És itt az a cikk, amiben elmeséli, mit művelt vele a két nővére. 
Ezek a cikkek saját fordítások, úgyhogy ne várjatok műfordítást, mivel utoljára a fősulin tanultam englist, annak meg már 13 éve!
<link rel="File-List" href="file:///C:%5CDOCUME%7E1%5CGBOR%7E1%5CLOCALS%7E1%5CTemp%5Cmsohtml1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w
unctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w
ontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument> </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles> </xml><![endif]--><style> <!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> </style><!--[if gte mso 10]> <style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} </style> <![endif]-->
Robert Pattinson – egy Hogwart varázsló a vámpírok egén (között)<o></o>
<o></o>
<o></o>
Robert Pattinson Harry Potter és a Tűz Serlege című részben történő halála csak a kezdet volt. James Mottram ismeri a szívtipró vérszívót, aki most Salvador Dali egy új oldalát mutatja majd meg nekünk.
<o></o>
Péntek, 24. április 2009.<o></o>
<o></o>
Robert Pattinson Harry Potter és a Tűz Serlege című részben történő halála csak a kezdet volt.
Nagyon érdekes, hogy a hírnév, hogyan találja meg az embert. Legutoljára, mikor Robert Pattinsonnal találkoztam 2004-et írtunk. Akkor került a mozikba a Harry Potter és a Tűz Serlege, amiben ő (RP) játszotta a Hogwart-osok közül Cedric Diggory-t, akit meggyilkolnak. Egy félénk, esetlen 18 éves srác a Barnes-ból (
ez egy amatőr színjátszó társulat – később még lesz róla szó), aki abszolút nem sztár alkatú. Most pedig „egzotikus szépség”, ahogy a The New York Times jellemezte őt, miután láthattuk a karrierépítő szerepében, a reménytelenül szerelmes vámpír, Edward Cullen megformálójaként a tiniszenzáció Twilight című filmben.
<o></o>
Az ő tűnődő jellemábrázoló Cullen figurájával, Pattinson hirtelen az új James Dean-né vált, egy merész ugyanakkor elpirulós fiatal színész örökébe lépett (még akkor is, ha történetesen Angliából érkezett). Ráadásul még sokat hozzá is adott ehhez az image-hoz, miután RP bevallotta, hogy az óriáscsillag (Dean) nagy szerepet játszott abban, hogy a színészet világába lépett. „Mindenki szeret James Dean-ből egy darabot”, mondta egy riport során, miközben elmagyarázta, hogy ezzel a trükkel „lányokat lehet felszedni”. A GQ magazin e havi amerikai kiadásában ráadásul azt láthatjuk, hogy mintha RP belsője Dean felé terelődne, ez látszik a fotókon is, kihangsúlyozva, hogy a Twilight miatt felvett arca csak álarc.
<o></o>
Amikor újra találkoztunk, barna haja úgy állt, akár egy bokor
D) és teljesen Dean stílusú volt, emlékeztetett kicsit az előző találkozásunkra. „Azóta nagyon hosszú és nyomasztó időszak telt el” mondja lehangoltan, túl fiatal ő ilyen szavakhoz, négy évvel ezelőtt pedig nagyszerű tervei voltak. De nem nehéz meglátni miért érez így, mit adott fel magából az elmúlt 12 hónapért. A Twilight előtt, Pattinson-nak egy női telefonszáma sem volt a noteszében, most pedig női csodálok sokasága hagyja ott autója ablaktörlője alatt a címét, telefonszámát. „Ez azóta van így, mióta kijött a film,” nyugtázza RP. „Nos, ez a helyzet elég bizarr.”
<o></o>
Abban a rohanásban, amíg Stephenie Meyer bestseller könyveinek első részéből film lett, Pattinson-nak sorra kellett járnia Amerika nagyvárosait a filmet promótálva. A hisztéria olyan volt, mint annak idején a Beatles-mániakor, ahogy a fanatikus lányok meglátják őt, sikítoznak, elájulnak és azt kiabálják, hogy harapja meg őket. Szerintem fogadhatunk arra, hogy Lugosi Bélának ilyet sosem kellett volna átélnie. „Ez egy nagyon furcsa tapasztalat” mondja lemondóan, „és lassan arra hajlasz, hogy egy picit paranoiás leszel minden dologgal kapcsolatban, ami körülvesz. Jól körülnézel, mielőtt kilépsz az utcára, nehogy még véletlenül is tinédzser lányok hada vesse utánad magát!”
<o></o>
Miközben álmosan dörzsöli a szemeit, elismeri, hogy még mindig nem tért magához és csak kapkodja a fejét az egész hisztéria körül. „Annyira sok ember látta a Twilight-ot vagy hallott róla, hogy ülhetsz bárhol, biztos hogy valaki felismer téged és odajön hozzád ismeretlenül.” Ezt értsük úgy – magyarázza -, hogy kijössz Yorkshire-ben egy szendvicsboltból és totál egyedül vagy az utcán, egyetlen egy ember jön mindössze veled szembe, de biztos, hogy az is megkérdezi, csinálhat-e veled egy fotót. „Hogy esne neked, ahogy épp kijössz Guisboroughban a Benji-ből (
gondolom, ez egy étterem vagy pub akar lenni Angliában) és azonnal felismernek és rád rontanak?” – kuncog. „Iszonyú fura ám!”
