Meglepődtem egy kicsit amikor ezt a cikket olvastam ugyanis nekem is meggyőződésem volt (ezt tanultam ilyen véleményeket olvastam) az ókori görögök szabadszelleműségéről/szexuális életéről, mint sok-sok előttem hozzászólónak.
Kíváncsi lennék a véleményetekre, talán vita is lessz belőle.
Mindenesetre komoly kritikája lehet 2000 éves civilizációnknak, hogy kis hebrencsek módjára a források ellenőrzéséről évszázadokra megfeledkeztek nagy/és/kisnevű kutatóink, közvéleményformáló erővel bíró emberek, valamikor leírt dolgokat elfogadtak igaznak csak mert nem volt aki cáfolja.
A mítosz összeomlása
Ez a címe Ádonisz Jeorgiádisz, neves archeológus és hellén-kutató 2002-ben kiadott könyvének.
A könyv hosszú évek kutatásának az eredménye és a feltárt tényeket, állításokat az ókori írók, tudósok műveiből vett idézetekkel bizonyítja, amelyek mellett minden esetben ott áll az ógörög szöveg is, lehetőséget adva az olvasónak hogy leellenőrizze a fordítást.
Miért most?
Talán mert ezekben a "modern" időkben mikor Angliában a szexuális nevelés keretein belül olyan dokumentum filmeket vetítenek a fiataloknak, melyek őket közvetetten arra bátorítják, hogy ki kell próbálni mindkét nemmel a szexuális együttlétet, mikor a "haladás" jelképeként a norvég televízióban a kormány egyik miniszterének a homoszexuális társával kötött esküvőjét lehet végig követni, mikor Hollandiában a fejlődés jelképeként olyan törvényt hoznak mely megengedi a homoszexuális pároknak gyerekek örökbe fogadását, mikor Magyarországon a Terry Black per ily nagy port felkavar, enyhén szólva a túlzás korában, amikor a századeleji homoszexualitást pellengérező hangulatot pont az ellenkezője váltja fel, időszerű visszanézni az Európai kultúra alapját létrehozó őseinkre, az ókori görögökre. Ugyanis ha igaz az, amit annyian állítanak, hogy ebben a fejlett kultúrájú társadalomban a homoszexualitás és pederasztia elfogadott volt, akkor a mai idők ezen irányú törekvései is teljesen más színben tűnhetnek fel. Ennek az óriási kérdéskörnek a tanulmányozását vette vállaira a kutató és ennek eredményeit mutatja be a könyvben. Igyekszem röviden vázolni a könyv tartalmát, ízelítőt adva belőle és összefoglalva a fontosabb és irányt adó gondolatokat.
Spárta-Athén
Az ókori világ e két vezető városa és társadalma, kiemelkedő fontosságú a történelem eseményei során. A fennmaradt dokumentumokban sehol nem található meg a "homoszexuális"-nak megfelelő kifejezés. Dover"Homoszexualitás az ókori Görögországban" professzor a c. művében úgy véli és magyarázza, hogy azért, mert ez egy természetesen elfogadott cselekedet, viselkedésforma volt az ókori világban. Valóban nincs ilyen kifejezés az ókori iratokban, de ennek oka, hogy van egy másik szó amit erre használtak, éspedig a "kinaidosz", melynek a jelentése nagyon is pejoratív volt, mint kitűnik a korabeli fennmaradt dokumentumokból. Megfelel körülbelül a mai "elátkozott" szónak. Egy másik, e témában íródott könyv szerint (Sziámákisz, "Az elfajzottak") Spárta szexuálisan valódi bordélyházra emlékeztetett, fajtalanok bolondokházára (B kötet, 36 old., görög kiadás). A könyvben még olyan állítások is vannak, hogy Spártában a fiatal lányokat "többen használták", majd férjhez menésük után közvetlenül nem hálhattak a férjükkel, hanem öreg, leszbikus öregasszonyok kínozták őket, majd régi házasként, több férfivel háltak együtt a családból. Mivel ilyen élete volt egy nőnek, öregasszony korában ugyanolyan rosszindulattal fordult a fiatal házas asszonyok felé, mint amilyennel őt annak idején megkínozták. Ugyanezzel magyarázza az író, hogy miért küldték olyan hazafi módra az asszonyok a férjüket a háborúba, vagyis annyira utálták őket, hogy kezükbe adva a pallost, azt mondták nekik hogy vagy győztök, vagy ezen a palloson hozzanak haza halva benneteket (B. kötet, 38 old. görög kiadás), remélvén az utóbbit. A fiatal fiúkkal kapcsolatban úgy véli, hogy ezeket kötelezték arra, hogy ruhátlanul tornásszanak, edzenek, lehetőséget adva arra, hogy öreg élvhajhászok bámulhassák a fiatal testeket (B kötet, 40 old., görög kiadás).
