vagyunk, tudunk boldogok lenni, de ahogy növünk, lassan elfeledkezünk erről, vagy már nem engedjük meg magunknak ?
Leszoktassuk magunkat erről ?
Vagy valakik leszoktatnak erről ?
Amikor már az összes ajándék kicsomagolása megtörtént, és már el is fáradt, lehuppant az ágyra és úgy is maradt, mintha egy filmet néztem volna eddig, és most valaki leállította volna a filmvetítőt.
A fiunkon láttam, mintha elgondolkozna, csak ült ott a hatalmas ágy közepén, körülötte a sok ajándék és a mindenféle színes szétszaggatott papírok, és csak nézet maga elé.
Nem tartott sokáig, még fél percig se, de nekem megdöbbentő volt, ezt a hirtelen hangulat változást látni.
De számomra; csak ezután következett, életem egyik legmeghatóbb élménye.
Letelt a rövidke mosolyszünet és ismét neki lódult a fiunk.
A kis kezébe vett egy micimackós bögrét, két kézzel fogta és oda vitte Anyának, ezután; nekem idehozott egy aprócska hátizsákot.
Én alig bírtam ki, hogy el ne kezdjek bömbölni, mint egy gyerek, most is könnybe lábad a szemem, mivel fel idézem ezt az emlékem.
A fiunknak feltűnt, hogy neki van rengeteg ajándéka, de apának és Anyának, egyetlen egy ajándéka sincsen.
A választás is tökéletes volt, mert Anya szokott bögréből inni, és én szoktam hátizsákkal járni.

Ezek után menyire igaz, hogy a gyerekek nem szeretnek adni ?
Nem lehetséges, hogy mi felnőttek mutatunk rossz példát ?

Ezt már máshová is leírtam, de ide is ide kívánkozik.
Egy újszülött; akár egy hófehér lap, olyan az elméje, a szülők kezdenek írni erre a hófehér lapra, vagyis a csecsemő elméjébe.
Az a csecsemő se járni, se beszélni, se semmit se tud még.
Mindenre a szülők tanítják a kezdet kezdetén, aztán persze a bölcsődés, az ovis és az iskolás élmények keverednek.
A kezdet kezdetén akkor is csak az apa és az Anya van, csak az a probléma, hogy aki most már apa és Anya, az nemrég még gyerek volt és még fel se nőt, tele van félelemmel, rettegéssel, irigységgel, természetesen ki mivel van elfoglalva az elméjében, lehet több kevesebb, ebből abból, de testileg már alkalmas a gyermek nemzésre.
Mit fognak ezek a szülök tovább adni gyermeküknek ?
Van valaki aki tud abból adni amije nincs ?
A gyerek a szülei tükörképe.
Szerintem a gyerekek még sokkal jobban tudják mint a felnőttek, hogy adni öröm, hogy adni jó, csak mi felnőttek mutatunk nekik rossz példát.

Egy példa, hogyan hárítjuk a felelősséget folyton másra, nem én nem hibáztam, valaki más a hibás !

- Egy ismerősöm mesélte, hogy vett egy 32 colos lcd tévét.
- Én erre: ez nagyszerű, biztos sokkal komolyabb élmény azt nézni.
- Erre Ő: Ja, Ja, csak ezen a hül.e tévén még pc csatlakozó sincsen.
- Erre én: Miért szidod a tévédet ? Nem neked kellet volna ennek utána nézned ? Ha viszont nem értesz hozzá, miért nem kértél segítséget ? Miért nem szóltál nekem, én is elmentem volna segíteni a vásárlásban.
Végső következtetés: A tévé a hibás, mert nem szólt, hogy nincsen rajta pc csatlakozó.
Ilyen hozzá állással, soha de soha nem nőnek fel ezek az emberek.
Azzal kellene kezdeni, hogy felelősséget vállalunk a gondolatainkért, még inkább a szavainkért és a tetteinkért.
Vagyis, felelősséget vállalunk saját magunkért.
Nem pedig folyton másra hárítjuk a felelősséget, ahogy ez esetben a tévé a hibás.

Persze tudom, hogy nem könnyű ez az út, mert én már elkezdtem járni ezen.
Ezért is tudok ilyeneket írni.
Szerintem egyre több ember fejébe eljut a hír, hogy itt az ideje a szellemi ébredésnek.

Kérlek írj nekem valamit, bármit, ami szerinted nem ÉRZÉS.
Ha viszont semmit se tudsz írni ami ne ÉRZÉS lenne, akkor viszont úgy néz ki, hogy minden ÉRZÉS, minden de minden, kivétel nélkül minden ÉRZÉS.
Ha viszont minden ÉRZÉS, akkor miért nem figyelünk a saját ÉRZÉSeinkre ?
Miért nyomjuk el az érzéseinket ?
A gyerekek még figyelnek az érzéseikre, addig amíg le nem szoktatjuk őket erről.
Kérlek írj nekem valamit, bármit, ami szerinted nem ÉRZÉS.

További szép napot

Volt idő, mikor a Mikulás még nem rénszarvasszánon érkezett és a kéményekkel sem bajlódott. Láncos Miklósnak hívták akkoriban. Nem azért érkezett, hogy elárassza édességgel és játékokkal az erre váró gyereksereget, hanem azért járta sorra a falusi portákat krampuszaival, hogy egy fontos dologra figyelmeztessen akkor, mikor már nagyon közel a legsötétebb téli éjszaka: a fény születésére. Miklós a szeretet előhírnöke, kinek krampuszai felszólítanak: gyónd meg bűneidet, add meg tartozásaidat, tisztítsd meg lelked, felejtsd el a bosszút és haragot, vezessen az ingyeni kegyelem, ahogyan Miklós püspököt is vezette. Ez a magyar Mikulás, a mi Mikulásunk.

Forrás: Faluhelyen Itthon És Másutt

vigyázat, ez is azt bizonyítja,a gyerekek mindent elhisznek...

De hogyan képes ennyi idősen megőrizni erejét és fiatalságát? Csak ugrál egyik tetőről a másikra http://szekplaza.weebly.com/blog/a-mikulas