Twilight

Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.

erzsike820808

Állandó Tag
láttam másodikat tegnap :)

sziasztok,

nézzétek meg mindenképpen a második részt, a tegnap láttam, csúcs volt !!!
a zene is szuper
robert pattinson pedig fenomenálisan jó és mindenki is ....

:) :)
 

pocka

Állandó Tag
sziasztok,

nézzétek meg mindenképpen a második részt, a tegnap láttam, csúcs volt !!!
a zene is szuper
robert pattinson pedig fenomenálisan jó és mindenki is ....

:) :)

Én is láttam, de meg kell néznem újra, mert nem is tudom, mit érzek vele kapcsolatban....mivel olvastam a könyvet, a film kevésbé volt szenzációs számomra. A film csak 2 óra, a könyv rengeteg :)
Ja, és már van Twilight poharunk is! Rendelhető! :cool:
Ilyen:

 

nembera

Állandó Tag
Látom újra megnyílt a topic. Hogy őszinte legyek, nem tartom valószínűnek, hogy azok akik ezt a több, mint 1000 oldalt teleírták vissza fognak majd jönni. Azt a rengeteg mindent, amit feltettek le lehet szedni de újabb dolgokat nem fogunk felrakni.

Azonban van érdekes kritika amit szeretnék megosztani mindenkivel.
Az első Új hold kritika.

Harapj belém, mert elalszom

Érdekes ez az Újhold című film, mert kizárólag azok számára készült, akik olvasták az Alkonyat-sorozatot és szerelmesek Robert Pattinsonba. Ez elég sok ember, tehát a filmkészítők nyugodtan hátradőlhetnek a kanapén és kibonthatnak egy újabb üveg pezsgőt. A világ másik fele pedig egyszerűen nem érti, mi ez.

Azért megpróbálom értelmezni. Az Újhold az Alkonyat folytatása, ami egyébként egy élvezhető, enyhén bárgyú és erősen melodramatikus tinifilm volt egy gátlásos gimnazistalány, Bella, és egy szépséges, tizenhét éves testbe bújt, százvalahány éves vámpír, Edward szerelméről. Ez a szerelem szigorúan plátói, mert a vámpír attól fél, ha ráveti magát Bellára, amúgy szexuálisan, még meg találná ölni. Ezért aztán a testi vágy jobb híján öblös, nehéz sóhajokban és epekedő, őrjöngő pillantásokban manifesztálódik. Az első film tehát Bella erényöve körül járt bús-eksztatikus táncot, a második meg... nos, a második is.

Kívülállók számára az Újhold kibírhatatlanul, már-már komikusan unalmas. Az egyetlen fejlemény, hogy az új részben Edward (Robert Pattinson) eltűnik a képből, hogy mostantól Rio de Janeiróban (!) sóhajtozzon mélyeket, míg Bellát (Kristen Stewart) egy újabb egzotikus teretmény, egy ifjú vérfarkas kezdi ostromolni. Ez a szerelem is szigorúan plátói, mert a vérfarkas attól fél, ha ráveti magát Bellára, amúgy szexuálisan, még meg találná ölni. Nekem is könnyebb így, mert csak copy/paste-elem az előző bekezdést, és kész a cikk, ömlik a pénz a számlámra.

A rendező, Chris Weitz, aki annak idején olyan vérbő klasszikussal kezdte a pályáját, mint az Amerikai pite, legutóbb a vértelen, hosszúra nyújtott Az arany iránytű-vel untatta a nézőket és ezt a belassult vonalat viszi tovább az Újhold-ban is. Ami energia volt az első részben, szinte nyom nélkül tűnik el itt a folytatásban és ezen a meglepően esetlen CGI-vérfarkasok sem tudnak segíteni. Az egyetlen igazán látványos pillanat Victoria, a vöröshajú vámpír (Rachelle Lefevre) zenés rohanása az erdőben, az egyetlen halványan érdekes szereplő pedig Jessica, Bella osztálytársa, akit Anna Kendrick jó érzékkel kerekít szórakoztató karikatúrává. De ezek a mellékszereplők eltörpülnek a Twilight-saga két abszolút szupersztárja, Bella és Edward őrületesen mély és forrón szenvedélyes, beteljesületlen szerelme mellett. A csavar az, hogy ők viszont nem nagyon csinálnak semmit. Csak szenvednek, többnyire távol egymástól.