Érdekes módon az ókori írókat tanulmányozva, a fent leírtaknak pontosan az ellenkezőjét találjuk. Xenophón a "Szimpozion" (Bankett) c. művének a VIII,55 részében éppen arról beszél hogy "a Lakedaimóniak ellenkezőleg, úgy hiszik, hogy ha valaki fiatal férfi testére vágyik, az lehetetlen hogy jót és ártatlant elérjen.." .
És itt egy kis kitérővel, egy nagyon fontos dolgot kell megjegyezzünk, amelyen az egész hipotézise az ókori Görögország homoszexualitásának áll vagy bukik. Jeorgiádisz könyvének későbbi fejezetében taglalja a "szerető" szó jelentését az ókori iratokban. A "szerető" szóra a görög nyelvben ma is két kifejezés létezik, egyik az "erasztisz", másik az "eromenosz". Az ókori szövegekben e két szót a fiatal és az idősebb férfi esetében használták és amint a cikk további részében bemutatjuk, e két fogalmat leginkább a ma használt "tanító", "nevelő" "védelmező", "irányító" és "tanuló", "nevelt", "védelmezett", "irányított" szavak összértelmezéséből kaphatnánk meg. A cikk további részében a "védelmező" szót fogjuk erre az összetett jelenség kifejezésére használni.
A Spártai szokásokhoz visszatérve e rövid kis kitérő után, a könyv idevágó idézetekkel szolgál Plutarkhosz műveiből, a "Párhuzamos életrajzok"-ből (Lükurgos XVII,4), ahol az író leírja, hogy a fiatal fiúk védelmezői hozzájárulnak a fiúk rossz avagy jó híréhez és konkrétan elmondja, hogy amikor egy harc során egy védelmező "udvariatlan" ("agenosz") kiáltásra ragadtatta magát, az urak megbüntették. Valamint azt is elmeséli, hogy a fiatal nemes asszonyok, akik ezen ifjak iránt szerelemmel/szeretettel viselkedtek, nem voltak egymásra féltékenyek, hanem éppen ellenkezőleg, az ugyanazon fiúkat szeretők, védelmezők szoros baráti kapcsolatban álltak egymással, ezzel is elősegítve azt, hogy az általuk nevelt ifjú tökéletes legyen. Arról pedig, hogy a Spártai asszonyok hogyan vélekedtek a férfiikról Plutarkhosz így ír (Lükurgos XIV,4).
"Amikor úgy látszik egy idegen nő azt mondta Gorgonak (VA. Leónidasz, Spártai férfi felesége) /csak ti a Lakóniai asszonyok vagytok férjeitek teljes urai/, Gorgo válaszolt: /Valóban mert csak mi szülünk igazi férfiakat/".
Megjegyezzük, hogy Plutarkhosz az egyik legtöbbet idézett forrás az ókori homoszexualitást mint bevett szokást bemutató könyvekben. És még egy utolsó idézet (a nagyon sokból ami Jeorgiádisz könyvében megtalálható).
" az ifjak közötti lelki kapcsolatnak semmi köze nem volt a testi kapcsolathoz és aki gyalázatosan közeledett a másikhoz egész életében becstelen maradt" (ford. ógörögből: elvesztette a politikai és állampolgári jogait).