<o></o>
Lényének egy részét még mindig titkolja az emberek elől, erről is árulkodik a Little Ashes című filmje, ami fényévekre van a Twilight-tól. Spanyolországban játszódik, amikor az ország a fasizmus szorításában volt. Pattinson Salvador Dali szürrealista festőt játssza, amikor az 18 éves volt, és elköltözött a Residencia de Estudiantes-be, Madridba, hogy művészetet tanuljon. Igazság szerint, nem a legnagyobb szerepálom. Mégis a művész portréjában fiatalemberként Pattinson-nak sikerült megmutatnia nekünk azt az öntudatos és hyper-érzékeny teremtményt, aki valójában Dali belsőjében lapult, ráadásul egy olyan korban, amikor ez idegenszerű és hivalkodó viselkedésnek számított.
<o></o>
Pattinson szerint, Dali egész karaktere kezének ügyességében rejlik. „Sokszor találgattam, melyik utat válasszam, mert ez a sztori arról szól, hogyan váltogatja az álarcokat” – mondja RP. „Élete nagy részében sokszor elfelejtette, hogy egy álarcot hord. Vagy tudatosan hordta őket és direkt nem vetette le. Azt hiszem, rátaláltam lényének legérdekesebb részére. Valaki, aki egész életében egy álarcot hord, és ez az álarc elpusztít maga körül mindent… nem tudni mikortól hordod és már arra sem emlékszel, hogyan vedd le azt. Nem emlékszünk, kik voltunk előtte. És ha visszamehetnénk azelőttre, akkor is elpusztulnánk.”
<o></o>
Paul Morrison rendezte a filmet. A film azt sugallja, hogy Dali egy igen erős barátságot ápolt az író és költő Federico Garcia Lorca-val (a filmben Javier Beltran játssza), ami nagyon sokat alakított Dali-n.
<o></o>
„Minden, ami a valóságban megérintette, amikor még fiatal volt, azok a kis momentumok, amikor fiatalon és félénken kapcsolatba kerül valakivel, rendbontást okozott az életében,” meséli Pattinson. „Azt gondolom, hogy az élete többi részével is ez volt a helyzet. A kapcsolata Lorcával megijesztette őt és bármilyen valósággal kapcsolatos dolog messzire került ezután az életében.”
<o></o>
Azon töprengek, vajon Pattinson hogy jött volna ki Dalival emberileg, tekintettel arra, hogy a hirtelen jött hírnév forgószelén a későbbi években a festő már könnyedén átlépett.
<o></o>
„Csak hyper-öntudat és maszk… úgy gondolom, hogy elég sok mindenben hasonlítunk” motyogja RP. „Az, ami igazán vonzott, az az ambíciója. Éppen annyira aggódom azért, hogy a legjobbat hozzam ki magamból, a legjobbat adjam, mint hogy tudjam, hogy valami igazán fontosat tettem végre… ugyanakkor állandóan elfelejtem, hogy ez az egész igaziból semmit sem jelent… semmit. De mindig keresem az újabb és újabb ötleteket, amik érdekelnének. Ez megegyezik Dali-ban és bennem. De azt gondolom, Dali-nak igen sok szégyellnivalója van – nekem viszont nincs ilyen!”
<o></o>
Pattinson elismeri, hogy ha összeveti Dalit és a Twilight Cullenjét – akinek egy átlagos kis tinédzser lánnyal alakul ki egy elviselhetetlen kapcsolata -, van köztük közös vonás. „Azt gondolom, mindkettőjük rémült volt. Különösképpen Dali. Annyira sok szexuális kapcsolata volt. Ez a másság megnyomorította őt.”
<o></o>
„Ha egy keveset olvastál a fiatal éveinek önéletrajzából, az szörnyű… amennyi szellemi kínok között keresztül kellett mennie, ráadásul az a sok homályos szexuális kapcsolata… Ez nagyon depresszióssá tette a gondolatokat a fejében. Dali-nak nagy félelme volt az átgázolástól – átgázolni valakin vagy hogy rajta gázolnak keresztül.”
<o></o>
Pattinson úgy látta, hogy amit ő játszik, az volt Dali karrierjében a fordulópont. „Elárulni vagy megértetni valaki emlékeit, sokkal fontosabbnak tűnt bármely más munkánál, amiket azelőtt tettem” mondja RP. „Határozottan szabadabbnak éreztem magam, amikor próbáltam megfelelni a karakter elvárásainak.” Mit gondol, hogy fognak reagálni a Twilight rajongók a Beltrannal közös szerelmi jelenetek láttán? „Ha a lányokra gondolok” – ennél a pontnál nem tudja leállítani magát és egy nagyon trágár kifejezést használ – „majdnem ugyanolyan valóságosnak fog látszani a jelenet, mint bármi más. Arról, amiket olvastam ezzel kapcsolatban, nem izgat - de a film igazán szexisnek hat!”
