Kedves T.K!
Hogyan tudok tudatos TKÉ-t átélni? Mit kell hozzá tennem, hogyan tanuljam meg, gyakoroljam?
Köszönöm a segítséget!
OLIkiss
Nos ez nem egy egyszerü dolog, söt nagyon keveseknek sikerül(sikerült) mar tudatos TKE-t megvalositani.
Altalaban a problema a tudati rezgessel es a spiritalis eletmoddal van.
Ahhoz hogy egy tudatos TKE-t elerjünk, nem csak gyakorlasra van szüksegünk, hanem egy spiritualis szellemben valo eletmodra is. Es ha ez nincs meg, akkor nagyon sokaig kell ezt gyakorolni es nagy türelemmel kell lenni, mig valami sikerülni fog.(ha egyatalan sikerül)
De ettöl függetlenül leirom ha erdekel?
Elöször is megteremted az idealis körülmenyeket odahaza vagy ahol eppen gyakorolni akarod.(semmi zaj abszulult nyogalom)
Altalaban delutan vagy hajnalban jo gyakorolni, mert ha este gyakorolsz lefekves elött, akkor biztosan elalszol.
Leirok egy technikat, amivel megkönnyithetjük a kilepest.
En peldaul a vizualis technikat alkalmazom, ami röviden ugy nez ki, hogy elkepzelek egy helyiseget vagy egy esemenyt, amit a legjobban tudok vizualni.
Pl egy szobat ahol mint gyerek felnöttem vagy ahol most lakom.Tudom hol az asztal, hol vannak a szeket, hol az agy, milyen kepek függenek a falon. Ha leülök, milyen a fotel tapintasa az anyaga, ha kinezek az ablakon, milyen a tuloldal, milyen az utca stb.
Erre a technikara azert van szükseg, mert a kilepes elött agyunk "teljes gözzel" dolgozik.Feldolgozza a napi esemenyeket, ha bosszusag ert a munkahelyen, me'g "ragodunk" rajta es igy tovabb.
A vizualasi technikaval a szo szoros ertelmeben eltereljük a figyelmümket (zavaro gondolatok) es igy bizonyos dologra koncertralunk, ami nem zavaro gondolat. Termeszetesen egy masik esemenyt is vizualizalhatunk, pl egy szerelmi talalkozast, az elsö randevunkat, ahogyan izgatottan keszültünk a talalkozasra, a lenyeg az, hogy egy kellemes esemenyröl legyen szo, amire mindig örömmel gondolunk vissza.A technikan kivül meg sok minden masra is szükseg van a test elhagyasahoz.Elöször is az alapfeltetel az adottsag. Nagyon fontos dolog a hit, hogy hiszünk abban amit csinalunk. Hiszünk Istenben, hiszünk abban, hogy spiritualis fejlödesen megyünk keresztül itt a földön, hisszük hogy piciny "anyagi" vilagunkon kivül meg nagyon sok "anyagtalan" vilagok, magasabb dimenziok es magasabb "lenyek" lelkek, fejlett "tudatok" leteznek es mi csak porszemek vagyunk a vegtelen dimenziok között, apro picike problemainkal, aminek ha az összeseget nezzük, semmi jelentösege nincs. Eletünk egy szindarabhoz hasonlithato, ahol mindenki hol jol, hol rosszul a sajat szerepet jatszogatja. Ha kepesek vagyunk arra, hogy tudatunk (lelkünk) elhagyja testünket, rajövünk arra, hogy itteni eletünk csak egy illuzio es csak a tanulasra, bizonyos feladatok elvegzesere, spiritualis fejlödesünkre szolgal.
Nagyon fontos tenyezö me'g, hogy mielött a test elhagyasara keszülünk, tudatos meditacioval egy bizonyos hangulatot teremtsünk ugy mond "rahangoljuk" magunkat az esemenyre. Ezert kepesek (többek között) a budhista szerzetesek arra, hogy tudatosann elhagyjak a testüket, mert eletmodjukkal szinte megteremtik azokat a felteteleket, ami ehhez szükseges.
Termeszetesen meg nagyon sok mindenröl nem beszeltem, de vegezetül csak annyit, hogy a test elhagyasa nem sport, nem a kivancsisag kielegitesere szolgal, hanem egy nagyon komoly spiritualis esemeny, amit nagyon komolyan kell venni es ha meg vagyunk rola gyözödve, hogy segit eletünk nehezsegeit megertenünk es a sajat, valamint a masok segitsegere szolgal, bisztosan sikerülni fog, csak hoszu kitarto eröre es türelemre van szüksegünk. Mindig szem elött kell tartanunk, hogy isteni lenyek vagyunk, egyek vagyunk az Istennel es minden, ami letezik az Isten.Tehat ha masoknak rosszat okozunk, rosszat okozunk sajat magunknak, roszzat okozunk Istennek.
Itt a födön a legerössebb energiat kell követnünk es ez az energia a "szeretet"