Az Athéniak közül a már idézett Sziámákisz könyv rengeteg híres embert besorol a homoszexuális, pedofil kategóriába, olyan neves férfiúkat mint Szolón, Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, majd mint ezen viselkedésformát szimpatizálókat, lehetséges gyakorlókat olyanokat említ mint Hérodotosz, Thuküdidész, Xenophón, Parmenides és mások. Platónról azt állítja hogy bebizonyítja könyveiben hogy a nők és férfiak közötti szexuális kapcsolat természetellenes (! lsd alábbi idézet) majd Szókratészt minden idők legnagyobb pedofiljának mutatja be.
Jeorgiádisz könyvében sok idézetre válaszol, adja meg értelmezésüket, sőt kijavít rosszul lefordított ógörög szövegeket, az eredetit mindig az olvasó rendelkezésére bocsátva. Idézzük itt a megrágalmazott Platón sorait ("Törvények" 636 c), aki a nagy Szókratésznek volt tanítványa:
"Teljesen érthető tehát, hogy a természet a nőneműt születésétől kezdődően arra készteti, hogy a hímneművel kontaktusba lépjen, és az élvezet ezeknél (megj.: az ilyen jellegű kapcsolatoknál) láthatóan a természet szerint van megadva, míg a hímnemű hímneművel valamint nőnemű nőneművel való kontaktusa természetellenes".
Megemlíti ugyanakkor, hogy az, aki olyan törvényt javasol, mely a természetből vett példák alapján törvényesnek a különböző neműek közötti kapcsolatot kiáltja ki, az nagyon helyesen cselekszik. Valamint javasolja, hogy az Athéni polgárok ne adják lentebb a madaraknál és egyéb állatfajtáknál, ahol meg lehet figyelni, hogy a fiatal állatok nem keverednek nemzési aktusba csakis az érettségi koruk elérte után a párjukkal, és az Athéniaknak különbeknek kell ezeknél lenniük.
A 841d törvény kimondja:
"Senki ne merészeljen kontaktusba bocsátkozni a bátrakkal és szabadokkal, csakis a saját feleségével és az sem megengedhető, hogy törvénytelen spermát vethessen kurtizánokba avagy magtalan férfiakba természetellenesen, avagy valószínűleg jobb, ha a férfiak közötti kontaktust teljesen betiltatjuk"
Ki merészelne manapság ilyen kemény törvénykezést hozni?
Xenophón az "Apomnemoneumata"-ban (A,II30) a következőket írja Szókratészról:
"Ellenkezőleg, mikor észrevette hogy Kritias szerelmes lett Euthidimosba és megpróbálta őt használni, mint azok, akik venerikusan élvezik a testeket, Szókratész lebeszélte őt, mondván, hogy egy szabad embernek érdemtelen valamint egy erényes, művelt embernek illetlen, hogy attól akit szeret, aki miatt szeretné, hogy ő sokat érőnek látsszon, kéregessen, könyörögvén és kérlelvén, hogy ne fossza meg valamitől, ami minden más csak nem átadható javak. Mivel Kritias nem hallgatott e szavakra és nem tántorodott el céljától, azt mondják, hogy Szókratész, mások és Euthidimos jelenlétében azt mondta, hogy neki úgy tűnik, hogy Kritias valami olyasmiben szenved mint a disznók, mivel kívánja, hogy Euthidimészhez dörzsölődjön, úgy, mint ahogy a disznók dörzsölődnek a kövekhez. Ezek miatt pontosan Kritias gyűlölte Szókratészt"
Az Athéniak törvénykezése a homoszexualitással kapcsolatban
Az i.e. IV századbeli Athén törvényei Aischines jóvoltából maradtak az utókorra. Hogy hogyan?
