Az én kutyám is nagyon rossz volt
A kutyám Charlie, (én csak Tyutyukának hívtam), valahányszor eszembe jut összeszorul a torkom. Sok bajom volt vele, morgott meg akarta támadni az embereket, a családban mindenkit megharapott. Egy járókelőről letépte a ruhát, sokat és hangosan ugatott. Az egyik szomszédom megfenyegetett.
Elvittem kutyaiskolába, ahol nem bírtak vele, sőt azt mondták, hogy amelyik kutya megharapja a gazdáját, azt el kell altatni. Én erre nem voltam hajlandó, mert az volt a véleményem, hogy a kutyám agresszívitásának a félelem az oka.
A szomszédok haragját úgy próbáltam csökkenteni, hogy nagyon sokat vittem a kutyámat sétálni, sokszor eléggé hosszú távolságokat tettünk meg, aminek az lett az eredménye, hogy a kutyám és a szomszédok is valamennyire lenyugodtak.
Ez így ment évekig egészen 2010. augusztus 26. délutánjáig, amikor sajnos Charliet (Tyutyuka 1994 - 2010) el kellet altatni egyre súlyosabb ízületi problémái miatt.
Tyutyuka elvesztése nagyon megrázott, mert hosszú éveken keresztül, a néha súlyos problémák ellenére, igaz baráttá és családtaggá vált.
Most ha élne, én nem bánnám akármilyen rossz lenne, örülnék neki, hogy velem van.