<o></o>
Elkerülhetetlenül, mióta a Twilight napvilágot látott, folyton Pattinson privát életéről spekulál mindenki, beleértve, hogy összehozták már több csillagocskával, mint például Camilla Belle-vel. „Igazán nem törődöm ezzel” – mondja vállat vonva RP. „Nekem ugyanazok a barátaim –egy egészen szűk kis körről van szó – és nincs senkim, akivel igazán komoly kapcsolatom lenne (ennyit a fals pletykákról). Minden egyes személyt, akit úgy gondolnak, hogy hozzám való… hozzám is kapcsolnak… pedig még csak nem is ismerek itt senkit igazán. Úgyhogy ezek a pletykák nem igazán hatnak rám.” Van bármilyen igazság abban a pletykában, hogy folyton összekapcsolnak a Twilight másik sztárjával, Kristen Stewart-tal? „Hát, nincs” – állítja RP. „Ráadásul nem is értem, hogy honnan szedik ezeket.”
<o></o>
Természetesen, mikor Pattinson azt mondja, hogy „a dolgok igazán semmit sem változtak a fejemben” mióta kijött a Twilight, hihetsz neki. Olyan, mintha megzavarták volna az életterét, elvennék a levegőjét, és csak egy kis megnyugvást szeretne, ezt szeretné a legjobban, ha ez megtörténne végre vele. Igazságtalanság volna „szerencsésnek” nevezni, ő csupán úgy gondolja a „jó helyen volt, jó időben”. Amikor 17 éves volt, elhatározta, hogy mielőtt egyetemre megy – bármelyikbe, ahova felveszik – kipróbálja magát színészként. Abban az időben nyerte el a Mira Nair munkát a Vanity Fair-nél, ezt követte a Nibelungok Gyűrűje című film kisebb szerepe, és egy TV film, amit Wagner zeneműve ihletett.
<o></o>
Kiemelendő két nővére, akik – korábban RP bevallotta – arra használták őt, hogy felöltöztették lányos ruhákba és Claudiának szólították, amikor RP 12 éves volt, Pattinson még az akkori lányos hangját is utánozni tudja. Apja Richard, autókat árul, anyja, Clare egy modell ügynökséget vezet. Az apja volt az, aki azt javasolta Pattinson-nak, hogy próbálkozzon meg az amatőr színjátszással a Barnes Theatre Company-nál. „Ez akkor történt, mikor apám meglátott engem nőnek beöltöztetve, elváltoztatott hanggal és akkor azt mondta: Hé, Rob, neked meg kell próbálnod. Ez volt az a pont, mikor ráálltam a dologra!”
<o></o>
Pattinson tudja, hogy a női figyelem nem fog csökkenni a Twilight folytatásával, a New Moon-nal, ami ugye 2009 karácsonya előtt jön ki a mozikba. Megelégszik a játékkal, nem pénzhalmozó. „Néha úgy tűnik nekem, mintha egyedül én játszanék a filmben.” Próbálja könnyedebben felfogni, hogy az élete a feje tetejére állt, de bízik abban, hogy egyszer majd minden visszaáll a normális kerékvágásba, most pedig el kell fogadnia, hogy lehetetlen irányítania azt a képet, ami róla kialakult. „Sosem tudhatod, hogy mit akarsz, amíg meg nem történik veled” – mondja. „Az emberek arról fognak megismerni téged, amire ők emlékezni akarnak veled kapcsolatban.” Egy 22 éves fiatalembertől ez meglepően bölcs gondolat.
<o></o><o></o><o></o>
Robert Pattinson egy nagy talány. Annyi minden ellentmondásos dolgot írnak róla, például hogy sosem megy napra és nem érdeklik az emberek.
<o></o>
Talán tudattalanul önmaga táplálja ezt az őrjöngést maga körül.
<o></o>
Nyilvánvalóan ő egy úriember, egy idősebb lélekkel, nem olyan, mint akik Los Angelesben lebzselnek. Nagyon kihangsúlyozódik nála az ellentétesség ebben az agresszív USA kultúrában. Edward Cullen karaktere még erősíti is azt, amilyen a jelleme valójában, ráadásul teljesen idegen abban az országban. Mindehhez még hozzájárul gyilkos humorérzéke.
<o></o>
Sajnos kompromisszumot kell kötnie a sztárvilággal. Ő nem akar híres lenni, sokkal inkább békésebb életet kíván magának. Reménykedik még abban, hogy ez lehetséges, de sajnos a lelkének egy darabját már összetörték. Ez nagyon magas ár azért, hogy ő lehessen az első számú kedvenc – ne felejtsd el Dali leckéjét Robert: „Ha nem lehetsz önmagad, akkor senki sem vagy!”