A történet akkor játszódik, mikor a 2. Athéni szövetség válsághelyzetbe kerül, mert Makedóniában Philippos veszi kezébe az uralmat és hatalma, befolyása folyton növekszik. Ekkor az Athéni politikusok körében tulajdonképpen 2 főcsoport alakul ki, az egyik a makedónbarát, a másik az antimakedón csoport. Aischines maga eredetileg antimakedón és 346-ban részt vesz abban a küldöttségben, melyet az Athéni népgyűlés Philiposhoz küld béketárgyalásokat folytatni. A tárgyalások során megkötik a Békeszövetséget (Filokrateio Eirini), amely viszont az antimakedónok szemében igazi szálka, főleg hogy Aischinest tulajdonképpen az eszme árulójaként tartják számon, mivel a tárgyalásokat követően Philippos lelkes híve lesz Philokratesszel együtt. Aischinest Démosthenés ezért hazaárulással vádolja és olyan vádakat hangoztatnak, hogy Philippos őt megvesztegette volna. Aischines ellen végül pert indítanak, melyben vádlója, Démosthenés melett, egy bizonyos Timarchosz, egy tekintélyes de feslett életű polgár.
Ekkor Aischines furcsa módón nem a védelemre helyezi a hangsúlyt, hanem egy régi, még Szolón idejéből fennmaradt törvényre hivatkozik, mely kimondja, hogy olyan állampolgár, melynek magatartásában kivetnivalót találnak az Athéni polgárok, megfosztatik minden állampolgári és politikai jogától. Ennek a törvénynek az értelmében, Timarchosz nem jelentheti föl és nem foghatja őt perbe, mert Timarchosz homoszexualitása miatt nem teljes jogú állampolgár. Ezeknek a törvényeknek az alapján, Aischines valóban megnyeri a pert és Timarchoszt elitélik, megfosztják állampolgári és politikai jogaitól. Bizonyos források szerint, Timarchosz már meg sem várja az ítélet kihirdetését, öngyilkos lesz. Aischines Timarchoszhoz intézett beszédében fennmaradtak a korabeli törvénykezések homoszexualitásra vonatkozó részei. Ebből idézünk a következőkben, a teljesség igénye nélkül.
Érdemes még megjegyezni, hogy ezek a törvények annyira kemények, hogy soha semmiféle demokráciában azóta sem voltak ilyen kemény törvények a homoszexuálisok ellen. Bizonyos teóriák azt magyarázzák, hogy talán azért, mert annyira súlyossá fejlődött ez a probléma a 4. századi Athénben, hogy ezek az intézkedések szükségszerűen voltak ennyire kemények. Különböző forrásokból azonban tudjuk, hogy már a 7. században, Szolón idején is kemény törvényeket hoztak a homoszexuálisok ellen, tehát ez a fenti teória sem állja meg a helyét.
Aischines Timarchosz ellen, 12
"A tanítók ne nyissák ki az iskolákat a nap felkelte előtt és csukják be azokat a napnyugta előtt. Senkinek, aki 13 éven felüli, nem engedtetik meg, hogy bemenjen az iskolába, amikor bent vannak a gyerekek, kivéve, ha ezen személy fia, sógora vagy testvére a tanítónak. A megszegőnek halálbüntetés jár. A Tornatanárok, Hermész ünnepei alkalmával, kötelesek arra, hogy senki időset semmiképpen ne hagyják a gyerekekkel együtt ülni. A tornatanár aki ilyet megenged és nem utasítja ki a gümnasztirion-ból a megszegőt, maga is bűnözik a szabad gyermekek megrontásával kapcsolatos törvény nevében. A horigosok (megj. "szponzor") akiket a tanács nevez ki kötelezően negyven év fölöttiek kell legyenek."
Aischines Timarchosz ellen, 16
"Ha egy Athéni megsért egy szabad ifjút, akkor annak gyámja írást (megj.:feljelentést) nyújtson be a törvényhozóknak és kérje a megsértő büntetését. Ha a bíróság elítéli, átadatik a tizenegy hóhérnak és még aznap kivégeztetik. Ha pénzbírsággal sújtanák, amit köteles tizenegy napon belül a per lejárta után kifizetni, ha nincs módjában rögtön kifizetni akkor letartóztatásban (megj. szabadságvesztében) legyen addig, amíg kifizeti, bűnösek ugyanezekért a cselekedetekért legyenek azok is, akik a rabszolgák ellen követnek el (megj.:ilyen tettet)."