Igaz, Robert Pattinsont néha félmeztelenre vetkőzteti a rendező, és ami még szórakoztatóbb: Edward szinte kizárólag lassított felvételben létezik. Így közlekedik, belassulva, fájdalmas arccal. Az arca helyére igazából nyugodtan odaköthették volna a fényképét a Bravo címlapjáról, mert azon legalább a fény csúszkált volna; lett volna rajta valami mozgás, valami élet. Míg Pattinson színészi képességei továbbra is csak a pókerező zombik és az antik márványszobrok szintjét ütik meg, Kristen Stewart az Újhold-ban képes még komolyabban zihálni, szomorkodni, duzzogni és kétségbeesni, egy szóval szuperemózni. A vérfarkasfiú, Taylor Lautner, lelkiismeretesen kigyúrta magát és én nagyon tisztelem az ilyesmit, bár Lautnerből a foszforeszkálóra fehérített fogsora maradt meg leginkább; nem tudtam levenni róla a szemem. Egy hajdani, Whitby-ben eltöltött szeles napra és a híres whitby-i szellemvasútra emlékeztetett, amire képes voltam 12 fontot kiadni, és nem bántam meg.

A Twilight-fan se bánja majd, hogy jegyet vett az Újhold-ra. Nem bánt ez a film senkit. De nem is akar senkinek sem tetszeni, aki kívül esik az Alkonyat-univerzum tágas határain. Bevállalja, hogy az átlagember számára élvezhetetlen, népszerűsége pedig felfoghatatlan, mert egyedül a rajongóknak készült, mint az esküvőkre összevágott, szórakoztatónak szánt kis videó, amit a részeg és boldog vendégek elismerő térdcsapkodással néznek végig. Valójában ez egy élettelen, sápatag, érzelmes zongoraszóval aláfestett románc, amiben a szereplők sokszor és hosszú percekig fuvarozzák egymást haza, hogy aztán a motort leállítva egymás szemében elmélyedve sóhajtozzanak tovább. Aki szeret ilyesmit moziban, több mint két órán át megfigyelni, elégedetten bólogat majd az Újhold alatt. Ez az ő filmje.
 

nembera

Állandó Tag
New Moon - Újhold
2009.11.20. 13:11 the_silencer

Tuti, hogy az „undorító”, „nyálas”, „szar” Twilight-széria második fejezete „szörnyű” és „rettenetes” lesz mindenki szemében. Lássuk be, a frencsájznak 18 éves kor fölött nincs túl jó híre, ráadásul a trailer nem kecsegtetett túl sok jóval.

Pár bekezdés erejéig emelkedjünk felül most a mindenkiben ott lappangó kultúr-sznobérián (vagy a trash-kult sznobérián) és szakmaiságon, helyezkedjünk egy lelkesedő-sikítozó tini lelkébe. Engedményt teszek: nem kell sikítozni, sem lelkesedni, elég, ha félénkebb – azaz némi önreflexióval és aggyal rendelkező – tinik vagyunk; a paraméterek legyenek mondjuk a következők: elégedetlenség önmagunkkal, kevés barát, inkább otthon ülünk és szórakoztatjuk magunkat (olvasunk, filmet nézünk, zenét hallgatunk, interneteziünk, álmodozunk, magányosan kulturálódunk), titokban tök szerelmesek vagyunk a 3 paddal előrébb ülő illetőbe, és meggyőződésünk, hogy soha de soha nem lesz szexuális életünk. Meg úgy en bloc „normális”, „polgári”, esetleg „kispolgári” életünk. Szüleink ezeket a frusztrációkat új keletű szexuális mentalitással oldották fel, ez ma már nem nagy ügy. Dugni szabad, csak éppen nincs kivel, vagy ha van kivel, akkor az nem megy, mert hát nem úgy működik, ahogy azt láttuk a filmekben meg leírták a lányregényekben.

