vágyakozás...

Kareszboy:
Reménytelen szerelem...


Esténként, ha feljön a hold, terád gondolok.

Vágyom fényes lelked után, mely ragyog, mint a csillagok!



Számomra csak te létezel, de ezt nem sejtheted!

Önmagam megtegadva érzésem elfedem.



Nap, mint nap látlak s félek elvesztem fejem

És emberi gyengeség csapdájába esem.



Fáj a szívem, mert nem szeretsz viszont.

Én tudom, szerelmed másé már titkon.



Lelkem a vágyak belül felemésztik,

De játszom tovább... Mások észre nem vehetik!



Senki fel nem foghatja mit érzek!

Nem is próbálom, hogy bárki megértsen!



Bármi is történjen, vonzalmam nem lankad soha.

Ó, bár' rámmosolyogna arca...

S átölelne karja...