E törvényhez hasonló Szolón idejében is volt, Démoszthenész írásában láthatjuk. (Démoszthenész, "Kata Midias").
Aischines Timarchosz ellen, 21
"Ha egy Athéni homoszexuális kapcsolatba keveredik (megj. a "heteriszi" ige van használva, ebből származik a hetéra szó is, de a heterogén is) akkor megtiltatik:
1) hogy egyike legyen a kilenc főúrnak
2) hogy lelkipásztor legyen
3) hogy nyilvános perben ügyvédkedjen
4) hogy bármilyen tisztséget viselhessen az Athéni Körzet belső-, vagy külső kerületein belül, legyen akár sorsolás akár választás eredménye ez a tisztség
5) hogy hírnökként, kikiáltóként működhessen vagy más hírnököket, kikiáltókat cenzorálhasson
6) hogy bemehessen nyilvános szent helyekre, hogy vallási ceremóniákon részt vehessen és fejkoszorút viselhessen ezeken és az agora olyan részein közlekedjen, amelyek szenteltvízhintővel meg lettek szentelve.
A fenti tiltó rendelkezések megszegője, ha törvénytelen szerelmi cselekedetekben találtatik bűnös, halállal büntetendő."
Démoszthenész, Timarchosz védője a fent említett perben, írja a Szolón törvényeire vonatkozva ("Kata Androtion" 21, 30 paragrafus):
"A homoszexuális kapcsolatra lépőknek (megj. a "heteriszi" ige van használva) nincs joguk beszélni, de följelentést tenni sem a bíróságokon."
És mivel a "heteriszi" ige magyarázatán sok minden áll vagy bukik, Aischines munkájának 29-30 paragrafusában tisztázza hogy az ige használata a törvényhozó által egyáltalán nem volt véletlen, mert:
"harmadszor: kire vonatkozik ez a rendelet? Azokra, akik pénz ellenében szerelmi kapcsolatra léptek vagy akik heteroszok lettek (megj.:homoszexuálisok kapcsolata). Mert a törvényhozó véleménye az volt, hogy aki eladja vagy aki meggyalázza a saját testét, ugyanilyen könnyen eladhatja az állam érdekeit is".
Tehát Aiskhines megadja a magyarázatot, hogy nem egy dologról volt szó, mint ahogy azok állítják akik a fordításokban a "heterosz"-nak és az ebből származó igének a prostituált jelentést adják, hanem két különböző dologról, a homoszexuális kapcsolatról és a szerelem pénzért való árusításáról. Ezt a tényt a Timarchosz elleni per egy másik tanújának fennmaradt beszéde is tükrözi, ugyanis megjelenik Timarchosz volt férfi-szeretője aki nem a "prostituált" tényével vádolja Timarchoszt, aminek súlyos következményei lehettek volna Timarchosz-ra nézve, hanem azzal, hogy elhagyta őt, egy másik férfi kedvéért. E tényt bizonyítja az is, hogy a fennmaradt írásokból láthatjuk, hogy minden fiatal nő, aki valakivel szexuális kapcsolatba keveredik anélkül, hogy az illető a hites férje lenne, tehát nincs férjnél, nem rabszolga, nem szolgálóleány vagy prostituált, az hetéra.
Tehát a klasszikus korabeli Athénben nem lehetett viszonyt kezdeni valakivel, úgy mint ahogyan azt manapság lehet. Erre jó példával szolgálnak azok a nők, akik egész életükben hetéraként éltek és ezt a jellemzést nem vethették le magukról, akkor sem, ha évtizedekig éltek ugyanazzal a férfivel és gyereket is szültek nekik. Ennek egyik legfényesebb példája Aspasia, Periklész élettársa, aki 20 évet élt Periklésszel és fiút is szült neki, ifj. Periklész-t, aki később az Arginousza-i sztratégosz lett (tisztviselő, a mai tábornoknak megfelelő aki döntött háború és béke kérdésében). Időközben egybe keltek, de a jellemzést Aspasia soha nem tudta magáról levetni. A Lidl Scott szótárban pontosan meg lehet találni a két fogalom magyarázatát.
