Válaszolj NEKEM és kérdezz TŐLE!

Ha maradunk az alap értelmén a szónak, tehát:
A hittérítő (vagy misszionárius) olyan személy, aki valamilyen vallás, vallási szervezet képviseletében – általában hazáján kívül – saját vallására igyekszik téríteni más vallásúakat.

Akkor az én véleményem az, hogy senkinek semmi köze sincs ahhoz, hogy valakinek milyen a vallása (vagy hogy éppen nem hívő), ergo ahhoz pláne nincs joga, hogy az ő saját hitére "ráerőszakolja".
Még akkor se, ha úgy ítéli meg, hogy az a nép - vagy akár csak egy illető - szerinte elmaradott gondolkodású, vagy éppen ateista.

***
Mi a véleményetek arról, amikor igen erőszakosan próbál valaki rátok erőltetni valamilyen terméket, esetleg különböző marketing szöveggel (ugyancsak levakarhatatlanul) próbál belevonni az üzletláncba?

Kedves Facsiga! Légy kedves mindig az utolsó kérdésre válaszolni, majd utána újabb kérdést feltenni. Ugyanis ez a játék menete.
Ha mindenki visszatérne egy régebbi kérdésre és arra válaszolna, akkor a végén akkora kutyulék lenne itt, hogy senki se jönne rá, hogy hol az eleje, vagy vége az egésznek.
Az utolsó kérdés ez volt:

Mi a véleményetek arról, amikor igen erőszakosan próbál valaki rátok erőltetni valamilyen terméket, esetleg különböző marketing szöveggel (ugyancsak levakarhatatlanul) próbál belevonni az üzletláncba?

Borzasztó gusztustalannak tartom és természetesen szépen és finoman leállítom.

Miért kell valakit különcként kezelni, csak mert sokat szenvedett, ezáltal pedig sérülékeny?

Ezt nem nagyon értem. Ha valaki sérülékeny, akkor az miért lenne különc?
De azért van olyan, aki az egész életét végig szenvedi, mondván neki joga van hozzá, hiszen sokat szenvedett anno. Ergo végül is jól is érzi magát a saját magát sajnáló drámában. Időnként persze még az is lehet, hogy jól odaszúrkál azoknak, akik nem szenvedtek úgy mint ő.. legalább is ő azt hiszi.
Vagy arrébb húzódik, mindenből kihúzza magát és távol tartja magát..Na, igen. Ilyenkor lehet, hogy azt hiszik, hogy különc.
De miért lenne törvényszerű az, hogy ha valaki sokat szenvedett, akkor könnyebben sérül? Szerintem éppen, hogy ezek az úgymond szenvedések keményítik meg az embert.

***
Kinek mit takar az a fogalom, hogy szenvedés? Mennyire volt eddig tarkítva tragikumokkal az életed?

Szenvedés alatt jelen esetben a lelki fájdalmat, gyötrelmet értettem. Sok fájdalmat éltem át, gyermekeket vesztettem el, különcként néznek rám.

Vajon miért van kiveszőben az emberség egyre inkább?

gritti írta:

Szenvedés alatt jelen esetben a lelki fájdalmat, gyötrelmet értettem. Sok fájdalmat éltem át, gyermekeket vesztettem el, különcként néznek rám.

Vajon miért van kiveszőben az emberség egyre inkább?

Kattints a kibontásához...

Azért van kiveszőben az emberség ,mert a jóság nem kifizetődő manapság.Hovatovább az a véleményem ,hogy a jót egy segberugással hálálják meg
----------------
Volt-e olyan ,hogy jót tettél és rosszul jártál?

Volt, de az ellenkezőjét is átéltem nem egyszer, amikor megtérült, hogy jó voltam vkivel...

Mi a véleményed az igazi barátságról nő és nő között?

Jó dolog. Egy nőnek szüksége van barátnőkre, akikkel megbeszélhetik a problémáikat, a mindennapi apróságaikat.

Mit gondolsz arról, aki rendszeresen korlátoz téged valamiben?

Uralkodni akar, mindig én mindenben, ezáltal pokol lehet az élet, főleg, ha esetleg mellette élsz.

Lehet-e vajon igazi barátság férfi és nő között?

Mit gondolsz arról, aki rendszeresen korlátoz téged valamiben?

****
Esete válogatja.
Ha főnökről van szó, nem sok mindent lehet tenni,
mivel nem igazán lehet a munkahelyekben tobzódni.
Ha férjről: ha másképp nem megy, megszabadulok tőle.
A szülőket talán meg lehet győzni...
A többitől pedig megkisérelem távol tartani magam.
***

Miért hagyja sok ember, hogy "uralkodjanak" fölötte ?

Sok ember alapjáraton megalkuvó és tudattalanul "alárendeli" magát a másiknak, ahelyett, hogy kivívná a saját igazát.

Minek hatására kezdtél igazán elmélyedni az ezotériában?

Végül is én nem merültem el az ezotériában. Ez annál sokkal mélyebb dolog, amiben én "elmerültem". A betegségem által tapasztaltam meg valamit, mely után kinyílt előttem az egész világ.

***
Betegség. Mi jut róla eszedbe?

Hm, jó kérdés. Nekem elég csak magamra gondolnom. Nos az én betegségem nem szervi eredetű és gyógyíthatatlan még. Szóval számomra ez egy megfoghatatlan dolog. Remélem hogy elég hittel és kitartással meggyógyulok.

Vajon lelkileg hogyan tud az ember súlyos traumákból erőt merítve továbblépni? Egyáltalán létezik-e ilyen?

Hogyne létezne.
Több, mint tíz évig mást nem csináltam, mint ápoltam és temettem. Jóformán az egész rokonságom kihalt. Ahogy nyugodalom lett volna, én lettem beteg. Az ember azt hiszi, hogy ebbe bele lehet dögleni. Nem. Erősebb lesz az ember. Ha meg van annyi esze az embernek, hogy félre tudja tenni a racionalizáló agyát és másképp is foglalkozik élet-halál dolgával (sőt, egy kitűnő tanárra is talál), akkor rájön az egész élet körforgására és máris totálisan másképp néz a világra, a világba.
Mindenből lehet tanulni.

***
Halál. Mi jut róla eszedbe?

A következő: "csak az hal meg igazán, akit elfelejtenek"...

Vajon miért van az, hogyha az ember kőkeményen küzd valamiért és mindent belead, hogy sikere legyen, egyszerűen nincsenek támogatói?

mert irigyek, hogy tudsz küzdeni és minden erődet össze tudod szedni...

vajon tudod-e alakítani saját magad a sorsodat?

vajon tudod-e alakítani saját magad a sorsodat?


Van amit igen, van amit nem.
A döntéseket meg tudom hozni, de Fortunánál sajna
nincs protekcióm.
Sőt a váratlan, tőllem függetlenül bekövetkező kellemetlenségeket
se tudom megakadályozni.
****
Van esetleg akinek másképp is megy ?

A nagykönyvbe szerintem mindenkinek meg van írva a sorsa csak mi azt hisszuk hogy mi irányítjuk .
Egyszer lent egyszer fent. Az élet egy színház s az marad csak rajta aki tud játszani. ha nem elvész a sok rengetegben.


Mit kapsz az álettől?

Csak azt amit megérdemlek.
Mit kapsz a szeretteidtől?

Eleget, megértést, megbecsülést néha egy kis földbe tiprást, hogy ne szálljak túl magasra. A mindennapjaim szebbé tételét.
Te mit adsz a szeretteidnek?