Ergo: nem dugunk, macerás, illúzióromboló, félelmetes, és egyáltalán nem olyan nagy ügy, mint ahogy azt láttuk a filmekben, vagy olvastuk a lányregényekben (ergo: éljen a szüzességi fogadalom!). Ráadásul a test egyáltalán nem egy kívánatos dolog, mert nem olyan, mint ahogy az látható a filmekben vagy egyéb konzumtermékekben. Finomítván az esetleges anatómiai hibákat az a legegyszerűbb, ha felhagyunk a táplálkozással pár évre. Éhesek vagyunk, nem szexelünk, alapvető biológiai vágyaktól frusztráltak vagyunk, és egyébként is szar a világ, az emberek büdösek, tuskók, a lázadozás ma már nem menő, apa ferrariját elkötni sem olyan stílusos, Kurt Cobain halott és a zsíros haj egyébként is gusztustalan, a drogok ölnek, az alkoholtól hányok, cigizni nonkonform dolog, a diszkóban parasztok vannak. Marad a magány, az elszigeteltség és a szimpla vágyakozás, bár nem tudjuk ez mi felé irányul, apátiám végtelen és hangtalan.

Hát így állunk. És akkor jön Stephenie Meyer és Catherine Hardwicke egy horror-tematikát szolid fantasy giccsbe rügyeztető tinirománccal, a fent ecsetelt problémákat egy kézenfekvő, de azért végiggondolt allegóriában dolgozza össze, pitebaszós vagy egyéb (enyhén lekezelő, alapvetően intoleráns) poénbombák, szatirikus felhang, cinizmus és lúzerkedés nélkül. Igaz az önreflektivitás (amivel állítólag túl lehet élni ezt a nyomorult 21. századot) tökéletesen hiányzik, de önreflektíven sajnos nem lehet ábrándozni-szépelegni. Őszintén megvallom, nekem semmi bajom a Twilighttal, sőt, kicsit méltatlankodtam, hogy nem 1992-ben születtem, mert nekem nem szóltak ilyen filmek, nekem tilos volt ábrándozni, nekem nem volt Robert Pattinsonom, nekem volt az Interjú a vámpírral, de azt nem nekem csinálták, kamaszlelkemet pátyolgassam az Amerikai pitével (és titkon még mindig viccesnek tartom, ha valaki belegecizik egy pohár sörbe, vagy bevizel a táncparkett közepén). Ezen felül volt még a Sikoly-széria és annak farvizén úszó darabok, rossz esetben Larry Clark perverz agymenései. Ez van. Fogadjuk el azt a tényt pozitívumként, hogy a Twilight-széria megtalálta a célközönségét, ezt az éhező, divat-goth, vágyakozó, romantikára szomjazó csendesen frusztrált, épp öntudatára ébredő – felnőttek/idősebbek megjelölése szerint „hülye kis emós köcsög”-generációt. Az ég óvja őket a hátukra ragasztott „hülye vagyok, üss!” címkéktől!

Persze, hogy túl direkten tálalt a „vámpír=vágyakozás” metafora, és természetesen a vámpírnak mint horror-antagonistának ez az utolsó karó a szívbe – bár sosem tartozott a zsigeri félelmeket kiváltó szörnyetegek közé. Figyelemreméltó az, hogy a tinifilm versus horror esetében ezúttal a gyengébb zsáner diadalmaskodott, – ez nem értelemszerű ugyanis, a vámpírhorrort általában csak az olyan erős attrakciós elemek képesek legyőzni, mint a szex (ld. Jesus Franco - Vampiros Lesbos, 1971), az akció (Penge, Underworld szériák, Alkonyattól pirkadatig), és bár az Interjú a vámpírral óta ezek a hegyesfogú kárhozott lények 100%-osan azonosulásra csábító melodrámai hősök, jelenlétükben mindig ott virít az a bizonyos 18-as karika.