Mivel nem szeretném tovább bonyolítani a fogalmakat, még csak annyit érdemes megjegyezni hogy Aischines tisztázza beszédében hogy Timarchosz mindkét rendelkezés ellen is vétett, homoszexuális is volt, de prostituált is, tehát mindkét vétkéért kéri hogy elítéljék (amint az meg is történt).
És álljon itt még egy idézet Aischines beszédéből:
Aischines Timarchosz ellen, 13
"Ha valaki, akár apa, akár testvér, akár rokon vagy gyám, vagy valaki, akinek valamiféle hatalma van a gyermek fölött, pénzért a gyermeket átengedi, ebben az esetben a gyermek ellen nem hoznak büntetőjogi törvénykezést, de az ellen aki fizetett és az ellen aki átengedte a gyermeket igen."
Az idézeteket még lehetne folytatni, ám akkor itt is könyv íródnék. Csak tisztázni kéne, hogy a könyv írójának mi a célja:
Nem azt akarja bizonyítani, hogy nem volt homoszexualitás vagy pedofília az ókori Görögországban hanem azt hogy ez nem volt egy természetes, elfogadott dolog mint ahogyan azt sokan a szakmában állítják.
Álljon itt két idézet még a fejezet bezárásához.
H. I. Marrou: "A nevelés története az ókori Görögországban", (55. oldal, görög kiadás):
"Az ókori Görögországra rá akarták bizonyítani, hogy a perverzek paradicsoma volt, ami túlzás. A görög nyelv szótára és a legtöbb görög város törvénykezése bizonyítják, hogy a perverzséget mindig is egy aberrációként kezelték"
Robert Flaceliere, "A szerelem az ókori Görögországban" (230 old, görög kiadás, Papadimas kiadó):
"Végül, hiba lenne azt állítani hogy a szerelemnek ez a fajtája tiszteletben vagy általános elfogadtatásban részesült volna"
Az "eraszthsz" és "eromenosz" fogalma
Mire alapozzák tehát azok a teóriájukat, akik azt állítják, hogy a homoszexualitás és a pederasztia egy elfogadott, követendő dolog volt az ókori görög városállamokban?
Az "eromenosz" és "eraszthsz" valamint "pederasztia" szavak gyakori előfordulására az ókóri szövegekben, valamint az ilyen jeleneteket ábrázoló fennmaradt edénymaradványokra.
Álljon itt ismét egy idézet Robert Flaceliere "Szerelem az ókori Görögországban" c. művéből:
"Semmi kétség, Homérosz sem istennek, sem embernek nem írja számlájára a "fiúk iránti szerelmet", mint ahogyan azt az utána következő költők fogják tenni".
"Fontos, hogy számon tartsuk, hogy Homérosznál nem találtuk nyomát sem nőgyűlöletnek, vagy homoszexualitásnak".
"Ahogy azt mindannyian tudjuk, a görög szerelem a fiúk iránt érzett szerelem és pontosabban a pederasztia. De ez a szó a francia nyelvben majdnem mindig a perverzitást jelenti, míg a görög írásokban a "pederasztia" az ártatlan és önzetlen szerelem és nem a homoszexuális kapcsolat".
Hogy megértsük a fenti idézetek jelentőségét, fontos megjegyezni, hogy a Homéroszi hősök közül, a homoszexualitást bizonyítani akarók Akhilleusz és Patroklosz barátságát hozzák föl egyik erős bizonyítékuknak. Azt mellékes tényként tartják számon, hogy az egész Iliász az akhájok megpróbáltatásairól szól, ami Akhilleusz haragja nyomán tör rájuk, miután ez utóbbitól elrabolták Bríszéiszt, az ágyasát.
És következzen néhány Platón idézet.
