Ez egy negatív programozás az agynak! Nem jó egy a téma cím!
Igazad van, en is ezen a velemenyem vagyok. HA van jo otletetek maris javitom a topic cimet.
Ez egy negatív programozás az agynak! Nem jó egy a téma cím!
Sajnos MO-n eddig az élettársi kapcsolat nem volt egyenértékű a házassággal.Nem lett volha egyszerűbb ,ha összeházasodtok?Sziasztok!Budapesten lakom mindenre nyitott talán egy kicsit túl érzékeny nő vagyok.Tizenkilenc évig éltem élettársammal aki sajnos meghalt.Fiamat három éves korától nevelte.Munkáltatonktól kértünk rendkívűlí szabadságot amí ilyenkor elvileg járna.(kettő nap)Na mi ebből egyet se kaptunk mivel bizonyitani kellett volna kacsolatunkat.Sajnos le kellett adni érvényes igazolványait igy a lakcímet igazoló igazolványt is.(ez a szabály) Munkáltatonknak hiába mutattam hívatalos leveleket,hogy együtt laktunk nem érdekelte őket.Éves szabadságunkból vettünk ki egy napot de ez még semmi közölték van ebéd jegyünk e napra igy levonnak pénzünkből 650-ft.Az ebéd ára 250ft munkahelyi hozzájárulás400ft.Kérdezem mire fől,nem is a pénz hanem az elv.Leéltem fél életem de ilyen megaláztatásban még nem volt részem.Nem elég a gyászom sok kiadás még a cég is lenyúl pénzel és az ilyenkor járó szabadsággal is.Szerintetek ez szép dolog volt.Szeretném kíkérni vélemenyeteket,előre is köszönöm
Ha továbbra is negatívan programozol,akkor nem is lesz másként.Velem tényleg midnig történik valami.mindig valami betegség vagy sérülés
Ja,helyben vagyunk.Kedvenc vesszőparipám az oktatás. Hogy mennyi felesleges dolgot tanítanak és mennyi fontos dolgot nem.Erről a témáról topicot lehetne nyitniSziasztok
Ha nem történne akkor már nem is vagy.
Stresszelünk, esszük magunkat ,a vége ugyanaz.
Szerintem az iskolába kellene tanitani a sok ballaszt helyett , hogyan élj, hogy lépj át dolgokon.De nehéz mert a tanárok is ugyanúgy nem tudnak kezdeni semmit a dolgokkal, akkor hogy tanitsanak mást.
Az élet szépségét kellene előtérbe helyezni,megtanitani az embert hogy örüljön az életnek, ne féljen tőle.Miért lényeg hogy mikor született Napóleon, ha a sok szerencsétlen aki megfagyott az orosz télben senkit nem érdekel.A főnöknek szobrot állitottak, az arctalan sokaság meg nincs sehol.Kicsit ferde a hozzáállása az emberiségnek az élethez.
Az, hogy mi a felesleges, csak nézőpont kérdése, de az tény, hogy sok fontos dolgot nem tanítanak meg...Ja,helyben vagyunk.Kedvenc vesszőparipám az oktatás. Hogy mennyi felesleges dolgot tanítanak és mennyi fontos dolgot nem.Erről a témáról topicot lehetne nyitni
Tetszik a versedNem voltam ideges, kicsit szitkozodtam mégis
Múlik az idő, noha lassan, noha a táj üde, szép is.
Ej, de mit nekem a külvilág, ha belül, a szív iránt
valami nem rendeződik, valami bánt.
Nem voltam ideges nyugalmat mégis keresve
Elutaztam hozzá, egy számomra, idegenbe;
Elvittem könnyeimet, el magamat, had nézze.
Valamikor szép voltam, valamikor jó, most csenkise
Nem voltam ideges, de felrezzentem, ejnye
Miért állt meg a vonat? Túl hamar érettem tán ide?
Nem kéne kiszállni, de már ugrok, s lent vagyok
Ki nevelt engem ennyire katonásnak?
Nem voltam ideges, elindultam a biztos cím felé
Talán a kapuban vár, talán behív oda, maga mellé
És már ott álltam, a cím megtalálható, nahát
Ennyire közel lakik? Nézegettem a bejáratát.
Nem voltam ideges mégis visszafordultam, tán késő
Valaki kibabrált velem, kim a rohanó idő!
Mentem lassan vissza, ahonnan jöttem, vissza már
És ekkor megfordult egy kulcs, kinyílt a zár.
Nem voltam ideges, de szívem a melleben zakatolt
Megfordultam mégis, és ő már jött, kedvesen átkarolt.
Nem szóltunk semmit ölelkeztünk boldogan nevetve,
Annyira egyszerű volt, mint egy legyecske születése.
Aztán innen kezdve elkezdtünk még jobban szeretni,
Nem kellett már nekünk a vonatjegy a legúribb zene.
Csak az, hogy nézzük egymást, hogy sírjunk sokat
Csak az, hogy lehajtsuk fejünket egymás vállára mindennap