Az első rész tehát jött, látott és győzött. A második is ezt fogja tenni, habár ezzel már akadnak problémák. A Twilightot még a meglepetés ereje elbírta a hátán, a New Moon kapcsán azonban ez már ugye nem áll fenn, de mit van mit tenni, the show must go on. Iparkodnak az alkotók, első körön úgy döntöttek, hogy az első rész nőnemű direktorát férfire váltják. Logikus lépés, az első részben a romantika rózsaszín madzagát kellett elhúzni a közönség orra előtt, a másodikban azonban egy régi-új karakter is megjelenik, történetesen a vérfarkas – aki, amióta a tizenévesek erőteljesen képviseltetik magukat a vásznon, a pubertáló fiúk horror-allegoriája. Ebből kifolyólag több az akció, erősebb a maszkulin jelleg, a meszes-arcú Pattinson alig-alig van jelen, van helyette viszont egy hibátlanul kidolgozott felsőtesttel rendelkező (mit ad isten örökké félmeztelen) rézbőrű übermensch, az „erősebb kutya”, aki ráadásul Bella és Edward szakítása után elcsavarja a lány fejét. Sajnos azonban az ebben rejlő szexuálpszichológiai vonalakat Chris Weitz direktor szemérmesen elfedi csinos kis akciójelenetekkel és gyalázatosan rossz, semmibe vezető dialógokkal, és bár meg kell hagyni, a direktor becsületes monotonitással pakolja egymás után a jeleneteket, a giccshez egyáltalán nem ért – azaz bőségesen akadnak kínos etapok is (lassított felvételen láthatjuk, ahogy a szerelmespár az erdőben lepkék közt futkározik!).

Nagyvonalúan leegyszerűsítve azonban a problémát: aki eddig nem szerette ezt a kamaszcsürhét az nem most fogja megkedvelni. A második rész színvonala nem ment lejjebb, de nem is emelkedett látványosan – ez viszont (ha feltétlenül bele akarunk kötni) nem túl kecsegtető dolog manapság, hisz mind ismerjük a mamut-franchaise-ok aranyszabályát: a másodiknak jobbnak, meggyőzőbbnek kell lennie. Ezt a New Moon nem teljesítette, egyetlen új rajongót sem fog magához vonzani, a kicsik azonban örülhetnek; nagyjából minden maradt a régiben, sőt semmi meglelpetés nem fogja várni őket – a sztori marad azon a vonalon, amit az első rész első 15 percében sejteni lehetett, a precíz giccs-esztétikán pedig sehol sem esik csorba.
 

hh_szandra

Állandó Tag
new moon mozi

Francia, orosz, olasz, spanyol felirattal fent van, magyarul nincs - egyelőre, de online is van (mintha a vászon "teteje" lemaradt volna...)
 

erikasz

Állandó Tag
Sziasztok!
A New Moon és az Eclipse hivatalos, tehát nem kalóz, fordítását keresem. Hálás lennék, ha valaki elárulná melyik hsz-ben találom, mert állítólag már fenn van.
Köszi
 

Keyla

Állandó Tag
Hm,ezt a New Moon film-kritikát én is olvastam,és hát hm.Szerintem egy kissé negatív.Nekem tetszett a film,de hát a könyv mindig jobb :D
 

.b.

Állandó Tag
igazából szerintem,aki nem olvasta a könyvet annak fogalma se lesz róla miről is szól a film....a kritika jó:D jó a stílusa is :D xDtényleg ilyen volt a film,amilyennek a kritika tartja...
 

zancsu

Állandó Tag
úú már fent van szinkronosan a Nyú Hód én már leszedtem és úgy meg is néztem!!! Edward hangja nagyon szexi magyarul, nem ugyan az a hangja mint volt az első részben!!!!!
 
Státusza
További válaszok itt nem küldhetőek.
Oldal tetejére