Platón, "Euthidimoszhoz", 282b bekezdés:
"Az apától is, persze, ezt úgy gondolom, meg kell kapja bárki (megj.: a bölcsességet), sokkal inkább mint pénzt és a gyámtól és a barátoktól és másoktól, de azoktól is, akik állítják, hogy a szerető (eraszthsz) szerepét játsszák és az idegenektől és a polgártársaktól, annak, aki a bölcsességet keresi semmi becstelenség, ó Kleinia nem létezik, de az sem sértő, hogy szolgáld és leigázd magad a szeretőnek vagy bármely más személynek, és teljesen ki akard őt szolgálni, persze ha ezen szolgálatok azok közül valók, melyek becsülendők, mindezt azon erős buzgalomból hogy bölcs legyél"
A szerető szó ókori jelentése kezd kibontakozni a fenti idézetben. Érdemes itt megjegyezni, hogy Platónt a homoszexualitás teoretikus kifejezőként tartják számon, így van ez vajon? Következzen a teljesen félreértelmezett írásából részlet, melynek fordítását modern görög nyelvre Athanasopoulou úr készítette, az alábbiakban pedig magyarra kellő körültekintéssel és figyelemmel általam lett fordítva.
Platón, "Symposium", IX
"..és így a szerelmi kapcsolat és Érosz sem mindig szép és dicséretes, csak az (megj.: az az Erosz isten) amely nemes szerelmi kapcsolatra vezet.
Pándémos (pandhmosz=mai jelentése tömeges, össznépi) Aphrodité szerelme tehát olyan, mint azt a neve mutatja, népies és véletlenszerűen cselekedik. És ez az, amely a közönséges embereket uralja. Ezek (az emberek) kivételt nem téve szerelembe esnek nőkkel, vagy fiatal gyermekekkel, másodszor akiket és ha megszeretnek, inkább a testüket, mint a lelküket szeretik meg, aztán meg szerelembe esnek a legbutább teremtményekkel, mert csak a szerelmi aktus érdekli őket és nem érdekli őket a morális oldala a cselekedetnek. Ezért történik, hogy azt cselekednek, amit a sors hoz nekik (megj.:véletlenszerűen, ige a tychi=szerencse, véletlen szóból), jót vagy rosszat, mindegy... Ezzel szemben Urania Aphrodité (uranosz=ég, égi szerelem) szerelme a nőnemű részvétele nélkül, csakis a hímneművel létezik. Ez a pederasztia. Aztán meg Urania a legősibb és nincs benne erkölcstelen elem. Azért fordulnak a férfiak fele akiket ez a szerelem ihlet, valóban a természetes erő és okosság iránti szerelemből"
És jöjjön talán a legszebb idézet, Platón, "Symposium", XXVII, Szókratész beszéde
"..és hiszem hogy mindenki bármit képes cselekedni azért, hogy az erényt és egy dicső hírnevet halhatatlanná tegyen, minél magasabb-rendű annál inkább. Mert szerelmesek (megj.:az emberek) a halhatatlanságba. És azok akik testükben termékenyek, figyelmüket a nők felé fordítják, és így szerelmesek lesznek, biztosítván a gyermekáldás által a halhatatlanságot és az utókor elismerését és a boldogságot mindörökké, ahogyan azt gondolják. De léteznek a lélekben termékenyek - mert vannak emberek akik lélekben maghordók inkább mint testben, oly magot hordanak melyekhez a lélekben való kihordás és vajúdás talál...Ha valaki tehát ezekben (megj.:lelki magvakban) termékeny és szent lelke van, amikor olyan korba kerül, meg szeretné ezeket szülni és újrateremteni és gondolom ide-oda jártában keresi a megfelelő szép környezetet, hogy vajúdjon. Mert csúf környezetben soha nem fog vajúdni. Ezért szereti jobban a szép testeket, mint a csúfakat, mivelhogy maghordozó és ha találkozik egy szép, bátor és nemes lélekkel, imádja ezt a test és lélek kombinációt. És egy ilyen emberhez nehézség nélkül beszél az erényről és arról, hogy milyen kell legyen az értékes ember, és milyen elfoglaltságok találnak hozzá, és megpróbálja őt általános nevelésben részesíteni. Kapcsolatba lépvén tehát egy szép társsal és a társaságában forgolódva megtermékenyíti és megszüli, a magot amit azelőttről hordozott és nem feledkezik meg a szépségről, legyen az jelen vagy nem. És amit megszült, azt műveli és növeli a társával együtt. Így hát a köztük lévő kommunikáció magasabb rendű annál, ami az apa és testi gyermekei között van és ennél sokkal hűségesebb barátság köti össze őket, mivelhogy összekötik őket a közös gyermekeik, amik szebbek és sokkal halhatatlanabbak. És bárki jobban szeretné, hogy ilyen lelki gyermekei legyenek, mint testi gyermekei, különösen ha Homéroszra, Hesiodosra és más költőkre gondol, csodálván a lelki (megj.: intellektuális) leszármazottaikat, melyeket ránk hagytak és melyek minőségükkel, nekik halhatatlan dicsőséget és az utókor elismerését adományozzák. De példának vehetjük akár a lelki gyermekeit Lakedaimóniában Lükurgosnak, kik Lakedaimónia de egész Görögország megmentői...."
Tehát Platón nemcsak hogy nem tartja követendőnek a testi szerelmet, hanem éppen arról ír, hogy miért jobb és szebb a lelki szerelem a testinél. Innen ered a Plátói szerelem kifejezés is, ami talán rosszul értelmezve lett átvíve a különböző neműek közötti lelki kapcsolatra. De Xenophón is a már említett "Lakedaimóniak alkotmánya" c. művében fontosnak tartja, hogy a pederasztiát megemlítse a különböző nevelési formák között. Elég furcsa lenne, ha a ma értelmezett formájában annak idején nevelési eszköznek tartották volna. A fentiekből, de még több írásból is kitűnik, hogy ha valaki a "szerető" szót az ókori görög írásokban a "nevelő"-vel helyettesítené akkor talán közelebb kerülnénk az igazsághoz.
Arról lehet szó hogy az ókori görög városállamokban a kötelező, nevelőintézetekben megszabott tanító-tanuló, a családi és baráti kapcsolatokon kívül még létezhetett egy másik nevelő jellegű kapcsolat, amelynek célja az ifjú beavatása a szociális és politikai élet rejtelmeibe, a viselkedésformák, az akkori etikett elsajátítása, erények, morális értékek és valós veszélyekre való tanítás. Ezt a feladatot vállalta magára egy idősebb polgár és a nevelt fiúk 12-18 év között voltak. A nevelés egészen az ifjú nagykorúságáig tartott (megj.: addig amíg a fiúnak serkedni kezdett a szakálla). Utána maga a felnőtt fiú is lehetett tanítója egy fiatalabb fiúgyermeknek. Különböző írások bizonyítják, hogy ennek a kapcsolatnak szabályként vége kellett legyen az ifjú felnőtté válásakor, hisz ha nem, akkor valóban tápot adtak volna arra, hogy esetleg homoszexualitással vádolják őket, aminek amint láttuk, nagyon súlyos következményei voltak az akkori törvénykezés értelmében Ez is magyarázza azt a tényt is, miért látták olyan súlyosnak azt, ha a tanító (ógörög szövegekben szerető) fiatalabb volt mint a tanuló (Xenophon), valamint hogy egy valaki lehetett egyben tanító is és tanuló is, de nem ugyanazzal a személlyel kapcsolatban.
Ez a tény magyarázhatja azt is, hogyan volt lehetséges egyáltalán a Theba-i Légiónak (Legio Thebaica) a létezése, ami az írásokból tudjuk hogy 300 szerető párból állott. Hogyan lehetett volna másképpen megtartani a rendet és fegyelmet, hogyha szerelmi tusakodások és féltékenységek ütötték volna fel a fejüket, ami lehetetlen lett volna ha valóban szerelmes párokról lett volna szó.
